Magyarország és az EU-s pénzek (I. rész)
A hazai közbeszerzési eljárások több mint harmadában (!) fordul elő, hogy a furcsa előírások és kizárások miatt a végén már csak egy érvényes ajánlattevő marad. 2010 óta valamennyi EU-s építési támogatás 17 százalékát (!) egyetlen cég nyerte el, a Közgép. Ezek olyan számok, amire egy piacvezető német autópálya-építő cég vezérigazgatója is csettintene: „Mit csinálunk rosszul, Günther?”
2013 júliusában levelet kaptam Orbán Viktortól. A kormányfő elsőbbségivel kiküldött hangzatos brosúrában magyarázta el nekünk, földi halandóknak, hogy Magyarország és a magyar nép már megint csatát nyert a gaz Európai Unió ellen. A bibi csak az, hogy nem szóltak neki időben Habony Árpiék a Miniszterelnökségből, hogy a levél kiküldése hatalmas öngól.
A levélben olyan mondatok voltak olvashatóak, hogy az Európai Unió "kénytelen volt" megszüntetni a hazánk ellen folyó túlzottdeficit-eljárást, és a „tények előtt meghajolva elismerte a magyar emberek teljesítményét”.Mindezt sikerült megfejelni azzal a sületlenséggel, hogy „ezután minden uniós forráshoz hozzájuthatunk”.
Komolyan gondolkodtam, hogy a közpénzből feltupírozott, rengeteg fizetettseggnyalót szakértőt alkalmazó államapparátus ennyire elszakadt a valóságtó, vagy csak az erősen centralizált rendszereknél szokásos paranoia kezdődő tüneteit látjuk… A választ nem tudom, de igyekszem megvilágítani a valóságnak megfelelő forgatókönyvet.
A túlzottdeficit-eljárás semmilyen kapcsolatban nincs az EU-s fejlesztési pénzek lehívásával! 2004 júliusa óta eljárás alatt álltunk, ki hallott arról, hogy emiatt nem tudtunk volna lehívni összegeket? Amennyiben valóban így lett volna, valamennyi kormánytól bizton számíthattunk volna arra, hogy mindent megtesznek azért, hogy kikerüljünk ebből. A túlzott deficittel pont azért nem foglalkozott semelyik kabinet érdemben, mert az nem jelentettsemmiféle tényleges hátrányt Magyarország számára. Arról nem is beszélve, hogy szegény Európai Uniónak biztos feldolgozhatatlan traumát jelentett, hogy "ki kellett vonnia” minket az eljárás alól…
Az öntömjénező levél megérkeztét követően kb. egy hét múlva robbant a bomba, miszerint az Unió az országnak járó pénzeket és kifizetéseket a 2012. év vége óta zárolta, vagyis egyszerűen nem fizeti ki nekünk, mert sorozatos szabálysértést és furcsaságot tapasztalt. Hol van szó itt a túlzottdeficit-eljárásról? Sehol! Ez egy ócska blöff, egy primitív hazugságvolt csupán, amely egy hét alatt kártyavárként omlott össze. A források befagyasztásának valódi oka ugyanis az, amiről a sajtó már április végéncikkezett, és ezzel bizonyára a kabinet agytrösztjei is tisztában voltak. Ennek ellenére valamiért úgy gondolták, hazudhatnak még egy elementárisat a nyár közepén.
A Lázár János vezette Miniszterelnökség közölte, mindössze technikai bakik vezettek idáig, később ezt arra módosították, hogy Brüsszel a rezsicsökkentés miatt bünteti a magyarokat. Az nem zavarja őket, hogy hasonló szankcióval számos régi és új tagállamot – köztük Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát – sújtották már, ráadásul nagyobb arányban.
De mi is történt valójában?
