Téma: Még mindig keveset tudunk valódi őstörténelmünkről s a Kárpátok ölelte hazában betöltött meghatározó szerepünkről. Pedig ma már egyre több meggyőző kutatási eredmény áll rendelkezésünkre ebben a témában. Bizonyos csoportoknak azonban továbbra sem érdeke, hogy a lehető legteljesebb igazság kiderüljön, amiből a jelenkor és a jövő nemzedékei is példát, nemzeti öntudatot, bátor elszántságot meríthetnének. A felvilágosításban és a félrevezetettségből fakadó hiányos ismeretek bővítésében, valamint a tévtanok eloszlatásában segítségünkre lehet az Amerikában élő emigráció egyik jeles képviselőjének (aki több évtizede elmélyülten foglalkozik a magyarság históriájával és sorskérdéseivel) átfogó, tényfeltáró előadása is.
Helyszín: Jobbik Iroda (Oroszlán u. 4., bejárat a Nádor u. felől)
Időpont: 2012. szeptember 10-én (hétfőn) 17 órakor
Vendég: Radics Géza író, történész, a fiatalok „nem középiskolás fokú” tanítója
Házigazda: vitéz Siklósi András költő, író, a Turul Szövetség elnöke
------------------------------
Siklósi András
Az MVSZ 2012-es Világkongresszusának eseményei dióhéjban
Azok kedvéért, akik egyáltalán nem ismerik közelebbről a Magyarok Világszövetségét, elöljáróban villantsunk fel néhány morzsát a legnagyobb magyar civil szervezet több évtizedes múltjából.
Az MVSZ határozottan nemzeti alapállású, amelynek feladata a világ magyarságának összefogása, értékeinek, kultúrájának őrzése és ápolása. 1938-ban, a Felvidék részbeni visszacsatolása és az Eucharisztikus Kongresszus évében alapították a Magyarok II. Világkongresszusán. Kezdeti célkitűzése szerint azért, hogy támogassanak „minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság közötti kapcsolatokat erősbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kísérje”. A két világháború között főleg a jobboldali politikai beállítottságú és az egyházhoz hű köröket támogatta. A „felszaba-dúlás” után elveszítette nemzetösszetartó szerepét, s főleg a nyugati emigrációval való kapcsolattartás (számos esetben sima információszerzés) volt a feladata.
A „módszerváltás” utáni újjászületéseCsoóri Sándor elnökségéhez (1991–2000) köthető. 1992-ben az MVSZ szervezésében került sor a Magyarok III. Világtalálkozójára, ahol Csoóri javaslatot tett a műholdas Duna Televízió létrehozására, mely 1992. december 24-én megkezdte sugárzását. A megfáradt Csoóri vezetésének utolsó éveiben az MVSZ eléggé ellaposodott, s egyre kevésbé felelt meg a felfokozott várakozásoknak. Úgy is mondhatnám, alaposan ráfért már egy átfogó vérfrissítés.A 2000-ben megválasztott új elnök,Patrubány Miklós, fiatalos lendülettel, nagy energiával kezdett a tetszhalott szervezet fölébresztéséhez. (Mivel azonban szolgalelkűségtől mentes személye nem tetszett a politikai hatalom akkori és későbbi képviselőinek, tucatnyi bírósági pert indítottak ellene, ill. máig szólóan megvonták az MVSZ-től a szokásos állami támogatásokat; s az egyre szorítóbb pénztelenség bizony nem használt a sokoldalú programok megvalósításának.) Az anyagi és egyéb problémák dacára a szervezet megélénkült, s 2000-ben (Külhoni magyar állampolgárság), 2004-ben (A magyarság és a Kelet), majd 2008-ban(Fordulat) hatásos és messze hangzó Világkongresszusokat szervezett, melyekkel számos ponton sikerült szemléletbeli áttörést elérnie. Patrubány s az MVSZ talán legjelentősebb eredménye a határon túli magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárság ügyében kikényszerített 2004. december 5-i népszavazás, amely azonban az agresszív balliberális ellenpropaganda miatti alacsony részvétel s a később tetten ért választási csalások következtében sajnos megbukott (nagy nemzeti traumát okozva!); viszont mégis ennek köszönhető, hogy évek múlva (2010-ben) a törvény már simán átment a Parlamentben. .A kisebb események közül megemlíthetem a Párizsban és Trianonban rendezett felvonulásokat és tüntetéseket a hazug békediktátum ellen, a hazai megemlékezések és szoborállítások tömkelegét (pl. Szegeden a gyönyörű székelykapuk és ősmagyar szimbólumok elhelyezését), a Magyarságtudományi tanulmányok, a Magyarságtudományi Füzetek és a Honlevél újság kibocsátását, számos rendezvény és előadás szervezését, dokumentumok tucatjainak (pl. Igazságot Európának! – A magyar kérdés rendezése nem tűr halasztást) megfogalmazását stb.
Hogy mi lesz az MVSZ jövője ilyen mostoha körülmények közt, azt nehéz megjósolni; mindenesetre az egyetemes magyarságnak óriási szüksége lenne a hatékony működésére (s ilyen értelemben pótolhatatlan!), pontosan azért, hogy a hivatalos politika árulásait és gaztetteit valamelyest ellensúlyozhassa.
A fenti előzmények után, 2012. augusztus 15-20. közt tartották meg aMagyarok VIII. Világkongresszusát, melynek kifejező, jelképes címéül az alábbit választották: Jövő a Szent Korona jegyében.
15-én, Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban emlékfákat ültettek a Magyar Nemzetért Aranyérem és Ezüstérem (posztumusz) kitüntetettjeinek, köztük a néhai Árva Vince atyának, aki a magyar alapítású Pálos rend életben tartásában és Boldog Özséb szentté avatásának szorgalmazásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.
16-án, Budapesten, az ELTE Gólyavárában volt a Nyitó konferencia,ahol plenáris ülés keretében az MVSZ tb. elnöke (Rácz Sándor) mondott köszöntőt, majd Patrubány Miklós tartotta meg elnöki beszámolóját. Ezt követően az egyes szekciók vezetői vagy megbízottjai vázolták röviden a konferenciák célkitűzéseit és feladatait. Az ebédszünet után pedig egészen az esti zárásig olyan kiemelt előadásokat hallgathattunk meg, amelyek mintegy kedvet csináltak a további napok munkájához.
A 20-ai ünnepen volt a félnapos, szintén plenáris Záró konferencia, ahol már az eredményeket összegezték, határozatokat hoztak, ill. végső formába öntötték és elfogadták a Zárónyilatkozatot, valamint A magyar nemzet új meghatározását.
A szekciók ülései 3 napra elosztva (aug. 17-től 19-ig), egymással párhuzamosan zajlottak a budapesti Magyarok Háza előadótermeiben. Valamennyi konferencia egynapos volt, kivéve a tízediket, mely három napon át tartott (két napig 25-30 perces előadások, majd a harmadikon vita az elhangzottak alapján). Ennek időtartama és előadásainak száma is mutatta, hogy a Világkongresszus súlyponti rendezvényének szánták a rendezők is. Valóban itt dőltek el a legfontosabb dolgok, s a két alapvető dokumentum (a föntebb hivatkozott zárónyilatkozat és a vele szervesen összefüggő új nemzetfogalom) kimunkálásában is oroszlánrészt vállalt ez a társaság. Jómagam is e konferencia keretében tartottam meg előadásomat, Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok a magyarság megmentéséhez címmel. Eredetileg az alant felsorolt 10 szekció mellett terveztek még egyet („Eltörött a hegedűm…” – Konferencia a cigánykérdésről), azonban ez előadók, vagy érdeklődők hiányában (pontosabb okát nem ismerem) elmaradt. A rend kedvéért soroljuk fel most a különféle szakmai csoportok megnevezését és tárgyát.
1. „Nem én kiáltok, a föld dübörög…”– Konferencia földről, vízről, élelemről2. In vivo – Demográfiai és orvosi konferencia a magyar népet sújtó betegségekről
3. Mindennapi kenyerünk – Népjóléti konferencia
4. Szkíták és magyarok, hunok és magyarok, avarok és magyarok –Őstörténeti konferencia
5. A Fény üzenete – Kulturális konferencia
6. „Radványi Jenő” borászati konferencia és borverseny
7. Élő rovásírás – Kerekasztal a székely-magyar rovásírásról
8. „Hamvaidnak elhozása végett…” – Konferencia Petőfi Sándor haláláról
9. Konferencia Teleki Pál miniszterelnök haláláról
10. Jövő a Szent Korona jegyében – Nemzetstratégiai konferencia
Az egyes előadások vázolása meghaladná lehetőségeimet, ha pedig csak néhányat ragadnék ki közülük, bizonyára igazságtalan lenne a mellőzöttekkel szemben. Ezért inkább a két fő dokumentumot ismertetném, értékelném röviden. A Zárónyilatkozat tömören összegzi a kongresszus tevékenységét, s megfogalmaz néhány ajánlást, feladatot a magyarság fölemelése érdekében. Azaz, mielőbb el kell érnünk, hogy hazánkban helyreálljon a törvényes, alkotmányos rend és a jogfolytonosság, mely nélkül nem létezhet életképes nemzet. Megemlíti, hogy a Szent Korona országában soha nem volt nemzetiségi, kisebbségi elnyomás, mert minden ember és nép egyenlő méltósággal bírt, s szabadon fejlődhetett; melynek viszonzásaképpen a trianoni utódállamoktól is elvárható, hogy ugyanerre nekünk is alkotmányos garanciákat adjanak, tehát elismerjék, hogy a kényszerűségből uralmuk alá került magyar nemzetrészek is megbonthatatlanul az összmagyarsághoz tartoznak. Továbbá leszögezi a kétkamarás nemzetgyűlés szükségességét, természeti kincseink, termőföldjeink magyar kézben tartását, s ha ez másképp nem megy, akkor ki kell lépnünk az EU-ból. A kormányzati és állami szervekkel való kapcsolattartásra az ’56-os hőst, Rácz Sándort kéri fel. Emellett több ponton jelzi, hogy a zárónyilatkozat szerves részét képezik a különböző nemzetstratégiai, elemi sorskérdéseinket érintő határozatok, amelyek azonban homályban maradnak, mert egyelőre nem érhetők el sehol. Meglehet, egy zárónyilatkozatba nem fér bele minden, vagyis nincs kifogásom ellene, ha a hivatkozások nem a szövegbe simulnak, hanem utána mellékletekben vagy lábjegyzetekben következnek, azonban valahol föltétlenül meg kellene jelenniük. (Mintaként vehetjük erre íratlan történelmi Alkotmányunkat is, mely szintén csak az évezredek alatt kikristályosodott legfőbb eligazításokat adja meg, viszont az alaptörvény és a sarkalatos törvények mindezt jól kiegészítik és magyarázzák.)
