A sebezhetőség tökéletes védelem


"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."

_______________________________________________________________
 
,,A szerelem a lélek selyme, / a szív bársonyvirága, / melynek magvát minden szívben / elültette a teremtés, / de amely csak minden ezredik [ember] szívében / érik meg igazán pompázó virággá."

(Rabindranath Tagore)


Folytassa Ángyán tanár úr!

Egy nemzet életképességét és egyben vállalt sorsfeladatának sikeres beteljesítését leginkább tagjainak
önismerete, és az arra épülő egészséges önbizalom befolyásolja. Ezért mindannyiunk egyénre szabott
sorsfeladata, hogy megismerje önmaga képességeit és javítandó gyengeségeit, mert e tudás nélkül
dolgunk végzése során rendre alulmaradhatunk. Miután az állam meghatározott földrajzi területen
élő emberek történetileg kialakult, tartós és szervezett közössége, ezért könnyedén beláthatjuk, hogy
egymásért is felelősséggel tartozunk. Már csak azért is, mert az államhoz, mint sorsközösséghez
való tartozás anyagi érdekek és érzelmi kötődések mentén valósul meg. Leginkább egy jól működő
családhoz hasonlít, így nem is lehet más, mint saját testét felépítő, egymásnak szolgáltatást nyújtó,
szolgáló közösség.

Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy a sorsdöntő pillanatokban mindig magunkra maradunk, de
akkor sem vagyunk egyedül. Zsigereinkben hordozzuk őseink nemzedékről-nemzedékre átörökített
és folytonosan gazdagított örökségét, és ott van bennünk a múltból eredő segítség, a tapasztalatainkra
és megismert képességeinkre épülő önbizalom. De ott kell még lennie a hitnek, a hitre alapuló
bizalomnak is, hogy a közösségem is kiáll mellettem. E kettő egységet kell, hogy alkosson, melynek
összetartó ereje a szeretet melegsége.

Tisztelt Ángyán Tanár Úr! Kedves Barátunk!
Miután mi egy közösségbe tartozunk, szeretettel állunk ki melletted. Szolgálatodra továbbra is szükség
van. Mi is tudjuk, hogy az időnek nem mennyisége, hanem minősége van, mely alapjaiban határozza
meg a szolgálat jellegét. Az idő minősége most csak annyit enged meg, hogy szavaid szerint tedd a
jót ott, ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Tanárként, országgyűlési képviselőként, emberként. De tenned
kell, mert jól érzed, a feléd irányuló szeretet egyúttal rámutat felelősséged és terheid nagyságára is. A
magyar vidékkel, a helyi gazdaságokkal és közösségekkel összefogva ez a nagy teher is könnyebben
elhordozható.

Talán emlékszünk még 2008 tavaszára, mikor is két kicsiny falu, Komlóska és Pálháza polgármestere
nemzeti zarándoklatra hívta az „ország népét”. Összefogást szorgalmaztak az ivóvízellátás piacra
vitele, az egészségügy forrásainak megkurtítása, a vasút tönkretétele, a termőföld idegen kézre
juttatása ellen. Utat akartak találni a magyarság számára egymáshoz. Össze akarták boronálni a falut
a várossal, a szegényt a gazdaggal, a többséget a kisebbséggel, a hívőt a világival, a jobboldalit a
baloldalival, a munkaadót a munkavállalóval, politikust a választóival. Meg akarták mutatni, hogy
siránkozás helyett egymásra figyeléssel és összefogással is lehet kiutat találni. Csak nyitottság kell
hozzá, igény önmagunk és a másik jobb megismerésére. A hosszú út által megadatott tartalmas
beszélgetések, az általuk megfogalmazódó egyéni és közösségi gyógyír is enyhítette testünk és lelkünk
fájdalmait.

Országunkat járva láttuk, hogy a „hatalmasok” miként igyekszenek megfosztani országunkat
természetes erőforrásaitól, az élelmiszer önrendelkezésünk alapjait biztosító termőföldtől, az
egészséges ivóvíztől, a jó levegőt biztosító erdővagyontól. Láttuk, hogy miként igyekeztek éket verni
a magyar falu és város közé. Jogi csűrés-csavarással szinte teljesen felszámolták a helyi piacokat.
Miközben a városi közösségek kénytelenek egyre többet költeni élelmiszerre, addig a magyar falu a
mezőgazdasági tevékenységből egyre kevesebb bevételhez jut. És láttuk, hogy a falvak
meggyengülése miatt a városi szolgáltatások iránt is csökken a kereslet. És döntöttünk arról, hogy
újfent összhangot kell teremteni város és falu között, és akkor a vidéki és városi emberek is jól járnak.
De a nemzeti összetartozás nem csak gazdasági munkamegosztás. A város közvetíti a magas kultúrát,
a vidéke pedig őrzi eleink kulturális örökségét. A falusi közösségben nagyobb a szolidaritás és
megtartó erő, és erre most nagy szüksége van a magyar társadalomnak.

Jóska! Munkatársaiddal a Nemzeti Vidékstratégiában ennek a valós – anyagi és érzelmi - alapokon

nyugvó nemzeti együttműködésnek a keretrendszerét állítottátok fel, melynek középpontjába a helyi
természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembe vevő, sok lábon álló helyi gazdaságok
szövedékének létrejöttét állítottátok. Ennek pedig alapját a családi vállalkozások és családi gazdaságok
alkotják. Vidékjárásunk eredményeként ezért vállaltál magad, és általad az új kormányzat is
kötelezettséget arra, hogy a helyben lakó fiatal gazdák helyi gazdaságba történő belegyökeresedését
segítjük elő az állami földek bérletének hozzáférhetővé tételével. Háromszáz hektáros
birtoknagyságig. Az elmúlt hetekben kiírt pályázatok viszont nem a családi gazdaságok jogszabályban
előírt mértékének megfelelő 300, hanem 1200 hektárban szabják meg a jogosultság felső határát. Úgy
látszik, hogy a már két évtizede velünk élő domináns tőkeérdek – a versenyképesség és
méretgazdaságosság leple alatt - ismét maga alá akarja gyűrni az igazságosság és szolidaritás értékeit.

Államtitkári szolgálati helyedről történő figyelemfelkeltő távozásod talán a kormányt is emlékeztetni
fogja a gazdákkal kötött megállapodására. Mindez nem rontaná a közép- és nagybirtokok
versenyhelyzetét, hiszen a hazai termőföldek mindössze 1, azaz egy százalékáról van szó.

Azt üzented, hogy csak a kiállás és az egyenes beszéd segíthet viszonyaink megváltoztatásában, és
továbbra is bízol a világ fölött őrködő Rendben. Tudnod kell, hogy számunkra a Rend előbbre való,
mint a rendszer. A Rend, az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest
a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A
Jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is.
Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet
tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. A terhek és
lehetőségek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt
alkalmazandó.

Kedves Barátunk! Örömmel nyugtázzuk, hogy jól ismered és alkalmazod is a teremtés törvényének
egyik fontos alapszabályát, miszerint mindannyian sebezhetőek vagyunk, de ennek elfogadása
lehetőséget biztosít arra, hogy ijedség nélkül találkozzunk életünk elkerülhetetlen eseményeivel. A
sebezhetőség egyben tökéletes védelem is, önmagunk ismerete pedig a legnagyobb biztonság.

Bencsik János
Bogár László
Jelenczki István
Molnár Oszkár
Papp Lajos
Szabó Gyula
Tóth Zoltán József


*Gulyás Attila