Siklósi András:
Számoljunk el!
(Véresen komoly gúnyirat)
Sokáig birkatürelemmel vártam arra, hogy a rengeteg szörnyűség mellett, ami eddig az EU-ból zúdult ránk, végre valami kedvezőbb intézkedés is születik a javunkra. Reméltem, hogy önök is átérzik, nem lehet korlátlanul fosztogatni és gyarmatosítani Európa népeit; miközben egy szűk ragadozó réteg mohó féktelenséggel tömi a zsebeit a sarcként beszedett közvagyonból, s a mi verejtékünk gyümölcseit fölhabzsolva hízik kövérre. Önök lassan mindent elvesznek tőlünk, ám semmit se nyújtanak érte. Nem jól van ez így!
Szeretném megkérdezni, vajon mit csinálnak önök, végső soron mivel töltik a drága idejüket? Azt látjuk, hogy folyton tanácskoznak, ülésezgetnek, adminisztrálnak, s úgy tesznek, mintha éjt nappá varázsolva, keményen dolgoznának. De minket az érdekel, hogy mit tudnak felmutatni (akár a legparányibb pozitívumot is!) a mi érdekünkben. Szerintem semmit. Nem helyes ez így!
Úgy gondolom, önök valamennyiünket rútul becsapták és elárulták. Azt hazudták nekünk, egyszerű embereknek, hogy bátran csatlakozzunk az EU-hoz, mert ez maga a tejjel-mézzel folyó Kánaán; ahol mindenki megtalálhatja a számítását, ugyanakkor a kis- és nagyközösségek, a népek-nemzetek is jól járnak. Önök paradicsomi állapotokat, gazdasági és szociális fejlődést, magas életszínvonalat, politikai szabadságot, békét és biztonságot, törvényes rendet, nemzeti arculatunk megőrzését, pótolhatatlan kultúránk és hagyományaink fölvirágoztatását, valamint teljes jogegyenlőséget, testvéries együttműködést ígértek és garantáltak.
Ezzel szemben egy gigászi átveréssel, manipulált népszavazásokkal, polipként berángatták a keleti tömb szerencsétlen országait behemót birodalmukba (melyeknek halvány esélyt sem hagytak a kívülmaradásra); majd rövidesen fölszámolták alig megszerzett önállóságukat, függetlenségüket, s lényegében minden fontosat elraboltak tőlük. Szuperbankjaikkal és globális mamut-cégeikkel módszeresen elhódították a gyengébbek piacait, fölvásárolták természeti kincseiket, bezárták munkahelyeiket, míg idióta szabályaikkal s kvótáikkal tönkrezúzták iparukat és mezőgazdaságukat; aztán anyagi és szellemi nyomorúságba, rabszolgasorba taszították őket. Ráadásul frissen kivívott szabadságukból, alapvető jogaikból, egyéni vonásaikból is kiforgatták a kommunizmus alatt amúgyis letaglózott áldozatokat, ahelyett, hogy fölinjekciózták, gyarapították volna. Különösen hazánkkal, Magyarországgal bántak igen mostohán; ma is állandó háborús pergőtűzben tartják, leminősítgetik, bűnösnek bélyegzik, valós indokok nélkül, merő irigységből és rosszindulatból. Nem normális ez így!
Vegyék tudomásul, hogy önök mérhetetlen károkat okoztak nekem és mindnyájunknak. Én csak a magam nevében beszélhetek, ezért a föntiekkel alátámasztva, hivatalosan bejelentem, hogy immár elfogyott a jóindulatom, s csordultig betelt a pohár! Eddig szótlanul tűrtem az önök felelőtlen packázásait, de már nem hallgatok tovább, hanem a cselekvés mezejére lépek. Elhatároztam, hogy egyedül járok a dolgok végére; azaz megszüntetem tagsági viszonyomat, lerázom láncaimat, szétvágom kötelékeimet, és távozom az Unióból. Remélem, kisvártatva mások is követnek majd, de tőlük függetlenül is leszögezem, hogy döntésemet alaposan megfontoltam, s visszavonhatatlannak tekintem. Nem kívánok tovább vergődni ebben a bűzlő, kaotikus trutymóban, amit önök a józan ész s a szövetséges Nemzetek Európája (lásd Robert Schumann, Jean-Marie Le Pen és mások!) magasztos eszméjének megcsúfolásával erőszakoltak ránk.
