Kattints a honlap alján vagy a fejlécben lévő SZT-tisztek kifejezésre, majd a beugró oldal adatfelsorolása feletti számokra kattintva lapozhatod az oldalakat.
BEKÖSZÖNTŐ
Jelen összeállításban azon személyek szerepelnek, akiket Belügyminisztérium Személyzeti Osztálya szigorúan titkos állományú tisztként tartott nyilván, és akiknek iratanyaga az állambiztonsági Szolgálatok történeti Levéltára (továbbiakban: Levéltár) részére átadásra került. Abban a kérdésben, hogy ezen személyek valóban SZT-tisztnek tekinthetők-e, a kutatás nem kívánt állást foglalni. Az összeállítás csupán azzal a céllal készült, hogy bemutassa kik szerepeltek SZT-tisztként a korabeli Belügyminisztérium nyilvántartásában.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően újjászervezett ügynökhálózat, a társadalomba történő legtökéletesebb beépülést, a „csend társadalmának" létrehozását kívánta elérni. Az így kialakított állambiztonsági mechanizmus – főbb elemeit tekintve – egészen 1990-ig változatlan struktúrában működött. A pártállam idején, az állampolgári és emberi jogok intézményes semmibevétele és sárba tiprása a diktatúra általános gyakorlatává vált. A mechanizmus működésének megrendelői és haszonélvezői a mindenkori állampárt vezető testületeinek szintjén, a politikai elit tagjai között keresendők. Mellettük azonban – Medgyessy Péter (D-209) esetén kívül – mindeddig rendkívül kevés szó esett a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező szigorúan titkos állományú tisztek szerepéről. Az 1990 óta a közbeszédben újból és újból felmerülő ügynökkérdés megvitatásának társadalmi jelentőségén és tudományos igényű feldolgozásán túl – megítélésem szerint – fontos figyelmet fordítanunk azon személyek tevékenységére is, akik hivatásos szolgálati jogviszony alapján, de fedőmunkahelyükön keresztül szolgálták az állampárt érdekeit, és hajtották végre az állambiztonság által számukra meghatározott feladatokat. Meggyőződésem, hogy a szigorúan titkos (SZT) állományú tisztek szerepének vizsgálata az állambiztonsági rendszer működésének megértése szempontjából kulcsfontosságú.
Jelen kutatás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (továbbiakban: Levéltár), a BM III/II. Csoportfőnökség állományába tartozó SZT-tisztek iratanyagának feldolgozását tűzte ki feladatul. Az itt közölt adatok, a kutatási engedély birtokában tudományos kutatás céljából a Levéltártól kért iratokban található adattartalmak tényszerű közlésére szorítkoznak. A kutatás négy forráscsoportot vont be a feldolgozás körébe. Kiindulópontja az a 409 darab SZT-karton (ÁBTL 2.8.2.2., 60-63.dob.) volt, amely a közzétett adatbázis gerincét alkotja. Ezt egészítette ki a fogyatéki anyag részét képező, a III/II. Csoportfőnökség titkos és szigorúan titkos állományú beosztottainak iratai között található illetményügyek 375 db dossziéja (ÁBTL 2.8.2.2. illetményügyek), és az a 66 darab fedőszámos SZT-karton (ÁBTL 2.8.2.3.), amelyek feldolgozása révén számos kiegészítő adat jutott a birtokunkba. A kutatás legfontosabb alapanyagát az a 386 darab SZT-tiszti személyi gyűjtő (ÁBTL 2.8.2.2. III/II-es SZT-tisztek személyi gyűjtője) jelentette, amely változó összetételben ugyan, de főszabály szerint a szolgálati adatlap mellett felvételi javaslatot, minősítést, önéletrajzot igazolványképet, valamint a szolgálati idő megállapításához szükséges dokumentumokat tartalmazza. Az összesített adatok alapján elmondható, hogy ezen iratcsoportokból 670 SZT-tisztre vonatkozólag sikerült adatot nyerni, akik közül 548 személy név szerint is beazonosítható volt. A csak fedőszámmal szerepeltetett 122 fő közül azonban – további levéltári kutatás révén – még számos személy azonosítható be.
Általánosságban elmondható továbbá, hogy az SZT-tisztek jelentéseit eredetileg úgynevezett „levelező” és „biztonsági” dossziékba rakták le. E dossziék közül azonban a Levéltárban egyetlen egy sem található, így azokat feldolgozására sem kerülhetett sor. Az SZT-tisztek összegyűjtött és rendszerezett adatainak közzétételén túl azonban célkitűzés volt, hogy személyiségükre, politikai meggyőződésükre és állambiztonsági munkájuk megítélésére is szolgáltassunk információkat. Az egyes adatlapok biográfia rovataiban olyan – a személyi gyűjtőben található iratokban található – releváns idézetek és azt kiegészítő információk szerepeltetésére került sor, amelyek alkalmassá teszik a tanulmányt az adott SZT-tiszt személyiség jegyeinek és szakmai munkájának megítélésére is. Ugyanezen célt szolgálja a szigorúan titkos tisztek korabeli lakcímének szerepeltetése is, amely szociográfiai szempontból jelent releváns információt a téma tudományos igényű kutatásához.
Remélem, hogy a honlapon Boér Zoltán, Fráter Olivér és Ungváry Krisztián (56-os Intézet) történészek által elvégzett alapkutatás révén közzétett adatok hozzájárulnak az állambiztonsági múlt egy eddig kevésbé ismert területének, a szigorúan titkos állományú tisztek világának megismeréséhez és megértéséhez.
Blazovich Péter
intézményvezető
Emlékpont
