A hét végén Prágában voltam. A hazai hírek csak esetlegesen jutottak el hozzám. Ezzel magyarázható, hogy előbb szereztem tudomást az MSZP nyugdíjügyi aláírás gyűjtési akciójáról, mint a Fideszéről. Eszembe jutott, mi is történt 1994-ben. A közgazdászok erőteljesen követelték a nyugdíjkorhatár emelését. Nőknek 55, férfiaknak 60 év volt akkoriban.
A kormány elhatározta, hogy csak annyit változtat, hogy ezen életkor betöltése után a munkáltató ne küldhesse el a dolgozót a nyugdíjkorhatár elérésére hivatkozva, de aki maga akar elmenni, mehessen. Ennek ellenére, az akkori balos szakaszervezetek aláírásgyűjtésbe és levéláradat megszervezésébe kezdtek a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. Majd megnyerték a választásokat és lelkesen felemelték a korhatárt.
Gondoltam ma is hasonló akcióról van szó.
Most minket vádoltak kígyóval-békával s ezért mi mentünk át ellentámadásba egy aláírásgyűjtéssel, ami alkalom aktivistáinknak, hogy személyesen beszéljenek az esetleg megtévesztett nyugdíjasokkal. Az MSZP akció ennek a hatásait akarja, legalább a médiában, kivédeni.
Feltételezem, hogy az MSZP ívek aláírói egyben beleegyezésüket adják a további kapcsolattartáshoz. Biz Isten, alá kellene írnia minden nyugdíjasnak. Hadd bízzák el magukat a szocialisták. Meg az sem árt, ha tudjuk, mi mindenre akarják rávenni az embereket.
Az egész történetben az a szomorú, hogy a nyugdíjkérdést, ami komoly és nagyon nehéz ügy, az MSZP kampánytémává silányította, ráadásul úgy, hogy semmi érdemit nem mondott a maga elképzeléseiről, de a Fidesz szájába rémisztő dolgokat próbált adni. Ez a szájtépésből álló vita nem használ a nyugdíjasoknak, nem használ a vitázó pártoknak, viszont lehetővé teszi például a Jobbiknak, hogy érdemben semmit sem mondva a kérdésről lejárassa a marakodó úgymond nagyokat.
Azt persze, hogy jogos-e az MSZP-t nagynak, a Jobbikot kicsinek mondani, már kétlem. Nem lennék meglepve, ha az MSZP csak a harmadik párt lenne az új parlamentben. Kaján öröm töltene el, ha a szocialistákat a következő ciklusban, mint a parlament legkisebb pártját emlegethetnénk.
/Forrás: "polgári hirszemle" polgari_hirszemle@yahoogroups.com 2010.01.25./
Ennek reményében barátsággal köszönt:
Surján László
