Keresztények voltak a hunok?

Badiny Jós Ferenc:

JÉZUSHITŰ ATILLA

 

Valószínűleg meglepődik a kedves olvasó, amikor Atillát ,Jézushitű” -nek nevezem, hiszen hivatalos történelmünkben semmi jó tulajdonságot, cselekedetet nem találunk Atilláról- a hunok nagy királyáról. Már a nevének írása így két “t” betűvel – annak a JORDÁNESZ-nek a találmánya, aki Attiláról azért írt “történelmet”, hogy emlékét is tönkre tegye.

A hamisításban Jordánesznek az utódja HELTAI Gáspár, aki Kr. u. 1550 körül írt könyvében folytatja Atillánk becstelenítését. Sajnos ezt a könyvet is hivatalosította az MTA, mert kiadásra került. (HELTAI Gáspár: Krónika az Magyarok Dolgairól. Kiadó: Magyar Helikon 1981.)
Ha megkaparjuk ezt a Heltait, rögtön meg is kérdezhetjük, hogy miért ír “magyar” történelmet olyan ember, aki nem magyar, hanem a “germán” ügy szolgálója.
Ugyanis HELTAI eredeti neve HELTH és 1526 után Nicholsbergben katolikus plébánosként működött és csak németül beszélt.
Miután a református és az unitárius hitre is áttért, 1536-ban megtanult magyarul és Erdélyben tevékenykedett, de ha a ”barbár” magyarokról volt szó, akkor mindig német volt.
Azért említettem e két “hamisítót”, mert ilyeneknek és hasonlóknak az írásait őrzi a “magyar” történelemtudomány.
Atillával – ismétlem -, a hunok nagy királyával bele kell mélyednünk a hunok történelmébe, mert – mint írva vagyon:
“Kr. u. 440-től a hunok voltak az urak és a rómaiak a szolgák” (Nestor Krónika) és Atillának fizette a békeadót Bizánc és Róma.
Ezért követtek el mindent Atilla ellen, nagyságának, méltóságának csökkentésére, és azt tanították róla, hogy: “Atilla egy különösfajta oroszlán, akit arannyal kell etetni, különben széttépi a világot, mert boszorkányoktól született szörnyűség- mint minden hun. De a feje mégis kopasz, orra olyan,mint a disznóé, a füle lóg, mint a vadászkutyáé, beszélni nem tud, csak morog.” Nevét napjainkig – tehát jó 1500 éven át – rosszul írták két “t” betűvel, hogy semmit se jelentsen.
Friedrich Klára vette sorrendbe ,,ATTILA” ilyen nevével írt Krónikákat, írásokat és közlöm is az alábbiakban:

Magam is hallgattam a Kossuth Rádió “Vasárnapi Újság” c. egyik adásában egy “magyar”, római katolikus “atya” beszédét, amint korunkat az “ős-gonoszok” idejének minősítette, és így sorolta fel az “ős-gonoszokat”: Nabukodonozor, ATTILA, Hitler, Napóleon és Sztálin.
Itt az ideje tehát, hogy megismerjük ATILLA nevének helyes értelmezését, mert ez az értelem megmagyarázza Atilla ,Jézus – hitűségét” is.
A nevét tehát így kell írni – két “L” betűvel ATILLA. Ugyanis ez a sumer nyelvtani szabályok szerint való, ahol “A” jelentése “víz”, mint eredetforrás és átvitt értelemben “tudás”. (Példa erre
E-A jelentése, a tudás temploma.) “TIL” jelentése “élet” és a hozzá ragasztott “LA” a határozó névutórag, amit ma névelőként használunk, mint “A” és “Az”.
A-TIL-LA jelentése tehát:
az életet adó élet vize.
Az “élet vize” kifejezés pedig igen közel hozza Jézus Urunkat, hiszen Ő mondta így:
“Valaki pedig azon vízből iszik, melyet én adok neki, soha meg nem szomjúhozik, hanem ez a víz örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ôbenne. “( János 4: 14.)
ATILLA tehát azért kapta ezt a nevet szüleitől, mert ők ”Jézushitűek” voltak, de azért is, mert a táltosok meglátták a gyermekben a jövendő hatalmas urát, uralkodóját. Ezt a ,Jézus hitet” ma vallásnak
nevezzük. A hunok birodalma igen nagy volt és még hatalmasabb nagy királya – Atilla – népének vallását követte. Azt mondhatjuk tehát – mai kifejezéssel-, hogy a HUNOK “keresztények” voltak. A korabeli történészek mindent leírtak. Így például a “Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum” írja: “az evangéliumhirdettetik a szkíták és a dákok között”. (30,2,92-93.)