Bár az uniós pályázati rendszer több sebből vérzik, azt látni kell, hogy a brüsszeli bürokraták nagy figyelmet fordítanak a szabályosságra, és fellépnek a balkáni típusú, alig leplezett korrupciós módszerek ellen. Ebbe a hálóba akadt bele most a 2010-ben hirtelen megtáltosodó, uniós támogatásokat sora letaroló Közgép és társai. Teljesen egyértelmű, hogy a kormány az EU-s és hazai közpénzeket felhasználva hizlalta fel a Simicska-birodalmat, amely sem szakértelmével, sem olcsóságával nem veri a hasonló profilú hazai és külföldi cégeket (legalábbis nem ilyen arányban).
A hazai közbeszerzési eljárások több mint harmadában (!) fordul elő, hogy a furcsa előírások és kizárások miatt a végén már csak egy érvényes ajánlattevő marad. 2010 óta valamennyi EU-s építési támogatás 17 százalékát (!) egyetlen cég nyerte el, a Közgép. Ezek olyan számok, amire egy piacvezető német autópálya-építő cég vezérigazgatója is csettintene: „Mit csinálunk rosszul, Günther?”
És ne gondoljuk, hogy ez nem tűnik fel senkinek. Nem kell összeesküvést látni ebben, az úgynevezett EUTAF-ellenőrzések során kiszállnak Brüsszelből az EU-s ellenőrök, akik töviről hegyire átnézik az anyagainkat, és azt látják, hogy mindenhol ugyanazon cégek nyernek magasan a piaci ár fölött. Aztán megtudják, hogy a fő zászlóshajó a miniszterelnök egykori kollégiumi szobatársa tulajdonában áll. (Komolyan, mintha valami rossz afrikai történetet hallgatna az ember).
Félreértés ne essék! Jelen sorok írója is nagyon szeretné, ha a Magyarországon meghirdetett munkákat főként hazai cégek nyernék. A nemzeti cégek sikerei, amit Tusnádfürdőn hallottunk a miniszterelnöktől szépen hangzik, csak tényszerűen nem igaz. A Simicska-Nyerges-Mészáros trojka cégbirodalma nem egy „sikeres magyar cég” példája, hanem egy pártbirodalom, egy hatalmával durván visszaélő, saját zsebeit tömködő nomenklatúra. Ennek semmi köze a valós piaci sikerhez, sőt, kifejezetten a tisztességes magyar cégek elől orozza el a munkát és a jövedelmet. És ez az igazi bűne ennek a rendszernek.
TéeL
Az írásnak folytatása várható, ebben kompetens vendég szerzőnk a hazai közbeszerzési viszonyokba enged bepillantást.
/Forrás: http://jobbegyenes.blog.hu/
Ha feltesszük a kérdést, hogy miért hálózza be korrupció a teljes magyar uniós pályázati rendszert, akkor a következő pofonegyszerű válasz adható:Mert minden szereplőnek ez az érdeke. Ez az érdeke a politikusnak, a cégvezetőnek, a szállítóknak, az unió döntéshozóinak. Csupán egyetlen csoportnak nem érdeke, ezt pedig úgy hívják, hogy adófizető, Magyarország lakosainak 99 százaléka. De nézzük meg egy konkrét példán keresztül, hogyan is működik ez a gyakorlatban.
Én egy önkormányzat polgármestere vagyok. Kijön egy pályázati kiírás, amely szerint bölcsődét lehet építeni 10 százalékos önrésszel. Gyorsan megnézetem a kiírást, helyzet van, lehet pályázni, vagyis pénzt szerezni. Az cseppet se zavarjon, hogy a településemen már 30 éve folyamatosan csökken a lakosságszám (így meredeken a gyermeklétszám), ez nem akadály. Kit érdekel? Megépítem, aztán majd csak lesz valami!