A Világkongresszus legfőbb eredményea sokoldalúan alátámasztott és előrevivő, korszerű magyarságkép fölmutatása (7 oldalon), ill. más szempontból a nemzet(fogalom) új, magyar meghatározása; ami kétségtelenül fölülmúlja a kissé féloldalas zárónyilatkozatot, s bizonyos értelemben a mély válságban vergődő világ népeinek, nemzeteinek is követhető példával szolgál(hat). Mivel a teljes anyagot nem idézhetem, ezért csak szemelgetek belőle. (A dokumentum egyébként 1 preambulum-féléből, 3 fejezetből, ezeken belül 8 fő pontból, valamint számos alpontból és 1 zárszóból áll.) A Fogalmak c. I. fejezetben világosan definiálja, hogy mit ért nép, nemzet, állam, nemzeti közösség(ek), népcsoport(ok), nemzeti kisebbség és nemzetiség (utóbbi használatát nem ajánlja a zavaró átfedések miatt!) alatt. (Pl. „a nemzet az a nép, amely fejlődése során eljut önrendelkezési igényének megfogalmazásáig és kinyilatkoztatásáig”. Az önkényesen elcsatolt magyarság nemzeti közösség, viszont egy más országba önként betelepülő népcsoport nemzeti kisebbség.)A magyar nép, a magyar nemzet, a Szent Korona országa c. II. fejezetben ilyen passzusok találhatók: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római korszak előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kevésbé – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát. A magyar nép olyan történelmi gyökerekkel rendelkező közösség, amelynek tagjai azonos módon viszonyulnak teremtő, mindenható Istenükhöz és természeti környezetükhöz. (…) A magyar nép legnagyobb értéke, tudatának, lelkének kifejezője, alakítója a magyar nyelv, amit gyökrendszere és ragozó természete különleges tömörséggel és időbeni állandósággal vértez fel. A világot egységben látó logikája, amely az általánostól a sajátos felé, az összetettől a részletek felé mutat, mélyen beépül e nyelvet beszélők életébe, lelkiségük részévé válik, és alapvetően összefüggésbe hozható a magyarság békés természetével, igazságközpontú életszemléletével, egyszóval a magyar néplélekkel. A magyar nyelv fogalmi ereje kimagasló tudományos eredmények, képi ereje pedig páratlan művészi értékek forrása. (…) A szkíták hitvilágában gyökerező egyistenhit egy szakrális királyság hitvilága. A világi és a szakrális hierarchia szükségszerűen egybeesett. A szakrális király táltoskirály volt. A magyar nép alkotta közösségek legalapvetőbb értékei az igazság, a tisztesség és a méltányosság, amelyek akkor érvényesülnek, ha áthatja e közösségeket a szolidaritás, a szeretet és az életigenlés. E nélkül a magyar közösségek gyarapodása nem képzelhető el. A magyar társadalomban – régészeti adatokkal alátámaszthatóan – ősidőktől fogva érvényesült a mellérendelő szemlélet, és most a keményen alárendelő környezetben is konokul ez a szemlélet uralja a magyar gondolkodást. (…) Válságos történelmi időszakokban a világszórványnak nemzetmentő szerep jut. (…) A magyar állam a Szent Korona közjogi rendje szerint létrehozott és fenntartott igazságalapú, joguralmi intézményrendszer. (Az igazság az erények közt a legfőbb jó, a jog középrendű, a jogtudomány a legkisebb.) A magyar királyságot, tekintettel alapítóinak ősiségére, egyetlen archiregnumként, azaz őskirályságként ismerte el a kor domináns hatalma, a pápaság, és ugyancsak egyetlenként, egyedi jogállású, a pápasággal mellérendelő viszonyban levő, apostoli királyságként határozta meg. Ez az az állam, amely immanens fejlődése folytán jutott el a főhatalomnak a Szent Koronára, mint az állam első számú személyiségére, első számú közjogi méltóságára való átruházásáig. A magyar alkotmányosság a nemzet által ismert, követett, gyakorolt, vezetőitől megkövetelt 5 alapelve: a személy védelme; a joguralom elve; a függetlenség; a törvény előtti egyenlőség; az önkormányzat. (…) A Szent Korona országa az első és mindmáig az egyetlen olyan állam, amely a legmesszemenőbben épít az Isten arcmására teremtett, minden egyes embert megillető emberi méltóságra. A Szent Korona országa történelmileg egyedülálló biztosítékát nyújtja az élet teljességének és szentségének, az emberi méltóságnak, az osztott, ellenőrzött, mellérendelő hatalomgyakorlásnak, a nyelvi sokféleségnek és nyelvközösségi önrendelkezésnek. A Szent Korona országának tagja minden nép és népcsoport, mely a Szent Korona főhatalma alá helyezi magát, történelmi létével hozzájárul értékrendje formálásához, megszilárdításához, vállalja és megvalósítja a Szentkorona-tagságból fakadó (azzal járó) sorsközösséget, megalkuvás nélkül védelmezi azt minden (külső vagy belső) ellenségével szemben. A Szent Korona országának ellensége az a személy vagy közösség, aki/amely szándékosan, vagy a magyar nemzet törvényes vezetőinek figyelmeztetése ellenére, alkotmányos rendjét bomlasztó vagy romboló tevékenységet fejt ki, illetve a Szent Korona ellen cselekszik. (…) A magyar nemzet nem ismeri el a trianoni és párizsi diktátumok általi jogtipró szétdarabolását.”A nemzet Trianon és Lisszabon után c. III. fejezetben a következők olvashatók: „Mivel az államhatalom a második világháború után a nemzet védelmezőjéből valójában a nemzet árulójává vált, továbbá mivel a globalizációs és uniós erőtérben a magyar államhatalom napjainkban is nemzetközi (államközi) egyezmények alávetettségében működik, elengedhetetlen az erőhatalmi szétdaraboltságban élő magyarság egyetemes képviseleti jogot és legitimitást bíró nemzeti szervezetének (MVSZ) hatalmi rendszeren és vetélkedésen kívüli, államilag támogatott működtetése. (…) A kétkamarás országgyűlés értékelvű nemzeti képviselet. A külhoni magyarok az országgyűlés mindkét házában képviselettel bírnak. (…) Az állam kötelessége a nemzet létérdekeinek szavatolása (pl. a magzatok, a nők és családok, az idősek, a fogyatékosok védelme; a tulajdon, a birtokjog és öröklési jog biztosítása; a személyes szabadság és a törvény előtti egyenlőség, továbbá az ellentmondás és ellenállás jogának garantálása stb.). Az állam dolga a nemzeti vagyon védelmének biztosítása (a stratégiai termelőeszközök, föld, víz, ásványkincs, szellemi örökség végső tulajdonosa csak és kizárólag a közösség, a Szent Korona lehet). (…) A Nemzeti Bank feladata a nemzet pénzügyi szuverenitásának megőrzése; vezetői kizárólag magyar állampolgársággal rendelkezhetnek. (…) A média alkotmányos működésének nemzeti felügyeletét erre a célra létrehozott intézmény látja el. (…) Nemzetközi szerződés csak a magyar történeti Alkotmány alapján köthető, minden egyéb megállapodás érvénytelen. A népek önrendelkezési jogát sértő trianoni és párizsi diktátumok, valamint az alapvető emberi jogokat sárba tipró benesi dekrétumok semmisek.”A Zárszóból is idéznék néhány gondolatot: „A magyar nemzet új meghatározásának középpontjában a nemzet által belülről megélten és kívülről elismerten megteremtett értékek állnak. Ezen értékek a történelmi idők során, nemzeti tragédiák árán és életet nyitó győzelmek hozadékából születtek, nemzedékek vérével-verejtékével, építő munkájuk, közjogi harcaik, honvédő áldozataik gyümölcseként, honvesztő árulások és eltévelyedések ellenére. A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szentkorona-tanra alapozták, és mi a Szent Korona országának nevezzük. (…) A magyarság által megteremtett államnak a legfőbb ismérve a földi hatalomnak az égiekkel való összekötése, az emberi esendőségtől való mentesítése; legfőbb értéke az igazságalapú jog folyamatos uralma; és legfőbb eszköze a jogfolytonosság. Ezért történeti Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítása a legfőbb korparancs, a legelső nemzetstratégiai feladat. Csak egyetlen valóságos alkotmánybiztosíték van: a nemzet ragaszkodása alkotmányához, s önfeláldozó elszántsága annak megvédelmezésére. Ha ez hiányzik, ha az én érdeke felette áll az alkotmány sérthetetlenségének, akkor a legszebben megfogalmazott alkotmánybiztosítékok is üresen kongó, tartalom- és érték nélküli papiros-garanciák.”
Végezetül hadd tegyem közzé néhány személyes benyomásomat. Ami elszomorító, hogy rendkívül kevesen voltunk. (8 évvel ezelőtt megtöltöttük a Kongresszusi Központ nagytermét, s még a szekcióüléseken is mindenütt zsúfolt ház volt. Ezzel szemben most a lényegesen kisebb Gólyavár is alig fél házzal üzemelt, a konferenciákon pedig ennek csupán a töredékét tette ki a hallgatóság.) Nehéz megítélni, miből fakad ez az általános közöny és érdektelenség, hiszen alig 3 hónapja magam is hasonlóval szembesültem, az általam rendezett Szittya Világtalálkozón; de más efféle nemzeti eseményekre és köztéri rendezvényekre, táborokra is ugyanez jellemző. Mindez persze nem vont le semmit az egyébként kiváló program formai és tartalmi értékeiből, ám a felhőtlen hangulatot jelentősen csorbította. Régóta visszatérő, „költői kérdés” az is, hogy szerencsés-e egyszerre több helyszínen tartani az előadásokat, vagy legyen inkább kevesebb belőlük, de mindenki által elérhető és élvezhető. S ami több alkalommal is bosszantott már, hogy legalább a közös célokért (is) dolgozó nemzeti szervezetek (pl. az MVSZ és az MSZ) miért nem képesek rugalmasan egyeztetni rendezvényeik időpontját, hiszen ha ugyanakkor tartják, ezzel egymással is kiszúrnak, leginkább azonban azokkal a hazafiakkal, akik tán mind(kettő)re elmennének, ám így képtelenek jó szívvel választani. Itt is többen voltak olyanok, velem együtt, akik Bösztörpusztán is tartottak előadást, s bizony nem könnyítették meg a dolgunkat ezzel a párhuzamossággal. (Esetemben ez azt jelentette, hogy a Világkongresszuson csak csütörtöktől szombatig vehettem részt, míg a MOGY-on csak vasárnaptól hétfőig, tehát sehol se nyerhettem teljes képet.) Ellenben dicséret illeti az MVSZ vezetőségét azért, hogy ilyen siralmas anyagi háttérrel is ingyenes ebédeket nyújtottak minden előadójuknak.