Most már hiába hízelegnek, vagy fenyegetnek, mindez lepereg rólam. Önök csekély tekintélyüket és becsületüket is eljátszották; semmi okom sincs, hogy ezután is higgyek mézes-mázas szavaiknak. Bölcs oktatóim azt tanították, hogy szerződésbontáskor a feleknek el kell számolniuk egymással. Nem vitás, hogy én jóval többet adtam önöknek, mint amennyit cserébe kaptam. Az önök szervezete elviselhetetlen körülményeket teremtett, úgyszólván teljesen megcsonkította, szétzilálta egész életemet. Sokkal, nagyon sokkal tartoznak nekem! (Már elindítottam a leltározást, azaz veszteségeim precíz összeírását és föltüntetését euró-centekben. Néhány hét alatt be is fejezem.)
Kérem, hogy mostantól kezdve egy hónap múltán, de legföljebb két hónapon belül, jelöljék meg a „párbajsegédeiket”, valamint azt a pontos helyet és időpontot, ahol s amikor elszámolhatunk. Mivel csak készpénzt fogadok el (nem bízom többé a csaló bankjaikban!), javaslom, hogy hozzanak magukkal egy bőröndnyi eurót, vagy egyéb minőségi valutát, nagy címletekben. (UV-lámpát majd én viszek, hogy kiszűrhessem – az ördög nem alszik! – a hamis bankjegyeket.) A jelzett aktusra legalább 6-8 órát igénylek, hiszen a pénzt ott helyben fogom tüzetesen átvizsgálni és ellenőrizni. Ha és amennyiben fölszólításomnak nem tesznek eleget, bírói ítélettel és végrehajtóval jelentkezem újra; ám ez beláthatatlan következményeket okozhat, alkalmasint még a brüsszeli székházukból való kilakoltatásukat is eredményezheti. Nagyon tele van már a bögyöm (!) és a hócipőm az EU-val, tehát ajánlom, hogy vegyék komolyan levelemet.
Önök – irracionális viselkedésük és gátlástalan önzésük miatt – hamarosan úgyis összeomlanak, és totális csődbe kerülnek, vagyis fizetésképtelenné válnak. Ezért is tartom szükségesnek azonnali kilépésemet, mert nem örülnék, ha a rothadó és düledező EU romjai utóbb engem is maguk alá temetnének, mint a későn ébredő, balga milliókat. Tanácsolnám, hogy gyökeresen változtassanak pökhendi modorukon, kapzsi és zsarnoki diktátumaikon, de úgy vélem, ez abszolút fölösleges; hiszen a vér nem válik vízzé, s a vicsorgó kutyából se lesz soha finom oldalas szalonna. (Talán ismerik még ezt az egykor közkedvelt paraszti ételfajtát, bár az sem kizárt, hogy annyi hulladék és moslék közt, amivel hosszú évek óta etetnek bennünket, már régesrég elfeledték.) Mivel önök zömmel (szabad) kőművesek, végezhetnének valami szakmájukhoz illőbb tevékenységet, például építkezhetnének a szüntelen rombolás helyett. (Így részben megszolgálnák mesés bérüket, és szorgos kezükkel még a vén kontinens hasznára is válhatnának.) Egyébként pedig csináljanak, amit akarnak, engem már hidegen hagy.
Fogadják tényként, hogy az EU-n kívül is van élet, nem is akármilyen; s én még sokáig szeretném önök nélkül, jó egészségben, szabadon élvezni!
Isten (akit önök nyilvánosan megtagadtak, s az iskolákból is kitiltottak) áldja meg egész szánalmas bandájukat! És bocsássa meg otromba vétkeiket, mert erre én képtelen vagyok. Beteg, torz világukból szálljanak gyorsan magukba, ha még maradt egy csöppnyi tiszta lelkiismeretük!
Siklósi András s. k.
, egy volt uniós polgár, továbbá (ős)magyar hazafi, kétgyermekes családfő és szittya-keresztény férfi (már ha neoliberális neveltetésük dacára értik még e fogalmak jelentését)
Szeged, 2012-01-23-án
Megjegyzések:
1.)
Pamfletemet Házik Zoltán barátom (Rimaszombat, a Kárpáti Harsona alapító főszerkesztője) ötletcsírája nyomán fogalmaztam meg.
2.)
Kapcsolódó korábbi írásom:
Végső kisemmizésünk és likvidálásunk az EU-ban http://kuruc.info/r/7/13344/
/Forrás: a szerző 2012.01.26-i levele./*B.K-T.L.
