Perge Ottó:
Politológiai elemzés helyett sokan mondogatják
újságírók, politikusok, politológusok és persze mások is –, hogy „nehezen érthető”, „bonyolult” a magyar politikai élet, amelyet nehéz „átlátni” és „megérteni”. Nos, mi sem áll távolabb a valóságtól. Soha nem volt világosabb és egyszerűbb a képlet. Aki közéleti viszonyaink „bonyolultságáról” értekezik, az vagy nagyon ostoba, vagy pedig azt szeretné, hogy hazánk polgárai tényleg ne értsenek meg semmit az egészből.
„Minek azok a sok filozófusok” - jelentette ki egykor Horn Gyula nyugdíjas hallgatóságának ovációja közepette. Jobb lett volna persze, ha a filozófusok helyett politológusokat mond, mert akkor rátapintott volna a lényegre. A politológusok elemzései ugyanis valóban semmire sem jók, hacsak arra nem, hogy mesterségesen keltsenek zűrzavart, és lehetetlenné tegyék a tisztánlátást a közélet ügyeiben. A politikai képlet ma Magyarországon roppant egyszerű. A Világbirodalom teljesen jogfosztott gyarmatává süllyesztett kis hazánkban – mint minden hasonló helyzetbe kényszerített provinciában – ugyanis háromféle politikai állásfoglalás lehetséges.
1. A kollaboránsok: Akár butaságból, akár a világbirodalom érdekében lendületes agymosó kampányt folytató médiumok hatására, akár jól felfogott anyagi érdekből állást foglalhatunk a „globalizáció” és az „Új Világrend” mellett, hangoztatva, hogy a haladás, a felvilágosodás, a jólét, és egyáltalán, minden földi jó a „globális elit” térhódításának köszönhető. Gyarmati sorba süllyesztésünk hívei azt hirdetik, hogy a globális pénzarisztokrácia és egyáltalán a Világbirodalom, valamint a függetlenségétől megfosztott magyar provincia népének érdekei azonosak. A parlamenti pártok közül az MSZP és az LMP teljes mértékben, a Fidesz pedig részben a világbirodalom uralkodó köreinek szolgálatában áll. A Fideszben a hazai áruló „elit” azon tagjait találjuk, akik a leigázott nép félrevezetése, esetenként lekenyerezése révén igyekeznek a globális pénzarisztokrácia érdekeit előmozdítani. Talán fölösleges is hangsúlyozni, hogy a kollaboránsok között igen sokan vannak olyanok, akik ilyen-olyan okokból kifolyólag képtelenek azonosulni a magyar nemzettel, netán kifejezetten magyarellenesek.
2. "Realista" kiegyezők vagy mérsékeltek: A másik lehetséges álláspont azoké, akik látják hazánk gyarmati sorba süllyesztésének borzalmas veszélyeit, azonban úgy vélik, oly mértékben kicsik és gyengék vagyunk, hogy nyílt sisakkal nem tudjuk felvenni a küzdelmet a globális elittel szemben. Ők azok a politikusok, illetve közemberek, akik az „ahogy lehet” elvét vallják, magukat „mérsékeltnek” és „realistának” tartják, és „okossággal”, „ravaszsággal”, amolyan „Bethlen Gábor-i módon” próbálják kijátszani az IMF-et, a Világbankot, az EU-s bürokráciát, Amerikát, a zsidó lobbiszervezeteket, vagyis a Világbirodalom nyakunkra ültetett egész elnyomó gépezetét. A Fidesz politikusainak jó része tartozik ehhez a csoporthoz, továbbá a párt tagságának túlnyomó része. Azok, akik ennek a fajta „mérsékelt ellenállásnak” a hívei, azzal nyugtatják lelkiismeretüket, hogy egyrészt megteszik, amit megkövetel a haza, vagyis a maguk módján ellenállnak, de hát végtére is nem mehetnek „fejjel a falnak”, ezért kénytelenek együttműködni a Világbirodalom képviselőivel és hazai ügynökeivel. Ennek a kiegyező álláspontnak a nagy előnye még, hogy az ember úgy lehet „ellenálló” és „hazafi”, hogy közben jelentős, komoly pénzzel és hatalommal járó posztokat is betölthet. (Mivel elhallgatja magyar érzelmeit, és az országunkat uraló idegenekkel szembeni utálatát.) Felhívnám a figyelmet azonban arra, hogy a kívülállónak nem könnyű megkülönböztetni a „Bethlen Gáborokat” és a globális elit szolgálatában álló tényleges árulókat. (És a Világbirodalom urainak sem könnyű.)
3. Az igazi ellenállók: Nos, ők lennének azok, akik „fejjel mennek a falnak”, továbbá „képtelenek figyelembe venni a realitásokat” - legalábbis így vélekedik és ezt hirdeti róluk a megalkuvásokra hajlamos kiegyezők egy része. A másik részük, valamint a kollaboránsok pedig „populista”, „szélsőséges”, „antiszemita”, „fasiszta” és „náci” jelzőt aggatják rájuk, ha pedig valaki bárhol a világban a fegyveres ellenállás útját választja a cionista-amerikai gyarmatosító erőkkel szemben, akkor az illetőt a „politikailag korrekt” nyelven terroristának kell nevezni.
Megjegyzem, Magyarországon a szárnyait bontogató nemzeti ellenállás egyetlen tagja sem óhajt fegyverhez nyúlni: mindenki a békés, sőt, törvényes ellenállás híve, éspedig két okból. Az egyik az, hogy mindenféle fegyveres harc értelmetlen lenne a hazánkat rabigába döntő birodalom elképesztő túlereje miatt. A másik ok pedig, hogy ha bárki is az erőszak eszközeihez folyamodna, a hazánkat elnyomó erők kezére játszana, mivel lehetőséget és ürügyet biztosítana a számukra az egész, kizárólag békés eszközöket alkalmazó ellenállási mozgalom brutális leverésére. Meg kell elégedni tehát a szó erejével, az igazság lankadatlan hirdetésével, de természetesen a békés tüntetések és tiltakozások más, békés formái sem az ördögtől valók. De ami a lényeg: az igazi ellenállók meg vannak győződve arról, hogy a nyugati világot uraló Világbirodalom gyarmataként hazánkra további hanyatlás vár, mi több, azonnali, radikális változások nélkül a magyar nemzet pusztulása is biztosra vehető. Mellébeszélni, hazudni pedig nem vagyunk képesek – de értelmét sem látjuk.
Minden honfitársunknak tudnia kell: bárki, aki Magyarországon politikai kérdésekben véleményt nyilvánít, akár úgy, hogy voksát leadja, valójában három lehetséges „irányzat” mögé sorakozhat fel: lehet kollaboráns, (hamis) realista kiegyező-megalkuvó és a (békésen) ellenálló hazafi. Minden más szövegelés baloldalról, jobboldalról, szociáldemokráciáról, kereszténydemokráciáról, politikai középről, zöldekről, szélsőségesekről, fasisztákról, populistákról és nácikról nem más, mint félrevezetés és szemfényvesztés.
Perge Ottó
Perge Ottó
/Forrás: Kuruc.info 2010.08.21./ *B.K-T.L.
