"Dr. Tóth Csaba" közlése:

 

Ismét Takaró Mihály  lesz a vendége az április 19-ei Léleképítőnek, ahol a neves irodalomtörténész a méltatlanul elfeledtetett  HERCEGH FERENC Nobel-díjra javasolt  írófejedelmünkről tart lebilincselő előadást.

Helyszín - időpont: Szekszárd, Babits Mihály Művelődési Ház 2010. 04.19. hétfő este 18 óra.

B e l é p é s    d í j t a l a n !

Aki fontosnak tartja, adja tovább a hírt.

Köszönettel: Dr. Tóth Csaba Attila  7100 Szekszárd  Bocskai köz  8.

mobil: + 36-30-9-319-428  vonalas: +36- 74-319-428 e-mail: viktoria@tolna.net

Herczeg Ferenc élete:

Herczeg Ferenc (Franz Herzog; Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők c. irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar Revíziós Liga elnöke.

Jómódú verseci német polgárcsaládból származott. Magyarul az iskolában tanult meg. Az 1890-as évekváci fegyházban írta, ahova egy halállal végződő párbaj miatt került. Viszonylag gyors szabadulása után, 1891-től a Budapesti Hírlapnál dolgozott. Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a "nemzet írójává" váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, s e művei a bestseller-piacon is sikert arattak. Képviselő, főrend, akadémikus lett, a rendszer írófejedelme. Népszerűségét emelte lapja, az óriási példányszámú Új Idők (1895-1945), melynek szerkesztője volt és egyben a beérkezett olvasói levelekre is személyesen ő válaszolt. Az irodalom vérkeringéséből azonban lassan kikerült, a II. világháború után már nem publikált. 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regénye alapján a Magyar Tudományos Akadémia Herczeg Ferencet Nobel-díjra jelölte.^[1] fordulóján kezdett el írni, előbb regényt, novellát, később színdarabot is. Első regényét a

Az 50-es évek elején kitelepítették Budapestről a magyar gulágra, a Hortobágyon. 1953-ban, Sztálin halála után szabadult, amikor megszüntették a munkatáborokat. Hamarosan, már a következő évben meghalt.

HERCZEG FERENC
(1863-1954)

Aligha volt még egy idegen anyanyelvű ember, aki olyan jól megtanult volna magyarul, mint Herczeg Ferenc, aki mestere lett az elegánsan hűvös magyar elbeszélő stílusnak. A hajdani Dél-Magyarország területén fekvő, de németlakta Versec városának polgármestere, Franz Joseph Herzog volt az apja. Ezek a módos német polgárok igyekeztek érdekeiket összekapcsolni a magyar dzsentriréteggel, és 1867 után elkezdtek asszimilálódni a magyar nemzethez, s úgy akartak magyar polgárok lenni, hogy ne ütközzenek össze a még mindig hatalmas magyar nemességgel. Herzog úr, a polgármester ugyan nem tud magyarul, de fiát az Osztrák-Magyar Monarchia magyar urai közé akarja felnevelni, ezért küldi Szegedre iskolába. Az eddig csak németül beszélő fiú itt találkozik a magyar nyelvvel. Szívósan tanulja, és úgy megtanulja, hogy néhány év múlva már jártas a nemzet múltjában és jelenében.

Minthogy úriembernek készül, tehát jogász lesz, majd az egyetem után néhány évig joggyakornok. Ez időben találkozik össze és barátkozik össze a különböző dzsentrifigurákkal, közöttük számos katonatiszttel. Okos polgárfiú lévén, ezeknél sokkal többet tud a világról, világnézete ezeknél előbbre tart. Lelke szerint amolyan igazi múlt századbeli liberális. Egyszerre gúnyosan is szemléli az úri világot, de vágyódik is a körébe. Ez jellemző volt az egész magyar polgári világra. Ez a gúnyos irónia, amely közben tisztelettel vegyül el, pontosan megfelelt az olvasóközönség jelentékeny részének. És ha ezt az életérzést valaki jó stílussal, leleményes meseszövéssel tudta kifejezni, az hamar lehetett népszerű a századforduló Magyarországán. Franz Herzog tehát, amint Herczeg Ferenc néven belépett az irodalomba, szinte azonnal népszerűvé vált.

