ELVÉGRE
(Felhős Ivánnak)
Nézd, öregem, elvégre mozognak a lábak !
Port szívunk, a tüdők port zabálnak.
Minden út magától siklik a terekbe.

Köpj, vagy ints ezekre, ha jónak úgy találod !
Elvégre szájad vagyok, a barátod.

Nézd ! Elvégre mindegy, ma vagy holnap.
Mozgatnak vagy nem. Az érvek széttaposnak.

Ülünk vagy állunk. Fekszünk nővel vagy nélkül.
A föld ránk sziklává kékül.

Eszünk vagy ettünk. Félünk vagy féltünk.
Elvégre élünk.

Nézd, öregem ! Elvégre tálak szállnak fel az üstből,
gyárak nőnek, házak kéménye füstöl.
A kanyargás sima emlék vagy semmi.

Elvégre elég embernek lenni.

Nézd ! Hajunkat adjuk csomóstól a dérnek
Anyáink halnak, lányaink szülni érnek.
Volt egyszer, nem volt, hiszed-e, hittük.
Elmúlt, elfáradt, énekel, itt üt.

Kilépett balra,kilépett jobbra,
kevésre vitte, vagy vitte sokra.
Magának élt csak, élt csak a másnak.
Fejét emelték, hasába vájtak.
Tették talonba, rángatták feljebb.
A torka csuklott, a talpa vedlett.
Mellette lábak, mögötte véreb
Előtte hátak, fölötte ég lett.

Elvégre ment, és elvégre vitték.
Elvégre van, és elvégre int még.
Elvégre mindegy. Elvégre mégsem.

Elvégre értem.

Zas Lóránt

Közli:
B.Kiss-Tóth László