Ugyanakkor, mint egyre többen tudják, a mai napig nem került elő egyetlenegy akár Hitlertől, akár más náci vezetőtől származó parancs, írásos utasítás, amely a „zsidóság megsemmisítését” elrendelte volna. A válasz a hivatalosság részéről az, hogy a keresett parancs nem is létezik, mivel azt szóban adták ki. Igen ám, de állítólag 1941 nyarán Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője magához rendelte Rudolf Hösst, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokát, és közölte vele: megszületett a döntés a „zsidóság megsemmisítésére” vonatkozóan, és Auschwitz lesz a tervezett akció legfontosabb helyszíne.
Danuta Czech szentírásként tisztelt Auschwitz Kalendáriumában azt olvassuk, hogy a nevezetes találkozó Heinrich Himmler és Rudof Höss között 1941. július 29-én zajlott le Berlinben. A szerző a következőket írja: „Heinrich Himmler, az SS Reichführere az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokát, Rudolf Hösst Berlinbe rendelte jelentéstételre. Tanúk jelenléte nélkül Himmler megvitatta vele a „zsidókérdés végső megoldásának” ügyét. A találkozó során az SS vezetője megbízta Hösst a zsidók tömeges megsemmisítésének végrehajtásával az auschwitzi koncentrációs táborban. Négy héten belül a táborparancsnoknak be kellett mutatnia a megsemmisítésre alkalmas létesítmények terveit. Himmler továbbá azt is közölte Hösszel, hogy Eichmann SS Sturmbannführer az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) képviseletében tájékoztatja a további részletekről, amikor a közeli jövőben látogatást tesz majd Auschwitzban.”i
Miféle írásos bizonyítékra támaszkodik a szerző? Nos, ezen a bizonyos napon, vagyis 1941. július 29-én született egy hivatalos levél, mely arról tájékoztatja az SS berlini vezérkarát, hogy egy fogoly megszökött az auschwitzi lágerből. A dokumentumot pedig Rudolf Höss táborparancsnok távollétében helyettese, Karl Fritzsch írta alá.ii Danuta Czech pedig ebből azt a következtetést vonja le, hogy ha Rudolf Höss nem tartózkodott Auschwitzban (ami egyébként nem biztos), akkor csakis Berlinbe utazhatott, ahol nyilvánvalóan találkozott Himmlerrel, aki kiadta neki a szóban forgó utasítást. Maga Rudolf Höss a nürnbergi per során tett – erőszakkal kicsikart – vallomásában viszont azt állította, hogy 1941 júniusában hívatta őt Himmler egy megbeszélésre. „1941 júniusában kaptam a parancsot arra, hogy hozzak létre megsemmisítő központot Auschwitzban” – olvasható Höss „vallomásában”.iii Nos, a nevezetes Himmler-Höss találkozó egészen biztosan nem történhetett meg július 29-én, mint ahogy Danuta Czech állítja, mivel más iratokból, illetve Himmler személyes feljegyzéseiből tudjuk: az SS Reichführere június 25-én elutazott Berlinből, ahová július 13-án visszatért ugyan, de már július 15-én ismét útnak indult, mégpedig Kelet-Poroszországba.ivMagyarán: 1941. július 29-én Heinrich Himmler nem tartózkodott Berlinben, következésképpen ezen a napon személyesen nem utasíthatta Rudolf Hösst, az auschwitzi tábor parancsnokát arra, hogy állítson föl „megsemmisítő létesítményeket” a láger területén. De hát miért nem fogadhatta Rudolf Hösst Berlinben Himmler június 25. előtt? Nos, az egyik ok az lehet, hogy semmiféle írásos vagy egyéb bizonyíték nincsen arra nézve, hogy június 25-ét megelőzően Höss és Himmler találkozott volna egymással. (Igaz, június 25. után sincs erre nézve semmiféle bizonyíték.) Ezen kívül pedig Danuta Czech alighanem úgy gondolta, a júniusi időpont túl korai lenne a „zsidók megsemmisítésére vonatkozó parancs” kiadásához.
