A jó politikus, amikor úgy érzi, jó felé halad az ország szekere, fellélegzik és örül.
A két tábor politikusainak éppen ezért nem egymás elpusztítására törekvő harcosokat kellene látniuk a másik oldalon, hanem az a hivatásuk, hogy " egy kocsi két kerekeként, egy arcnak két szemeként ....egyetlen test pompás részeiként" működjenek.
Az egyet nem értés soha nem lehet gátja a nagyrabecsülésnek.
Az egyén is csak a feladatokra szövetkezett közösségben találhatja meg politikai kiteljesedését.
az átélt, viharos emberöltő tapasztalatait éppen a generációk jelzik, miképpen gördül a társadalom kereke, s a társadalmak mindig generációkba tömörülve végezték tennivalóikat.
A politikus legyen kész az emberavató, szövetséget kínáló kézfogásra a fényes szelek árnyékában felnőtt, a maga közösségi feladataira szövetkezett nemzedékkel és az utánuk érkezőkkel is. Tegye tárgyilagossá és szigorúvá önmagával szemben az a felismerés, hogy minden kor fiatalsága az előttük járó nemzedék tükörképe, s egyben kritikája is. Mérlegelje aggodalommal, vajon képes lesz -e rá az ideálok hiányát megszenvedő fiatal nemzedék, hogy elvégezze a rá szabott történelmi feladatot. Hogy olyan hazát teremtsen, amelyben mindenki-a maga nyelvén is otthon érzi magát.
Akik erre, s a lélek demokráciájának megteremtésére szevetkeztek, azok viselhetnek akár csőnadrágot, vagy más újdivatú holmit, használhatják a fiatalság sokakat megütköztető, saját réteg nyelvét.
Lehet e feltépni azt a sebet, amely még be sem gyógyult?
Ha még él is sokakban a névtelenségbe kapaszkodó félelem, összességében növekszik a felelősségérzet, születőben van az olvasótábor holdudvara, az a demokráciákat éltető emberi közeg, amelyet kövéleménynek nevezünk.
A közmeggyőződések, amelyek a hatalom modern értelmű racionálása, moralizálása jegyében a szabadság, egyenlő emberi méltóság- a teljes és hatékony érvényesülésére irányulnak, nem valami jámbor óhajt, hatástalan erkölcsi előírást, hanem félelmetes erejű, reális politikai szükségességet jelentenek- melynek figyelmen kívül hagyása rendkívül súlyos következményekkel jár.
Igazságtalan az egyetemi felvételi rendszer, megoldhatatlan a fiatalok lakásproblémája, s vontatottan halad az egészségügy rehabilitációja.
Demonstrálnak tehát az egyetemisták is, mert nincsenek megekéágedve, változást szeretnének.
Mert ez március! Önmagában program, önmagában magatartás.
Ady felfogása szerint minden nemzedéknek kell egy március.
De csak úgy lehet az első március örökébe lépni, hogy programjaikkal visszaállítják igazi értelmét és megszégyenítik a kisajátító álhazafiakat.
- Hazánknak válságos és sorsdöntő korszakában élünk és hitet kell tennünk emberségünk és magyarságunk mellett.
erre kötelez bennünket március nagy öröksége, mert minden március minden idők magyar ifjúsága számára a tetemre hívás hónapja, amikor az első március számon kéri az új márciusokat.
az első március elsikkasztott örökségét újra fel kell emelnünk.
Ebben az embertelen és magyartalan világban csak úgy láthatjuk biztosítva jövőnket, ha szilárdan hisszük, hogy hívek maradunk az első március szelleméhez.
Szabó Piroska