Egy másik így ír: “az észak-dunai nemzetségek mind keresztények”. (Zeiler: Des Ori gines Chrétiennes dans les provinces danubiennesde l’empire romain. Paris 1918.)
Kr. u. 399. évben Szent Jeromos határozottan írja így: “a hunok zsoltárokat énekelnek és Szittyaország hidegét a hit melege tölti be”. (Ambrose milánói pap írása: “Epistulae” 107.)
Orosius pedig Kr. u. 418-ban arról emlékezik, hogy: “Hunok töltik be a nyugati és keleti templomokat”. (Historiae AdversumPaganos VII. 41. 8.) Ez az írás azt bizonyítja, hogy a Hun Birodalomban voltak keresztény templomok.
Említettem ZEILERJ. nevű történészt. Fontos ismerni a nevét, mert a régi írásokból ô gyűjtötte be a legtöbb bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy szkíták alatt a hunok értendők. Az orosz történészekmár a XIX. században is azt állították, hogy a magyarok a szkíták. (Zapiski istorischeskago filologicheskago fakulteta. S. Petersburgkago Universiteta 25. 1895.)
Az elmondottakból látjuk, hogy ezeket a “templomba járó” keresztényeket hun-szkíta-magyar néven ismerik a régiek. Így ATILLA e három név alatt szereplő egy azonos nép nagy királya, aki népének vallását követi, keresztény – “Jézushitű”. Ezt a “Jézushitet” – mint vallást – NESTOR patriárka emlékében nevezik a történészek nesztoriánizmusnak.
Jó lesz,ha megismerjük ennek tanait, mert így jobban megértjük Atillának a lelkiségét és kiválóságát, melynek erejével a nyugati és keleti birodalmak felett uralkodott. Ugyanis Nestor Kr. u. 428-431 időben volt ennek a vallásnak a fője, mint pátriárka, és róla nevezték így ezt a kereszténységet. Előtte is létezett ez a hiedelem – szintén mint vallás – és akkor “áriánus- kereszténységnek” nevezik ÁRIO (ARIUS) püspök után, akinek a tanait Nagy Konstantin császár törvényesítette a 2. Niceai zsinaton, Kr. u. 325-ben. Ezek az áriánusok voltak azok a “keleti keresztények”, akik nem követték a Szent Pál (Saul rabbi)-féle, általa kitalált kereszténységet, a “szombat” (sabbath) zsidó hagyományt sem, hanem a hétnek “hetedik” napjául a “Legyőzhetetlen “NAPISTENT” (Sol Invictus-t) ünnepelték. Így maradt meg pl. az angol nyelvben a SUN-DAY a maI napig.
Nálunk is így volt 1. István királyig, de ez a Szent István nem engedte meg, hogy így nevezzük a hetedik napot, hanem népgyűléses térítéseket, vásárt rendeztetett, és így maradt meg zsidó-kereszténységünk ünnepe, a vasárnap. A Saul-Pál tanait törvényesítő római kereszténység tűzzel-vassal irtotta ezeket az ariánusokat azért, mert Szentháromságuk az Atya-Anya-Fiú volt, addig, míg Kr. e. 431-ben, az Efezusi zsinaton győznek Mária hívei, és a zsinat most ugyanazt a titulust szavazta meg Máriának, amit az egyiptomi vallás Isisnek tulajdonított – azaz Istenanya és a zsinat “Istenanyaként” kanonizálja Máriát. Így az ariánusoktól átvett és kanonizált ,,Mária-Boldogasszony” valójában magyar ősvallásunk Isten-Asszonya, akit a nép “hét” formában tisztel. Köztük legnagyobb aNagyboldogasszony. Ennek leányai: a szülő, fájdalmas, havi, gyertyaszentelő, sarlós, segítő Boldogasszonyok és a Szűz-Kisasszony a legfiatalabb, akit a néphit Jézus Urunk Édesanyjával, Máriával azonosít, és keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Érdekes a néphagyomány erre vonatkozólag:”meddő asszonyok kilenc hetet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.” – Aki kedden mos, az megbántja a Nagyasszonyt.
