Zsigai Klára
Őszi lélek-szirmai
Csendben hallgatom szellő lágy zenéjét,
Tücsök nótája halkul, elszenderül
Mindig hittem, szeretet ringató álom,
Fák ágainak karjából szétszórom e világon.
Nyár virágai fejüket hajtva sorra intenek,
Rozsdás falevelek földre peregnek.
Szellő szárnyán pajkosan kergetőznek,
Megpihennek, ködszekerén tovaröppennek.
Megőszülő alkonyok egyre hosszabbak
Köd szitál, szemekbe csípős könnyet csal
Ledobja ruháit őszi lélek-szirma.
Némán lopózik tél hófehér csipkeruhába.
Győr, 2011. október 11.