De vajon miért lenne korai? Hiszen Hitler már 1939. január 30-án beszélt a „zsidóság megsemmisítéséről”! Van azonban itt némi kavarodás a „holokauszt kezdetének” helyszínei és kronológiája körül. Rudolf Hössnek a nürnbergi törvényszék előtt tett úgynevezett vallomásában ugyanis az áll, hogy amikor megkapta Himmlertől a parancsot a „megsemmisítő létesítmények felállítására”, Auschwitzban – vagyis 1941 júniusában – „már három megsemmisítő tábor létezett a (Lengyel) Főkormányzóság területén, mégpedig Belzek, Treblinka és Wolzek.v
Hogy létezett volna egy Wolzek nevű „megsemmisítő tábor”, arról Rudolf Hösst leszámítva a világon senki sem tud. Még a holokauszt-történészek sem. Egyes feltételezések szerint Höss Sobibort akart mondani, pontosabban (mivel írásban is megtette „vallomását”) Sobibor nevét akarta leírni, de valahogyan Wolzek lett belőle.vi Mindenesetre meglepő átalakulás.
Csakhogy van itt egy nagyobb gond is. Nevezetesen az, hogy a Höss által megnevezett három úgynevezett megsemmisítő tábort – a holokauszt-mitológia tanítása szerint – 1942-ben hozták létre. „Belzek, Treblinka és Wolzek” 1941 júniusában tehát még nem létezett! (De Sobibor sem. Arra sem emlékezett, hogy Belzek helyesen Belzec.) Höss 1946-os kihallgatása során már nem emlékezett volna arra, hogy 1941 nyarán még nem voltak megsemmisítő táborok, és amelyeket ő megemlített, csak fél, illetve egy évvel később jöttek létre? (Belzec 1941 legvégén, Sobibor 1942 legelején, Treblinka 1942 nyarán kezdte meg működését.)
Ráadásul Höss figyelmetlen kihallgatói később egy újabb írásbeli „beszámolót” is kikényszerítettek foglyukból, melyben az auschwitzi táborparancsnok ismételten leírja mindazt, amit a vallomásában elmondott.vii A helyzet roppant kínos a holotörténészekre nézve: mert nem elég, hogy nem találtak semmiféle magától Adolf Hitlertől származó írásbeli parancsot a zsidóság megsemmisítésére vonatkozóan, de még egy ilyesfajta szóbeli utasítás létezésére utaló tanúvallomás is súlyos ellentmondásokat és képtelenségeket tartalmaz! Mit lehet tenni annak érdekében, hogy megmentsék a mundér becsületét?
Nos, lehet nagyokat hallgatni, és a szőnyeg alá söpörni ezt az egész kérdést. Igen ám, csakhogy a hivatalos holokauszt-történészek és -propagandisták nagyon is tartanak a revizionisták kényes kérdéseitől! Igaz, a nagyközönség előtt igyekeznek őket „ostobának”, „tudatlanak”, „tájékozatlannak”, „bolondnak”, „gazembernek”, „antiszemitának”, meg még ki tudja, mi mindennek beállítani, de azért lelkük mélyén félnek a revizionisták kínos kérdéseitől és újabb és újabb kutatási eredményeitől. (Nem véletlenül akarják a hatalom birtokosai akár erőszakkal is elhallgattatni a „holokauszt-tagadókat”). Deborah Dwork és Robert Jan van Pelt például közösen írott könyvükben azzal a „megoldással” rukkolnak elő, hogy ama bizonyos mitikus találkozó Himmler és Höss között valamikor 1941 júniusában Berlinben „valószínűleg” megtörtént ugyan, és „valószínűleg” szót is ejthettek a megbeszélés során a tervezett „auschwitzi megsemmisítő létesítményekről”, azonban – Höss állításával ellentétben – ezekben a bizonyos „létesítményekben” ekkor még nem szándékoztak tömegesen meggyilkolni zsidókat.viii
