A heves energiakitörés a csillag felszínén zajló erőteljes mágneses tevékenységhez köthető. Ennek következtében jönnek létre a napfoltok is, amelyek a környezetüknél hidegebb területek, és sötét foltként jelennek meg a csillagon.
Az agresszív AR1429 napfolt folyamatosan ontja a kitöréseket, a mostani flert azonban az X-1 kategóriába sorolták, így eddig a legerősebbnek számít a mostani ciklusban – írja a SpaceWeather.com. A napkitörések erősségét egy ötfokú skálán mérik: az A, B, C, M, X betűkkel jelzett szintek között tízszeres a szorzó. Az X erősségű kitörések akár az egész bolygón kimaradásokat okozhatnak a rádiós kommunikációban, a mágneses viharok pedig károsíthatják a rövidhullámú rádiókat, illetve a katonai, tudományos és kommunikációs műholdakat.
A kitörést koronakidobódás (coronal mass ejection, CME) is kísérte. A koronakidobódás a napkorona egy részének kilökődése a bolygóközi térbe – ilyenkor az aktív terület fölötti mágneses fluxuskötegek elszakadnak a felszíntől, majd óriásira fúvódnak fel, és nagy sebességgel eltávoznak a csillagból. A CME jelentősen felerősítheti a sarki fény jelenségét a Föld mágneses mezejében március 6-án és 7-én. A sarki fény ilyenkor az Egyenlítőhöz közelebb is látható, nem csak a sarkkörök közelében.
Amikor a mostani kitörés koronakidobódása eléri a Földet, már egy másik elektromágneses vihar is tombolni fog, melyet a AR1429 napfolt egy korábbi, M2 erősségű kitörése okoz. Itt látható egy animáció a kitörések geomágneses hatásáról.
A 11 éves napciklus már nagyon közel van a 2013-ra várható tetőpontjához. Amikor a nap aktivitása eléri az intenzitásának maximumát, akkor legalább olyan heves napfolttevékenységre számíthatunk majd, amilyen a mostani.
Hatalmas napkitörést várnak 2013-ban
Sok bajjal járhat egy 2013-ban bekövetkező napkitörés – figyelmeztet a NASA. Már három év sincs a várható katasztrófa bekövetkeztéig, ami az előrejelzések szerint megbénítja a műholdas kommunikációt, “kiüti” a villamosenergia-
szolgáltatásokat, az elektromos hálózatokat világszerte. Megbéníthatja a légi közlekedést és összességében életünk majd minden területére kihatással lehet a kialakuló geomágneses vihar.
A 2013-ban várható napkitörés ereje száz hidrogénbomba erejével érhet fel, s a tudósok egyelőre nem tudják mennyire lesznek súlyosak a következmények. A kialakult kaotikus helyzet órákig tarthat, de akár napokon át is, sőt egy, a témában tartott tegnapi konferencián elhangzott: fel kell készülni egy hónapokig tartó állapotra is.
“A modern társadalmak technológiai függősségben élnek, amik nagyon sérülékenyek, s egy ilyen súlyos esemény akár a nullával teheti egyelővé a világ kommunikációs rendszereit.” – hangzott el a konferencián. A szakértők Washingtonban megtartott megbeszélésén arra keresték a választ, hogy miként védjék meg a Földet a 2013-ban bekövetkező eseményektől. “Nem tudjuk még, hogy mire számítsunk, de fel kell készülni, hogy kisebb legyen a csapás” – hangzott el az eseményen. Kijelentették: az ilyen féle “támadások” ellen időben biztonságos üzemmódba kell állítani a műholdakat, és a magasfeszültségű vezetékeket megóvva a túlterhelés miatti kisüléstől, talán így csökkenthetők a károk.
A napkitörésekről
A napkitörés a naptevékenység leglátványosabb, és legerősebb földi hatásokkal rendelkező megnyilvánulása, melynek során együtt jelentkezik az alábbi három naptevékenységi jelenség:
- Fler, vagyis a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erős kifényesedése.
- Koronakidobódás, vagyis a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe.
- Eruptív protuberancia, vagyis egy, a napkoronában hosszú ideje egy helyben lebegő, a környező gáznál sűrűbb és hidegebb felhő (nyugodt protuberancia) hirtelen, gyorsuló felemelkedése és elszállása.
A fenti jelenségek egymástól függetlenül is előfordulnak, de az esetek mintegy 50-75%-ában együttesen következnek be, napkitörés keretében. Különösen a legnagyobb flerek, koronakidobódások és eruptív protuberanciák lépnek fel szinte mindig együttesen.
Viszonylag új keletű az a felismerés, hogy a naptevékenység legpregnánsabb megnyilvánulása e három jelenség együttes fellépte, ezért még az angol szakirodalomban sem alakult ki rá egységes szóhasználat. Priest & Forbes (2002) az "eruptive solar flare" kifejezést javasolják, de a legtöbben csak "solar eruption"-ként emlegetik az ilyen jelenséget. A magyar "napkitörés" az utóbbinak pontos fordítása. (Az elnevezés egyébként nem biztos, hogy a legszerencsésebb, mert a jelenséget kiváltó lehetséges mechanizmusok közül csupán az egyik, a kitörési modell jár valamiféle tényleges áttöréssel egy gáton.)
Megjegyzendő, hogy a magyarban és más nem angol nyelvekben a "napkitörés" szót korábban a "fler" szinonimájaként használták. Tekintve, hogy a flerjelenség maga anyagkidobódással alig jár, mindenképpen szerencsésebb a szót a koronakidobódással és eruptív protuberanciával is kísért flerekre fenntartani.
Földi hatások
A napkitöréseknek komoly földi hatásai vannak. A közvetlen hatások a következők. Erős flerek idején jelentősen megnő a földi felsőlégkörben és bolygónk kozmikus környezetében a nagyenergiájú sugárzások erőssége. Ez elsősorban a röntgen- és gammasugárzásra vonatkozik, továbbá, ha a Föld a flerből kiinduló részecskenyaláb útjába esik, akkor a töltött részecskék (elsősorban protonok) áramára is. Ezek kárt okozhatnak egyes műholdakban és űrszondákban; a töltött részecskék továbbá egészségi kockázati tényezőt jelentenek pilóták és űrhajósok esetében.
A flereket kísérő rádiókitörések megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a radarok működését. Ha a Föld a kidobott anyag útjába esik, a földi magnetoszférának ütközve mágneses vihart okozhat. A vihar megzavarhatja a navigációt, megbolondítva az iránytűket. Emellett a mágneses tér gyors ingadozása erős kóboráramokat indukálhat az elektromos berendezésekben, ami olykor - elsősorban magas földrajzi szélességeken, például Kanada, Skandinávia - nagy területeket érintő áramkimaradásokhoz vezet.
A magnetoszférában - a Van Allen-övekben állandóan jelen levő töltött részecskék a mágneses vihar következtében a sarkvidékeknél bejuthatnak a Föld felső légkörébe, ott a sarki fény néven ismert fényjelenséget okozva.
A magnetoszférában a töltött részecskék mennyisége jelentősen megnőhet, ha a Földet eltaláló (koronakidobódásból eredő) bolygóközi mágneses felhő mágneses polaritása a magnetoszféráéval ellentétes. Ekkor ugyanis a felhő és a magnetoszféra között mágneses átkötődés történhet, s ennek révén a felhő plazmája bejuthat bolygónk magnetoszférájába.
Kapcsolódó cikkek:
