/Forrás: Vattay Szabolcs 2010.02.11./
Közli:
B.Kiss-Tóth László
Köztudomású, hogy néhány évtizeden belül, Hawaiitól a Fekete tengerig,
óriási etnográfiai változások történnek.
A színesek és hispanók száma rövidesen túlhaladja a többé-kevésbé
fehérekét az USA-ban. A fél-fekete elnökük ezek és a baloldali fehérek
voksainak köszönhetõen került a Fehér Ház ovális termébe.
Canada a 2-4 %-os gazdasági növekedés fenntartása érdekében évente
kettõszázezer „fogyasztót” importál. Mivel az európai bevándorlók száma
majdnem nullára csökkent, közelkeleti, afrikai és most a földrengéssel
súlytott Haiti menekültjei között keresi a szükséges tömegeket.
Az Egyesült Királyság angol részében egész városok lakossága
cserélõdött ki. London keleti része is „elsötétült”. Hasonlóképen,
Franciaország, Hollandia, Belgium, Svédország fúlladozik a színes, más
kultúrájú bevándorlók tengerében.
Németország a törökök fokozódó politikai befolyásával küzd, nemkülönben
Olaszország déli fele is az afrikai, román és albán, főleg illegális
bevándorlók áradatával próbál megbirkózni.
Mi – sajnos vagy Hála Istennek – nem kinálunk gazdasági előnyöket az
afrikai gazdasági és politikai menekülteknek. Nálunk más probléma
látszik végzetes kimenetelűnek.
Mint mindenhol, nálunk is a legalsóbb néprétegek szaporodnak a legnagyobb mértékben.
Olyanok, akik rendkivül alacsony műveltségi szintjük miatt, a gépesítés rohamos
térhódításának köszönhetően, elvesztették hagyományos napszámosi vagy „betanított” munkahelyeiket.
Ezek, kénytelen-kelletlen, munkanélküli vagy népjóléti segélyen és
gyerekpótlékon élnek. Minél több a gyerek, annál több a jövedelem. Ha az
nem elég, a rendõrség által többnyire megtûrt „megélhetési bûnözéssel”
azaz tolvajlással vagy rablással egészítik ki jövedelmüket. Az „emberi
jogok” és politikia meggondolások miatt nem ismerünk pontos statisztikát,
de feltételezhetõ, hogy a szaporulatuk háromszor-négyszer haladja meg a
középosztály öngyilkos egyke- kettőke gyermeknevelési vállalását.
Mivel még ma sem tartják fontosnak a szakmai müveltséget, nem is
számíthatnak jobb jövõre, gyermekeik számára. Annál is inkább
folytatódik a lemaradásuk, mivel tömegeket foglalkoztató iparunk
megszünt. Nagyobb beruházásokra nincs pénz. Általában, kétkezi munkásra
már alig van szükség. Tehát egy állandósult és fokozott méretû
problémára kell mindenki számára elfogadható, humánus megoldást
találnunk.
Nem kell matematikai és statisztikai zseninek lenni, hogy ráébredjünk
a veszélyre, a produktív társadalom elöregedése és az eltartott néprétegek
gyors túlszaporodásának mi lesz a következménye.
Talán egyetlen megoldás adódna, amely semmiféle humánus vagy törvényes
akadályba nem ütközne és a társadalom anyagi tûrõképességének határán még éppen
hogy belül van: A nõk szûlõképességének kompenzációs alapú ÖNKÉNTES megszüntetése.
A számokon persze lehet vitatkozni, de az alábbi javaslat lehetne a
kiinduló pont:
Minden huzamosabb ideje hátrányos és reménytelen helyzetű ivarérett nõ,
maximun két gyermek után egy millió forintot kap a sikeres,
visszafordíthatatlan műtét után, egy összegben vagy megegyezés szerinti –
infláció mértékével megtoldott – havi juttatásban.
Így a költségvetés is jól járna, mert – igaz, elõre kellene fizetni –
de néhány év után elmarad a gyermekpótlékra így is, úgyis kifizetendõ
költség és a meg nem születettek felesleges szaporodása is elmaradna.
Valójában a generációk kimaradásával a megtakarított összeg
exponenciálisan nőne.
Magyaródy Szabolcs
2010. január 14.
