UFO-gyár Magyarországon (?)

2010.04.10. 19:55 Nagyító


Ha már életbelépett a kampánycsend, úgy gondoltam ezúttal szintén egy kis érdekességgel kedveskedek olvasóimnak, hogy ma is legyen miért idelátogatni. Na és persze kinek van kedve politikával foglalkozni egész nap, mikor - „Több dolgok vannak földön és égen Horatio, mintsem bölcs elmétek álmodni képes.” – Shakespeare

Egy nemrég írt bejegyzésemben szereplő felvételen látható egy igen érdekes jármű, amit vadászgépek üldöznek a Spanyol partoknál, és ami váratlanul eltűnik a tenger alatt. Nem mondom ki szó szerint, hogy hiszek a földönkívüliekben, inkább csak nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem az egész univerzum a miénk. Mindenesetre a felvétel komolyan elgondolkodtatott, hogy ha egyszer esetleg egy ilyen gépet szeretnék, mert például meguntam a MÁV sztrájkokat és a folyamatos benzináremelést, vajon hol érdemes keresni?

Itt a szomszédban

Kiderült, hogy nem is kell olyan messzire menni, még a határokat sem kell átlépni hozzá. A KFKI-től (Központi Fizikai Kutató Intézet) bérel ugyanis Csillebércen labort a GCT (Gravity Control Technologies), egy magyar-amerikai kutató-fejlesztő cég. És csodák-csodájára mivel foglalkoznak: csészealjakat fejlesztenek – méghozzá igen szép eredményekkel. A 20 évnyi, főleg elméleti kutatás-fejlesztésre eddig mindössze 1,2 millió dollárt költöttek - viszonyításképp ez Magyarországon átlagosan 700 méter autópálya építési költsége.

Szárnyak nélkül

Több szempontból előnyös, hogy a cég tartotta magát a csészealj formához, már csak az aerodinamika és a műszaki megoldások miatt is. Ezekben a gépekben válik elavulttá a megszokott és kiöregedő sugárhajtás, amit gravitációs-hajtómű vált le. Még a 60-as évek végén fejtette ki elméletét Andrej Szaharov, a Nobel-békedíjas fizikus, miszerint a gravitáció csupán a bizonyos nullponti energiamezőbe ki-és belépő atomi és szubatomi részecskék kölcsönhatásának az eredménye. A hajtómű ezt a kölcsönhatást igyekszik mesterségesen kontrollálni, az elméletet eddig minden gyakorlati kísérletük igazolta is. Így tehát elérhetővé vált a fedélzeti mesterséges gravitáció, a külső gravitációs mező leárnyékolása és a tetszőleges irányú és erősségű tolóerő létrehozása is.

Korlátlan energiaforrás

A gép energiaellátását is teljesen újragondolták a kutatók, ugyanis üzemanyagra nem lesz szükség. A ma megszokott energiahordozók helyett a nullponti energiamezőből képesek rezonancia segítségével energiát kinyerni. Előnye a módszernek, hogy így egy csészényi térfogatú térből maximálisan megközelítőleg annyi energia nyerhető ki egy időben, amivel a Föld minden tengere és óceánja felforralható, másodsorban pedig ez az energia sosem fogy el – ellent is mondanak a gyakorlati tesztjeik a ma elfogadott fizikai törvényeknek.

E.T. hazatelefonál

Szintén egy újítás, ami megér egy külön misét. Vége van a rádióhullámú adatátvitelnek is, mivel van ennél sokkal gyorsabb és hatékonyabb megoldás is. Az utóbbi években az 51-es körzetből és egyéb ilyen-olyan nem igazán nyilvános háttérintézetekből névtelenül nyilatkozó kutatók ezt a módszert NLC-nek (Non Local Communication) nevezik, az eljárás alapjaiban nagyon egyszerű. Egy fény – vagy más szubatomi - részecskét kettéválasztanak, majd ha az így kapott alkotóelemek egyikét megváltoztatják, azonos időben automatikusan „magától” megváltozik a másik tulajdonsága is, a kettő közötti távolságtól függetlenül, a rádióhullámú kommunikációhoz képest ennek az eljárásnak csak előnye van. Elsősorban az, hogy a rádióhullámok közel fénysebességgel terjednek, tehát ha a 78 milliárd fényév átmérőjű univerzum két ellentétes pontjában szeretnénk így „telefonálni”, akkor egy telefonos kérdés-válasz 2x78 milliárd évig tartana a két készülék között, míg az NLC-vel valós időben, tehát élőben folyhatna a beszélgetés. A másik lényeges különbség, hogy az NLC „adatáramlás” nem a megszokott 3D-s téren keresztül történik, tehát nem lehet lehallgatni, ahogy leárnyékolni sem.

A modellek

Az első komplett tesztekhez a cég egy ember nélküli kisebb prototípus építését tervezi, de tervezőasztalon már léteznek egyéb modellek is légi forgalomra és űrturizmusra is. Előbbi egy szivar alakú gép, melynek végsebessége 1500 Km/h (a hangsebesség 1224), ennek a hossza 58, átmérője pedig 8 méter. Az űrturizmusra szánt típus 56 méteres átmérőjével tartja a klasszikus csészealj formát, ami egyszerre 980 ember lesz képes 8 órás űrsétára vinni. A terveik között szerepelt, hogy a prototípust megfelelő pénzügyi források mellett már 2012-ben tesztelték volna, de a gazdasági válság sajnos közbeszólt, így az első éles próbák még váratnak magukra.

Jó még tudni arról, hogy a polgári felhasználásra és nyilvánosságra került eszközök 50 évvel vannak a nem hivatalos technológiai színvonalunk alatt. El lehet tehát fantáziálni hol tarthatunk most, ha egy Apple iPad szintű „kütyü” körülbelül 1960-ban aratott igazán nagy sikert a háttérfejlesztések úttörői között.

Végül itt egy aranyos kis videó is, a Planet 51 című animációs film előzetese.)
/Forrás: http://koncmester.blog.hu/2010/04/10/ufo_gyar_magyarorszagon /*B.Kiss-Tóth László 2013.09.11.