Sikerét előkészítette, hogy botránnyal kezdődött. Párbajban megölt egy embert, ezért néhány hónapra államfogházba zárták (az államfogház amolyan tiszteletre méltó szabadságvesztés volt, amely nem járt becsületvesztéssel; a párbajvétséget büntették, de úriembertől elvárták, hogy olykor elkövesse). Itt, a zárkában írta első regényét, beküldte egy pályázatra, és első díjat nyert. Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is neki ítéli a díjat. Ez a Fenn és lenn című regény gazdagokról és szegényekről szólt, a munka megbecsüléséről, a léhűtők elmarasztalásáról, a karrierista bukásáról a századvég liberalizmusának szellemében. Mindenkinek tetszett. Cselekménye naivnak látszik, de ma is el kell ismerni, hogy jól van megírva.

Ettől kezdve ünnepelt író. Kezdetben úgy tetszik, hogy inkább a dzsentrivilág kritikusa, mintsem védője. De egyre inkább kiderül, hogy a dzsentri érdekében kritizál, mert látja, hogy vesztébe rohan.

Hamarosan mint színpadi szerző is méltán népszerű lesz. Kitűnően ismeri a színpadi fogásokat, a francia színjátékok eleganciájával mozgatja a cselekményt. És ha első nagy sikere, A dolovai nábob leánya még a semmitmondó idillizmus újabb változata, legföljebb jobban megírva, mint elődeié, nemsokára ír olyan vígjátékokat is, amelyek szatírájukkal igen-igen közel állnak az igazi kritikai realizmushoz, mint a kölcsönös protekciók rendszerét pellengérre állító Kéz kezet mos.

Csiky után úgy tetszik, hogy Herczeg Ferenc a magyar színpadok koronázatlan királya, majd csak a századforduló után kell megosztania ezt a rangot Molnár Ferenccel. Azután évtizedeken keresztül Herczeg és Molnár áll a hazai színpadi irodalom középpontjában. Vetélkednek, és tanulnak egymástól. Herczeg inkább a dzsentri és a budai polgár írója, Molnár a pesti polgáré és a kispolgáré, de azért a dzsentri is ott van a Molnár-premiereken, és a kispolgár is a Herczeg-premiereken. Herczeg A kék róka című, nagyon is polgári szórakoztató játékán jól érződik, hogy Molnárt utánozza (igen sikeresen). De a legjobb drámai művei a történelmi színjátékok: a hajdani birodalom bukását idéző Bizánc vagy a kuruc hangulatokat színpadra állító Ocskay brigadéros. Ezek igen jól írt művek, de jól érezhető, hogy egy féltett uralkodó osztály érdekében íródtak.

Herczeg akkor a legjobb író, amikor novellát ír, vagy kifejezetten szerelmes tárgyú regényeket komponál. Saját életének zavarai és sikerei, egy rosszul sikerült és felbomló házasság, változatos szerelmi kalandok adtak élményeket a szerelem arculatainak ismeretéhez, de jó megfigyelő is volt, lélektani tudása pedig fölényesen biztonságos. Hidegen, kívülről ábrázol, de nagyon árnyaltan. Úgy mutat be tragédiákat és komédiákat, mint amelyeknek ő csak külső megfigyelője.

Ez a szenvtelen hangvétel akkor is kritikus színben tünteti fel, amikor együttérez. Úgy védi az úri világot, mintha támadná. De éppen ezért sok részletigazságot leleplez. Így sok mindent mutat meg az úri világ társadalmilag adott vétkeiből kitűnő szélhámosregényében, a Huszti Husztban. Az ilyen ironikus hangú művekből derül ki, hogy jó humorista is lappang benne.

