A Szent Korona alázatos szolgájának nyílt levele a köztársasági elnöknek:
Nyílt levél Schmitt Pál köztársasági elnöknek
Tisztelt Köztársasági elnök úr!
Jelenünkön keresztül jövőnket meghatározó időt élünk, amikor a liberális gondolkodási mód erkölcsi bukással kiváltott gazdasági világválsága a társadalmi feszültséget robbanásig fokozta Hazánkban, Európában és az egész világon.
Ebben a helyzetben a választóknak közvetlen akaratnyilvánítással (amelynek legális formája a népszavazás) kell dönteniük arról, hogy azt akarják-e, hogy tagjai maradjuk azoknak a nemzetközi szervezeteknek, amelyek a liberális gondolkodási módot képviselik, vagy kilépve azokból, vegyük vissza függetlenségünket és induljunk el egy olyan úton, amely a jelenlegitől alapjaiban eltér.
Vagyis paradigmaváltást akarnak-e a választók, vagy a jelenlegi paradigma változatlan érvényesülését, esetleges módosítással.
Az erről történő népszavazásra jogi lehetőséget ad az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d./ pontja, amelycsak a nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségekre vonatkozó népszavazást tiltja, a jogok gyakorlását nem.
A liberális gondolkodási módot képviselő nemzetközi szerződések jogként határozzák meg a kilépést[1]. Tehát jog, és nem kötelezettség a kilépés.
Ugyanennek a cikknek az (1) bekezdése – a Kormány mellett -az Ön opcionálisan gyakorolható jogává tette a népszavazás kiírását.
Tisztelettel tájékoztatom arról, hogy – mivel Ön és a Kormány azAlaptörvényben meghatározott joga gyakorlását mellőzte - 2012. február 9-én Ön és a Kormány helyett indítottam el - választópolgárként kezdeményezve - a választói akarat érvényre juttatását azzal kapcsolatban, hogy Magyarország a liberális gondolkodási módot képviselő szervezetekben fenntartsa-e tagsági viszonyát vagy szüntesse meg azt.
Ezért kértem az EU, IMF és NATO tagságunk fennmaradására vagy felmondására vonatkozó aláírásgyűjtő ív hitelesítését az OVB-től, amit február 29-i ülésénelutasított[2].
Az Alaptörvény – előbb idézett - 8. cikk (3) bekezdés d./ pontja szerintnyilvánvaló az OVB téves értelmezése. Ezért természetesenkifogást emelek a határozatok ellen a Kúriánál[3].
A jogállamiság próbája lesz a kúriai tárgyalás, és megerősítő vagy cáfoló bizonyítéka a Kúria jogerős határozata.
Tisztelt Köztársasági elnök úr!
A világpolitika által kritikussá tett jelenlegi helyzetben a hatalomgyakorlóknak el kell ismerniük, hogy a megoldáskeresésébe be kell vonni a választókat.
Ezt mulasztotta el Ön és a Kormány egyaránt.
A közjogi méltóságok alkalmasságát az határozza meg, hogy a nemzet egyetemes érdekét képviselik-e, vagy nem. Önök nem képviselik.
Nem lehet tovább a választók egyharmadának támogatásával elért hatalomgyakorlási kétharmados látszat-többség akaratának képviseletére hivatkozva folytatni azt a – rendszerváltásnak nevezett diktatúraváltással elkezdett -társadalom-, gazdaság- és biztonságpolitikát, amely Hazánkat a jelenlegi, kilátástalan helyzetbe sodorta.
Tudomásul kell venni, hogytarthatatlan a szabad mandátum rendszer, amelyben a hatalomgyakorlók jelent és jövőt meghatározó tetteikért nem tartoznak felelősséggel választóiknak, akiknek pusztán az a lehetőségük marad, hogy akkor érvényesítsék (a következő választáson) az érdeksérelmüket jelentő döntésekkel szembeni kifogásukat, amikor már a döntések hatásai életvitelükben visszafordíthatatlan károkat okoztak.
Tudomásul kell venni, hogy a kialakult helyzet folytathatatlanná teszi a polgári demokráciának – más szóval a nyugati civilizációnak – azt a következményét, amely aválasztási rendszerrel a népakarat közvetlen érvényesítését korlátozza.
Tudomásul kell venni, hogy nem jelent megoldást a kínálat-monopóliumot birtokló befektetők kegyeinek keresése – amely felé most a Kormány vezeti az országot -, hiszen a válság egyik következménye, az életszínvonal-csökkenés, a kereslet folyamatos csökkenését jelenti, amivel egy olyan örvényt hoz létre, amitörvényszerűen vezet az ország társadalmi életének gazdaság által kiváltott összeomlásához.