Mindent összevetve, a Magyarok VIII. Világkongresszusa a korábbiakhoz méltó, magas színvonalon zajlott; s bár lehetnek apróbb hiányérzeteink, a pozitívumok túlsúlya mindenképpen jó irányba billentette a mérleget. Remélhetőleg az ígért kiadványok (könyvek) is mielőbb elkészülnek, melyek az előadások, határozatok és egyéb dokumentumok szövegét tartalmazzák majd; hogy valamennyit együtt tanulmányozhassuk, kiváltképp azokat, amelyeket személyesen nem hallgathattunk meg. (Itt javasolnám, hogy a drága és korlátozott példányszámú nyomtatványokon túl, tegyék lehetővé a teljes anyag ingyenes internetes elérhetőségét is – ez korábban nem így történt –, mondjuk az MVSZ honlapján. Aligha kell magyaráznom, hogy ezzel hány honfitársunk – függetlenül világszövetségi tagságától – juthatna értékes, felvilágosító szellemi-lelki táplálékhoz, mely mindnyájunk közös érdeke.) Hiszek abban, hogy hamarosan átfogó változások indulnak el hazánkban, s a sokat sanyargatott, üldözött magyarság ismét megtalálja valódi hivatását, küldetését a világban. Ennek előmozdításában (más szervezetekkel karöltve) az MVSZ is betöltheti élenjáró, úttörő szerepét. Azt most is igazolta, hogy eszméire, cselekedeteire szükségünk van a hőn óhajtott nemzeti föltámadáshoz és újjászületéshez. Úgy vélem, nagyrészt rajta múlik, hogy a jövőben megfelel-e várakozásunknak és bizalmunknak.
------------------------------
Siklósi András
A halál torkából a magyar újjászületésig
(A 2012-es bösztörpusztai MOGY nemzetstratégiai előadása)
Tisztelt Országos Gyűlés, kedves Honfitársaim, magyar Testvéreim!
Az elszánt, küzdőképes hazafit többek közt az különbözteti meg az átlagembertől, hogy nem veszi föl a sértéseket, rágalmakat s az övön aluli ütéseket; nem törődik az ostobasággal, irigységgel és kishitűséggel; hanem ha nincsen méltó társa, akkor magányosan teszi a dolgát, amire hivatott. Szerencsés esetben, ha sok ilyen hűséges vitéz terem egy országban, akkor előbb-utóbb összehozza őket a sorsuk; megfogják egymás kezét, összekapaszkodnak, s vállvetve rontanak az ellenségre. Ha egy egész nép, egy hajdan szebb időket átélt nemzet tömegei képesek egyesülni, egyszerre mozdulni, s még alkalmas vezetőt is kiizzadnak magukból, akkor félig már nyert ügyük van; mert a pokol démonai sem vehetnek erőt rajtuk, s nincs az a földi hatalom, mely legázolhatja őket. De most a milliók helyett csupán néhány ezer megfáradt, búsképű lovag áll a vártán, akiknek drága még a haza léte és becsülete. Ilyenkor nincs sok értelme huszárrohamra buzdítani, mert egy maroknyi fegyvertelen, hátország nélküli, tapasztalatlan ifjú simán felmorzsolódik a sokoldalúan kiképzett, ördögien gonosz pribékek gránitkemény sorfalain. Viszont azt sem tanácsolhatjuk senkinek, hogy bújjon el az odújába, amíg onnan is ki nem füstölik, s végleg földönfutó zombivá nem züllik, aki már a nemzet szempontjából hasznavehetetlen. No de akkor mi a fészkes fenét csináljunk, ha minden kilátástalan, ha már elfogyott a türelem és a remény utolsó morzsája is? Kíséreljünk meg tán kiegyezni a pusztítókkal, s némi konc fejében, törött gerinccel átvészelni a villámló vihart; mocsokban-sárban fetrengve addig, míg fölragyog fölöttünk a szivárvány? Ki kell ábrándítanunk azokat, akik ebben a tévhitben ringatóznak, mert nem más ez, mint perverz önámítás, avagy a folyamatos hazugság diadala.
A globalizmus– mely már planétánk és az emberiség értékeinek, tápláló forrásainak jelentős részét fölzabálta és tönkretette – lényegében ötvözi a kapitalizmus és a kommunizmus leghitványabb, legsötétebb jellemzőit; s egy szűk internacionalista tőkéscsoport, ill. (le)fizetett lakájai, helytartói önkényes harácsolását, „törvényes bűnözését” szolgálja; miközben gátlástalanul kifosztja és bérrabszolga-sorba veti az egyes országok tehetetlen, fogyasztóvá korcsosult, elhülyített lakosságát. Ahol kisebb az ellenállás, ott „békésebb” módon gyilkolnak; ahol viszont élénkebb a nemzeti öntudat, s a népek erőszakkal is védekeznek, ott bevetik félelmetes fegyverarzenáljukat, s különböző ócska, átlátszó ürügyekkel megtámadják őket, majd rájuk kényszerítik álságos „demokráciájukat”. Kapzsiságuk, önimádó gőgjük, másság-gyűlöletük határtalan, s olyanok, mint egy sáskajárás; ahova beözönlenek, a fű sem nő utánuk. Mindent elrabolnak, ami mozdítható, s nyomort, járványokat, ökológiai katasztrófákat, hullahegyeket hagynak maguk után; sokszor évtizedekre, századokra lerombolják egy-egy térség életlehetőségeit. A monetáris-gazdasági eszközökön túl politikájukkal (pl. a „rasszizmus”, az „antiszemitizmus”, a „szélsőségek” s a „terrorizmus” elleni harc meghirdetésével), médiabirodalmukkal, multikulturalizmusukkal, silány, álliberális oktatási elveikkel, vallási-etnikai ellentétek, „válságok” szításával fenekestől felforgatják áldozataik világát, akik zömmel föl se fogják, hogy mi történik velük, csak amikor már késő.
A Trianonban szétszaggatott Kárpát-medence magyarsága többé-kevésbé mindezeket a gazságokat elszenvedi, megtetézve azzal, hogy nemcsak szellemileg-lelkileg-anyagilag akarják térdre kényszeríteni, hanem szeretnék ténylegesen is kiirtani vagy elkergetni, mert „szükségük van” ősi, páratlan természeti adottságokkal rendelkező, jól védhető hazájára, hogy létrehozhassák új telephelyüket, világuralmi központjukat. Ez az ellenünk folytatott, hol álcázott, hol nyílt háború nem mostanában kezdődött, hanem legalább ezer éve; de csak napjainkban vált igazán láthatóvá és érthetővé, amikor már úgy tűnik, hogy el kell fogadnunk gyászos bukásunkat. Legalábbis azt sugallják, hogy fölösleges tovább lázadoznunk, mert ők az erősebbek, s itt minden úgy alakul, ahogy eltervezték.Létünk, megmaradásunk azon múlik, hogy a veszély fölismerése után, immár a nemzethalál küszöbén, a tudás, a bátorság, a faji büszkeség és a hazaszeretet pajzsával fölvértezve képesek leszünk-e összefogni és közösen szembeszállni ezekkel az immorális sátánfattyakkal. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha vállaljuk az önzetlen, áldozatos küzdelmet, akkor komoly esélyeink vannak (főként, ha világszerte hamarosan megindul egy általános népfölkelés és szabadságharc); ám ha mindenbe beletörődve, legföljebb a saját egzisztenciánkat, családunkat mentve, bambán és kővé dermedve az égi mannát lessük, akkor nincs kiút, s a sorsunk végleg megpecsételődik.
Mivel egyikünk se tökéletes, s aligha ismeri az üdvözítő cselekvés útját, eszemben sincs cáfolhatatlan receptet fabrikálni; hiszen jószerivel a magunk gödréből is képtelenek vagyunk kikecmeregni, nemhogy másokat a hajuknál fogva kihúzni. Iránytűink, zászlóra tűzhető jelszavaink a következők legyenek:önvizsgálat, önszerveződés, önérdek, önbecsülés, önellátás, önrendelkezés, visszaszerzés, önvédelem! Ne engedjük idegen kézbe otthonainkat, termőföldjeinket, vízkészletünket, nemzeti kincseinket! Lépjünk föl a spekulánsok, a korrupt hivatalnokok, a kufárok, a szellemi-lelki kútmérgezők ellen! Döntsük meg a rendszert, foglaljuk el ismét Kárpát-hazánkat; harcoljuk ki szabadságunkat és függetlenségünket! Adjunk mindenkinek munkát és megélhetést; biztosítsuk a magyarság méltó jövőjét, mentsük meg eltiport nemzetünket!
Meg kell állapítanom, hogy (rég)múlt nélkül nem lehet jövőnk sem; mert szabatosan fogalmazva: a jelen nem is létezik, csupán egy kósza pillanat, hiszen a magunk mögött hagyott percek már a múlthoz tartoznak, az előttünk levők pedig a jövőhöz. Úgy fogom fel, hogy a múlt nem valahol bennünket követve poroszkál, hanem közvetlenül alattunk van, vagyis gyökereinkkel belőle táplálkozunk; míg a jövő rögtön fölöttünk kezdődik, amibe szívósan meg kell kapaszkodnunk, ha nem óhajtunk elesni. Ami a magyarság eredetét illeti, nem véletlen, hogy becsületes, jó szándékú kutatóink szinte annyi őshazát „tártak fel”, ahányan csak vannak. Annyiban igazuk van, hogy ezeken a területeken mindenfelé hosszabb-rövidebb ideig megfordultak őseink (rokonaink), kisebb-nagyobb civilizációkat, kultúrákat alapítva; az viszont kézenfekvő, hogy egyszerre ennyi őshazánk nem lehetett. A baj nyilván az, hogy rossz helyeken keresték. Mai ismereteink szerint majdnem bizonyos, hogynem jöttünk mi ide sehonnan, hanem sok tízezer éve eredendően (autochton módon)itt nőttünk fel, itt edződtünk azzá, akik és amik lettünk. Istentől rendelt őshazánk a Kárpát-medence; ugyanakkor Európa ősnépe vagyunk, nyelvünk a világ ősnyelve (legalábbis mai formájában a legközelebb áll hozzá, s a leginkább őrzi annak szókincsét, nyelvtani sajátosságait),rovásunk pedig bolygónk legelső fejlett írása. (Ezen axiómák kibontása a szakemberek hivatása, további taglalásukra egyébként sincs most időm.)
