Kevés olyan ismert ember van, aki annyit szerepelne a bulvársajtóban, mint Hajdú Péter. A Frizbi műsorvezetője azonban azt mondja, elérte célját a médiaszerepléssel, most már nincs rá szüksége, így visszább vonul.
A Frizbi roadshow-ján beszélgettünk vele a róla kialakult képről, illetve arról, miért is kellenek testőrök és helikopter egy ilyen rendezvényre.
– Szereti az embereket? Ezt azért kérdezem, mert egy, a nézőknek szervezett rendezvényen, a Frizbi roadshow-ján, amelynek lényege, hogy ˝elérhető közelségben˝ vannak a sztárok, ön testőrökkel közlekedett.
– Nem járok testőrökkel. Ezeken a rendezvényeken vannak, de nem csak mellettem, mindenkire vigyáznak. Volt már olyan, hogy annyian körbeálltak, hogy nem értem oda a színpadhoz. Ők ebben segítenek.
– Hogy viseli, hogy amint megjelenik valahol, mutogatnak önre, a „szájába néznek", hogy milyen fagyit nyal, esetleg még közvetlenkedni is megpróbálnak ismeretlenek?
– Már megszoktam, mint ahogy azt is, hogy ismert embernek sokkal kevesebbet szabad, mint egy átlagembernek. Például, ha megvárakoztatok valakit, mint önt (másfél órán keresztül), akkor sokkal inkább azt mondja rám, hogy úristen, mekkora bunkó, mintha a büféssel beszélt volna meg találkozót. Ezzel együtt kell élni.
– Ha már itt tartunk, az sem segít túl sokat a megítélésén, hogy lépten-nyomon a gazdagságával hivalkodik. Itt van például a helikopter esete, amely sajtóhírek szerint azért szállt le a Partfürdőn, hogy mindenórás felesége rendelkezésére álljon, ha beindul a szülés.
– Én nem vagyok Kóka János, nekem nincs saját gépem. Minden rendezvényre megpróbálunk egy-egy sztárt ezzel hozni, ami nekünk azért jó, mert tudunk légi felvételeket készíteni. Ez kuriózum, jól néz ki az adásban. És hány olyan műsor van, ahol mutatnak helikopteres plánt?
Erre kötöttem egy barátommal megállapodást: reklámfelületet kap cserébe a segítségéért. A katás verzió csak a PR – már csak azért is, mert ez az első helyszín, ahol ő is itt volt. Csak azért jött el, mert felújítják a házunkat egy beázás miatt, a kislányunk pedig fél a zajtól. Így ő a nagymamánál maradt, a feleségem pedig velem utazott Szegedre. Egyébként autóval jöttünk, én vezettem. És csupán arra a vádra, hogy milyen felelőtlen dolog 9 hónapos terhesen utazgatnia, mondtam azt, hogy ott van a helikopter, ha szükség lenne rá.
– Önről rengeteget írnak és írtak, sőt: karrierje kezdetén ebben partner is volt, hiszen azt mondta: mindegy mivel, csak szerepeljen a médiában. Mindeközben kemény munkával nagyon sokat elért, mégis megmaradt egyfajta bulvárszereplőnek. Nem bánja, hogy annak idején így döntött?
– Az elején valóban nyitott voltam, mert az volt a fontos, hogy ismert legyek. Egy kábelcsatorna műsorai totálisan érdektelenek, de üzletet kötöttem: dobok egy kis csontot a magánéletemről, cserébe pedig a műsorról is írnak. Amióta a TV2-n vagyok, már nincs szükségem ilyen jellegű kompromisszumokra, és nagyon sok újságíró meg is van sértődve, mert építem le ezeket a bulvárhíreket. Inkább ne írjanak rólam. Viszont – válaszolva a kérdésre – nem bántam meg. A karrier elején mindent meg kell tenni. Én mindig el tudtam érni, hogy írjanak rólam. Volt, hogy ennek az volt az ára, hogy amikor ért egy síbaleset, és hozzá fotót is akartak, beöltöztem síruhába, és bementem az akkori Színes Mai Lap szerkesztőségébe, hogy lefényképezzenek.
 |
– Meg lehet találni azt a pontot, ahonnan még nem süllyed az ember bizonyos mélység alá? Hiszen vannak még páran, akik hasonló módszerekkel élnek.
– Egy Kiszel Tünde mögött például nincs produktum, ő még soha nem tett le semmit az asztalra azon túl, hogy kitalál mindenféle hazugságot, hogy azokkal bekerüljön az újságba. Ha ugyanezt Fábry Sándor vagy Friderikusz Sándor tenné, nem lenne vele semmi baj, mert van mögötte produktum. Emlékezzünk rá: annak idején Fridi letolta a gatyáját, és megmutatta a f...kát azért, hogy beszéljenek a show-járól. Egy profi erre használja a médiát. Egy hülye pedig próbálja magát népszerűsíteni, és élvezi, ha hárman felismerik.
– A Bagi–Nacsa párossal való konfliktus is csak egy ilyen médiabalhé volt? Hiszen a roadshow-kon is együtt szerepelnek, és láthatóan jóban is vannak.
– Bepereltem őket 52 millió forintra, mert egy induló műsorban lemondták a fellépést. A bíróság kimondta, hogy nekem van igazam, és megítélt volna nyilván egy összeget – legalább a felét. Ekkor ők megkerestek, és mivel én nem akartam ezt a két fiút tönkretenni, az igazam pedig kiderült, abban maradtunk, hogy szívesen ledolgoznák ezt az összeget. Az itteni szereplésükért így fele pénzt kapnak, a többit betudjuk a peren kívüli egyezségbe. Ebben a történetben ők voltak az inkorrektek, de megbeszéltük, és én nem vagyok haragtartó. Lehet, hogy a kulacsomat nem bíznám ezek után Olivérre a sivatagban, de ettől még miért ne jópofáskodhatnánk egymással?