Tudomásul kell venni és be kell ismerni, hogy Magyarország nem független állam és függetlenségét a - zömmel félrevezetett - kisebbség (NATO-tagságunkat 46,94 %, EU-tagságunkat 38,00 %) támogatásával veszítette el. Ezt alapozta meg a Kádár-rendszer IMF-hez való csatlakozása, amit a diktatúra politikai döntését jelentette. Így nevetséges azt mondani, hogy „megőrizzük szabadágunkat”, hiszen ami nincs, azt nem lehet megőrizni.
Tudomásul kell venni, hogy azok a nemzetközi szervezetek, amelyek átruházott szabadság-jogainkat gyakorolják, nem teljesítették Hazánkkal szemben azokat a célokat, amelyeket alapszerződéseikben ígértek, ígyszervezeti tagságukkal egy diktatórikus birodalomhoz csatlakoztunk.
Ezért alapvető érdekünk, hogy felmondjuk tagságunkat ezeknél a szervezeteknél.
Ha a választók többsége nem így dönt, akkor van joguk a hatalomgyakorlással megbízottaknak a liberális gondolkodási mód szerint vezetni az országot, mert akkor a magyarság a rabságot választotta a szabadság helyett. Természetesen erre is joga van.
Állításom igazságtartalmát az alábbiak bizonyítják:
1. Az EU nem teljesítette Magyarországgal szemben a Lisszaboni Szerződés I. CIKK(Az Európai Unióról szóló szerződés) 3. cikkében meghatározott céljait:
a./ Cél: a (2) bekezdésben hivatkozott (a 26. cikk (3) bekezdésben meghatározott)négy liberális alapelven keresztül szabadság, biztonság és jogérvényesülés valósul meg,
Tény: a magyar emberek, vállalkozások, termékek, szolgáltatásokesélyegyenlőtlen helyzetbe kerültek az EU-n belül, ami gazdasági kiszolgáltatottságot, jövőkép nélküli bizonytalanságot és jogi diktatúrát jelentett.
Ezt elsősorban a tiltó rendelkezések, a (folyamatosan bővülő, függetlenséget csorbító) kizárólagos hatáskörbe vont területek, továbbá a kiegészítő jogszabályok, különösen a kvótarendszer és a Koppenhágai Kompromisszum – okozzák.
b./ Cél: az EU fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul. (3. bekezdés)
Tény: munkanélküliség növekedése, általános elszegényedés, megszorító intézkedések folyamatos életbe léptetése, szociális érzékenység teljes hiánya.
c./ Cél: a jólét előmozdítása(1. bekezdés)
Tény: Az előző két pont következtében az EU tagság nem a jólétet mozdítja elő, hanem folyamatosan csökkenti azt.
2. A Nemzetközi Valutaalap nem teljesítette Magyarországgal szemben, az alapokmány I. cikkében(Célkitűzések) megfogalmazott céljait:
a./ Cél: hozzájárulni afoglalkoztatottság és a reáljövedelem magas szintjének előmozdításához(II. bekezdés)
Tény: a foglalkoztatottság csökken, a reáljövedelem alacsony,
b./ Cél: valamennyi tag termelőeszközeinek fejlesztéséhez (II. bekezdés)
Tény: a termelőeszközök visszafejlődtek, stratégiai nemzetgazdasági ágazatok szűntek meg,
c./ Cél: előmozdítani az árfolyamok stabilitását (III. bekezdés)
Tény: a forint árfolyama instabil.
d./ Cél: anyagi eszközeinek megfelelő biztosítékok ellenében való időleges rendelkezésre bocsátása révén biztonságot adni a tagoknak, lehetővé téve ezáltal számukra, hogy fizetési mérlegzavaraikat olyan intézkedések foganatosítása nélkül küszöböljék ki, amelyek károsan hatnak a nemzeti vagy nemzetközi jólétre (V. bekezdés)
Tény: az anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásának biztosítékai a nemzeti jólétet csökkentették.
e./ Cél: megrövidíteni a tagok fizetési mérlegében fellépő egyensúlyhiány időtartamát és enyhíteni annak mértékét
Tény: a fizetési mérleg egyensúlyhiánya állandósult, az államadósság nem csökkent, hanem növekedett (VI. bekezdés).
