Bendefy László a kaukázusi magyarságról szóló könyvéből értesültünk először arról, hogy a középkorban állt egy csodás város a Kuma-folyó partján, melyet Madzsarnak neveztek. A településről sok korabeli beszámoló készült, majd a város újrafelfedezése után külföldi kutatók járták be a vidéket.
Magyarok a Kaukázusban
A mi finnugrászaink folyamatosan el akarják hallgatni azt, hogy a Kaukázus térségben élt magyarság hosszú ideig fennmaradt és virágzó kultúrát teremtetett. Ezzel szemben a korabeli külföldi krónikák és a 19. századtól a legnevesebb orientalisták sorra a magyarok városának azonosították a helyet. A Kaukázusban valószínűleg nemcsak egyetlen magyar tömb létezett, hanem a Meotisz-vidékén akár több centrum ki kialakulhatott Árpádék távozása után. Az egyik, az arab források által jól dokumentált szavárdok (szevordi) a Kaukázusontúli területeken éltek, a mai Nyugat-Azerbajdzsán és Kelet-Örményország között, ahol még a 13. században emlegetik őket. A másik nagy csoport a meotiszi ingoványok körül élők lehettek, akik Árpád-magyarjaival szoros kapcsolatban állhattak, olyannyira, hogy amikor az ottani Szkítiából az Attila-ág – Árpád vezetésével - egy része nyugatra vonult, a maradék törzsek, törzsszövetségek még sokáig megőrizhették önállóságukat. Nem elképzelhetetlen, hogy ők is önálló fejedelemséget hoztak létre és maguk fölé egy Attila-Álmos-házi fejedelmet vagy királyt választottak. Lehet, hogy egyikük volt a bizánci krónikában is szereplő Liutika?
Jeretány király
A 14. században, pontosabban 1329-ben biztosan Gyerenytány vagy Jeretány király uralkodott. A pápai bullában szó esik arról, hogy a kaukázusi magyar fejedelem az Árpádokkal rokon lehetett. Olvassunk bele a bulla szövegébe, mellyel Bendefy ismertette meg a magyar közönséget: „Kedvelt gyermekeinknek, Jeretánynak és minden keresztény magyarnak, malkaitának és alánnak üdvözlet! Igen nagy és természetes örömet okozott nekünk az, hogy a legfelségesebb Égi Magvető, aki mindenkit, akit csak könyörületességének megismerésére kiválaszt, mindig kegyelmeihez hív és ösztönöz s Egyszülöttjének az egész világra kiterjedő, szóval ki nem fejezhető szeretetével minden egyes keresztény családot folytonosan elhalmoz, titeket, kiket meghintett az igaz hit, az evangéliumi tanítás és az apostoli igazság világosságával a keleti világrészekben azok között, akik még nem fogadták el a kereszténység kegyelmét, összegyűjtött (t.i. magához). Ezen felük mérhetetlen nagy örömet szerez nekünk az a tudat, hogy Te, Jeretány fiúnk, Magyarország katolikus fejedelmeinek leszármazottja vagy és hogy Te és más keresztények, akik az említett világrészeken tartózkodtok, telve vagytok a hit igazságával és szent tüzével s vágyódtok, hogy katolikus tanítótok legyen, ki üdvös szavakkal a katolikus hitben kioktasson benneteket. Kelt Avignonban a XIV. év okt. 3-án."
Hírek a madzsarokról
Amikor a domonkos szerzetesek a 13. század elején keletre indultak, hogy megtérítsék a Barcaságban élő kunokat, a keletről nyugatra húzódó törzsek vezetői elmesélhették nekik, hogy a távolban, a Kaukázusban még élnek magyarok. Ez indította el a rendhez tartozó Ottót, majd Julianus barátot, hogy felderítsék, vajon tényleg laknak-e rokon népek ott. De nem ők voltak az egyetlennek, akik beszámoltak a keleten élt magyarokról, hanem más keleti források is beszámoltak a kaukázusi nagy népekről. Még a domonkos misszió előtt a térségbe betörő mongol hadakat – a Mongolok titkos történetének információja alapján - a következő népek ellen küldték: „Ami pedig Szübőtej-bátort illeti, őt észak felé küldte hadjáratra, (Ögödej kán- OB) egészen a kanglin, kibcsaut, badzsgirt, oroszut, madzsarat, aszut, szaszut, szerkeszüt, kesimir, bolar, kerel, e tizenegy törzs, állam és nép földjére. Átkelve az Idil meg a Dzsajak vízben gazdag folyóin, egészen Kiva és Men-kermen városáig.” A forrás egyértelműen megadja a madzsarok tartózkodási helyét a kaukázusi népek, így a cserkeszek és jászok közelében. A bolar már a Duna-vidékre húzódott bolgárokra utalhat, míg a kerel a kárpát-medencei Magyar Királyság nevét hordozza, melyben a király szavunkat ismerhetjük fel. A 13. századi forrás, a Mongolok titkos története jól értesült arról, hogy kik élnek a meghódítandó területeken. A hadjárat során nagy sikert arattak, a térség népei, így a mi magyarjaink is tatár (mongol) fennhatóság alá kerültek, de a mongolok meghagyhatták belső önkormányzati rendszerüket és még némi önállóságban is részesülhettek.