De habár igazi dicsősége a két világháború közti korra, a Horthy-korszakra esik, ez időre már szükségképpen hanyatlik írói ereje. Herczeg ugyanis szemléletének alapjaiban liberális. Ennek a liberalizmusnak az ellenforradalom idején már semmi társadalmi alapja nincs. A forradalmakkal szemben természetesen az ellenforradalom oldalán volt, de úri ízlése undorodott az ellenforradalom módszereitől. A dzsentrihez történt asszimilációja természetesen magyar nacionalistává teszi, s minthogy ez a magatartás köti az ellenforradalomhoz, a szélső sovinizmusnak lesz a szószólója. A fasizmustól azonban undorodott, illetve a német fasizmussal szemben az olasz fasizmustól várt valamit, ami jobban megfelelt az ő társadalmi elképzelésének. A Horthy-korszak uralmi rendje viszont nagyon is ragaszkodott hozzá, mert az ellenforradalmat vállaló írók közt ő volt a legszínvonalasabb. És régóta igazán népszerű volt igen széles olvasókörökben. Ezért megkapott minden elismerést, minden megtiszteltetést. Ő pedig vállalta az írófejedelem egyre kétesebb értékű szerepét. Politikai tekintély lett, a nacionalizmus szellemi irányítója abban az időben, amikor ez a nacionalizmus már a fasizmusnál tartott, amellyel ellenszenvezett. A valódi fasiszták lassanként belső ellenzéknek tekintették. De nem volt hová hátrálnia, mert aki antifasiszta volt, az ellenségének tudta.

A Horthy-kor évtizedeiben ha voltak is sikerei, egyre gyengébb műveket írt, és jó kritikai érzéke lévén, ezt neki magának is éreznie kellett. Így jutott el ahhoz, hogy vizsgálat alá vegye önnönmagát. Belekezdett önéletrajzi köteteinek írásába. Ezek az emlékezések és vallomások (Emberek, urak és nagyurak, A várhegy, A gótikus ház) megint legjobb erejében mutatják. Ha nem is értette pontosan mindig a körülötte kavargó jelenségeket, kitűnő dokumentumok egy korszakról, és érdekes megfigyelések egy értékes emberi lélek fejlődéséről, egy emberről, aki nagyobb lehetett volna, mint amilyen végül is lett. Kár, hogy önéletrajzát végül is nem tudta befejezni. Pedig hosszú életet élt.

A 'felszabaduláskor' már nyolcvankét éves volt. Saját bevallása szerint most már semmit sem ért a világból. De még kilenc évet élt teljes visszavonultságban. Kilencvenegy éves volt, amikor meghalt.

 Művei:

• Fenn és lenn (regény, 1890)
• Mutamur (elbeszélések, 1892)
• A Gyurkovics-leányok (regény, 1893)
• A dolovai nábob leánya (színmű, 1894)
• A három testőr (színmű, 1895)
• Simon Zsuzsa (regény, 1894) [1]
• A Gyurkovics-fiúk (regény, 1895)
• (belőle készült film: Gyurkovics fiúk 1941)
• Napnyugati mesék (elbeszélések, 1895)
• Az első fecske és egyéb elbeszélések (1896)
• Szabolcs házassága (regény, 1896)
• Honthy háza (színmű, 1897)
• Az új nevelő és más elbeszélések (1898)
• Az első vihar (színmű, 1899)
• Gyurka és Sándor (újabb adatok a Gyurkovics-fiúk történetéhez, regény; 1899)
• Egy leány története (regény, 1899)
• Idegenek között (regény, 1900)
• Arianna (elbeszélések, 1901)
• Elbeszélések (1901)
• Ocskay brigadéros (színmű, 1901)
• A tolvaj (színmű, 1901)
• Balatoni rege (színmű, 1902) [2]
• Német nemzetiségi kérdés (négy újságcikk, 1902)
• Pogányok (regény, 1902)
• Álomország (regény, 1903)
• Andor és András (regény, 1903)
• Bizánc (színmű, 1904)
• Elbeszélések (1904)
• A honszerző (regény, 1904)
• Idegenek között (a regény és elbeszélések, 1904)
• Kéz kezet mos (színmű, 1904)
• Böske, Erzsi, Erzsébet (novellák, 1905)
• Szelek szárnyán (útirajzok, 1905) [3]
• Lélekrablás (regény, 1906)
• Déryné ifjasszony (színmű, 1907)
• Kaland és egyéb elbeszélések (1908)
• A királyné futárja (regény, 1909)
• A kivándorló (színmű, 1909)
• Szerelmesek (Férfiszív, Huszti Huszt; regények, 1909) [4]
• A fehér páva. Kisvárosi történet, reg., 1910. ;
• Éva boszorkány (színmű, 1912)
• Felelősség nélkül (publikációk, 1912)
• Mesék (1912)
• Napváros (novellák, 1912)
• Az ezredes (színmű, 1914)
• A láp virága (regény, 1915)
• Az arany hegedű (regény, 1916) [5]
• A hét sváb (regény, 1916)
• Magdaléna két élete (regény, 1916)
• Árva László király (színmű, 1917)
• Gyurkovics Milán mandátuma (regény, 1917)
• A kék róka (színmű, 1917)
• Tűz a pusztában (elbeszélések, 1917)
• Az élet kapuja (regény, 1919) [6]
• Színházavatás (A Kolozsvári Nemzeti Színház új épületének felavatására, 1919)
• Tilla (színmű, 1919)
• A fekete lovas, sz., 1920. ;
• Két arckép (Tisza István és Károlyi Mihály, 1920)
• A holicsi Cupido (színmű, 1921)
• Violante és a bíró (színmű, 1921)
• A fogyó hold (regény 1923) [7]
• A Gyurkovics-leányok (színmű, 1922)
• Aranyborjú (színmű, 1923)
• A költő és a halál (színmű, 1923)
• Sirokkó (színmű, 1923)
• Két ember a bányában (színmű, 1924)
• Péter és Pál (színmű, 1924)
• Kilenc egyfelvonásos (A bujdosók, Karolina, A holicsi Cupido, Baba-hu, Két ember a bányában, Az árva korona, Violante és a bíró, Péter és Pál, A költő és a halál; 1924)
• Herczeg Ferenc munkái (40 kötetes gyűjteményes díszkiadás, 1925–1930)
• A híd (színmű, 1925)
• Sziriusz (regény, 1925)
• Arianna és egyéb elbeszélések (1926)
• A bujdosó bábuk (elbeszélések, 1927)
• A Lánszky-motor (regény, 1927)
• A miloi vénusz karja (regény, 1927)
• Északi fény (regény, 1929)
• Arcképek (1930)
• Emberek, urak és nagyurak (elbeszélések, 1930) [8]
• Harcok és harcosok (tanulmány, 1930)
• Huszonhat elbeszélés (1930)
• Majomszínház (színmű, 1930)
• Második szerelem (regény, 1930)
• A politikus (regény, 1930)
• Mink és ők (elbeszélések, 1930)
• A nap fia (regény, 1931)
• Breviárium (publikációk, 1932)
• Anci doktor lesz (elbeszélések és regény, 1933)
• Válogatott munkáinak emlékkiadása (1933–1936)
• Herczeg Ferenc emlékezései I.: A várhegy (1933)
• Ádám, hol vagy? (regény, 1935)
• Pro libertate! (regény, 1936)
• Napkelte előtt (publikációk, 1937)
• Herczeg Ferenc emlékezései II.: A gótikus ház (1939)
• Utolsó tánc (színmű, 1939)
• Művei (kilenc kötet, 1939)
• Ellesett párbeszédek (1940)
• Herczeg Ferenc négy regénye (1941)
• Gondok és gondolatok (tanulmányok, 1942)
• Száz elbeszélés (1943)
• Herczeg Ferenc magyar történelmi drámái (Árva László király,
• Ocskay brigadéros, A híd, A fekete lovas; 1943)
• Arany szárnyak (színmű, 1944)
• Fecske és denevér (színmű, 1944)