Tímár Imre: A ZSIDÓKERESZTÉNYSÉG VÉGNAPJAI

/Forrás: Jövőnk.info szerkesztőség" szerk@jovonk.info 2010.02.07./

Európai jelentőségű teológusok előtt egyértelmű: Jézus nem született
Betlehemben, nem tartozott Dávid nemzetségéhez, tanaiban semmiféle zsidó
vonás nem található, szokásaiban (rituális kézmosás, szombati munka,
templomi viselkedés stb.) nem követte a mózesi törvényeket, környezetéhez
több nő tartozott (ellentétben a zsidó törvényekkel), ennek ellenére senki
sem meri kijelenteni közülük, hogy Jézus nem volt zsidó. Egy pap számára
nincs nagyobb csapás, mintha a saját egyháza kiközösíti. Nem merik vállalni
ezt a kockázatot és kész. *

*A keresztény egyházak repedései *

A kereszténység történelmi múltjával foglalkozó kutatások a XVII. században
kezdődtek. A negyedik században összeállított Bibliát szentségtörés volt
megkérdőjelezni bármilyen formában. Gyakran az életével játszott az, aki
kétségbe vont akár egy vonást is, mert Isten által sugallt írásnak és "Szent
könyvnek" kellett elfogadni az Ó és Újszövetséget. Azonban 1872-ben *George
Smith* közzétett egy szenzációs felfedezést Londonban, a bibliaarcheológiai
társaságnál. Egy újonnan kiásott agyagtábla, Ninive romjai alatt, akkád
nyelven ékírással írva, Kr.e. a második évezredből a vízözön történetének
leírásával, amely több mint ezer évvel idősebb volt az Ószövetségben
bemutatott vízözön históriánál. A felfedezést újak követték. Előkerült egy
komplett eposz, a *Gilgames*, amelynek története visszanyúlik még régebbi
időkbe, a babiloni és szumér társadalom Kr.e. több ezer éves kultúrájáig, az
első ember teremtésének mítoszával. Ezen felfedezések után a Biblia nem
lehetett az, ami volt az egyháznak, azaz direkt sugallat az Istentől, és ami
még kényelmetlenebb lett egyeseknek, hogy megdőlt a zsidóság isteni
kiválasztottságának tana. Az Ószövetség jelentős része egy eltulajdonított
és lopott művé változott. A tolvajlás kifejezés egyáltalán nem túlzás, mert
a zsidóság saját egyéni érdekeinek a szolgálatába állította az egész
legendát az évszázadok folyamán. "*Amikor a zsidóság megcsapolta Kr.e. 800
körül a Mezopotámiában általánosan ismert legendát -- nem vitás, hogy egy
primitív és naiv kópiával állunk szemben.*" -- írta *Jean Bottéró, Jürgen
Laesseöe* dán asszirológus és *Willfred Lambert* ismert angol kutató. Az ügy
azóta sem záródott le, mert ismerünk egy *Mózes* mesét ezerötszáz évvel
korábbról, amely szóról-szóra megegyezik a "vízből-kihúzott" históriával. A
kutatók mosolyognak, az egyházak illetékesei összeszorított fogakkal
sunyítanak. Az alázatos hívősereg semmit sem tud az egészből, mert "Isten
szolgái", a papság aligha tájékoztatta őket az eseményekről. És akkor
elérkeztünk az ún. Újszövetséghez, mert végül is ez lenne a keresztény ember
hitének igazi tankönyve. Az előzőek ismeretében azonban mindjárt megbotlunk,
mert az egyház propagandistái ezidáig folyamatosságot állítanak az Ó- és
Újszövetség között, azaz az előbbiből eredeztetik az utóbbit. De milyen
lehet az utóbbi, ha az előbbi, az Ószövetség az elmondottak alapján egy
hamisításból eredő hazugsággyűjtemény? És mivel a Mindenható sohasem kötött
szövetséget a zsidósággal, ebből kifolyólag nem létezhetett Ószövetség. Ha
pedig nem volt, akkor miért kellett volna létrejönnie az Újszövetségnek? A
Mindenható a teremtés kezdete óta szövetségben állott az emberrel. Az Ő
korszakjai nem évek és évezredek, hanem az ÖRÖKKÉVALÓSÁG.