Mihály herceg sírja
A Karamzin, középkori orosz krónika 1319-ből közöl egy számunkra értékes híradást. Eszerint Özbeg, az Arany Horda kánja kivégeztette Mihály nagyherceget Derbent közelében és a halottat a közelben, Modgyeri városban temették el. A krónikát elemző Klaproth nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a város a térségben élt magyarokról kapta a nevét. Özbegről egyébként a 14. század jeles tudósa és utazója, Ibn Battuta azt jegyezte fel, hogy városai közül kiemelkedett Madzsar, ahol a lakók a 14. században már áttértek az iszlám hitre.A híres tudósnak és utazónak azonban feltűnt, hogy a városban jobban tisztelik a nőket, mint a férfiakat és ott nem kell kendőt hordani az asszonyoknak, helyette művészien díszített süveget hordtak a fejükön.
OB
Kapcsolódó cikk:
A kaukázusi madzsarok
Az elmúlt néhány évben sok új adattal gazdagodott a magyar őstörténet kutatás. Nyitray Szabolcs történész jóvoltából elért hozzánk az a szenzációs hír, hogy a mai Azerbajdzsánban léteztek madzsar nevű települések.
A fiatal magyar kutató előtt is többen foglalkoztak a kérdéssel, de a témát a finnugristák mindig lesöpörték az asztalról, nehogy kiderüljön a magyarság valódi története.
A nagy elődök munkái
A magyar kutatók közül a 19. század végén Thúry József történész-turkológus közzétett egy tanulmányt a Századok című folyóiratban, ahol a szavárd magyarok nyomait kutatta a Kaukázusban. A korabeli források alapján a középkori udik között, a mai Garabag (nálunk Karabah) és Nyugat-Azerbajdzsán területén talált történeti forrásokat arra, hogy a Kaukázusban maradt őseink évszázadokon át szervezett, állami keretek között éltek. Már Thúry is felfigyelt a madzsar helynevekre, sőt a helyi forrásokban szereplő szevordi és szijavurdi neveket is a magyarokra vonatkoztatta. 1895-ben a Zichy Jenő vezette expedíción Szádeczky-Kardoss Lajos történész felfigyelt a Derbentnáme forrásra, amely a 6. század elején a mai Dagesztán területén említi Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar várost. Az expedíció feltárta a lehetséges magyar nyomokat a Kaukázusban, a közel harminc nyelven beszélő Bálint Gábor pedig a kabard nyelvet hasonlította össze a magyarral. Az 1980-as években Azerbajdzsánban is felfedezték e témát, ott legelőször Gejbullajev végzett kutatásokat a földrajzi nevek etnikai kapcsolatáról és ő sok helynév között megtalálta a madzsar falvakat. Ő egyértelműen a magyarokkal hozta ezen nevet kapcsolatba, sőt leírta, hogy a madzsarok a szabírokkal álltak kapcsolatban. Ezt a kutatást bővítette ki Mübariz Helilov régész és Nyitray Szabolcs magyar történész, akik erről egy monográfiát is megjelentettek. A madzsar nevű települések fontosságáról, illetve a Derbentnáme adatairól Haszan Haszanov volt magyarországi nagykövet is említést tett a nemrégen magyarul megjelent könyvében. A madzsar helynevek megléte és azoknak a magyarsággal való kapcsolata azt bizonyítja számunkra, hogy egykoron őseink egy része a Kaukázus bércein túl élt és őket, ahogyan a hun eredetű kazárokat is, az arab támadás kényszerítette északra, a Volga-torkolathoz, majd pedig a mai Ukrajna területére.
Magyar falvak?
Még sokan tudják azt Azerbajdzsánban, hogy egykoron léteztek Madzsar nevű falvak. Gejbullajev és Helilov a régi orosz térképéken még felfedezték a Madzsarjurt és Madzsar-Garaoglan neveket, melyek a szovjet időben eltűntek. Az azerbajdzsán történészek lehetségesnek tartják, hogy a szovjet időben azokat átnevezték, hogy a második világháborúban a Szovjetunióval ellenséges magyarok neve ne szerepeljen a térképeken. Ma az egyetlen nyom a Jevlah melletti Garaoglan falu, melynek elnevezése a régi Madzsar-Garaoglanból eredhet. Ezt a falut egyébként Nyitray 2009-ben meglátogatta. Sajnos, a szomszédos Kür-folyó folyamatos áradásai miatt a település többször változtatta helyét és a lakosok is kicserélődtek, ezért nincs régi adat arról, hogy a település eredetileg hol lehetett. A régi térképek és beszámolók alapján ezen települések felderítése és beazonosítása még várat magára.
OB |
