*
Bernard N. Nathanson szülész-nőgyógyász professzor e filmje azonban a magzat oldaláról mutatja be az abortuszt.
1948-ban, amikor a professzor orvostanhallgató volt, nem létezett a fetológia nevű tudomány, mely a magzatok méhen belüli életével foglakozik; és azt tanították neki, hogy a magzat az egy dolog, ami a női méhen belül helyezkedik el, és az már "hit kérdése" volt, hogy ki mit tartson róla. A professzor 1969-ben egyik alapítója és főszervezője volt a Nemzeti Liga az Abortuszért nevű mozgalomnak. Nemsokára létrehozta a világ egyik legnagyobb abortuszklinikáját. Kétéves működése alatt 35 orvossal és 85 nővérrel mintegy 60 ezer terhesség-megszakítást hajtott végre. Később megválasztották a New Yorki szülészeti és kísérleti klinika igazgatójának.
Az 1970-es években azonban berobbant az orvostudományba a fetológia, mely a robbanást olyan lenyűgöző új technikákkal vitte vége, mint az ultrahangos vizsgálat, az embrió szívműködésének elektronikus ellenőrzése, magzatból nyertsejtek vizsgálata, immunológiai sugár kémia és egyebek. A film többek között egy abortuszról végzett filmfelvételt mutat be, amit ultrahangos technikával forgattak. Amikor az abortuszt végző orvosnak a film vágásához a segítségét kérték, - és ez a fiatal orvos Bernard N. Nathansonvolt - a film annyira megrendítette, hogy kirohant a szobából. Utána visszatért, hogy a film vágását befejezze, de soha többé nem csinált terhesség megszakítást. Mint mondta, felismerte, hogy a hogy a magzat tulajdonképpen az ő "meg nem született páciense. Rövid időn belül Abortáló Amerika címmel könyvet írt, majd elkészítette a Néma sikoly című filmet.
Az asszisztense, egy fiatal hölgy, aki az ultrahangos kamerát kezelte, egy abortusztámogató szervezet tagja és élesen kiállt az abortusz mellett. A vágószobában látottak azonban őt is annyira megviselték, hogy soha nem hozta többé szóba az abortuszt.
A filmben szereplő magzat szíve 140-et ver percenként, ide-oda mozgolódik a méhben, miközben az ujját szopja. A filmen látható, hogy a méhbe bevezetik abortuszhoz használt szívócsövet. A magzat láthatóan tudatosan és egyre kétségbe esettebben menekül előle, szívverése drámaina szapora lesz - eléri a 200 dobbanást percenként - , sőt a magzat szélesre tátja a száját - ugyan hangot adni még nem képes - de sikoltozni kezd!
Semmi kétség nincs afelől: a magzat tisztában van vele, hogy az elképzelhető legnagyobb veszedelem fenyegeti őt!
Az abortuszipar rendkívül nyereséges üzletág is. És e pénzhajhászásnak nem csak magzatok, hanem abortáló nők is az áldozatai. Nem tudatják velük, hogy milyen jellemző jegyekkel rendelkezik valójában az embrió. Nem ismerhetik az igazságot, hogy mi is valójában az abortusz. Ezt a filmet és hasonló filmeket minden nőnek kötelezően látnia kellene, mielőtt alá vetné magát az abortusz gyilkos örültségének.
A fetológia tudománya ma már megkérdőjelezhetetlenül bebizonyította, hogy mára meg nem született magzat is emberi lény, teljesen azonos valamennyinkkel, és emberi közösségünk integráns tagja, ugyanúgy érez és szenved. Élő emberi lény elpusztítása nem lehet megoldása egy alapvetően társadalmi problémának. Az erőszak alkalmazása tudományos, sőt ami még rosszabb morális elszegényedéshez vezet. Elképesztő: miközben már ember küldtünk a Holdra, nem vagyunk képesek a gyilkos eszközöknél jobb megoldást találni!
Vessünk véget itt és most a gyilkolásnak!
---
1956 és 1990 között 5 millió abortusz, terhességmegszakítás történt. Az azóta eltelt közel 17 évben újabb megközelítőleg 800 ezer, ami persze csak a „legálist" jelenti. Óvatos becslések szerint is, 1956 óta a mai napig, az „illegális" úton elvégzettekkel együtt immár 6 millió terhességmegszakításról van szó. Az abortuszok száma csökkenést mutat ugyan, de ugyancsak csökkenő népesség mellett. Az abortuszon egyszer, vagy többször átesettek gyakrabban vetélnek el, hoznak halott magzatokat világra.
/Forrás: http://zugzwanged.org/html/hu/
