Néztél valaha gyermekeket a játszótéren?
Vagy hallgattad az eső zaját,
mikor lehull a földre?
Vagy követted-e egy lepke
szabálytalan röptét?
Vagy figyelted-e, a nap
hogyan oldódik fel az éjszakában?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Napjaidon átrohansz?
Amikor kimondod: „Hogy vagy?”
meghallgatod a választ?
Amikor a napnak vége van
végigheversz-e ágyadon
hogy a fejedben átfutó
ezernyi gondolatnak helyet adj?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Mondtad-e valaha fiadnak
„majd holnap…”
anélkül, hogy siettedben
észrevetted volna bánatát?
Vesztettél el jó
jó barátságot
visszahozhatatlanul,
csak azért, mert nem volt rá időd
hogy felhívd, és azt mond „Szia”?
Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Ha ennyire rohansz
hogy elérj valahová,
elveszíted az utazás örömét.
Ha egész napodat lihegve
rohanod át, a kapott ajándékot
mintha sosem nyitnád ki . . .
de az út porába dobod.
Az élet nem versenyfutás.
Fogd kezedbe inkább lassan.
És hallgasd muzsikáját.
Küldd szét ezt az e-mailt. A küldéseket számolják.
KÉRLEK TITEKET, KÜLDJÉTEK EL MINDENKINEK, AKIT ISMERTEK és talán azoknak is, akiket nem ismertek.
Ez a kívánsága egy különleges kislánynak, aki hamarosan elhagyja ezt a világot rákbetegsége miatt.
Ennek a kislánynak kevéske hónapja van hátra az életből, és utolsó kívánságaként akarta elküldeni ezt a levelet, hogy mindenki elmondhassa, élje saját életét a maga teljességében, amíg teheti, s ahogy ő már nem fogja tudni megtenni.
Minél több ember kapja meg ezt a levelet, annál nagyobb reményt kap ő maga és családja, mivel minden egyes címzett után a The American Cancer Society 1 centet adományoz kezeléséhez, és gyógyulása utolsó kisérletéhez.
Ez nem kerül pénzbe senkinek, csak egy kis időt kéne rááldozni.
