A szakértelmiségi lét csonkító, korlátozó hatásai( az újságírásról)



"Semmilyen párhuzam nem bántó, ha megalapozott."



A kép illusztráció


A mi mesterségünk az utóbbi évtizedekben épp a becsületében fogyatkozott meg.

Általában azokat igyekezett kilökni magából, akik igazat szóltak, s akik a nemzeti közösség érdekeit figyelték.

Emberségben önmagukat lenullázott senkikből is lettek sztárok, vagy olyanokból, akiket a semmiből jövés jótékony homálya takart egészen az első nyilvános megjelenésükig.

Mesterségünk elvesztette az íratlan szabályok megtartó méltóságát, az írottak pedig hiányosak vagy eleve félrevivők voltak-s részben azok ma is.

Kedvemet az lohasztja, hogy a "kutya ugat a karaván halad" alapon- e bővebb tudással sem változott volna az érdemi lényeg. De azért nem mindegy, hogy a kutya tudja e miért ugat-s már milyen régen lett volna oka ugatni.

Az írástudók többsége fenntartások nélkül" bement a hatalomba".
S többek között, éppen ez okból kifolyólag a médiának felróható; nem írnak eleget az emberek gondjairól, örömeiről, nem mutatják meg mi történik a gyepsoron élőkkel, a nem kiemeltekkel, azokkal, akik az ország számláját fizetik.

- a világnézet a legnagyobb luxus, amelyet újságíró megengedhet magának.
Ignotus ott vonja meg a becsület határát, ahol az újságíró nevét adja az írásához.
A függetlenség mellé való állás, becsületbeli kötelesség.

"Sánta az a magyar szellemiség, amelynek a lába alól kicsúszik a magyar talaj, de éppen úgy sánta az is, amely nem mer nyugati földre lépni."

Most azonban vigyázó szemünket nem Európára, hanem Magyarországra kell vetni.

Szabó Piroska