- Kedden tilos az erős munka, viszont elkezdésre szerencsés a kedd.
- Például “tyúkültetésre”. Jó lesz, ha részletesen megismerjük ezt a hagyományt. Közlöm ,,A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus vallása” c. könyvemben írottakat az alábbiakban:
Az ôsi hit ma is él
Honfoglaló őseink bizonyára csodálkoztak, amikor a hittérítők nekik egy szokatlan összetételű Szentháromságot hirdettek, amely ugyan az átfogó magyar istenképnek része – Atya, Fiú és Szentlélek -, de mégis csak csonka része. Az Atya és Fiú mellől hiányzik a Gyermek, akit ugyan a földre szállt Fiú gyermekkora elég jól pótolt. A Szentlélek mellől hiányzik az Örök Értelem és az Örök Anyag. A Boldogasszony-Hármas teljesen eltűnt, s valóságos csoda, hogy Szent István halálos ágyán mégis Neki ajánlotta országát és népét. Szűz Mária, Jézus Földi Anyja beazonosítása sem járt még a mai napig teljes sikerrel, talán a Kisasszony alakját kivéve, de Őt sem Isteni Személyként, hanem egy alacsonyabb szinten – bár külön szerepben.
De az ősvallás erejét jelenti, hogy azóta Szűz Mária alakja differenciálódott, kiszélesedett, és a Szűz mellett tovább él az Anya és az Ég Királynője is. Mindenesetre csak a magyar egyházi énekeskönyvekben vannak külön fejezetekben a Mária- és Boldogasszony énekek!
Legnagyobb nehézséget jelenthette azonban az Örök Anyag isteni lényegének feladata. Nem voltak többé szent hegyek, szent .folyók (Ister), szent források (a későbbi búcsújáróhelyek kiindulópontjai), s mondai jellegűvé vált a Világ Aranyos Szeglete, a Magyar Haza. De a kenyérre ma is azt mondjuk, hogy Élet, s az útszéli keresztek, kápolnák és szentképek ma is a régi felfogásról tanúskodnak.
A magyar nép tudta, hogy az Örök Istenhez az új hit útján is el lehet jutni – hiszen a földre szálló Istenfiút ő is várta -, de nem adta fel a többi jól bevált út használatát. Ez eredményezte vallási türelmességét és az “új” hitbe való “belenyugvását”. Mindezt összefoglalva a Háromlényegű Kettős Szentháromság szimbólumát egy ismertebb alakban adhatjuk vissza:
Úr-Nammu nevű sumer papkirály törvénytábláján volt a “hatágú” csillag, mint kétszeri hármasság az ő hitviláguk (vallásuk) szimbólumaként. Ma nálunk a “kereszt” a vallási szimbólum. Náluk a “hatágú” csillag volt, amit a zsidóknak sikerült ellopni tőlük a babiloni fogságuk idején. De a hozzájuk elérő és hajdani “gnosztikus” világszemlélet is bizonyítja ezt, mert a gnosztikusok megőrizték a Jézus Urunktól eredő “Miatyánkot”, mely így kezdődik:
“Miatyánk és Anyánk! – Te, ki túl rajtunk és bennünk vagy, szenteltessék meg a Te szent neved a kétszeri hármasságban.”

A sumer kétszeri hármasság jelképének értelme és jelentéstartalma Jézus Urunk minden mondását teljesen érthetővé teszi, és az eddig félremagyarázott kijelentéseit logikusan megmagyarázza. (Úr-Nammu Kr. e. 2100 körül uralkodott, és mészkőből faragott “kőtábláját” a következő oldalon láthatja az olvasó.

Keresve kutatom nagy titkaidat -
pedigjól tudom, kis ember vagyok.
Egyetlen kincsem csak az, mit adtál …
s ami mindig a szememben ragyog.
A Hit, a Lélek
amit mi – [oldi kontárok -
csak eltemetünk,
de értékelni, Hozzád emelni
nincs elég erőnk, se elég betűnk.
Magyarok Istene!
Te csak mindig adsz,
s mi mégis mindig tobbet kérünk.
Összetett kézzel várunk, remélünk.
És lassan elfogy a magyar élet,
a sok nap, év mind - mind elmegy.
Csak egy marad itt - mindig, jiró·kké:
A Te Irgalmad, nagy Kegyelmed.
