Apáti Miklós:
Húszezer élet - húszezer halott
„A simára gereblyézett, az aszfalttal beborított felszín alatt sírgödrök lapulnak.” E mondat a metaforák, a képi gondolkodás magasába lendíti a száraz tényt: ma sem tudni, hogy mekkora emberáldozattal járt ’56 forradalma és szabadságharca.
Jobbágyi Gábor könyve – „Szevasztok, én meghalok!”, Kairosz Kiadó, 2010 – elé ketten is írtak előszót: Zlinszky János – az idézett mondat gazdája – és Kahler Frigyes, aki szerint a szerző „arra a következtetésre jut, hogy a halottak száma lényegesen több annál, mint akiket eddig sikerült azonosítani”. Zlinszky így fogalmaz: „A köztudomású számok mögött újabb adatok találhatóak, kérdésessé téve, ami látszatra megnyugtatóan lezárt.”
Jobbágyi elszánt kutatója 1956 forradalmának, emberi tragédiáinak. S ha azt vizslatjuk, mi ennek a nekiszánásnak a személyes indítéka, a választ a könyv egyik lábjegyzetében leljük meg. Az apró betűkre bízza saját, intim történetét: ’56. november 6-án lakásukba szovjet akna csapódott, nagymamája és ő is megsebesült. „Nagymamám (Jobbágyi Kálmánné, sz. Wagner Éva) 1956. november 18-án kórházban elhunyt, a halál okaként tüdőgyulladást jelöltek meg. Nagymamám még éveket élhetett volna, ha nincs 1956. november 6-án szerzett életveszélyes sérülése. Őt azonban semmilyen statisztika nem tartja nyilván az 1956-os forradalom halottjaként.”
Hasonló, ám névtelen áldozatról magam is beszámolhatok. A kispesti Vörös Hadsereg útján – ma és korábban: Üllői út – felsorakozott szovjet tankok egyike tisztázatlan okból körbeforgatta lövegtornyát, ami megölte a szomszédban lakó fiatalembert. Édesanyja ruhát teregetett az udvaron, fia mögötte állt, segített neki. Az anyán átfutott a golyó, a fiát megölte. Halála feldolgozatlan, feldolgozhatatlan.
Jobbágyi minden korábbi adatot cáfol, érvényesnek tűnő hipotézise szerint a halottak száma jóval nagyobb, mint a hivatalos adat. (Háromezer.) A veszteségek közt senki sem számolt a sebesültek halálozásával. Nem írták össze a polgári áldozatokat. A magyar és szovjet katonahalottak számát Jobbágyi öt-hatezerre teszi. S ha minden halottat a forradalom és a megtorlás áldozatának tekintünk, eljutunk a húszezres számig.
Húszezer élet, húszezer halott! Rettentő nagy szám. A „nagy perek” kivégzetteinek nevét ismerjük, de sokkal kevesebbet tudunk azokról, akikkel sortűz végzett. Jobbágyi eljut a végkövetkeztetéshez: 1956 sortüzei előkészített, tudatos tömeggyilkosságok voltak. A fellázadt, fegyvertelen embereket szinte odacsalogatták a Kossuth térre, a Parlament elé, a Honvédelmi Minisztérium elé, a rádió elé. Ördögi tervezők ötlötték ki: a hatalom megingását csak a nagy sietve kihirdetett statáriummal lehet helyreállítani.
A megrendezett vérfürdők mögött az ÁVH lapult. És az elgyávult Rákosi-féle vezetés. Mit nekik húszezer halott… És a Biszku Bélák soha nem kértek/kérnek bocsánatot. Az új adatok sem érdeklik őket, a régi számok miatt sem fájt a fejük.
Ez a könyv a nemzet emlékezetébe égeti az ismert és a ma még ismeretlen áldozatokat.
Hasonló, ám névtelen áldozatról magam is beszámolhatok. A kispesti Vörös Hadsereg útján – ma és korábban: Üllői út – felsorakozott szovjet tankok egyike tisztázatlan okból körbeforgatta lövegtornyát, ami megölte a szomszédban lakó fiatalembert. Édesanyja ruhát teregetett az udvaron, fia mögötte állt, segített neki. Az anyán átfutott a golyó, a fiát megölte. Halála feldolgozatlan, feldolgozhatatlan.
Húszezer élet, húszezer halott! Rettentő nagy szám. A „nagy perek” kivégzetteinek nevét ismerjük, de sokkal kevesebbet tudunk azokról, akikkel sortűz végzett. Jobbágyi eljut a végkövetkeztetéshez: 1956 sortüzei előkészített, tudatos tömeggyilkosságok voltak. A fellázadt, fegyvertelen embereket szinte odacsalogatták a Kossuth térre, a Parlament elé, a Honvédelmi Minisztérium elé, a rádió elé. Ördögi tervezők ötlötték ki: a hatalom megingását csak a nagy sietve kihirdetett statáriummal lehet helyreállítani.
A megrendezett vérfürdők mögött az ÁVH lapult. És az elgyávult Rákosi-féle vezetés. Mit nekik húszezer halott… És a Biszku Bélák soha nem kértek/kérnek bocsánatot. Az új adatok sem érdeklik őket, a régi számok miatt sem fájt a fejük.
Apáti Miklós, www.magyarhirlap.hu