Mérsékelten hiszek, gyakran kételkedem a különféle próféciákban, jelenésekben, kinyilatkoztatásokban, üzenetekben, jóslatokban. Azt azonban már az ókori, középkori iratok, szájhagyományok (hinduk, maják, indiánok stb.) is jelzik, hogyrövidesen egy nagy szemléletváltás (ún. paradigmaváltás) és korforduló (nem világvége!) előtt állunk. (Ez aligha megy majd simán, valószínűleg véres események, helyi és kontinentális háborúk fogják kísérni.) A Védák és a csillagászat (állatövi jegyek) is megerősíti, hogy az egyetemes földi história nagy világkorszakok végtelen körforgásából áll. Ez a 4 periódus a következő: Aranykor, Ezüstkor, Rézkor és Vaskor. Miként a fémek minősége, értéke is utal rá, közülük az első a legideálisabb, míg az utolsó a legborzalmasabb az emberiség számára. Utóbbit Kali Jugának is hívják (nagyjából 5000 évig tart), ami nem más, mint a sötétség, a gyűlölet, a romlás, a törvénytelenség és istentelenség sátáni időszaka. Mi most ebben élünk, de szerencsére már a legvégén, ezértfokozottan várjuk a megtisztulást (a buddhistáknak megvilágosodás, a Belső Ösvény útja, a keresztényeknek megtérés, a táltosok és mágusok szerint napforduló, csillagforduló), az újjászületést, a szeretet s a boldogság eljövetelét.
Tudnunk kell azt is, hogy a szittyák-hunok-avarok-magyarok az Aranykor népei; kudarcaink, vereségeink, üldözöttségünk zömmel éppen abból fakadnak, hogy alapvető tulajdonságaink(megértés, lovagiasság, gerincesség, önzetlenség, jóság, méltóság, spiritualitás stb.) és küldetésünk szerint mi nem vagyunk képesek beilleszkedni a homlokegyenest ellenkező vaskori körülmények közé. Olyanokká váltunk ebben a gyilkos, szénfekete közegben, mint a partra vetett hal, vagy mint a sérült szárnyú madár. Nem tudunk normálisan, szabadon, örömtelien élni, valós képességeinket kifejteni, hiszen leigáztak s kiforgattak bennünket önmagunkból. Szeretnénk kitörni ebből a földi pokolból, de nincs hova, s nem jött még el az ideje. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a forrongó magyar mélyben már megállíthatatlanul tavaszodik a jövő: a világnak is követendő példát, mintát adva, mi lépünk először a változások mezejére. Úgy is mondhatnám, hogy Ősten-i kiválasztottságunk kötelez arra, hogy (a Nap Fiaiként) másoknak is elhozzuk a Fényt és a Tudást, s a mi vezérletünkkel fog győzni az emberiség jobbik része, melyet visszavezetünk az Aranykorba.
Ez a mai globális káosz, a cionista-szabadkőműves New Age, a bankárkaszt zsarnoksága, az euroatlanti gyarmatbirodalom, az egész virtuális gépezet atomjaira hullik; s fölváltja egy olyan új rendszer, ahol minden a helyére kerül, ahol a kollektív szándék fölülírja az individuális önzést; ahol valódi nemzetállamokban, békében, bőségben, egymást a jóra serkentve és a természeti környezetre vigyázva, Isten tenyerén élnek majd a népek. Ez egy olyan paradicsomi kor lesz, ahol a gonoszok is megjavulnak, mert nem éri meg többé sehonnai gazembernek lenni. Néhányat azért még aludnunk kell erre; s mindez nem jön el magától, kibontakozva a semmiből, csak ha nagyon akarjuk, és teszünk is érte. Ne felejtsük, hogy pusztán materiális szinten nem oldhatók meg a dolgok, s a mindnyájunkat sújtó, pusztító (mesterségesen gerjesztett) válság sem orvosolható ennek a világrendnek a keretében. Mélyen magunkba kell szállnunk, s az égi szakralitás felé fordulnunk, hogy véges erőnket megnövelhessük a Végtelen Energiából és Ingyen Kegyelemből történő feltöltődéssel. Lehet, hogy mi már nem érjük meg a szebb holnapot, mégis utódainkért aggódva úgy kell viselkednünk, hogy a változás éberen és mindenre fölkészülten érjen bennünket, ezért óriási a felelősségünk.
Egy ilyen rövid előadás keretében még felszínesen sincs módom a világhelyzet s a magyar állapotok elemzésére. Ezt nagyjából minden érintett láthatja, sőt a bőrén is érezheti, s én is számos cikkben, tanulmányban tüzetesen foglalkoztam már vele. A diagnosztizálás helyett próbáljunk inkább a terápiára, a kiutak keresésére koncentrálni. Nem ügyelve a komplexitásra és a fontossági sorrendre, hadd vessek itt föl néhány olyan kardinális problémát, melyek megnyugtató kezelése nélkül nem beszélhetünk semmiféle magyar megmaradásról és megújulásról, pláne, reményteljes nemzeti jövőképről.
1.) A Szentkorona-eszme és értékrend szerinti ősi Magyar Alkotmány(osság)jogfolytonosságának helyreállítása, s egy ehhez illeszkedő, korszerű, kizárólag a magyar önérdeken nyugvó Alaptörvény kimunkálása. (Magától értetődik, hogy sarkalatos és egyéb hatályos törvényeink nem ellenkezhetnek ezek szellemiségével, ill. bármiféle nagyhatalmi és „szövetségesi” törekvéseket is ezeknek kell alárendelnünk.)
2.)A zsidókérdés és cigánykérdés tabuk nélküli, nyílt fölvetése, és határozott, részrehajlás (pozitív diszkrimináció) nélkülimegoldása. Tűrhetetlen, hogy a saját hazánkban bármiféle idegen, betolakodó (ráadásul kártékony, élősködő és ellenséges!) náció többletjogokat és előnyöket élvezzen az őshonos magyar többséggel szemben! Ezzel párhuzamosan a szigorú (tudományos módszerekkel is megalapozott) magyar önvédelem és fajvédelem intézményes megszervezése. Elfogadhatatlan az a genocídiummal fölérő „lakosságcsere” is, hogy miközben magyar fiatalok ezrei vándorolnak külföldre dolgozni, helyettük gyülevész lumpeneket telepítenek be.3.)A Magyar Nemzeti Bank és a pénznyomtatás fölötti ellenőrzés jogának állami (parlamenti) kézbe adása, a kibogozhatatlan hazai és/vagy külföldi lobbi-érdekek teljes kiküszöbölése. A kamatfizetés, az adósságszolgálat s a további hitelfölvételek azonnali berekesztése. A nemzetközi pénzintézetekkel kötött előnytelen és törvénytelen szerződések egyoldalú fölmondása; a kirablásunkban és tönkretételünkben részt vevő bankárhorda s a multinacionális cégek beperlése, számláinak zárolása, és kamatos kártérítésre kötelezése.4.)Haladéktalan kilépés az EU-ból, a NATO-ból, a Világbankból és az IMF-ből. Pontos, mindenre kiterjedő elszámolási mérleg készítése; megkárosításunk, anyagi veszteségeink, gyarmatosításunk jóvátételének megkövetelése. A 45 éves bolsevista megszállásunkból és 1956-os eltiprásunkból fakadó szörnyűségekért a volt Szovjetunió utódállamának (Oroszország) kárpótlási igény benyújtása. Hasonlóképpen a holokauszt-ipar által alaptalanul kizsarolt, többszöri és folyamatos pénzjuttatások visszaszerzése Izraeltől s a hazai zsidóságtól.5.)Kemény és következetes igazságtétel. Az elmúlt 67 év elévülhetetlen, népirtó kommunista és liberális gaztetteinek (visszamenőleges) feltárása, a még élőfőkolomposok elszámoltatása és felelősségre vonása (halálbüntetés, börtön, az összeharácsolt ingó és ingatlan vagyonok elkobzása, a külföldi bankszámlák befagyasztása), a közügyektől való örökös eltiltása. Határaink és repülőtereink lezárása, hogy a zsiványok szökését megakadályozhassuk. A csalások, hamisítások, hivatali visszaélések leleplezése, s az ezeket elkövető köztisztviselők fokozott büntetése. Az évtizedekre titkosított akták, szerződések, panamák nyilvánosságra hozása; néhány vitathatatlanul nemzetbiztonsági kategóriába tartozó anyag zárolásán kívül a közvéleménynek joga van minden,közvetlenül vagy közvetve, őt érintő irat (pl. az ügynökök és beszervezőik, tartótisztjeik listáinak) megismerésére. Az ártatlanul üldözöttek és kisemmizettek, esetleg leszármazottaik tisztességes kárpótlása, ill. elkobzott javaik visszaadása, vagy azok ellenértékének kifizetése.6.)Totális rendszer- és államformaváltás. A közszabadságon, a jogok és kötelességek egyensúlyán alapuló népfelség elvének érvényesítése. A pártok feloszlatása (a nem korrumpálódott tagok és tisztségviselők bevonása a nemzeti újjáépítésbe), a parlamentáris áldemokrácia felszámolása, a törvény előtti egyenlőség megteremtése. Általános tisztogatás a politikai, rendvédelmi, igazságügyi, pénzügyi, gazdasági és kulturális funkciókban, valamint a média dzsungelében; vezető posztokat mindenütt csak tiszta, rátermett, nemzethű személyek tölthetnek be, akik kizárólag a közérdeket szolgálják, s alkalmatlanságuk esetén visszahívhatók. Stratégiailag nem kiemelkedő szervezetek élére (pl. gyárak, üzemek, szövetkezetek, iskolák stb.) tilos főnököket, igazgatókat fölülről kinevezni; vezetőit mindig az adott közösség választhassa meg, a saját szempontjai alapján. Kellő felvilágosítás után népszavazás döntsön az ország államformájáról (javasolt prioritás: szakrális királyság vagy fejedelemség);senkinek sem lehet teljhatalma, a Szent Koronát kivéve; a hatalom mindenkor megosztott (az uralkodó és a nemzet közt) és ellenőrizhető legyen. A jelenlegi egykamarás országgyűlés helyett célszerű a kétkamarás nemzetgyűlést meghonosítani, alulról kiválasztott képviselőkkel, az egész Kárpát-medencére kiterjedően.7.)Idegenben és idegen érdekeket szolgálókatonáink hazavezénylése; kötelező sorozással egy ütőképes, modern eszközökkel felszerelt honvédség felállítása. A fegyveres őrző-védő magánhadseregek (pl. Inkal Security) lefegyverzése és szétzavarása. A rendőrség szerkezeti átalakítása és hatékonnyá tétele; vidéken a csendőrőrsök kiépítése; az önkéntes gárdák, polgárőrségek hatáskörének bővítése, és bevonása a