Gavallér János:
Vallomás a hűségrőlÉhes lelkem becsömörlött,
Véres félelmet nyöszörgött:
Belém fojtott ember hangom
Bennem kavargott, kavargott.
Szóra tekeredett kígyó
Sóhajt, belőlem utolsót,
Nyög a beste, szinte dadog,
Testem nélkül hite hagyott.
Azért kell a buta testem,
Hogy a lelkemet eméssze,
Hogy gerincem felőrölje,
Ember hangom, hogy megölje!
Éhes lelkem csak e földön,
Kárpátok közt, hegyen, völgyön,
Itt örök, itt boldog vérem,
Itt könnyű emberként élnem.
Itt születik testbe lélek.
Ember hangon itt beszélek.
Itt értik a szívdobbanást,
Lelkemben a kavarodást.
Itt a Sátántól se félek.
Hangom harsogják a bércek:
Emberek közt tiszta lelkem,
Isten engem itt segítsen!
Itt született meg az ember.
Itt költözhetett a testbe:
Mindenségnek lét értelme.
Isten engem úgy segítsen!
2010.05.07.
/Megjelent a Nemzeti Hírháló 2010.05.09-i hírlevelében/
