Ma se szeri, se száma a magyar kormány asztalára érkező egyes jogszabályok „megfontolását” kérő leveleknek, melyek a „demokrácia és az emberi jogok” védelmében „szerényen” bizonyos, a magyar szuverenitás hatáskörébe tartozó törvények felülvizsgálatát kérik a magyar kormánytól, s annak miniszterelnökétől, Ordán Viktortól. Leveleik feladói az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok prominensei, hol külügyminiszteri, hol egyéb magas rangban. Érveik alátámasztására minden esetben a Magyarország által az IMF által kért biztonsági hitel odaítélésének megtagadását helyezik kilátásba, holott ez szerintem zsarolás, ami büntetendő cselekmény. De akinek a kezében pénz van, azzal a jog is elnézőbb. A másik indok, a demokrácia, az általános emberi szabadság és emberiesség féltése. Vajon kitől? – vetődik fel a kérdés.
Birtokomban van egy 1984-es, tehát még a rendszerváltás előtti, mondhatni „legszebb Kádári” időkből származó könyv, a História Könyvek sorozatból. Főszerkesztője Glatz Ferenc történész, ami a kiadvány hitelességégét megkérdőjelezhetetlenné teszi. Az 1984 kiadási évszám pedig azt sugallja, hogy ekkor még nem volt kötelező „szeretni” a nyugati államokat, lehetett vonatkozásukban egy kicsit szabadabban, s elmarasztalóan írni.
Az A4 formátumnál is nagyobb, 175 oldalas kiadvány 18-23-ik oldalán Puskás Julianna tollából származó cikk részletesen foglalkozik az 1938. júliusában (az Anschluss után közel 4 hónappal) az USA minisztériuma által életre hívott, a franciaországi fürdőhelyen, Evianban megtartott konferenciával. A meghívó szerint a konferencia témája a németországi és osztrák veszélyeztetett zsidók megmentése volt, de a meghívó hangsúlyozta, hogy az USA nem kíván „bevándorlási politikáján” változtatni, értsd: nem kívánja a zsidó menekültek további befogadását. Pedig, ha a meghívót kapott 32 ország mindegyike 17-17 ezer menekültet fogad be (Magyarországon végül is 800.000 zsidó menekült szorongott a háború utolsó időszakában), akkor valamennyi veszélyeztetett, zsidó identitású ember megmenekül. Nem akarva hosszas fejtegetésbe fogni, idézek a cikk 19-ik oldaláról egy érdekes részletet: „… A zsidók ott maradtak szimpátia-nyilvánításokkal elhalmozva, de semmi mással ! …”
Nesze neked emberiesség, meg demokrácia!
A szegény, szerencsétlen Magyarország, melyet ma is „antidemokratikus” és antiszemita országnak próbálnak beállítani, még 1943-ban is az európai zsidóság számára a béke szigete volt, amit legjobban a Juhász Gyula történész által publikált angol feljegyzés tükröz. Az 1943. október 14-én a Brit Külügyminisztériumban felvett feljegyzés (levéltári jelzete: 34498/C12035), mely Sir A.W.G. Randall külügyi tanácsos és Namier professzor a Zsidó Ügynökség prominense közötti beszélgetést rögzíti. A feljegyzés szerint Namier professzor kijelentette: „…munkatársai súlyos aggodalommal gondolnak azokra a lehetséges következményekre, melyek a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő 800 000 zsidót sújtanák, ha a magyar kormány idő előtt szakítana Németországgal. Mint mondja, az itteni zsidók úgy érzik, Németország valószínűleg nem tűrné el a magyarok elszakadását, és amíg azt hadseregük helyzete lehetővé teszi, a magyar kormány ilyen lépésére a németek az ország megszállásával válaszolnának, és kiirtanák az Európában utolsóként fennmaradt jelentős zsidó közösséget…”.
Na ennyire kell félteni a magyaroktól a demokráciát és az emberiességet!
Dobai Miklós
/Forrás: polgari_hirszemle@yahoogroups.com2012.01.13-i levele/*B.K-T.L.