Hatalmas felháborodás követte 1902-ben Berlinben *Friedrich Delitzsch*, a
babiloni-asszír nyelvészet professzorának, "Babel und Bibel" c. előadását,
ahol többek között kijelentette: "*Az Ószövetség sem nem önálló, sem nem
Istentől sugalmazott írás, mivel sokkal inkább függ a nálánál jóval régibb
sumer-babiloni művektől.*" Ezeket a tudományos felfedezéseket eddig senki
sem próbálta megkérdőjelezni, mert azóta több újabb felfedezés erősítette a
tényeket. Az Egyház ezidáig nem mert nyilatkozni a kérdésben, és igy inkább
az agyonhallgatás taktikáját választotta. Kerülgetik, mint a forró kását, de
minél inkább halasztják, annál forróbb lesz a kása. A "másik" oldal azonban
éberen figyeli az eseményeket, és máris akcióba léptek. Tipikus zsidó
karakterek, akik felnőtt korban tértek át a keresztény hitre, sőt papok
lettek, majd újra visszazsidósították magukat (mint pl. *Vermes Géza*,
Oxfordban élő judaisztikai professzor), mindig a cionizmus érdekeinek
megfelelően rekordidőt futottak a damaszkuszi úton, *Saul* rabbi nyomdokain.


Több ilyen csodagyerek szemrebbenés nélkül állítja, hogy Jézust a rómaiak
végezték ki. Mintha nem tudnák, hogy *Pilátus* sohasem állított ki kivégzési
parancsot Jézus ellen. Anélkül pedig nem lehetett kivégezni a rómaiaknak.
Prof. *Joseph A. Fitzmyer*, ismert teológus írja a "Huszonöt kérdés
Jézusról" c. könyvében, hogy a zsidóknál is szokásos volt a keresztre
feszítés bizonyos esetekben. *Alexander Janneus* (Kr.e. 103-76) keresztre
feszítette 800 ellenfelét Palesztinában. A 11. barlangban talált
Qumrán-tekercsek között is fellelhető olyan bűntény, amely keresztre
feszítést követel. Tehát a "másik oldal" hazudozása és mellébeszélése
tökéletes. Mesterek ők ebben a bibliai idők kezdete óta. A felelősség
elsősorban az egyház papjain lenne, de ők inkább gyáván a Saul-vonalat
erősítik. A stockholmi Dóm-templomban nemrégen a húsvéti Szentmisén
felolvasott mindhárom evangélium szerzője Saul-Pál volt. A Sátán éjjel
nappal dolgozik.

Jézus földi életével és az evangéliumokkal foglalkozó kutatások is meglepő
eredményre vezettek. *David Flusser* Prágából kivándorolt zsidó, a
jeruzsálemi héber egyetem egykori professzora nagyon neheztel a könyvében *
János* apostolra, mert az nem ismerte Jézus betlehemi születését és a
Dávid-családból való származását sem. "*Hát Galileából jön a Messiás? Nem
azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából és Betlehem városából jön,
ahonnan Dávid származott?*" (János 7,41-52) Ugyanebben a könyvében
értetlenül meditál a szerző azon, hogy Máté és Lukács evangéliumában Jézus
nemzetségtáblája csak Ábrahámmal és Dáviddal egyezik meg. Tehát a hamisítás
nem sikerült tökéletesen. Prof. *Gunnar Hillerdal* svéd teológus szerint a
két nemzetségtábla nem tartalmaz genetikai igazságot, és egy későbbi
betoldás valakiknek az érdekei szerint.