Jean-Claude Pressac, aki a hivatalos holokauszt-történészek közül a legkomolyabb erőfeszítéseket tette annak érdekében, hogy tudományos jelleget adjon az egyre inkább mitologikus elemekkel bővülő holokauszt-történetnek, egy másfajta kronológiával állt elő. Véleménye szerint ugyanis a Höss-Himmler találkozó nem 1941 júniusában, és nem is június 29-én zajlott le, hanem 1942 elején! „Höss feljegyzései szerint Himmler 1941 nyarán rendelte őt Berlinbe. Csakhogy vallomásai számos olyan elemet tartalmaznak, melyek valószínűtlenek. A Resichführer SS állítólag azt mondta neki: A keleten létező megsemmisítő táborokban (Belzec, Sobibor és Treblinka; amelyek azonban csak 1942 nyár elején kezdtek működni) nem lehetséges végrehajtani az eltervezett akciót... Itt tehát egy nyilvánvaló anakronizmust találunk Höss vallomásában.”ix Pressac úgy véli, Himmler 1942 elején fogadta Hösst, és ekkor közölte vele, hogy Auschwitz lesz a „zsidóság megsemmisítésének központi helyszíne”.x Ami persze újabb nehézségeket vet fel, hiszen a hivatalos holokauszt-történészek állítása szerint a legelső elgázosításokra 1941. szeptember 3-án került sor, amikor is a törzstábor egyik „barakkjában” (az úgynevezett 11-es blokkban) közel 850 foglyot, közöttük 600 szovjet hadifoglyot gázosítottak el.xi Mármost lehetséges lenne, hogy még mielőtt Himmler kiadta volna a parancsot a zsidók legyilkolására Auschwitzban, már működésbe is helyezték a legelső gázkamrát? Teljességgel kizárt. Ezért aztán a hivatalos felfogás szerint Himmler igenis találkozott Hösszel még valamikor 1941 nyarán, és kiadta neki az utasítást a megsemmisítésre vonatkozóan.
Egy Richard David Breitman nevű kutató is tett egy kísérletet a „nagy jelentőségű” találkozó időpontjának meghatározására. Miután megállapította, hogy 1941 nyarának legnagyobb részén Himmler nem tartózkodott Berlinben, és 1942 nyara sem jöhet szóba, ezért arra a következtetésre jutott, hogy csakis 1941. július 13-15 között fogadhatta Himmler az auschwitzi láger parancsnokát.xii
Rudolf Höss erőszakkal kicsikart vallomásában, majd a krakkói börtönben írt feljegyzéseiben (Nürnbergből ugyanis Krakkóba szállították, hogy a lengyel hatóságok ítélkezzenek felette, és végül Auschwitzban akasztották föl 1947 áprilisában) más, egészen képtelen kijelentéseket is tett: így például azt állította, hogy 1943. november végégig (amíg az auschwitzi tábor parancsnoka volt) 3 millió ember halt meg a táborban, akik közül 2,5 milliót elgázosítottak.xiii A mai hivatalos felfogás azonban az, hogy 1,1 millió ember vesztette életét Auschwitzban (van, aki 1,5 millióig is elmegy, de egyre inkább az 1,1 millió a hivatalos adat, de még a hivatalos történészek közt is van, aki szép lassan inkább lefelé tornászná az 1,1 milliós számot, ami persze eléggé kockázatos vállalkozás, legalábbis az ember karrierjét nem segíti elő.) Vagyis Rudof Höss finoman szólva is eltúlozta a parancsnoksága alatt a lágerben meggyilkolt foglyok számát. (Ne feledjük, 1943 novembere után is folytatódtak az állítólagos elgázosítások, sőt, 1944 tavaszán kezdődött el a magyarországi zsidók deportálása, akik közül a hivatalos álláspont szerint legalább 400 ezer vesztette életét Auschwitzban.) Ezen kívül Höss a krakkói börtönben írt „vallomásában” azt írta, hogy 1941 júniusában meglátogatta a treblinkai megsemmisítő tábort, ami képtelenség, tekintve, hogy Treblinkát 1942. június 23-án nyitották meg. Nem kis teljesítmény: Rudolf Höss ezek szerint meglátogatott egy tábort egy évvel azelőtt, hogy az létezett volna. Lehetséges lenne, hogy Rudolf Höss olyan kiemelkedően fontos eseménynek az időpontját rosszul adta meg, mint a Himmlerrel történt találkozója (ahol a megsemmisítésre vonatkozó parancsot megkapta)? Továbbá miképpen felejthette el 1946-ra, hogy 1941 nyarán még egyáltalán nem voltak „megsemmisítő táborok”, és miképpen lehetséges, olyan „megsemmisítő táborról” is tudomása volt, amelyről rajta kívül senki még csak nem is hallott? (Wolzek)