Gyorsan kiválasztok a munkára egy pályázatíró céget, amely összeállítja a pályázatot számomra, tegyünk fel, mondjuk 6 millió forintért. Ez igen szép summa ahhoz képest, hogy a feladat semminemű különleges tudást nem igényel, csak ismerni kell az eljárásrendet, a kiírást, és persze adöntéshozókat. A pályázatíró kérhet sikerdíjat is, ez az összeg pedig sokszor meghaladja az eredeti díjazást is. Hogy mire kell ennyi pénz, gondolom, nem kell bővebben kifejtenem…
2010-ben volt egy emlékezetes tárgyalásom, amikor egy önkormányzati munkatárs magából kikelve kiabálta egy ismert pályázatíró cég ügyvezetőjének, hogy nevetségesek ezek a sikerdíjak, amikor ő is sokkal többet dolgozik a dokumentáció összerakásán, mint maga a pályázatíró. Az Ügyvezető Úr elvesztve lélekjelenlétét, és szintén kiabálva így felelt az ügyintézőnek: „És maga szerint én abból a 21 millióból mennyit látok viszont? Az csak átfolyik rajtam! Egyébként is tud róla, hogy így nyár közepén kb. lehetetlen volt összehívni a hét bíráló tagot?!”
Hát így megy ez. Nem a pályázat megalapozottsága, kidolgozottsága a fő szempont, hanem ez. A pályázók nagy része ráadásul sokszor teljesíthetetlen vállalásokba hajszolja magát csak azért, hogy megnyerje a pályázatot, ami később rettenetesen visszaüthet. Ilyen túlvállalás például, amikor csatornafejlesztési projektek esetén előre beírják, hogy bizony a lakosság 98 százalékát rá fogják kötni az új rendszerre, aminek köze sincs a valósághoz, de hát ez majd évekkel később lesz, hol van az még! Akkor már nem is én leszek a polgármester!
Gratulálunk: Ön nyert!
Tehát a pályázat nyert, örülünk, fogcsikorgatva kifizetjük a pályázatírói sikerdíjat ilyen-olyan jogcímen, vagy nem fizetünk, hanem ígéretet teszünk, hogy a munkát odaadjuk majd az úgynevezett holdudvarnak. Itt természetesen közpénzekről van szó, a városvezetés nem a saját zsebéből osztogat. És itt jön be a képbe a bűvös szó: közbeszerzés.
A bölcsőde felépítésére és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokért kemény pénzeket kell fizetni, amiket a pályázatból (végső soron az Európai Unió adófizetőinek zsebéből) finanszírozunk, tehát közbeszerzés-kötelesek. Itt jön a képbe a holdudvar. A közbeszerzési szakértőnek mindenképp baráti cégnek kell lennie, hiszen ő bonyolítja majd a közbeszerzéseket, neki kell kiügyeskednie, hogy véletlenül se férhessen oda illetéktelen vállalkozó.
A pályázat alapját szinte minden esetben az úgynevezett építési engedélyes terv képezi, amelyet a pályázat beadásáig el kell készítsünk, természetesen egy arra alkalmas emberrel. Hogy, hogy nem, a tervezők szinte mindig nettó 8 millió forint környékén vállalják el a munkákat, de szigorúan 8 millió forint alatt. Miért is? Mert ezen értékhatár alatt nem kötelező közbeszereztetni Magyarországon. Vagyis annak adom a munkát, akinek én akarom, és punktum!
A pályázat nyert, el kell kezdeni az úgynevezett kiviteli tervek készítését (ezek az építési engedélyes terveknél sokkal részletesebbek, pontosabbak, ez kell a kivitelezési tender megindításához). Természetesen ez akkor buli, ha ugyanaz a haveri tervező csinálja, aki az engedélyest is, hát nem jobb a dupla lóvé, mint a szimpla? Az esetek nagy részében tehát nettó 7 995 000 Ft-ért elviszi ezt a munkát is, vigyázva természetesen arra, hogy legyen mellette még két másik ajánlatot adó cég is, akik az ő haverjai. Sajnálatos módon az egyik 8,5 milliós ajánlatot adott, a harmadik meg 9 milliósat. Mindenki elégedett, minden le van papírozva, mi meghirdettük a versenyt, tehetünk arról, hogy már megint ugyanaz az ember nyert? Természetesen így jártunk el az engedélyes terveknél is, szigorúan meghívásos alapon invitálva a tervező barátait, nehogy valaki belepiszkítson a bizniszbe.