Ma már nem vitás a kutatók között, hogy Jézus nem született Betlehemben, és
nem tartozott Dávid családjához, hisz azóta sem jegyeztek fel egyetlen
személyt sem, aki Dávidtól származna. Marad tehát a hazugság másik fele,
Názáret, ahol az írások többsége szerint Jézus felnevelkedett. Prof. *F. F.
Bruce* írja a Jézus idejéből ismert antik városokról, hogy Názáret sehol sem
szerepel a feljegyzésekben, még az első zsidó-keresztények idejéből sem,
holott a római adóhivatalnokok minden szőlőtőkét és kunyhót
nyilvántartottak, hogy megadóztassák. A dolog egyre gyanúsabb lett nekem,
ezért "befeküdtem" a Stockholmi Városi Könyvtárba, ahol megtaláltam egy
könyvet, mely a bibliai idők geográfiájával foglalkozott. Az ún.
ótestamentumi ás a két testamentum közötti időszak térképein nincs
feltüntetve Názáret, majd megjelenik az újtestamentumi időszak alatt, de
pontos időmeghatározás nélkül. A megoldáshoz valószínűleg egy 1962-ben
megtalált ásatás eredménye vezetett el Caesaréból. Kr.u. 135-ben megint volt
egy lázadás Jeruzsálemben, amelyet a rómaiak levertek. A menekülő
nazarénusok egy része letelepedett Galileában, és azóta viseli a Názáret
nevet. Ezt igazolják az ásatások eredményei is, hogy a legrégibb zsinagóga a
térségből Kafarnaumból került elő a Kr.u. második századból. Tehát Jézus
semmiképpen sem taníthatott és nem tanulhatott Galilea zsinagógáiban, mert
azok az ő idejében nem léteztek, ugyanis ebben a térségben elenyésző zsidó
kisebbség élt. Prof. *Erik W. Albertson* írja a "Galilea" c. könyvében, hogy
ennek a térségnek nagyon rossz volt a híre, és ezért *galil hag gojim*-nak
(pogányok földjének) nevezték a zsidók. *Tiglat-Pilsar* asszír uralkodó
Kr.e. 732-ben elfoglalta Galilea nagy részét, az izraelitákat kitelepítette,
és helyükre asszírokat, babiloniakat és más idegeneket telepített be. Az
asszír uralom után jöttek babiloniak, perzsák, görögök, egyiptomiak,
szíriaiak és végül a rómaiak. Ebben az időszakban aligha éltek zsidók ebben
a térségben -- írja könyvében Albertson. Tehát Jézus ebből a nagyon kevert,
de zsidómentes térségből tűnt föl. Az evangéliumok kutatásával foglalkozó
írások egy irányba mutatnak: Máté, *Márk* és Lukács evangéliuma erős
átszerkesztésen ment át azzal a hátsó szándékkal, hogy mindenáron
elzsidósítsák a nem zsidó Jézust. Az átszerkesztők nem tudták elképzelni az
apostolok írásait az ószövetségi tanok nélkül, amit Jézus egyértelműen
elvetett. Márk és Lukács fölött uralkodott egy rafinált alakzat: Saul rabbi,
a későbbi Saul-Pál.

Prof. *Alvar Ellgárd* írja a "Jézus mítosz" c. könyvében, hogy *Saul sohasem
tért át a judaizmusról. Ellenkezőleg. Ő saját magát a judaizmus
képviselőjének tartotta. Gyülekezetének szent könyve volt az
Ószövetség. *Mégis,
miért erőszakolták rá Jézusra a *Názáreti* előnevet? Azért, mert Názáret
volt az első összefüggő zsidó település Galileában a második században. Az
elzsidósítás így csak az 1200-as években sikerült, a lakosság ellenállása
miatt - írja könyvében Albertson. *Joel Charmichael* angol valláskutató
szerint, ha tovább folytatjuk a kutatást Jézus származásáról, akkor minden a
feje tetejére áll. Ugyan miért? Azért, mert *Jézus nem volt zsidó!*, és
ennek a felismerésnek az elfogadása azt eredményezi, hogy az Ószövetséget
kihajíthatjuk az ablakon, az ún. Újszövetségből pedig kirúghatjuk az álnok
Saul-Pált két lábbal, zsidó eszmevilágával együtt. Biztos, hogy
megkísérelnek majd egy helyreállítást a buta gój részére megint. Ennek már
láthatók a jelei Magyarországon is.