rendvédelmi, bűnmegelőzési feladatokba. Megfontolandó a lakossági (önvédelmi) maroklőfegyverek engedélyezésének megkönnyítése. Az ügyészségek és bíróságok ne a nemzettől és az igazságtól, hanem a mindenkori kormányoktól és egyéb maffiózóktól legyenek függetlenek.8.)Minden földtulajdon a Koronáé, limitált nagyságú földbirtokkal vagy bérlettel csak a Szent Korona tagjai (az államalapító magyarok és az államalkotó nemzetiségek) rendelkezhetnek, kivéve azokat, akik képtelenek törvényeink elfogadására és az elemi együttélési normák betartására. Örökösök híján a földbirtok visszaszáll a Koronára. A zsebszerződésekkel és egyéb alantas eljárásokkal megszerzett latifundiumokat ellenszolgáltatás nélkül el kell kobozni. Termőföldjeink szétosztásakor törekedni kell arra, hogy minél több kis- és közepes birtok fedezze a parasztcsaládok megélhetését, ugyanakkor az ország népét és az exportot is lássa el egészséges, jó minőségű ennivalókkal. Idegen eredetű, vizsgálatokkal kontrollált élelmiszerek behozatalát legföljebb súlyos védővámok kirovása után szabad engedélyezni; saját termelésünket viszont tilos bármilyen kvótákkal korlátozni. Szétvert iparunk rehabilitálásakor főként a mezőgazdasághoz kapcsolódó ágazatokat érdemes fejleszteni (pl. malomipar, húsipar, tejipar, konzervgyártás, textilipar, bőr- és cipőgyártás, szerszámok, gépek készítése stb.), s különös figyelmet kell fordítani a magyar találmányok (szabadalmak) hazai megvalósítására.9.)Belső állami vagyonleltár fölfektetése. Az ország javai, természeti erőforrásai (pl. műemlékek, nemzeti parkok, ásványvagyon, energiahordozók, termál- és gyógyvizek, erdők, vadállomány stb.), továbbá a stratégiai jelentőségű közművek és infrastruktúra (pl. villany, gáz, távfűtés, víz, szemétszállítás, távközlés, vasutak, utak, hidak és autópályák, tömegközlekedés stb.)nem idegeníthetők el; karbantartásukról, állaguk megóvásáról, nemzet-centrikus hasznosításukról gondoskodni kell.Törekedjünk a teljes foglalkoztatottság elérésére; érdemi adókedvezményekkel és támogatásokkal a kis- és közepes vállalkozásokat, szolgáltatásokat versenyképessé kell izmosítani a multikkal szemben. Meg kell szüntetni az élősködést; aki nem talál megfelelő állást, segélyek helyett (az igazoltan rászorulókat, pl. a súlyos betegeket, testi és szellemi fogyatékosokat kivéve) közmunkából tartsa fenn magát. Egyik dédelgetett elvünk a minél átfogóbb önellátás kiépítése; ennek megfelelően lazítsuk külföldi kötelékeinket (lásd energiaimport!), például az alternatív energiaforrások (geotermikus energia, magmahő és függőleges tengelyű szélerőművek stb.) elterjesztésével.10.)Mindenkinek biztosítani kell a valóban ingyenes és eredményes oktatást és orvosi ellátást, a tiszta (alaposan megszűrt, szennyezéseket, vegyszereket nem tartalmazó) ivóvizet és a szabványainkat kielégítő (káliummentes) konyhasót, ill. az egészséges (mérgező adalékoktól, génkezelésektől mentes), tápláló élelmiszereket. Bármilyen tartozás fejébenmegengedhetetlen bárki (főként a családok) kilakoltatása egyetlen otthonából, pláne, ha adóssága elvetemült banki manipulációk következménye. Hatékony eszközökkel (mindenekelőtt lakáshoz juttatással) szorgalmazni kell a gyermekvállalást (a minimum 3-4 apróságot nevelő nagycsaládok kiemelt megbecsülését), a csecsemők és a szülőanyák fokozott védelmét, hogy katasztrofális demográfiai mélyrepülésünket mielőbb megfordíthassuk, mert enélkül nincs magyar föltámadás.11.)
A béreket és jövedelmeket úgy kell kalibrálni, hogy jó darabig senki se kereshessen havi 1 millió Ft-nál többet (akármely területen tevékenykedik), de 200 ezer Ft-nál kevesebbet se. A levont adók, járulékok együttes összege nem haladhatja meg a fizetések 20 %-át, ám ez alól ne lehessen semmilyen ürüggyel kibújni. A nyugdíjak értékállóságát, rendszeres folyósítását is garantálni kell, 100 és 300 ezer Ft-os határok között. Az infláció leszorításával s az árak, szolgáltatási díjak csökkentésével segíteni kell a magányosok s a családok boldogulását; meg kell teremteni az ideálishoz közelítő létbiztonságot, közbiztonságot és vagyoni biztonságot. Ne az állam gazdagodjon, hanem a polgárai! Elmaradott, mostoha helyzetünkön sokat javíthatunk a kutatások és fejlesztések kiemelt finanszírozásával.
12.)
Az idegen mételyt okádó, magyargyűlölő médiumokat (pl. ATV, RTL Klub, TV2, Klubrádió, Népszabadság, Népszava, 168 Óra, Élet és Irodalom, Index stb.) el kell takarítani, s mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati szektorban érvényesíteni kell a szólásszabadságot (ami azonban nem lehet hazug, gyalázkodó és rágalmazó, s nem irányulhat a nemzet ellen!), a korrekt, elfogulatlan tájékoztatást, a kulturált, színvonalas tartalmat és stílust, s persze a megkérdőjelezhetetlen nemzetépítő szellemiséget. Az oktatásban a meddő lexikális tudás elsajátítása helyett legyen elsődleges az életre való felkészítés, a gondolkozás és a problémamegoldó-képesség fejlesztése, a hitre, erkölcsre és hazaszeretetre való nevelés. E célból iskoláinkat, egyetemeinket meg kell reformálni; őstörténetünket, történelmünket gyökeresen újra kell írni, míg irodalmunkból a tényleges értékeket kell kiemelni, a múlandó, zagyva, lélekromboló „alkotások” és szerzőik kirostálásával. Az időközben lezüllesztett vagy bezárt technikumok és szakközépiskolák felélesztésével piacképes szakmákat kell adni a tovább tanulni nem kívánó ifjúság kezébe.
13.)
Különös gondot kell fordítani ősi, páratlanul gazdag kulturális örökségünk és hagyományaink ápolására, kibányászására és közkinccsé tételére. Soha ne a vereségeinket, kudarcainkat, szégyenletes széthúzásainkat, gyengeségeinket hangsúlyozzuk; hanem sok évezredes históriánk világraszóló sikereit, győzelmeit és dicsőséges fejezeteit, legtündöklőbb személyiségeit emeljük piedesztálra; hogy minden honfitársunk bátran meríthessen belőlük öntudatot, büszkeséget, hazafiúi érzést, önzetlen szolidaritást, áldozatkészséget és harci elszántságot. Megkerülhetetlen kérdés a vallások dolga, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben ez egyáltalán nem magánügy. Ki kell mondani, hogy a nemrég tragikomikusan „fölmagasztalt”, számunkra közömbös kisegyházak és a többnyire destruktív szekták inkább ártalmunkra vannak; ezért ezeket habozás nélkül föl kell számolni, vagy legfeljebb a megtűrtekhez sorolhatók. Államilag támogatandó történelmi egyházaink közé csak a katolikus (római és görög), a református, az evangélikus és az unitárius felekezeteket szabad fölvenni, ill. egy közös platformon álló „pogány”, ősmagyar turáni vallást. De még ez is kevés; ugyanis a kereszténységet meg kell tisztítani a kártékony judaizmus és talmudizmus vadhajtásaitól, s valamennyit „politikusabbá”, nemzetileg sokkal elkötelezettebbé kell formálnunk, s ki kell ragadnunk őket a jelenlegi kozmopolita-globalista fertőből. Igen fontos leszögezni, hogy ezer sebből vérző, százszorosan megosztott hazánk és népünk mostani állapotában egyéb sem hiányzik már, mint egy hitbéli acsarkodás; ezért a megértésre, szeretetre kell törekedni, s a különbségek tiszteletben tartása mellett a lehető leggyümölcsözőbb együttműködésre.
14.)
A magyarság egy és oszthatatlan, bárhol is éljen a Kárpát-medencében, vagy azon kívül. Külpolitikánknak alapvetően a magyar értékek és érdekek képviseletére kell szorítkoznia, amit semmilyen birodalmi vagy „jószomszédi” kívánalmak, zsarolások nem írhatnak felül. Elsődleges a magyar szabadság és függetlenség kivívása és megőrzése, valamint a trianoni revízió részleges vagy teljes végrehajtása; ezekhez képest minden egyéb szempont jelentéktelen és esetleges. Szövetkezni, összefogni bármely más országgal, vagy tömörüléssel csak kölcsönösen előnyös feltételek mellett érdemes, ami semmilyen szinten sem csorbíthatja szuverenitásunkat, önrendelkezésünket. A külső hódítások, megszállások, gyarmatosítások ellen(bárhonnan is erednek) összes eszközünkkel és energiánkkal harcolnunk kell, mert ha szülőföldünket elveszítjük, akkor nemzetként nem lehet semmilyen jövőnk. Bukások, váratlan csapások bármikor érhetnek bennünket, de a szervezett önvédelemről, a mindhalálig tartó küzdelemről sohasem szabad lemondani!
Gondolom, egy ilyen, a nyomasztó hétköznapoktól elrugaszkodó kívánságlista hallatán most sokan csóválják a fejüket, pedig higgyék el, nem hagyott még el a jobbik eszem. Nem állítom, hogy a fentiek maradéktalan megvalósítása sétagalopp lesz, ám ha emberként és magyarként még hosszú évezredekig élni akarunk, akkor nem érhetjük be kevesebbel. Ha már jogos követeléseinket sem merjük megfogalmazni, s félelmünkben, gyávaságunkban a további önfeladás, megalkuvás és meghátrálás útját választjuk,akkor könyörtelenül megsemmisülünk, s végleg eltűnünk a történelem süllyesztőjében, ellenségeink harsány örömére. Tudhatjuk már mindannyian, hogy nem a számossága, ill. életterének kiterjedése tesz naggyá egy nemzetet, hanem a benne lakozó kollektív lélek, a rendíthetetlen szabadságvágy, az isteni és természeti törvények feltétlen betartása, küldetésének példás végrehajtása. A falak és bástyák ereje sohasem a kövekben és a cementben rejlik, hanem a vitézek hősiességében.