A fentiek következményeként Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy az IMF az alapokmány IX. Cikk (Jogállás, mentességek és kiváltságok) 2. szakasz II. bekezdésének érvényesítésével („ingatlan és ingó tulajdont szerez és efölött rendelkezik;”) az államadósság biztosítékaként jelzáloggal terheli a Magyarország területet majd - mivel az adósságállományt csökkenteni nem tudjuk – tulajdonjogot szerez afölött. Ennek reális veszélyét erősítik azok az államfölöttiséget jelentő mentességek és kiváltságok, amelyek az alapokmány szerint az IMF-et megilletik.
3. Az Észak-atlanti Szerződésnem teljesítette Magyarországgal szemben, a Szerződés 1. cikkében(Célkitűzések) megfogalmazott céljait:
a./ Cél: A nemzetközi viszályokat, amibe belekerülnek, békéseszközökkel, olyan módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.
Tény: olyan nemzetközi viszályokba kerül bele a NATO, amelyet önmaga kezdeményezett, hamis, valótlan okokra (ld. Irak, Afganisztán) hivatkozva „megelőző” intézkedésként, a demokrácia védelmére hivatkozva. Miután az ok hamis, a beavatkozásokigazságtalanok, antidemokratikusak, és nem a nemzetközi békét, hanem a nemzetközi feszültség növekedését szolgálják, biztonságpolitikai veszélyhelyzetet teremtve a tagországokban, így Magyarországon is.
b./ Cél: nemzetközi kapcsolataikbantartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és erőszak alkalmazásától.
Tény: Az erőszakkal való fenyegetés most Iránnal szemben jelentkezik, ismét bizonyítatlan okra hivatkozva.Különösen veszélyes a NATO alapító tagállama, az USA és Izrael szoros kapcsolata („legfontosabb szövetséges” – Obama) a jelenlegi helyzetben, amikor „Már nem az a kérdés, hogy lesznek-e izraeli légi csapások Irán ellen, hanem az, hogy mikor.” (Le Figaro – MTI)
A nemzetközi közvélemény egyre kritikusabb a „terrorizmus” kifejezés alkalmazásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a NATO tevékenysége valósítja meg a klasszikus értelmezést, mi szerint a terrorizmus„politikai vagy gazdasági hatalom megszerzése és megtartása érdekében alkalmazott erőszak”, és ez alapján a NATO általterroristáknak bélyegzettek önvédelmi harcot folytatnak.
Ebben az erkölcsileg is egyre védhetetlenebb helyzetben lett Magyarország potenciális célpontja a NATO terrorista tevékenységét szenvedő országoknak, nemzeteknek, származásukkal, sorsukkal összetartozó embercsoportoknak.
Tisztelt Köztársasági elnök úr!
Ez a nyílt levél figyelemfelhívásÖnnek, a Kormánynak, a hatalom közvetlen gyakorlásával megbízott minden személynek, és minden magyar embernek.
Azt bizonyítom vele, hogy a hatalomgyakorlóknak megvan a jogi lehetősége arra, hogy kivezessék Magyarországot a liberális birodalomból. Ezzel nem élnek, ezért a választóknak kell ezt helyettük kezdeményezni.
Azt bizonyítom vele, hogy nem „szabadságharc” a feltételek meghagyása melletti Trianon-komplexum (más – jelen esetben az EU és az IMF - barátságtalan magatartása velünk szemben)alkalmazása, mert az lehetőséget ad a visszarendeződésre, amely gyakorlatilag Magyarország megszűnését jelenti, ezért a függőség megtartásáért folytatott megtévesztő parasztvakítás.
Azt bizonyítom vele, hogyvégveszélyben vagyunk, amit csak teljes (eszmei, jogi és gazdasági) paradigmaváltást jelentő önvédelemmel háríthatunk el.
Kelt Szegeden, 2012. március 3-án.
Tisztelettel:
Dr. Halász József
[1] 50. cikk
(1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból. (EU – Lisszaboni Szerződés I. CIKK)
XXVI. cikk - A tagság visszavonása - 1. szakasz. A tagok kilépési joga
Bármelyik tag bármikor kiléphetaz Alapból oly módon, hogy írásbeli felmondást nyújt be az Alapnak annak központjához. A kilépés e felmondás kézhezvételének időpontjában lép életbe.
(Nemzetközi Valutaalap – a Nemzetközi Valuta Alap alapokmánya)
13. cikk. A Szerződés életbelépését követő húsz év elteltével mindegyik Fél kiválhat a Szerződésből, éspedig egy évvel azután, hogy a felmondásról értesítette az Egyesült Államok kormányát.
(Az Észak-atlanti Szerződés -Washington DC, 1949. április 4.)/Forrás: dr. Halász J. 2012.02.06-i levele/*B.Kiss-Tóth László
