Torkos Matild
A hétfői rendkívüli kormányülés után egy rapid
törvényhozó aktussal az Országgyűlés tegnap úgy döntött: nem csupán
kipenderíti az összes félkarú rablót a falusi kocsmákból és a pesti
sarki csehókból, hanem egy füst alatt betiltja az összes játékterem és
elektronikus kaszinó működését is.
Pedig a félkarú rablókra szakosodott szerencseiparág állítólag már éppen készen állt arra, hogy áttérjen a szerveralapú működtetésre. A félkarú rablók gazdái most sutba dobhatják fejlesztési terveiket. És elhúzhatnak zabot hegyezni. Egyetlen vigaszuk: a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Lázár János szíve „majd megszakad” értük.
A törvény kihirdetése után pénznyerő gépek a jövőben már csak néhány koncessziós joggal rendelkező játékkaszinóban berreghetik ki azt a három almát. A bennfenteseken kívül aligha gondolt bárki is arra, hogy természeti és ipari katasztrófák után éppen egy ilyen téma miatt hívnak majd össze rendkívüli kormányülést. Ugyanakkor a kormánydöntésről a „független” sajtó figyelemre méltó körítéssel számolt be. „A kormány az illegális szerencsejátékot támogatja” – emelte címbe a nyilvánvaló hazugságot az egyik internetes gazdasági portál, egy másik lap „40 ezer munkahelyet szüntetett meg az Országgyűlés” című cikkével igyekezett ekézni a törvénymódosítást. Belegondolni is rossz, micsoda vircsaft lenne itt, ha egyszer tényleg elzárnák a féllegálisan működő kábítószer-kereskedelem útját, vagy véget vetnének a rendőrség által ellenőrzött prostitúciónak. A játékgépek betiltásának többféle magyarázatát is megfogalmazták a honatyák, Lázár például különlegesen erkölcstelennek, morálisan megkérdőjelezhetőnek nevezte azt a rendszert a parlamenti vitában, amelyben az állam a pénzüket játékgépekbe dobáló embereknek a rovására tett szert adóbevételre.
Vitathatatlan: ahol ezek a szerencsemasinák működtek, karnyújtásnyira elérhető volt az alkohol is, felerősítve az ember belső késztetését arra, hogy a fizetést vagy éppen a segélyt Fortuna segítségével megduplázza. Figyelemre méltó tény az is, hogy Budapest után éppen a munkanélküliség által sújtott Borsodban és Szabolcsban működött a legtöbb játékgépet üzemeltető hely. Vagyis a legszegényebbek áldoztak a legtöbbet a játékszenvedély kufárjainak. Nem elfogadható érv a rendszer fenntartása mellett, hogy tízmilliárdos nagyságrendű adóbevételt hoz a költségvetésnek, miként az sem, hogy tízezreknek ad munkát.
A játékgépek betiltásának rendkívül gyors törvényalkotási eljárását nemzetbiztonsági kockázatokkal is indokolták. Kiszivárgott értesülések szerint az iparág „óriási megvesztegetésekre” készült, és attól tartottak egyes vezető politikusaink, hogy megkörnyékezhetik az engedélyező hatóság embereit, sőt még a törvényhozóinkat is. Lehetséges persze, hogy csupán „lobbistákat” állított csatarendbe a szerencsejáték-ipar a számára kedvező döntések kijárásáért.
Lázár János sajtóhírekre hivatkozva ugyanakkor utalt arra, hogy a szerencsejáték-ipar irányítói „nagyon jómódú, politikai befolyást érvényesíteni akaró körök”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy akik az utóbbi huszonkét évben fel merték vetni a szerencsepiac újraszabályozását, vagy hirtelen visszakoztak szándékuktól, vagy később kiestek a politikából.
Tizenhárom évvel ezelőtt a szerencsejáték-törvény módosításának a nyitánya egy robbantásos merényletkísérlet volt, elszállt egy Mercedes. Most két nap alatt eldőlt: a félkarú rablók repülnek. Változnak az idők…