Valljuk be őszintén, minket itt kiirtásra szántak. Sok évszázada gyengülünk, fogyatkozunk, hullunk a nihil mocsarába. Desoha nem voltunk még nagyobb veszedelemben, mint éppen napjainkban, amikor a végpusztulás küszöbén, a halál torkában vergődünk. Csupán a gengszterváltás óta olyan hazaáruló „vezetőink” voltak, mint Antall József, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. (Nem kevésbé hitvány köztársasági elnökeink felsorolásától ezúttal eltekintek.) Ezek a helytartó csahosok és hűbéresek szép sorban megásták a sírunkat; s most Orbán, a „kétharmados fülkeforradalmár”, végrehajtja a háttérhatalom ítéletét, s ügyesen kivéreztet, majd kivégez bennünket, ha hagyjuk. Mire várunk még, Barátaim? Talán arra, hogy a gonoszok önként megjavulnak, vagy megbocsáthatatlan bűneiket szánva-bánva és jóvátéve, holnaptól ördögből angyallá nemesülnek? Ne reménykedjünk benne, ha nem akarunk keservesen csalódni. S persze abban se, hogy majd csak lesz valahogy, mert előbb-utóbb minden magától megoldódik. Ilyen kedvező fordulat még a népmesékben sincsen. Ébresztő magyarok, elég ebből az elvarázsolt, horrorisztikus álomból, mely maga a legszörnyűbb valóság!
Nem várhatjuk tovább tétlenül a sült galambot, a csodáért haladéktalanul cselekednünk kell. Ahol lehet,igyekezzünk tömegesen szabotálni a hatalom nemzetgyilkos terveit, egyre durvább megszorító csomagjait. Ne működjünk vele együtt, ne tapsoljunk, ne hízelegjünk neki; ne tüntessünk mellette; csapdáit és aknamezőit próbáljuk kikerülni, s ezzel is növelni elszigeteltségét. Lépten-nyomon éreztessük egész gyalázatos rendszerének megvetését és gyűlöletét, valamint azt, hogy nem számíthat tőlünk kegyelemre. De ez még édeskevés. Kényelmes hajlékunkból milliószámra ki kell rajzanunk az utcákra és terekre, s el kell söpörnünk a senkiházi brigantikrémuralmát; mindörökre le kell ráznunk bilincseinket s a fojtogató rabszolgasorsot. A békés, „alkotmányos” módszereket már mind kipróbáltuk, de semmit sem értünk el. Most már egy erőszakosabb, harcosabb ösvényre kell lépnünk, hogy kivívhassuk elemi létfeltételeinket.
Ha ezeket az emberbőrbe bújt ragadozókat sikerül kiiktatnunk, utána olyan életformát teremthetünk magunknak, amilyet szeretnénk. Ezek a vámpírok nem adnak semmit önként, szépszerével; ezért el kell vennünk tőlük, s bárhogy is ajvékolnak, vissza kell foglalnunk elrabolt hazánkat! Ők csak akkor érezhetik magukat nyeregben, ha mi megrettenünk tőlük, és mindent eltűrve lapítunk. A látszat ellenére ők félnek jobban, mert mindent elveszíthetnek, míg mi csupán nyerhetünk, hiszen láncainkon kívül immár semmink sincsen. Ők tetőtől talpig felfegyverkeztek, de az Igazság és a Fény velünk van, s a magyarok Istene is minket támogat, hogy legyőzhessük a sötétség pusztító erőit. Ne sokat tétovázzunk, vágjunk bele mielőbb; mert különben valamennyien fölfordulunk; s ha nem állunk ki magunkért rendületlenül, akkor nem is érdemlünk mást. Derék eleink tűzön-vízen át megmentették országunkat, s évezredeken keresztül továbbadták a magyar életet. Nekünk sincs jogunk minderről lemondani, s megszakítani ezt az ősrégi folytonosságot. Madách-csal szólva: „Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál!”Vívjuk vissza, és védjük meg nemzeti örökségünket, javainkat! Éljen a szabad szittya virtus, virágozzon népünk és hazánk! Isten, áldd meg a magyart!
Siklósi András
Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok
a magyarság megmentéséhez
(Elhangzott az MVSZ VIII. Világkongresszusán, a budapesti Magyarok Házában, 2012. aug. 18-án.)
Tisztelt Világkongresszus, kedves Honfitársaim, szeretett Testvéreim!
Egykor a magyari fajta is a krisztusi tökéletességet közelítő, istenarcú, kultúrmissziót betöltő és legyőzhetetlen nép volt. Nem meglepő, hogy az alvilág romboló erői ellene támadtak,
hogy maga a Sátán és démoni szövetségesei próbálják országát megkaparintani, őt pedig szétszórni, beolvasztani vagy megsemmisíteni. Ma már ez a küzdelem végkifejletéhez érkezett. A nemzet keresztre szögezve, tehetetlenül és hitetlenül várja a csodát, miközben rettenetes haláltusáját vívja. Csakhogy Jézus feltámadt, s ebben külön-külön mindnyájunknak része lehet, de arra nincs példa a világtörténelemben, hogy egy elvérzett, kiirtott nép valaha életre kelt a semmiből. Nekünk tehát minden fájdalmunk dacára, még élve, s önerőnkre támaszkodva le kell szállnunk a keresztről, ha a Magyarok Istene is úgy akarja. Mert széthordott javakat, kiüresedett hagyományt, betiltott anyanyelvet, elrabolt országrészeket némi fáradsággal és áldozattal vissza lehet még szerezni; de a nemzethalál után már megmaradásról vagy újjászületésről többé nem beszélhetünk.
Nem kétséges, hogy ma is van feladatunk és küldetésünk, de biztosan nem az, hogy föláldozzuk magunkat másokért, hogy életünk árán is galambokká szelídítsük a húsunkat szaggató keselyűket. A mi dolgunk éppen az – mint a fény s a tudás legősibb népének –, hogy megőrizzük (s minden jó szándékú nációval ingyen megosszuk) a ránk bízott isteni talentumokat, továbbadjuk az életet, s fönnmaradjunk a világ végéig, hogy a természeti és égi törvényekkel összhangban, boldogan s békességben építhessük lelkünket, otthonunkat, hazánkat. S ha ettől bárki erőszakkal el kíván téríteni, vagy eredményeinktől, alkotásainktól meg próbál fosztani, vagy bármi okból kardot ránt ellenünk, bizony kapja meg, amit megérdemel! Sajnos az amerikanizálódó világban uralkodó multinacionális, globalizációs elnemzetlenítő folyamatok sem kedveznek a magyar törekvések elfogadtatásának; de mi mégsem mondhatunk le igazunk minél teljesebb érvényesítéséről, szabadságunk, semlegességünk, nemzeti önrendelkezésünk és egységünk megteremtéséről, zsivány módra elbirtokolt területeink visszaszerzéséről.
Kulcsszavaink a következők legyenek:önvizsgálat, önellátás, önvédelem.Ezek vonzásában próbáljunk tömörülni, kisebb-nagyobb közösségekké szerveződni, majd elindulni a kitűzött célok, a nemzet valódi emelkedése felé. Szögezzük le, hogy egy nemes ügy elgáncsolása, egy ember pályájának kerékbe törése, egy nemzet keresztre feszítése még nem föltétlenül a halált s a véget jelenti, hanem csupán a gonoszság ideiglenes térnyerését. A föltámadás reménye, a magasabb rendű értékek választása mindig üdvösebb, mint a csupasz porhüvely megmentése, ill. a tűrhetetlen megaláztatások lenyelése. A bátor nemzetszolgálat –legyen bármi a bére – mindenkor áldásos, gyümölcsöző életet jelent;míg a meddő, könnyelműen elherdált, pláne a nemzet kárára fordított élet, átkot. Könnyekből, búskomorságból, „sírva vigadásból”, dühből és gyűlölködésből építkezni nem lehet. Lelkünkből, nemzettudatunkból tehát sürgősen száműzzük az efféle gátló koloncokat, s kölcsönös türelemmel, megértéssel, szeretettel kíséreljük meg az önmagunkra találást, majd mozduljunk el egy fundamentálisabb, hasznosabb létezés irányába. Ne verjük féltéglával a mellünket, hogy milyen kiváló hazafiak, remek próféták vagyunk, hiszen selejtes vagy értékes voltunkat úgyis eldönti majd a könyörtelen idő. Ugyanakkor legyen tartásunk és méltóságunk bármilyen helyzetben;ne keressük a hatalom kegyeit, s ne bénítson bennünket kisebbrendűségi érzés. Jogainkért, érdekeinkért, anyagi és szellemi javainkért álljunk ki határozottan; ne hagyjuk magunkat elkábítani és sarokba szorítani; továbbá tartsuk számon sérelmeinket, s támogassuk bajba jutott vagy nélkülöző testvéreinket.
Úgy gondolom, az istenhit és a hazaszeretet minden magyarnak rendkívül fontos, s igen harmonikusan kiegészítik egymást. Csak akkor élhetek önmagammal s a világgal teljes szellemi-lelki összhangban, ha nem állítom szembe őket, hanem mindkettőhöz egyformán ragaszkodom, s jó testvérként megférnek a szívemben. Megtapasztaltam azt, hogy akik kizárólag a transzcendens dolgokba csimpaszkodnak, azok előbb-utóbb bigottá válnak, s szájtátva reménykednek az isteni beavatkozásban, miközben saját kötelességeiket elhanyagolják honfitársaikkal és hazájukkal szemben. Akik viszont kikapcsolják, megtagadják a rejtett misztériumokat, amolyan „sült-realistaként” az önzetlen, egészséges hazafiságra is képtelenek, mert beléjük fészkel a gyűlölködő sovinizmus, s a legkisebb kudarcok is porig sújtják őket. Mindkét oldal elrugaszkodik a valóságtól, s vallási fanatizmusában, ill. politikai elvakultságában hajlamos a rossz döntésekre, a küzdelem korai feladására, vagy éppenséggel önnön képességeinek, hatósugarának fölülbecslésével mások bajba sodrására. Aligha kell részleteznem, milyen szörnyű lehet mindkettő a nemzet szempontjából. Nem könnyű tehát megtalálni a helyes egyensúlyt istenhit és hazaszeretet között, azonban ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy – a ránk törő külső és belső ellenségekkel szemben – önvédelmi élethalálharcunkat elődeinkhez méltóan megvívjuk. Mert bárki bármit állít, ezt a háborút nem kerülhetjük el, nem úszhatjuk meg, s a siker nem fog mennyei mannaként az ölünkbe hullni.
