Ledér könnyelműséget sejtető, hangzatos laza fityfiritty, az esetre, ügyre,
életre rá sem hederítő magatartással, megnyílvánulással merő ellentétben áll
az eresz mélyhangú, stabititást, oltalmat nyujtó védelem.
L’élek konstelláció a felülről - elvileg lezáró, - beborító háztető, azaz a
falhoz csatlakozó téralkat legfelső része: az eresz. A fedélszék tartozéka, a
talajnak eresz alatti keskeny sávja, az a perem, amely egensúlyi biztonsággal
megvéd sok bajtól és veszélytől. Azt a tudatosan megformált célt, életcélt és
(élet)hivatást, melyre nézve létesül amindenkori eresz, a csapások és pusztulás
fenyegető veszélyét magában rejtő tényezők, ( vihar, szélvész, stb.) igyekszik a
természet erőivel szemben féltőn megvédeni, épségben megtartani.
Leonardo da Vinci hasonlata szerint egész életünk olyan, mint a gyertya
lángja: folytonos változásból áll, melynek dinamikai egyensúlyát a különféle
irányban mozgó erők harmóniája biztosítja. Elegendő egy parányi zavar e
csodálatosan bonyolult égési folyamatban és máris felborul az egész egyensúly,
amit emberi életnek nevezünk. Ez a rejtélyes konstelláció, ami e csodálatos
egyensúlyt biztosítani hivatott – amit (akit!) Léleknek nevezünk: mindig csak az
agy-idegrendszerünkön nyílvánul meg, akár befelé, saját megunkkal szemben;
akár kifelé, a környezettel szemben.
Ugyan lehetne a kérdés eldöntésére – szellemi küzdelem – jegyében
vitatkozni azon, hogy valamely betegségnek melyik része fontosabb – az orvos
szempontjából: vajon a „szervi” (organikus) rész-e, vagy a szorosan
vett „idegrendszerbeli” (lelki-komponens” rész? A beteg szempontjából az
utóbbi fontosabb, hiszen a beteg minden baját éppen az idegrendszere útján
érzi és szenvedi. Ezzel együtt definiálható is: az életprobléma ma
idegprobléma.
Úgyszintén a közösség szellemi életének mindenkori vezetői, irányítói,
vagy a kultúrélethez való kötelező alkalmazkodás leginkább az idegrendszert
vette igénybe, mely az agyidegrendszer hatalmas fejlettségéhez vezetett. Ennek
eredményeként a létfenntartás erőfeszítése túlerőlteti az idegaparátust, amikor
sérül, rokkan az idegrendszer.Félelmekben, iszonyokban és kényszerérzetekben
szenvedők, akiknek „semmi szervi bajuk nincs!” - keresik az oltalmat.
Csakis a társadalmak közé ékelődő elemek: a kapzsi irigység és óriási
méretű gyűlölet szüleménye a csalás, csábítás, ámítás, álnokság, hamisság,
rablás, gyilkosság, - minden vétek, minden bűn csodálatra méltó pontossággal
szerepelnek a Nyilvántartásban. A fegyházak lakói ártatlan fehér bárányok
azokhoz képest, kik az irigység és gyűlölet lelki ragályát tudatosan terjestik,
beoltják gyermekeink, ífjaink szívébe. A kultúra világában egyetlen háborúnak
van csak létjogosultsága, ez pedig az eredendő bűn, az irigység és a gyűlölet
elleni irtóhadjárat!
Csak az harcol igazán a békéért, aki az igazi szeretet zászlóját lobogtatva,
az irigység és a gyűlölet ellen harcol. Régesrégen megíratott már: „Hálókat
hullat a gonoszokra, tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.”(Zsoltárok
k.11:6) Menedék az, ami a menekülőnek védelmet vagy vígasztalást nyújt.
Menedék a hegyvidéki turistaház, az otthontalan szegények számára a
nyomorúságos tömegszállás, a politikai menekültnek nyújtott állami védelem
a kiadatást kérő állammal szemben... A történelemben az ó- és közép-
korban a templomba menekülő bűnös mentesülése a halálbüntetés alól...
Bántatlanságot ki biztosít a mindenkori embernek? Az egyszerű pásztornak, a
tanult tudósnak: a bűnös embernek?
Inog a föld, - orkánok sivítanak, árvizek öntik el az országokat,
kontinensek sorsa veszélyeztetett, minha minden összeesküdött volna, hogy
mindazt, amit évezredek, évmilliók óta a civilizáció felépített, rombadöntsék.
Az ellentétek valósággal kiélesedtek a szenvedélyeknek ebben a küzdelmében
úgy, hogy szemben állnak egymással nemcsak a nemzetek, népek, fajok és
osztályok, hanem világnézetek, hivatások, sőt szembekerültek egymással a
korok és nemek, de még a családtagok is.
A világrecsegében megrémült embernek, a kultúrembernek is szüksége
van, - akár a fecskemadárnak oltalomra, védelemre, a Kegyelem kifeszített
függőleges erősségére, az érettünk „bűnné lett” ereszre.
A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre
