Sok a tisztázatlan kérdés történelmünkben. Szt. István születésének évével és édesanyjának kilétével se állunk jobban, s mert ősi írásainkat elpusztították, rávagyunk utalva idegen, nagyobbrészt ellenséges kútfőkre. Gutheil Jenő Az Árpád-kori Veszprém című könyvének 41. oldalán a következőt írja: „A XV. Századi Ranzanus Péter ’Epitome rerum Hungaricarum’című művében ezzel szemben azt állítja, hogy Koppány nem Gézának, hanem Saroltának volt egész közeli rokona: innen a krónikák ’incestuosum connubium’-a, vérfertőző házassága. S mert Koppány így az erdélyi Gyulával volt rokonságban, ezért küldeti a krónikás hagyomány a felnégyelt Koppány testének egy részét elrettentésül Erdélybe.” Amennyiben ez így volt, akkor a „közeli” rokonság anyai ágon kell feltételezni, mert Gyula nincs feltüntetve az Árpádok közeli családfájában. Ugyanakkor, nem lehetett volna gyula – ha gyula volt –, ha nem tartozik a családfába. Nefeledjük, hogy a történelmet már abban az időben is a győztesek írták, s mert a hadviselésnek lélektani oldala is van, ezért elképzelhető, hogy a „vérfertőzés” vádja ide sorolható.
Sarolta azon kevés hölgyek közé tartozik, akinek följegyezték tüneményes szépségét s hogy szépségét csak szeszélye szárnyalta túl. Együtt vadászott, ivott, verekedett a férfiakkal. Haragjában még embert is ölt. A Királyok Könyve –Officia Nova, 1994 – című szép kiadású munkában a következőt olvashatjuk: „... kezében tartotta az egész országot, férjét, s mindazt, ami férjéé volt, ő kormányozta,” mármint Sarolta. Ezek szerint Sarolta kezében lett volna a hatalom jelentős része? Sarolta már keresztény lehetett, s Géza nagyfejedelem ezért keresztelkedhetett ki, s ezért fordította az ország politikáját nyugati irányba,. Nos, de mi lehetett, ami Saroltát arra ösztökélte, hogy a magyarság hátat fordítson Bizáncnak? Itt csak egy szeszélyes nőre lehet gondolni – mert a X. században nem „minden út” vezetett Rómába –, akinek nézeteltérése lehetett apjával, aki Bizánccal állt jó viszonyban. Feltehetően, Sarolta apja ellenében cselekedett, mikor a nyugati kapcsolatok kiépítésére ösztökélte férjét, Géza nagyfejedelmet, függetlenül attól, hogy az a magyarság részére szükséges- vagy előnyös volt-e.
Jelek szerint Géza nagyfejedelemnek második házassága is volt. Az 1981-ben kiadott Magyar Történelmi Kronológia(Tankönyvkiadó) a következőt írja: „973-ban – Géza második házassága, Adelhaid lengyel hercegnővel.” Erről az 1914-ben kiadott Révai Nagy Lexikon ezt írja: „Szt. István, Magyarország első királya, Géza vezér és Sarolta, mások szerint Adelhaid lengyel hercegnő fia.” Géza nagyfejedelem második házasságának 973-as időpontja is kérdéses, a második feleség kilétével egyetemben. Legtöbben Saroltát tartják István anyjának. Az István a király című rockoperában is Saroltát teszik meg István rossz-szellemének. Révai azt is megemlíti, hogy Géza és Sarolta „974 táján” keresztelkedtek ki. Gézát illetően ez megfelelhet a valóságnak mind az egyik, mind a másik asszony esetében. Nem esik szó, azonban arról – ha a második házasság valós –, hogy mi történhetett Saroltával. Fiatal volt még. Baleset érhette? Gyilkosság áldozata lett? Ki tudná megmondani? Úgy tudjuk, hogy ő élte túl Gézát, ezért nem lehetett az első feleség. Adelhaiddel való első házasság tehát meggyőzőbb magyarázattal szolgál, Géza nyugatirányú politikáját illetően is. Adelhaid nevéről arra lehet gyanítani, hogy édesanyja Németföldről kerülhetett valamely lengyel herceg vagy a királyi udvarba, és leányát német nevelésben részesíthette. A német császári politika Adelhaidot alkalmasnak találta arra, hogy beépítse a magyar nagyfejedelmi udvarba. Ezért nem Sarolta, hanem Adelhaid – aki már keresztény lehetett – állhatott Géza politikai irányváltása mögött.
Nos, ha figyelembe vesszük, amit Padányi Viktor ír minderről az Adalékok Szent István élettörténetéhez című rövid tanulmányában, akkor ugyancsak elcsodálkozhatunk történetírásunk bizonytalanságán. Padányi – ugyanis – felfigyelt Géza nagyfejedelem gyermekei születésének időbeni nagy eltolódására. Az ő számításai alapján az első leánygyermek feltételezetten 963-ban, a második leánygyermek 966-ban, (Szent) István pedig 969-ben születhetett. A két kései leánygyermek pedig 992 és 996 táján született (?). Az első három gyermek a 960-as években született, majd két évtizedes kiesés után ismét két gyermekkel áldotta meg Isten a nagyfejedelmi házaspárt. Ez az 50 év feletti Géza esetében elképzelhető, de az ugyancsak az ötven év körüli feleség fogamzó képességét, két évtizedes kiesés után meg kell kérdőjelezni. E szerint Géza nem 973-ban nősülhetett másodszor, hanem 990 táján. De melyik volt a második feleség?
A 12. századbeli lengyel kútfő szerint Géza első feleségeBeleknegini – nem Adelhaid – lengyel hercegnő volt, bár vannak olyan értelmezések is, hogy Beleknegini nem személynév, hanem jelző. A lényeg az, hogy az első feleség lengyel volt s ezt látszik igazolni az is, hogy a két idősebb lány szlávokhoz mentek férjhez. A fiatalabb a lengyel Boleszláv, Krakkó hercegéhez. A 990-es években született leányok idősebbike – Péter király anyja –Orseolo Ottó, velencei doge, a fiatalabb pedig Aba Sámuelfelesége lett. Amennyiben Adelhaid az első feleség, és a tetejében még keresztény is, úgy választ adhat arra, hogy Géza nagyfejedelem miért keresztelkedett ki.
Szt. István születésének évét a Magyar Nemzeti Múzeumáltal összeállított és kiadott Az Árpád-ház Családfája (Puskely Mária munkája nyomán) 975-re teszi, míg. Pauler Gyula úgy véli, hogy István 977-ben született. Amennyiben az utóbbi megállná a helyét, úgy Szt. István születése és a két kései leánygyermek születése között még mindig másfél évtized tátong. Elképzelhető, hogy István anyja Adelhaid vagy Beleknegini és nem Sarolta? Sarolta nem lehetett a második feleség, mert ő élte túl Gézát, ellenkező esetben, semmiféle formában nem vetődhetett volna fel a „vérfertőzés” vádja. Emellett szól Szt. István szelíd természete – minden egyéb vélekedés ellenében –, s nem a harcias Saroltáé. Megannyi bizonytalanság!
990 tájától tehát a nagyfejedelmi udvart új úrnő ékesíti, aki Gézának még két leányt szül, és akit a nagyfejedelem halála után – egyesek szerint – Koppány herceg feleségül szeretett volna venni. De vajon kit? Egy 50 év körüli özvegyet – Koppány, Padányi számítása szerint 30-35 éves lehetett –, vagy a fiatal, feltűnően csinos és szeszélyes úrnőt, Saroltát, aki Szent Istvántól csak néhány évvel idősebb, s akit a király – egyes feltevések szerint – a minden lébe kanál „mostohaanyát” (?) ki is végeztetett. Vagy valaki/valakik az ő nevében kivégezették. Úgy tűnik, ez választ adhat bizonyos kérdésekre. Például, mentesíti Saroltát attól, hogy ő lett volna Géza nagyfejedelem rossz-szelleme, nyugati politikájának ösztönzője.
Azt is jó lenne tudni, hogy Gyula Gyula volt-e, avagy gyula? Nem mindegy ugyanis. Gyula (kisbetűvel) volt az ország második közjogi méltósága. Ebben az esetben az erdélyi gyula az Árpádok családfájába kellett, hogy tartozzon. Elképzelhető, hogy az első feleség halála (?) után Géza azért vette feleségül a gyula lányát, mert a nagyfejedelmi udvarban nagyon elhatalmasodtak az idegenek, és a politikai egyensúlyt szerette volna rendbe hozni? A fiatal és kardos menyecske ezért vehette kezébe az irányítást? Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a történteket, akkor érthető, hogy a király nevében cselekvő győztes Vencelin – akit feltehetően Gizella is támogatott – megöli Koppányt és Saroltát is, majd pedig leveri az ősi rend képviselőjét, az erdélyi gyulát, tehát Sarolta apját. Ezzel az idegenek hatalmas vereséget mértek az ősi rend híveire. Bakay Kornél régész-történész nem tartja lehetetlennek, hogy Koppányt nem a harctéren verték le, hanem orvul ölték meg. S mert a történelmet a győztesek írják, nem lehetetlen, hogy Koppány és Sarolta elleni vádak a lélektani hadviselés szerves részei.
Radics Géza
/Forrás: ONLINE HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hirek.htm / 2011.01.26.
*B.Kiss-Tóth László