(BADINY)

A Magyar Ősvallás Éve
(Három napból áll az esztendő)
Ha a fenti ábrán az óra járásával egyező irányban haladunk, megkapjuk a naptári év lefolyását meghatározó erőpárokat:
- Gyermek - Boldogasszony (Anya)
- Fiú - Nagyasszony (Nagyboldogasszony)
- Atya - Kisasszony.
Azt hiszem, összetartozásuk logikája világos és nem szorul magyarázatra.
Az Erőpárok időszakai nem teljesen egyeznek. Ez abból következik, hogy a Szeplőtelen Fogantatás a Gyermek születése előtt történik. Az időszakokat népmeséink logikája szerint napoknak, a Magyarok Istene napjainak nevezzük.
A Magyarok Jó Istene
felé vezető utat mutatjuk, és tanítjuk azt is, hogy miképpen látták az Ő Hatalmasságát őseink - a hitvilágukban. Azért tesszük ezt, mert a judai-kereszténységben hiányzik az Isteni Nő-elvűség, amit a magyar népi hiedelem olyan titokzatosan, de erős hittel- a mai napig megőrzött.
A kereszténységben - talán éppen az Isteni Nő-elvűség hiánya - okozza azt a tényt, hogy a SZERETET - amit] ézus “ÚJ TÖRVÉNYNEK” nevezett – sokszor még a családon belül sem érvényesül úgy, amint annak lennie kellene. Pedig a sok judai-keresztény felekezetbe szétverődött magyarság ismeri János Evangéliumát,
ahol is a 13. rész 34. verse szerint Jézus Urunk így mondta:
“Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelele titeket, úgy szeressétek ti is egymást. ” (Az eredeti görög szövegben nem “parancsolat” van írva, hanem “törvény”.)
Arra a “magyar-keresztényre” pedig, aki így- szeretet nélkül él, az Isten Nagy Törvényének ítélete hull, hisz ezt is megmondta a vérünkkel testet öltött Isten-Fiú így:
” .. .mindaz, aki haragszik az ő atyafiára ok nélkül- méltó az ítéletre”.. (MÁTÉ 5, 22.)
A “magyarokra” , akik nemzeti öntudat nélkül élnek, és így “ok nélkül” haragusznak azokra az atyafiaikra, akik a nemzettestvéri szeretet gyakorlását, egymás megbecsülését kérik, és az ősök tiszteletét hirdetik, bizony csak érvényessé válik ez az “ítélet”. Mert Istentől nyert kötelességünk a “világosság” terjesztése. Az “igazság” tanítása és hirdetése, hiszen ez a népnevünkben is parancsként ott van. MAH-GAR … MAGYAR … az ősi nyelven: a “TUDÁS NÉPE”.
Jézus Urunk mondta így:
“Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetik el a hegyen épült várost. Ti vagytok aföldnek savai, ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg….? Nem jó ezután semmire, hanemhogy kidobják és eltapossák az emberek”. (Máté, 5,13-14.)
Legyünk igazságosak … Nem “eltaposódik” minden “megízetlenült” magyar ebben a nagy világban?
Olvasóink között igen sokan vannak, akik elmélyednek az Istenre való gondolásban. Vannak, akik “magyari hiedelem” szerint élnek és olyanok is, akik más, keleti magyarázatok szerint haladnak.
De minden igaz út Istenhez vezet, mert minden igaz ösvény az övé. Egyik olvasónk az alábbi gondolatokkal köszöntött minket:
“Az Isten utáni kutatás a szeretet korlátlan adományozásából és azokból a velejáró bámulatos felfedezésekből áll, melyek révén új és bőségesebb szeretetet lehet adományozni.
* * *
Mivel az Isten bennetek lakozik, már át is hidalta a véges és végtelen közötti hézagot.
* * *
Minél jobban megközelíti az ember az Istent a szeretet által, annál nagyobb annak az embernek a valósága.
* * *
Az emberi tiszta gondolat az, ami az Isten felé vezérel titeket. “
A Boldogasszony
Írtunk már sokat a MAGYAROK ISTENÉRŐL. Arról a népi hiedelemről, amelyikben elődeink benne hitték a “női, Isteni Teremtő Erő” hatalmasságát és azt – megszemélyesítve – NAGYBOLDOGASSZONYNAK hívták. Minden teremtett ember Égi Édesanyjának hitték, akit az Atyaistentől elválasztani nem lehet.
