elkövetett merénylet, politikai bűncselekmény.
Látja az Úr külső magatartásunk legrejtettebb rugóit is. A mi népünk körében
elterjedt hiedelem a néphit: a mostaniak után következő vágy, jövendő boldogságát
jósolja meg: az időjárásról a csízió; és „Fehér selyem, csipkés szélű, drága kicsi
kendő”-ről és a” Hétpettyes katicabogár”ról a felíratos falvédő, és végül az erdélyi
magyarság tragédiájáról a hétfogásos gazember, Tőkés László. Mert hát, emberek
elől annyira-amennyire eltitkolhatjuk, mi lakik a szívünkben, sőt megtéveszthetjük
őket közönyös („Közlöny”-ös!) vagy álnok indulatot takargató, szíves szavainkkal,
önző indutok szülte, de a másokon segíteni akarás köntösébe bújtatott tetteinkkel.
Istent azonban nem lehet rászedni. Ő belát szívünk legfenekére. Fürkésző tekintete
előtt lelkünknek még a magunk által sem ismert mélységei is föltárulnak. Bölcs és
tiszta látása szerint ítél meg bennünket. A megítélés pedig csak elítélés lehet. Jaj
nekünk, ha idejekorán oda nem adjuk a magunk megromlott, önző szívét az Urnak,
hogy tisztogassa, újítsa meg s fakasszon belőle előtte is megállható indulatokat és
cselekedeteket.
Úgy 1925 december közepén meghalt Lengyelországban egy igen gonosz
és gazdag grófné, aki különösen alárendeltjeit fösvénységével és kegyetlenségével
holtra gyötörte. Vagyonát a kolostornak hagyta, mely hálából pompás ércsíremléket
állíttatott és amelyen magasztaló csavakkal jegyezték a kegyes adományt. Másnap
belecsapott a villám a síremlékbe s úgy összerombolta, hogy a fölírásból csak betűk
maradtak; összeolvasva ezt az értelmet adták: Elítéltetett! A példázódás lehet afféle
igaz beszéd, vagy félszeg vígasztalás.
Csak magyarázkodni ne kezdjen az, aki a rajtam esett igazságtalanság idején
szándékosan félre tájékoztatta a megye magyarságát, gyilkos mámorral „bölcsen”
tanácsolta a fájdalmamat szítókat, akik kéjelegtek és a Háromszék napilap hasábján
gyömölcsöztethették személyem ellen való minden gyűlöletüket. De az Úr mindig
küldött valakit, aki állhatatosan és szeretettel foglalkozott velem a gyűlölethadjárat
dacára. Azt mondják: az idő a legjobb orvos, minden sebet behegeszt. A legjobb
orvos az Úr, aki kiválasztja eszközét annak a számára, akit meg akar menteni.
Igaz beszéd: „... Az eb visszatért a saját okádására...”(II.Pét:22) Nem szép
szavak, de széppé teszi őket a Bibliának szent jellegét megadó egyik tény: örök
igazsága. Vagyis, ami igazság volt hajdanában, az igazság ma is és a jövőben is
az marad. Sajnos, mindig akadtak a keresztyének között, - talán szemléltető és
elrettentő tanulságul – akik elhagyták „első szeretetüket”, és ezzel a lejtőre lépvén,
az úgymond sértődöttségből egyéni érvényesülés ambiciójával, teljesen kiestek
a kegyelemből és visszaembertelenedtek. A régi bűnök előlről kezdődtek, - akár
mint püspök, - nagyobb pohár, „ártatlan tréfa”, léha és kétértelmű beszéd, a volt
lelkésztársak megvetése, feljelentése, hiteltelen politika, jogtalan eltulajdonítás stb.
de mindig mélyebbre jutva a lejtőn...
A Szentírás az ebbel példázza azoknak cselekedeteit, akik a kegyelemből is
kiesnek. Ezekről mondja, hogy állapotuk gonoszabb lesz az elsőnél, elvesztették az
Úrral való összeköttetés, a világban még boldogtalanabbak.
„Lejárt a nagy választás, előtte zajlott az elmúlt 22 esztendő legvéresebb
magyar-magyar csatája. Kitalálták az angolkeserű erdélyiesített verzióját, a 6:3-t, ,
mely az utóbbi évek legnagyobb romániai politikai szélhámossága volt. Agymosás,
lebutítás, hasduma és pofátlan hazugság...”(Karda Zoltán)
Tőkésről még csak annyit, hogy az ő István bátyja ésTubák Csaba barátja én
tőlem, a Bürkösi Református Egyházközség parókiájáról szöktek ki Romániából.
Majd, mint igazgatótanácsos védelmembe vettem az akkori egyházi főhatóságnál.
Most azt szeretném kifürkészni, hogy van-e még kegyelem, van-e még bocsánat az
embertárs segítségére.
Ne feledd: az Úr akaratát rajtunk, embereken keresztül viszi véghez!