Bár korunk sötétebb és rémisztőbb minden előzőnél, mi mégsem vagyunk hitványabbak elődeinknél, ezért indokolatlan lenne fajtánk „temetése”, vagy bármiféle önmarcangolás. Persze a tárgyilagos erőfelmérést, leltározást a saját táborunkban is meg kell ejtenünk. Bíztató jövőképet csak akkor vázolhatunk fel, ha behatóan megismerjük történelmünket, páratlan kultúrkincseinket, sok évezredes hagyományainkat, s eltéphetetlen szálakkal kötődünk ősi gyökereinkhez. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a múltunk nem mögöttünk botorkál, valami távoli, ködös homályba veszve; hanem közvetlenül alattunk van, amelyen rajta állunk, s belőle merítünk példát, energiát és nyersanyagot az országépítéshez.
A ránk váró feladatokkal akkor is meg kell birkóznunk, ha pillanatnyilag nem hoznak eredményt, s látszólag céltalanul telik el az életünk. Lehet, hogy egész nemzedékünk elbukik, előfordulhat, hogy együttesen se bírjuk megfékezni mélyrepülésünket. Számunkra ez föltétlenül tragédiát jelent, azonban semmiképp sem menthet föl kötelességeink teljesítése alól.Felelősséggel tartozunk utódainknak, az egész nemzetnek (s persze lelkiismeretünknek is) abban, hogy betöltöttük-e hivatásunkat, örök magyar küldetésünket. Egyszer el kell számolnunk arról, hogy megőriztük-e a ránk bízott értékeket, hogy tovább adtuk-e a világító lángot s magát az életet. Jaj lesz azoknak, akik kibújtak a rájuk rótt sors alól, s a munka könnyebbik végét választották, pláne önös érdekből a nemzetrontók pártjára álltak, vagy elárulták drága hazánkat!
Lehet, hogy minden törekvésünk, lelkesedésünk, alázatos és áldozatos nemzetszolgálatunk csupán egy csepp a tengerben, viszont milliónyi ilyen csepp már szinte tenger. Ha mindenki megteszi a maga dolgát, elképesztő hajtóerőket sorakoztathatunk fel a magyarság mellett! Ne felejtsük: Isten mindenek fölött, s a Haza mindenek előtt!
Szomorúan látom, hogy a posztkommunista „köpönyegváltás” korszakában szinte minden tisztességes népi kezdeményezés, a magyarság helyzetének javításáért indított valamennyi mozgalom előbb-utóbb zátonyra fut, vagy csírájában elhal. Ember legyen a talpán, aki ennyi kudarc után még reménykedni mer, s valami új, nagy fába vágja a fejszéjét, avagy folytatja korábbi küzdelmeit eltiprásunk ellen, ill. a magyar igazság, szabadság és kultúrfölény érvényesítéséért. Mivel a politikában, a gazdaságban, netán a nyílt csatamezőn egyelőre nem sok babér teremhet számunkra, ezért az elkerülhetetlen hazamentő harcokat legelőször szellemi-lelki síkon kell megvívnunk. Helyre kell állítanunk szétroncsolt történelmi és nemzettudatunkat, önbecsülésünket, ellopott bátorságunkat és nemességünket, sárba döngölt hitünket és életkedvünket. Vissza kell térnünk eurázsiai örökségünkhöz, lappangó hagyományainkhoz, feledésbe merült értékeinkhez. Csupán e szilárd, biztos alapokra támaszkodva lehet esélyünk, hogy más dimenziókban is legyőzzük esküdt ellenségeinket; s minden téren egy szerves, értelmes, örömteli életet, ill. egy fejlett, gondoskodó, vonzó országot teremtsünk magunknak.
Sokat töprengek azon, melyik utat válasszuk, miképpen cselekedjünk, hogy garantáltan előbbre jussunk. Szerintemkizárólagos, egyedül üdvözítő recept nincs, s még ha létezne is ilyen, ugyan ki lenne képes elfogadtatni az összes hazafias táborral vagy csoportocskával, ilyen széthúzás és megosztottság mellett. Nem vitás, hogy roppant kegyetlen, mohó háttérerők szorításában vergődünk, melyek a végső pusztulásunkra törnek; azonban általános romlásunkban igen jelentősek a saját vétkeink is. A gyávaság, a közöny, a becstelen önzés, az önfeladás, a szolidaritás hiánya, az elvtelen megalkuvás, a műveletlenség, az agymosás és kisemmizés eltűrése, a materiális fogyasztói szemlélet, a pénzközpontúság stb. sajnos egyre intenzívebben áthatja népünket. Tehát nem elég, ha hódítóink, lakájaink gaztetteit nyilvánosságra hozzuk és megtoroljuk, hanem tulajdon portánkon is szigorú, elfogulatlan önvizsgálatot kell végeznünk. Hibáinkat, mulasztásainkat számba kell vennünk, és sürgősen változtatnunk kell eddigi magatartásunkon, világnézetünkön. E nélkül zuhanásunk megállíthatatlan, fuldoklásunk kezelhetetlen.
Nem tagadom, olykor közel kerülök ahhoz a határhoz, melyen túl minden további küszködés és áldozat fölösleges, hiszen ha megfeszülök, akkor sem érhetek el semmit. (Bajtársaim közül is egyre többen visszavonulnak, s magukba fojtják meddő keserűségüket.) De hiszen megrontóink pont ezt akarják, hogy minden hazafi feladja őrhelyét, és minden hű szív megszűnjön dobogni! Pusztán ezért is folytatnunk kell a munkát, legalább dacból! S még inkább azért, mert ez egy életre szóló hivatás, egy Istentől kapott küldetés, melyről egyedül neki tartozunk számadással.Nem az a fontos tehát, hogy sikerrel járjunk (bár ez sem mellékes!), hanem hogy teljes energiánkkal, rendíthetetlenül mindent elkövessünk az ügy érdekében. A szüntelen küzdés és nemzetszolgálat sohasem értelmetlen! Az égi és földi teljesség – mint legfőbb iránytűnk – vezéreljen bennünket mindig, hogy legalább megközelíthessük az elérhetetlent.
Az utolsó 100 évben a magyarság hajdan dicsőséges, később kudarcokkal, vereségekkel is terhelt, de mindenkor viharok tépte, sok ezer éves történelmének olyan mélypontjára jutott, ahol már a puszta léte, fönnmaradása is veszélybe került, nemhogy megújulása és fölemelkedése. A hivatalos politika sajnos ritkán teljesítette alapvető kötelességeit népünkkel szemben, sőt nemegyszer önnön vezetőink váltak legádázabb sírásóinkká, kerékkötőinkké, a fejlődés és értékőrzés elmozdíthatatlan gátjaivá. Úgy vélem, bármilyen hatalom is regnáljon Magyarország élén, a jelenlegi avult, ördögi demokratúrában nem lehet képes feladatainak maradéktalan végrehajtására, ill. a nemzeti akarat érvényesítésére. Ezérttotális fordulatra, radikális rendszer-, államforma- és paradigmaváltásra van szükség; amely azonban csak a civil lakosság összefogásával és szervezett, elszánt közreműködésével érhető el. A politikai elit sohasem működhet hatékony ellenőrzés nélkül, s nem engedhető meg, hogy az iránta támasztott széles körű elvárásokat figyelmen kívül hagyja, vagy éppen az össznemzeti érdekek, célok ellen cselekedjen, felelőtlenül és büntetlenül.
Mivel nem kevesebbet szeretnénk, mint az egyetemes magyarság mostoha helyzetén javítani, ezért tevékenységünket távlatos és magas rendű hivatástudatnak kell vezérelnie; mely nem kötődhet egyetlen párthoz, önjelölt klikkhez, ideológiai szekértáborhoz sem. Mindenkor azokat a fő stratégiai gondolatokat kell megfogalmaznunk, melyek nélkül lehetetlen bármiféle változás kiharcolása. Sürgősen vissza kell szereznünk eltékozolt jussunkat, mások által lezüllesztett erkölcsi tartásunkat és becsületünket. Beteg társadalmunk gyógyításakor nem elégedhetünk meg felemás „reformokkal”, „megszorító csomagokkal”; vagyis nem a másodlagos okozatokat, hanem az elsődleges, kiváltó okokat kell kiküszöbölnünk; s az életünkbe haladéktalanul integrálnunk kell azokat a vezérlő eszméket, amik a magyarságot mindmáig megtartottákennyi vérzivatar dacára is.
A jövőben szükséges általános nemzetmentést csak olyképpen vázolhatjuk föl és valósíthatjuk meg, ha kizárólag önérdekünkre vagyunk tekintettel; az eddigi megalázó, önfeladó megfelelési kényszerek helyett. Nyilván nem rugaszkodhatunk el teljesen a nemzetközi erőviszonyoktól, a sokat emlegetett „politikai realitásoktól”; azonban világosan ki kell mondanunk, hogy csak azokkal működhetünk együtt bármiben, akik nem akarnak leigázni, kifosztani, gyarmati sorba zülleszteni, vagy éppenséggel likvidálni bennünket. Jobb, ha tudjuk, hogy mindazok, akik emberszámba se vesznek minket, akik csalárdsággal vagy erőszakkal közelednek hozzánk, akik csak mesés profitot remélnek tőlünk, bizony azok ellenségeink, éljenek bármelyik kontinensen! Magyarországon valódi áttörés a nemzet megkerülésével nem hajtható végre (senki sem váltható meg, ha nem kívánja!),beleértve az elcsatolt nemzetrészeket és az emigrációt is. Mindenre kiterjedő jobbító csatáinkat egyszerre kell megvívnunk materiális (fizikai) és szakrális (metafizikai) síkon is; mert egyik sem nélkülözheti a másikat, külön-külön egyik oldal sikere sem vezethet végleges győzelemre. Ezek után lássuk konkrétan azt a „tízparancsolatot” (nemzeti minimumot), amely szükséges ahhoz, hogy a Kárpát-medence magyarsága elmozdulhasson a mostani (v)álságos, csőd-közeli holtpontról egy biztatóbb irányba.
I. GAZDASÁGI-ANYAGI FÖLEMELKEDÉSÜNK ESZKÖZEI
1.) A közrend, a közbiztonság s a törvény előtti egyenlőség mielőbbi megteremtése.