Ennek az ősi hitnek aztán igazán nem volt nehéz elfogadni Jézusnak, mint a földre jött FÉNY FIÚNAK édesanyját – Máriát a Nagyboldogasszony leányaként, aki szeplőtelenül fogantatva, Szűzként viselte szíve alatt az “égi küldöttet”, hogy az “emberként” szülessen a Földre szabott Törvény szerint.
Mária – Jézus Édesanyja – tehát ZI-DE-ES lánya a Nagyboldogasszonynak, akit a régiek a FÉNY SZÜZÉNEK ismertek. Zi-de-es … a káldeusok nyelvén van.Jelentése: “beavatott, felkent”. De a néphit így nevezi az édesanyát is – amikor azt mondja: “a zides“.
El kell fogadnunk a népi hiedelem ezen hagyományát, mely megmaradt az elnevezésben, hiszen minden édesanya, aki életet szül e világra, “beavatottja” lesz az Isten örök, nagy Titkának, amellyel a Teremtés Rendjét és Törvényét megszabta.
Csakis ez a “felkentség vagy beavatottság” adhat az édesanyáknak oly hatalmas erőt, melyről így nyilatkoznak a látók, a költők:
“Minden erőnél erősebb erő:az anyai Szeretet. Emberi testbe iiltiiziitt NAPFÉNY. Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő erős gyöngeség.”(Gárdonyi Géza Az Egri Csillagokban írja így.)
Amikor tehát a NAGYBOLDOGASSZONYRÓL, Magyarország Oltalmazójáról beszélünk – a MAGYAROK ISTENÉBEN élő FÉNY SZÜZÉRE gondolunk, akinek földi leánya – Mária – feladata volt világra hozni a FÉNY FIÁT, Jézust. Szeressük hát nagyon Máriát is, aki földi hivatása után megboldogultan visszatért a Nagyboldogasszony kebelébe!
Higgyünk abban is, hogy a Teremtés Rendjének Titka ma is küld kiválasztottakat és “hivatottakat” . A népi hiedelem ezeket a születésük szerint ismerte fel. Így a tavaszi napfordulókor született leánykákat Boldogasszony Lányának mondták, és a téli napfordulókor született fiúk – a Fény Fiaiként – Táltosok hitében voltak.
Ezek voltak a “született” és nem “lett” Táltosok. Éppen úgy, mint pl. a “hetediknek” született fiúgyermek is Táltos volt.
Aztán ezeknek a Táltosoknak és Boldogasszony Lányainak – mint született hivatottaknak – valóban az volt a hivatásuk, hogy a Magyarok Istenét szolgálják úgy, hogy a Benne képzelt Férfi- és Nő-elvűség Szentháromságait és azok kegyes közelségét megismertessék mindenkivel. Így maradt meg a “térítésig” a hatágú csillaggá összefonódott kétszeri Szentháromság a lelkekben – mint Atya-Fiú-Gyermek és Nagyboldogasszony-Boldogasszony- Kisasszony – a Magyarok Istene Atya és Anyai Gondviselésének megszemélyesítésével.
Ez a “titok” a térítés után is élve maradt. Valóban titokként a regösök és táltosok rendjében, és amikor a kegyetlenség nemcsak az ősi magyar hagyománykincs irtásához fogott, hanem a hosszú idegen uralmak a hagyományok hirdetőit is kínpadra vitték – aranyba, ezüstbe verték a szent jelképeket, hogy megmaradjanak a királyi és egyházi edényeken.
Így találtuk meg pl. az Árpád-ház utolsó ágacskájának, a Tös-I zárdába szenvedésre ítélt Erzsébetnek a kincsesládáján is – a titkos helyre vésett – hatágú csillagokat. Ez a vasláda pedig 1300 körül készült.
A “hatágú” csillag tehát eredetileg nem Dávid-csillaga, hanem a Magyarok Istenének kebelében hitt férfi- és nő-elvűség kétszeri Szentháromságának a titkát rejtő jelkép, amelyet a középkori zsidóság azért tudott kisajátítani, mert a magyarság szent jelképe akkor már az a kereszt volt, amelyre Őt – Jézussal együtt – felfeszítették.