Jürgen Graf egyik írásában elmondja, hogy Rudolf Höss vallomásaiban összesen 45 képtelen, lehetetlen, illetve erősen valószínűtlen állítást talált.xiv Egy Robert Butler nevű angol szerző A halál légiói című könyvében a Höss kihallgatását végző zsidó származású tiszt beszámolójára hivatkozva leírja, milyen szörnyű kínzások révén kényszerítették rá Auschwitz egykori parancsnokát az eléje tett „vallomás” aláírására.xv Aligha kétséges tehát: a náci „háborús bűnösök” fölött sok esetben hamis vádak alapján ítélkeztek, a „vallomásokat” sokszor zsarolással, illetve kínzással csikarták ki. A holokauszt-mítosz ma érvényes, hivatalos változata pedig részben épp a „náci háborús bűnösök” – köztük leginkább éppen Rudolf Höss – „vallomásain” nyugszik. Rendjén van ez így?
Perge Ottó
Lábjegyzetek:
1 Danuta Czech: Kalendarium der Ereignisse im Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau 1939-1945, Rowohlt Verlag, Reinbek 1989, 106. old.
2 Uo. 107. old.
3 A nürnbergi per dokumentumai PS-3868. Höss „vallomásának” vonatkozó részlete németül így szól: „Ich hatte den Befehl, Ausrottungserleichterungen in Auschwitz im Juni zu schaffen.”
4 R.D. Breitman: The Architect of Genocide. Himmler and the Final Solution, Knopf, New York 1991. 294. old.
5 A nürnbergi per dokumentumai PS-3868. A „vallomás” német eredetije a következőképpen hangzik: „Zu jener Zeit bestanden schon drei weitere Vernichtungslager in Generalgouvernement: Belzek, Treblinka és Wolzek.
6 Deborah Dwork-Robert Jan van Pelt: Auschwitz 1270 to the present, W.W. Norton Company, New York/London 1996. 279-280. old.
7 R. Höss: „The Final Solution of the Jewish Question in Concentration Camp Auschwitz”, in: Steven Paskuly (szerk.)
27. old.: „Himmler a következő szavakkal fogadott: „Hitler elrendelte a zsidókérdés végső megoldását. Nekünk, az SS-nek kell végrehajtanunk a feladatot. A létező megsemmisítő központok Keleten nem alkalmasak ennek a hatalmas méretű akciónak a végrehajtására. Ezért Auschwitzot jelöltem ki erre a célra.””
8 Deborah Dwork-Robert Jan van Pelt: Auschwitz 1270 to the present, W.W. Norton Company, New York/London 1996. 279. old.
9 Jean-Clauda Pressac: Die Krematorien von Auschwitz. Die Technik des Massenmordes. Piper, München 1994. 136. old.
10 Uo. 51.old.
11 Az eseményről Danuta Czech számol be a kalendáriumában. Carlo Mattogno azonban meggyőző érvekkel cáfolja, hogy ez a „legelső elgázosítás” valaha is megtörtént volna. Lásd Carlo Mattogno: The first gassing at Auschwitz: Genesis of a myth, The Journal of Historical Review, Summer 1989, 9 („), 193-222. old.
12 R.D. Breitman: The Architect of Genocide. Himmler and the Final Solution, Knopf, New York 1991. 189. old.
13 A nürnbergi per dokumentumai: IMT „blue series”, 11. kötet, 414-418. old., és IMT 33. kötet 275-279. old. (illetve a 3868 – PS jelzetű dokumentum)
14 Jürgen Graf: Auschwitz, Tàtergestàndnisse und Augenzeugen dês Holocausto Würenlon Scweiz, 1994.
15 Ruper Butler: Legions of Death Arrows Book Limited, 1983. 235. old.)
/Forrás: Kuruc.info 2010.08.03./ *B.Kiss-Tóth László.
