Adorján András: Iksz Ipszilon író lesz



Szart sem ér az egész – summázta múltját, jelenét és kilátásait Iksz Ipszilon.
Emehhez már öreg majom vagyok, az meg húsz éve sem ment. Egy megfáradt ön- és közutáló, az vagyok. Echtes seggfej. Megölni nem bírom magam, pusztán a halálvágy ahhoz kevés. Némi kétségbeesés különben mindenkinél felsír ködös őszi reggeleken (meg persze máskor is), amikor szemetel az izé, ahogy a hülye lírikusok mondják. És az ember szomorúsága az egészséges mértéket messze meghaladja, bőgni meg mégsem bír. Nem az utazóközönség jelenléte okán. Egyáltalán. Egy volt férfi. Külsőleg ma is az. Aki valamikor... de hagyjuk ezt. Olyan primitív az egész szex is. Hogy én valaha a lelkem üdvösségét eladtam volna egy jó
kúrásért? Tényleg, ha úgy racionálisan vesszük: mi az a nagy poén a dologban? Vagy csak most, hogy savanyú minden, hát a pina is az lett? Nincs rosszul kitalálva persze, de hogy ekörül forogjon az egész világ? Ketyeg az óra. Persze, másnak is ketyeg, de nekem nagyon ketyeg. És még mi vár? Az összegzés? Ja és persze, az utókor. A helyretevő. A hálás. Ugyan már! Nem voltam én egy olyan nagy vaszisztdasz. De mégis! Azzal is telik az idő. Nem lehet egész nap vakarózni. (Kár.) Talán amíg a régi marhaságokban tallózom, legalább újabbat nem csinálok. Legrosszabb esetben a végén még mindig elégethetem. Habár annál sokkal ócskábbat, mint a Kiafene, aki a Micsodát szerzette, csak nem követek el?
Mondta pedig mindezt az Úr 1999. esztendejének július 27. napján.
S legott író lett.
Nem is rossz!
Nem is jó!
Író.
AA
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Adorján András:
Iksz Ipszilon stílust vált
Maga is kezdte sokallani a keselyűt, dögvészt az írásaiban. Végül is az élet nem csak ebből áll, csak leginkább. De például szokott néha sütni a nap is, rendszeresen kitavaszodik, nagynéha kedvesen is szólnak az emberhez. És más örömök is akadnak. Amikor például átkereszteli barátját Isz Ákos-ra (amit annak tündéri neje nyomban felvesz a repertoárjába az azonos tőről fakadt Bor Isz mellé) az nem szép, de milyen jó! És más verbális ökörségek is bejönnek (műemlékvédő szakember = rombudszman, és effélék.) Igenis, az élet szép is! Örökítsük meg hát ezt az arcát is!Dupla szerencse, hogy a spontán felismerés, meg egy napsugaras történet egyszerre pattant ki a fejéből. Gyorsan, átéléssel, élvezettel írt. A tolla csak úgy száguldott a hófehér papíron. Ebben is jelképet, bíztatást látott: tiszta lapot nyit: még semmihez sincs késő! Madárcsicsergést vélt hallani. Lendületesen haladt, s olyan keresetlenül szellemes slusszpoénnel zárt, ami egyik fő erénye volt.
El sem olvasta, rögtön odakanyarította a címet fölé!
Így szólt: MINDEN MINDEGY (folyt. alább!)
Minden mindegy
Mióta készülök megírni, de
Nem volt sehogy érkezésem, mire
Való hiszen a semmit dalolni meg
Amikor világos: minden mindegy!
Mindegy, hogy rút egy ákombákom
Vagy rendezett és fésült az írásom
Választékos szavam, vagy egy merő baz' meg
Ha egyszer nem titok már: minden mindegy!
Mindegy, hogy használom-e az eszem
Hogy húst, vagy csupa egészség füvet eszem
Valahol előbb-utóbb fájni kezd itten
Újra csak kiderül: mindegy minden!
Ami csak van, horpad és rozsdáll, lassan összeomlik
Végül a legnagyszerűbb eszme is megromlik
Homályosul a szemed, tompul az elme
- Jótétemény mintegy, -
Hogy ne értsd, ne fájjon: mindegy
Minden mindegy, minden mindegy!
Tahi, 2000. augusztus 15.
/Forrás: a szerző 2012.06.30-i levele/*B.Kiss-Tóth László