A Magyarok Csillaga
De mégsem nevezhetjük a hatágú csillagot – a magyarok csillagának. Ugyanis ez nincs kapcsolatban az égbolttal, hanem a Magyar Hitnek egy Istent-mutató jelképe. A MAGYAROK CSILLAGA az égen tündököl. Az Ég Könyvébe írt magyari hagyományok egyik hirdetője.
Görög neve CASIOPEIA és a magyar hagyomány ebben a “W” alakú csillagképben az égi Csodaszarvas, a szarvat viselő csodaszarvas ÜNŐ (tehát anyaszarvas) csillagagancsát látta. Ez a hagyomány nagyon mély eredetű és visszaviszi népünket a KUS-imivoltához. Ugyanis LANDSEER John (1769-1859) – az angol régészeti csillagászat jeles tudósa – szerint ennek valódi neve: KUSHIOPEIA … és jelentése: A KUSOK KIRÁLYNÉJA.

Érdekes megjegyezni ennél az adatnál azt, hogy a judai-kereszténység, ahol a Kám-KUS-Nimrudi származásból eredők az “átkozottak” és a “SEM-i” származásúak a “kiválasztottak” – amikor a 17. században elvégezte a csillagképek neveinek – egyházi érdekű – átértékelését, ez a KUSHIOPEIA, a Kusok Királynéja – MÁRIA MAGDALÉNÁVAL lett azonosítva. A zsidó csillagászat és a zsidó hagyomány szerint ez a csillagkép BETHSABE-nak Salamon anyjának égi trónja (Bethsabé nem volt zsidó, hanem hitita).
A káldeusok is ismerték és tőlük vették át a babiloniak, ahol a neve: mul LU-LIM (Deimel: Planetarium Babylonicum 248. alatt).
Káldeus neve: USU-SI. Jelentése: a KOS SZEME.
Persze itt most felmerülhet az a kérdés is, hogy ha már a zsidó hagyományban ez a csillagkép “Salamon anyjának égi trónjául” van elismerve, akkor a judai-keresztény egyházi “átértékelés” miért nem Máriának, Jézus anyjának ítélte oda ezt az égi lakóhelyet, és miért éppen Mária Magdalénát érte a megtiszteltetés – a Salamon anyjával való egyenjogúsítással. .. ?
Erre választ ad Szentjeromos “Onomasticon” című munkájában, amikor is az északi sarkcsillagot nevezi STELLA MARIS-nak, azaz ,,Mária Csillagának”.
Érdekes itt visszamenni megint a káldeusokhoz, akik a mai északi sarkcsillagot – vagyis a Kis Göncöl rudas csillagát – mul IBILU-É-MAH néven vésték agyagtáblára.
Erről részletesen írok “Az Ister-Gami Oroszlánok Titka” c. könyvemben, és elmondom, hogy ennek magyari értelme “a mindentudó, hatalmas ifjú háza“, és a néphagyományunkban mint “világügyelő” található meg. Miután a káldeusok Én-Lil csillagaként tisztelték, a “világügyelő” és a földre szállt “legyőzhetetlen Isten” – a Fény Fia – Jézus Urunk között, szinte isteni titokzatosságú kapcsolat érezhető. Ez a misztérium is beletartozik abba a mélységes hiedelembe, mellyel néphagyományunkban kialakult a Magyarok Istenének kettős elvű alakja. A Vallás és a Hit sohasem nélkülözi a misztikát, és azt a hiedelmekben megtaláljuk. Így a Magyar Hitben is ott van.
De a fényesen ragyogó Göncölszekér – misztériummal, vagy anélkül: a magyar néphagyomány tulajdona!
Megtaláltuk Atilla korabeli nyelvünket …
Amikor a Nemzetközi Orientalista Kongresszus 1974. évi és a Sorbonne-on tartott megnyitó ülésén – igen dobogó szívvel- így kezdtem előadásomat:
“a holtnak tartott sumer nyelv nem tűnt el, hanem megmaradt a magyar nyelvben”,
a világ minden részéből odasereglett sumerológusok hangosan kinevettek. De a végén minden jóra fordult. Ugyanis az 1012-ből származó Tihanyi Apátság Alapítólevelében lévő “magyar szórványokat” mutattam be nekik, nagy falitáblákra írva. Ezeket a sumer nyelven olvasták el, és a saját nyelvükre fordították a jelentését.