Projektmenedzsment elméletben
Remek, van most már tervünk is, jöhet a projektmenedzseri feladatokat ellátó cég kiválasztása. Ez a cég segíti szakértelmével a projekt megvalósítását – elméletben. A projektmenedzser és a pályázat írója valójában egy személy, hivatalosan persze a pályázat megírása X Kft. ügyvezetőjének a nevén futott, míg ezt a munkát már Y cég ügyvezetője végzi. Apró szépséghibája a dolognak, hogy Y cég ügyvezetője X alkalmazottja is egyben, de hát kicsinyességekkel nem ér rá foglalkozni egy elfoglalt polgármester! Bár nyerhetné valamely regionális cég is a munkát, nekünk bizony ez a cég kell!
Ugyanez a paródia folytatódik a műszaki ellenőr kiválasztásánál is, itt is mindenki tudja előre, ki fog nyerni, senkit nem ér meglepetés. Csak akik nincsenek beavatva, lepődnek meg, hogy a pályázatban 6,5 millió forint volt erre a feladatra, micsoda véletlen: a legjobb ajánlat 6 480 000 Ft, milyen jól belőttük!
A kivitelezés már nehezebb dolog, hiszen a nagy összegek miatt itt már bizony kőkeményen közbeszereztetni kell, mégpedig nyílt eljárásban. Politikusaink azonban minden „problémára” tudják a megoldást. Lássuk, hogyan működik a közbeszerzési gyakorlat Magyarországon a nem kivitelezési munkálatok, tehát szolgáltatás, megrendelés és árubeszerzés esetén!
- 8 millió forintig nem kell közbeszereztetni, annak adom a munkát, akinek akarom, csak legyen mellette két drágább ajánlat.
- 25 millió forintig is tudok még machinálni, hiszen itt van arra lehetőség, hogy úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárástfolytassak le, vagyis azokat hívom meg, akiket én akarok. Ez lényegében ugyanaz, mint a 8 millió alatti eljárás, a nem meghívott cégek csak utólag értesülnek majd a dolgokról. Itt viszont már figyelnem kell a részletekre, sokkal többet kell papírozni, adminisztrálni, de ügyesben meg tudom itt is csinálni a dolgokat.
- Ha 25 millió fölé megyek, akkor nincs mese, ki kell írjam a nyílt eljárást, nem tudom fű alatt elintézni. Okosba’ viszont így is sok minden megoldható. A tervezésnél embertelenül rövid határidőt szabok a kiviteli tervek elkészítésére, amit csak azt tud teljesíteni, aki ismeri az engedélyes terveket. (Sajnos pár éve nem tudom jogvédetté tenni az engedélyes tervet, mert ezt a kiskaput bezárták. Pedig mennyivel egyszerűbb volt, amikor az önkormányzat széttárhatta a kezét mondván: „Hogy is adhatnám ki a terveket másnak, hiszen az eredeti tervező azonnal beperelhet! Mi meg ugye jogkövető emberek vagyunk…)
- Ha minden kötél szakad, tudok még játszani a követelményekkel, vagyis olyan feltételeket szabok, amelyet tudom, hogy nyilvánvalóan alig pár cég tud majd teljesíteni (pl. speciális szakértő megléte, 100 millió forintnál nagyobb árbevétel az elmúlt évben, stb.), maximum azon imádkozok, hogy ne támadja meg senki az eredményt. Ha még rosszabb a helyzet, még mindig vannak lehetőségek az eljárás manipulálására, de ez terjedelmi korlátok miatt a következő írás témája lesz.
TéeL
Sorozatunkharmadik részében vendégszerzőnk kitér az építkezés/kivitelezés tárgykörére, ahol az igazán nagy bizniszek születnek.
/Forrás: http://jobbegyenes.blog.hu/