A „megélhetési” és a „fehérgalléros”, valamint a monetáris bűnözés, ill. a korrupció fölszámolása. A visszaesők és közszolgálatot ellátók „félrelépéseinek” fokozott elmarasztalása. A belső rendvédelmi szervek (rendőrség, ügyészségek, bíróságok) megtisztítása és megerősítése, az ismét kötelezően sorozott honvédő hadsereg ütőképességének biztosítása. Közhatalmi tisztséget csak átvilágított, becsületes, arra alkalmas s a nemzetnek elkötelezett személyek tölthetnek be.2.)Virtuális külföldi hitel- és kamattartozásunk további törlesztésének megtagadása, vagy zömének eltöröltetése. Szabadulás az IMF és a Világbank, valamint a többi globalizáló mamutvállalat és pénzintézet karmaiból. Nemzetérdekű gazdaság és kereskedelem kiépítése; a hazai kis- és közepes vállalkozások, mezőgazdasági kistermelők támogatása, piacaink bővítése. Munkahelyek teremtése, progresszív és családközpontú adózás, a minimálbérek emelése, a nyugdíjak értékállóvá tétele, a segélyek szigorú feltételekhez kötése. A feketegazdaság s a „kiskapuk” megszüntetése, a lehető legoptimálisabb foglalkoztatottság, anyagi gyarapodás és létbiztonság elérése. A kilakoltatások s a teljes egzisztenciális ellehetetlenítés megakadályozása.3.) A termőföldek, az ország természeti kincsei, műemlékei, stratégiai ágazatai, közművei nem idegeníthetők el,vagy ha ezek elkótyavetyélése („privatizációja”) már megtörtént, vissza kell őket államosítani. A magyarság végzetes fogyását, elszomorító demográfiai mutatóit abortusztilalommal és megfelelő intézkedésekkel sürgősen meg kell fordítani; az idegen etnikumok esztelen betelepítését azonnal meg kell állítani, a jogcím nélkül itt tartózkodókat ki kell toloncolni.4.) Kórosan egyoldalú szövetségesi kapcsolataink felülbírálata.Az összeomlás szélére jutott, vérünket szívó NATO-ban és EU-ban elfoglalt hátrányos helyzetünk föltárása, elkapkodott csatlakoztatásunk nyomorító szabályainak újratárgyalása, ill. a kilépésünk megfontolása. Kölcsönös előnyökön nyugvó, egyenrangú nyitás turáni rokonnépeink s a Kelet felé.5.) Igazságot Magyarországnak!Az aljas trianoni és párizsi békediktátumok revíziója; a szétdarabolt Kárpát-medence, a csonkaországi s az utódállamokhoz került őshonos magyarság összetartozásának kinyilvánítása; elrabolt szabadságunk, függetlenségünk és önrendelkezésünk visszaszerzése. Hivatásos csendőrség felállítása, valamint önkéntes (fegyverviselési joggal bíró) nemzetőrség, rendvédelmi gárdák és polgárőrségek szervezése.II. MORÁLIS ÉS SZELLEMI-LELKI MEGÚJULÁSUNK FELTÉTELEI6.)A Szent Korona értékrendjén alapuló ősi Alkotmányunk megszakított jogfolytonosságának helyreállítása, s a vele harmonizáló alaptörvény, ill. sarkalatos törvények hatályba léptetése; a valódi, népbarát jogállam megteremtése. A mostani torz választási törvény fölülírása (pl. a kopogtató cédulák eltörlése, a bejutási küszöb 2-3 %-ra mérséklése, a kampánypénzek maximálása, a médiában egyforma szereplési lehetőség biztosítása stb.); a kétkamarás parlamenti struktúra ismételt bevezetése, ill. az enyhén szólva is fölösleges Alkotmánybíróság föloszlatása.7.). Az utóbbi 67 év bűnöseinek elszámoltatása és börtönbe zárása, sanda kapzsisággal összeharácsolt vagyonának elkobzása. Az ártatlanul szenvedők és kisemmizettek rehabilitálása, ill. méltányos kárpótlása. Az ország vezetői, a közélet résztvevői mindenkor teljes felelősséggel tartozzanak tevékenységükért; aki ettől megriad, ne vállaljon semmilyen fontosabb tisztséget. Tilos a mindnyájunkat érintő adatok és információk eltitkolása; ellenben biztosítani kell a közszereplők folyamatos átvilágítását és ellenőrzését, mert senkiben sem bízhatunk meg korlátlanul.8.)Az önhibájukon kívül munkanélkülivé, szegénnyé és elesetté vált rétegeket föl kell emelni, a súlyos társadalmi különbségeket valamelyest ki kell egyenlíteni. Gondoskodni kell az anyák, a magzatok, a gyermekek s a családok védelméről; a kielégítő egészségügyi ellátásról, az alapvető élelmiszerek, vitaminok és ásványi sók s a tiszta ivóvíz biztosításáról; ugyanakkor törekedni kell a káros, deviáns szenvedélyek visszaszorítására is (pl. alkoholizmus, drogfüggőség, prostitúció, homoszexualitás, destruktív szekták stb.). Csak ép testben lakozhat ép lélek!9.) A közoktatást valóban ingyenessé kell tenniaz óvodáktól az egyetemekig, s az elemi iskola befejezéséig kötelezővé is. A kártékony „liberális” dogmákat ki kell takarítani, s vissza kell térni a jól bevált szellemiséghez és módszerekhez. Meg kell szüntetni a további hamisításokat, s tényfeltáró (ős)történelmet, értékhordozó irodalmat kell tanítani mindenütt. Az azonos fajsúlyú intézmények legyenek átjárhatóak, a tanterv s a számonkérés pedig egységes. Be kell vezetni a hit- és erkölcstani oktatást, valamint a hazafias nevelést; fel kell karolni a kiemelkedő tehetségeket. Minden diáknak el kell sajátítania ősi rovásírásunkat is. Az egyházi iskolákat a világiakkal azonos elbánás illesse meg.10.)A közszolgálati sajtó valamennyi ágában uralkodóvá kell tenni a korrekt tájékoztatást s a jó értelemben vett nacionalizmust. A kereskedelmi médiumokban is tilos a hazudozás, a rágalmazás; valamint hőseink, értékeink, jelképeink gyalázása, ill. a tudat- és erkölcsromboló kultúrmoslék közvetítése. A könyvkiadásban hasonlóképpen tartózkodni kell a silány, zavaros, amorális eszmék terjesztésétől; viszont el kell érni, hogy a magyar és a világirodalom, a történelem, a filozófia, a képzőművészetek, a zene s a természettudományok összes maradandó eredménye olcsón és nagy példányszámban hozzáférhető legyen. Azon kell lennünk, hogy a magyarság öntudatára, méltóságára ébredjen, lelkileg és hitében megerősödjön; helyesen használja anyanyelvét, s mindenkor felismerje és betöltse helyét, szerepét a világban.
Jottányit sem szabad hátrálnunk, vagy elképzeléseinkből bármit is föladnunk. Mivel a hatalomból teljesen ki vagyunk szorítva, anyagi eszközeink és egyéb lehetőségeink minimálisak, pillanatnyilag a sokoldalú felvilágosítást ítéljük a legfontosabbnak.Az itthoni és határon túli magyarság széles tömegeivel kell kapcsolatot teremtenünk, s őket a népszolgálatra megnyernünk. A Kárpát-medence a mi eredendő őshazánk, sok évezredes életterünk, ezértnem kerülhet idegen kézre; az államalapító magyarság pedig soha nem válhat bennszülötté és idegen megszállók jobbágyává! Addig nem nyughatunk meg, amíg nemzetünket bárhonnan veszély fenyegeti, amíg megmaradásunk, fölemelkedésünk nincs visszavonhatatlanul biztosítva. E célért minden nélkülözést és nehézséget vállalnunk kell, beleértve életünk kockáztatását is. A gyávákat, haszonlesőket, kollaboránsokat elsöpri az idő. Csak a dicsőséges elődeink cselekedeteit követő, gránitkemény mai vitézek kitartó és vakmerő harca vezethet győzelemre. Aki magyar, velünk tart! Aki ellenünk van, az hazaáruló, s nem méltó a magyar névre!
AKárpát-medence csak azon népek otthona, élettere lehet, melyek képesek az államalapító magyarsággal testvéri közösségben dolgozni, a Szent Korona és Boldogasszony Anyánk segítő oltalma alatt. Bárhogy alakuljon a sorsunk, megfellebbezhetetlenül kijelentem, hogy a magyarság vagy lesz, vagy a világ sem lesz! Bolygónk sorsa, jövője Magyarországon múlik! Isten nekünk szánta azt a feladatot, hogy aktívan részt vegyünk teremtő művében és a Sátán letaszításában. A Kárpát-medence egésze históriai jelentőségű korforduló előtt áll, melynek tétje nem csekélyebb, mint nemzetünk eltűnése, vagy újjászületése. Az egybehangzó jóslatok, égi üzenetek szerint az Európában s a világban hamarosan esedékes, kozmikus méretű változás kiindulópontja, spirituális centruma is édes hazánk lesz; melyre szorgalmasan és körültekintően föl kell készülnünk, hogy átvészelhessük a barbár apokalipszist.
------------------------------
DVD-, CD- és könyv-ajánlataim
– B) A Szent Korona, a Szentkorona-értékrend és a magyar alkotmányosság (1,5 óra)
– C) Imádság ünnepért – irodalmi est (1,5 óra)A 4,5 órás DVD ára belföldre 4000 Ft, külföldre (légipostával) 35 euro.7.) Forrás a rejtekből –a Keresztény Kulturális Akadémia szépirodalmi antológiája,benne Siklósi András nyertes pályázatából közölt versekkel és prózával.A könyv ára (csak belföldre!) 2000 Ft (ebből 400 Ft a postaköltség).Valamennyi(saját célra és ajándékozásra egyaránt alkalmas anyag) megrendelhető az alábbi címen:Siklósi András, 6723 Szeged, Becsei u. 3.
Tel.: 62/890-564, mobil: 20/443-1830, e-mail:siklosi.andras@digikabel.hu vagyvsiklosia@gmail.com(A megjelölt árak a postaköltséget is tartalmazzák.) Kérem a szükséges összegeket belföldi (rózsaszínű) postai utalványon előre feladni, ill. külföldről a valutát közvetlenül a bankszámlámra utalni:OTP Bank NyRt. Dél-Alföldi Régió, H-6720 Szeged, Takaréktár u. 7.
IBAN number: HU89 1177 3353 0112 5766 0000 0000
BIC (SWIFT) code: OTPVHUHBVásárlásukkal a 2012-es Szittya Világtalálkozó anyagi veszteségeit (kb. 150000 Ft) csökkentik, ill. a Turul Szövetséget is támogatják, amit előre is köszönünk.
Kedvezmény:Aki a teljes kínálatot megrendeli (belföldre), 21000 Ft helyett csak 20000 Ft-ot kell fizetnie, tehát 1000 Ft engedményt kap.------------------------------
