Törékeny szőke nő, igazi ˝fekete˝ hanggal, aki egyszerre négy formációban is énekel: Harcsa Veronikát a számok világától csábította el az éneklés, maga írja a dalai szövegét és zenéjét.
Három lemezt adtak ki saját zenekarával, ezek megjelentek Japánban is, ahová két turnéra is meghívták őket. Nem bánja, hogy nem jelentkezett televíziós tehetségkutatóba.
– A Zeneművészeti Főiskolán diplomázott 2008-ban, jazzénekes előadóművész és tanár szakon. Úgy tudjuk, előtte informatikusnak készült. Miért választotta mégis a zenei pályát?
 |
| Fotó: Erdész Ádám |
– A Harcsa Veronika Quartet első albumán jazzstandardek szerepeltek. Jól tudjuk, hogy a másik két albumon szereplő dalok zenéjét és szövegét is ön írta?
– A bemutatkozó lemez, a Speak Low után sokan megkérdezték: saját számok vannak-e rajta? Standardeket már annyian játszottak. Igazat adtam nekik, ráadásul mindig voltak ötleteim. Végre leültem és megvalósítottam ezeket. Az első szám, amit írtam, a Too Early lett a legnagyobb sláger. Ennél csak bonyolultabbak készültek később. A kvartett zenészei jóval tapasztaltabbak, mint én, nagyon izgultam, amikor először vittem nekik dalokat. De nagyon pozitívan álltak hozzá, a nyitottságuk sokat segített.
– A dalai a szerelemről szólnak. A saját élményei is megihletik?
– Eddig a szerelemről szóltak, de mostanában úgy veszem észre, egyre jobban tudok nyitni kifelé. Többet tudok írni másokról, a körülöttem lévő világról, mint arról, ami bennem van. Persze saját élmények is kellenek, de nem feltétlenül az én személyes élményeim. A hozzám közel álló emberekkel történtek is beépülhetnek a dalokba.
– A kvartett mindhárom lemezét kiadták Japánban, a Bin-Jip első albuma előbb jelent meg ott, mint Magyarországon. Honnan ered a japán kapcsolat?
– Az interneten talált ránk egy japán kiadó, és felkértek, hadd adják ki és terjesszék a zenénket. Két turnéra is meghívtak: 2008-ban másfél, 2009-ben két hetet töltöttünk Japánban.
– Milyen élményeket szerzett? Miben más a kinti közönség, mint a magyar?
– Tokió és környéke igazi kultúrsokk volt. Ahhoz édeskevés volt az idő, amit kint töltöttünk, hogy bármi komolyat tudjak mondani, de annyi biztos: a japán közönség nagyon hálás és figyelmes. Sokkal kevésbé beszélgetnek, iszogatnak egy koncert alatt, mint a magyarok. Nálunk lazábbak az emberek. Emellett a japánok nagyon jelentőségteljesen tapsolnak, két szám között viszont sokszor hamarabb abbahagyják a tapsot, mint a magyar közönség. Kellett hozzá egy-két koncert, hogy rájöjjünk: nem azért, mert nem tetszik nekik a zenénk, hanem azért, mert várják a folytatást.
 |
| Fotó: Vancsó Zoltán |
– Lehet mondani, hogy előbb lettek népszerűek a Távol-Keleten, mint itthon?
– Azt azért nem, de a magyarországi népszerűségünknek nagyon jót tett, hogy Japánban is ismertek voltunk. Ez nem Magyarország-specifikus, mondják, az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Kell az embereknek a megerősítés: ha valaki külföldön is elismert, arra jobban odafigyelnek. Itthon akkor ismerte meg szélesebb réteg a nevünket, amikor a Petőfi rádió elkezdte játszani a számainkat: a Too Earlyt és a Pannonia Allstars Ska Orchestrától (PASO) a Summertime-ot, amelyben szintén énekelek.
– Soha nem fordult meg a fejében, hogy jelentkezzen valamelyik televíziós tehetségkutatóba?
– De igen, az első szériáknál, amikor az egész ország lázban égett. Végül azonban nem jelentkeztem, és azt hiszem, jobban tettem. Nincs könnyebb dolga annak, aki bekerül a döntőbe vagy az elsők között végez. A hihetetlen népszerűség elsősorban a tévéműsornak szól, nem neki, nem a zenei tudásának. Lehetetlen megtartani, amikor már nincs heti rendszerességgel a képernyőn. Ezt lelkileg nehéz lehet feldolgozni és szakmailag is csapda.
– Hogyan lehet érvényesülni fiatal tehetségként? Milyen háttércsapat kell hozzá?
– Nagyon jól teszi, aki első körben megpróbálja egyedül érvényesíteni saját magát. Most már van háttércsapatom: menedzser, sajtókapcsolat, ismerek jó fotósokat. Mindez azonban csak akkor lett, amikor már tartottam valahol. Jó, ha a kezdő előadó olyan mélységben és szinten ássa bele magát a foglalkozásába, amennyire csak lehet. Ha az énekes tudja például, hogyan kell koncertet szervezni, mert így tudja meg, mit várhat később egy menedzsertől.
– Eddig csak angol szövegeket írt. Számíthatunk-e magyar dalokra is?
– Jövő tavasszal jelenik meg egy albumunk, amelyen huszadik századi magyar költők verseit dolgozzuk fel. Lesz rajta Kosztolányi-, Babits-, Tóth Árpád-vers, és a későbbi korokból is válogatunk.
| A jazz alapot ad Harcsa Veronika jazzkvartettje mellett énekel elektronikus zenét játszó zenekarokban, mint az Erik Sumo Band vagy a Bin-Jip, még ska zenekarnál – PASO – is ˝vendégeskedett˝. Feltettük a kérdést: melyik műfaj áll hozzá a legközelebb? Elmondta: máig hallgat klasszikus zenét, de a könnyebb műfajokban találta meg azt, ami igazi szabadságot ad. – Legtöbben jazzénekesnőként ismernek, mostanában azonban többet hallgatok kísérleti elektronikus zenéket és jobbfajta popzenét. Talán azért is, mert a Bin-Jippel nem jazzt játszunk, és velük készülök most lemezbemutató koncertre. A jazz viszont olyan alapot ad, hogy aki egyszer megszerette, többé nem tud elszabadulni tőle. |