*Gustaf Aulen* teológus írja a "Jézus a jelenkori történelmi kutatásokban"
c. könyvében, hogy "*Jézus sohasem állította magáról, hogy Messiás, és nem
tartott igényt a 'Dávid fia' címre sem.*"

A történelmi és archeológiai kutatásokon kívül Jézust alávetették egy
pszichológiai vizsgálatnak is a kutatók. Prof. *Birger Gerhardsson, Lars
Hartman, Reng Kieffer, Edvin Larsson, Ragnar Owansström* és *Harald
Riesenfeld* a skandináv teológiai főiskolák részére írt alapkönyvben, a
"Könyv az Újtestamentumról" címűben így foglalják össze a Jézus-analízis
eredményét: "*Összefoglalva elmondhatjuk hogy, Jézus minden lényeges
dologban elhatárolta magát a zsidók nemzeti messiás elképzeléseiről. Ezzel
szemben kapcsolódik az Emberfia és az Úr szenvedő szolgája néven nevezendő
Messiás elképzelésekhez. Valamiféle zsidó koncepció átvételét nem lehet
felfedezni Jézusnál. Tanai, koncepciói és ideáljainak egyáltalán nincs
semmiféle megfelelője a zsidóságnál.*" Jogosan háborog *Kenessey Csaba* a
"Heberiana" c. könyvében, hogy "*A Galileai Jézus nem azonos a zsidók
Messiásával. Nincs tehát kapocs, nincs fonál, de még hajszálnyi madzagocska
sem, ami a két vallást összekötné.*"

*Magyar Saulok és Káinok*

A zsidókeresztény "üdvterv" egy része épp most valósul meg, amikor izraeli
buldózerek keresztül-kasul szántják a palesztinok ősi földjét. Ugyanezt a
barbár Mózes-hitet kényszerítették ránk a hittérítők, csak ellátták
Jézus-címkével. Ebből lett a zsidókereszténység. Kiirtották nemzetünk
legjobbjait, és most a megmaradottakat akarják kiirtani, hogy helyet adjanak
"Levi nemzetségének" és az izraeli buldózereknek. Dr. *Szántó
Konrád*ferences teológia tanár szerint: "A Szentírás kizárólagos
tulajdonosa az
Egyház.". Röhejre ingerlő kijelentés, de még rátetőz, mintha analfabéta
lenne mindenki: "Aki tehát elveti az Ószövetséget, aki veszélyezteti az
újszövetségi és ószövetségi kinyilatkoztatás közötti folytonosságot, az nem
lehet az igazság birtokában." Most már az következne, hogy *Galileit *ismét
elítélné Dr. Szántó Konrád. Mintha a mucsai párttitkárt hallottam volna
beszélni 1952-ben. A magyarságnak, de az egész keresztény világnak nincs
szüksége gyalázatosan megbukott zsidó eszmékre. A zsidókereszténység bűzlik
most már testestől és lelkestől. Döglött lóra tenni az utolsó futamban - ezt
propagálják papi reverendába bújtatott *Káinok*. Ezek még egyszer "meg
akarják téríteni" a magyarságot, hogy aztán véglegesen eltűnjünk a
történelem süllyesztőjében.

*Tímár Imre - Jövőnk.info
(Megjelent a Tárogató 2005. szeptember-októberi számában)*
Svédország
Közli:
B.Kiss-Tóth László