2012. október 3., szerda
Egy szegedi betyár
Miközben megnyugvással tölt el mindnyájunkat, hogy a
szegedi rendőrség – a szabadkai kollégák segítségével – szinte órákkal a
szökése után fülön csípte a büntetését töltő Bakony Róbert fojtogatós
gyilkost, néhány nyugtalanító kérdés csak ott motoszkál a fejünkben.
Legfőképpen az, hogyan kaphat „engedélyezett kimaradást” a börtönből
egy tíz évre ítélt gonosztevő, még ha „jó magaviseletet” tanúsított is
odabent a rácsok mögött. Ha van is erre legális lehetőség, jó-e, hogy
van? Miből gondolja a tömlöcparancsnok, hogy egy marcona, sebhelyes
nehézfiú (185 centi, 110 kiló), aki hajdan megfojtotta, majd
markológéppel elásta vitapartnerét, már most, évekkel szabadulása előtt
kiereszthető az intézményből, akár egyenest a Tisza-parton korzózó
gyanútlan városlakók közé? Egyáltalán értesítették-e a gáláns akció
előtt Szeged lakosságát, hogy a következő órákban megfontoltabban
lépjenek ki házukból, mert odakint múlatja idejét a jó útra tért Bakony
Robi, aki hajdan fojtogatással szerzett magának hírnevet és
Kékfény-ismertséget?
A börtönhatóság ugyan az elfogás után készséggel tájékoztatta az érdeklődő sajtót a vonatkozó kimaradásszabályokról, de az nem biztos, hogy mindenkit megnyugtatott. Megtudhattuk, Bakony elítélt mintaszerűen viselkedett odabent, szép csöndben üldögélt a priccsen, cellatársait, fegyőrszemélyzetét nem bántalmazta, mosolyogva számlálgatta hátralévő napjait, tekintetéből pedig szinte sugárzott a melegség, valósággal belopta magát a smasszerszívekbe, még a fejszés gyilkosok is ellágyultak, ha ránéztek… Nyájas modoráért többször kapott jutalmat, sőt, korábban háromszor is kimehetett csoportosan hozzá hasonló, megjámborodott banditákkal, erőszakos közösülőkkel. Mi történhetett most Robi fegyenccel? Talán megérintette a kinti bűnös világ?
A börtönhatóság ugyan az elfogás után készséggel tájékoztatta az érdeklődő sajtót a vonatkozó kimaradásszabályokról, de az nem biztos, hogy mindenkit megnyugtatott. Megtudhattuk, Bakony elítélt mintaszerűen viselkedett odabent, szép csöndben üldögélt a priccsen, cellatársait, fegyőrszemélyzetét nem bántalmazta, mosolyogva számlálgatta hátralévő napjait, tekintetéből pedig szinte sugárzott a melegség, valósággal belopta magát a smasszerszívekbe, még a fejszés gyilkosok is ellágyultak, ha ránéztek… Nyájas modoráért többször kapott jutalmat, sőt, korábban háromszor is kimehetett csoportosan hozzá hasonló, megjámborodott banditákkal, erőszakos közösülőkkel. Mi történhetett most Robi fegyenccel? Talán megérintette a kinti bűnös világ?