Amikor az “ötödik” szöveget mutattam be, a Tel-Avivból érkezett sumerológusok egyike azt kiáltotta felém: “mit akar maga ezekkel a sumer szövegekkel…?” … “Nagyon köszönöm (mondtam), hogy ezeket maga sumernek ismeri fel, mert én eddig azt hittem, hogy ez magyar” és bemutattam az alapítólevelet,fali nagyságban kinagyítottan. Néma csend lett. A teremtele volt, és a kongresszus elnöke – prof. LABAT – akkor jelent meg, amikor megkezdtem az előadásomat. Mivel csak az én előadásomra jött be és az előttem szóló prof. KRAMER-t nem hallgatta meg, különös kitüntetésnek vettem megjelenését. Az isvolt, mert előadásomat kiskönyvben kinyomatva az asztalra tettem,és ebből prof. Labat 10 példányt vitt el. De nem ez a fontos, hanem az, hogy 5000 év távolában a Kr. u. 1000 körüli “magyar” nyelvet a kongresszus “sumernek” elismerte. De hogyan jutunk el a címben írt Atilla korabeli nyelvünkhöz? Segítenek ebben a nem magyar, hanem “idegen” tudósok és kutatók, és napjainkbadr. Heribert ILLIG német kultúrtörténész tanár, aki “Wer hat an der Uhr gedreht?” című könyvében (Econ Verlag, München 2001) azt bizonyítja, hogy a 7. századtól a 10. Századig terjedő idős zak sohasem létezett … tehát mindaz, amit a történészek írnak – mint “történést” ebben az időszakban, az mind hamisítás.
Könyvének első fejezetében így ír a “hatalmas” Nagy Károlyról: “Der gekriinte Herscher hat niemals gelebt, so wenig wie der kronenede Papst und die versammelten Zeitgenossen “. (Amegkoronázott uralkodó sohasem élt, még kevésbé az őt megkoronázó pápa és összegyűlt kortársai.) Az első fejezet címe is érdekes így:
“A kitalált Károly – a kitalált idő”. Mit jelent ez nekünk?
Azt, hogy a honfoglalásnak nevezett Álmos-Árpádi “hazatérésünk” sem ebben az időszakban volt, hanem korábban. Talán nem pontosan 300 évvel előbb, de kiszámíthatjuk, valószínűsíthetjük akkor, ha alapul vesszük azt a hagyományt, mely Atillától Álmosig “hét” generációt említ. Ez a “hét” generáció kitölti az ILLIG-i 3 évszázadot. Így a Tihanyi Apátság alapítólevelében lévő ősmagyar nyelvünk az előtte lévő hét generáció alatt is ugyanaz volt, és így mondhatjuk, hogy megtaláltuk az Atilla korabeli nyelvünket.
Ezért pedig hálás köszönetet mondunk dr. Heribert ILLIG professzornak, mert az ő segítségével még prof. Grover S. Krantz amerikai antropológus azon állítása is megerősítést nyert, mely szerint Krantz a magyar nyelvet “mezolitikus nyelvnek” ismeri fel, mely “megelőz minden neolitikus bevándorlást” . (Könyve: ,,At európai nyelvek földrajzi kialakulása”. Fordító: IMRE Kálmán.)
De dr. Krantz még azt is kimondja, hogy “a magyar nyelv Európa legősibb, helyben maradó, mezolitikus nyelve”.
Tekintve, hogy a mai hivatalos álláspont szerint nyelvünk a finnugoroktól származó és az uraliaktól is “összelopkodott” szavakkal rendelkező valami, idézzük dr. Krantz ide vonatkozó megállapítását:
“Általában azt állítják, hogy az uráli magyarok egy bizonyos keleti pontról vándoroltak Kr. u. a 9. században Magyarországra. Ehelyett úgy vélem, hogy sokkal korábbi idôben az összes egyéb uráli nyelvűek terjeszkedtek kifelé Magyarországról. “Tehát pontosan annak ellenkezőjét bizonyítja, mint amit a mai, itthoni történészek tanítanak. Sajnos munkásságukat a Magyar Tudományos Akadémia befolyásolja, mert az általa (vagyis az MTA által) kiadott “tankönyv”: “A magyar nyelv történelmi és etimológiai szótára” szerint nyelvünk szavainak 8,5%-a finnugor, 8%-a török, 14%- a szláv, 32 %-a ismeretlen eredetű és 31 %-a vitatott eredetű.
Összegezve az így kimutatott “összelopkodott” szavakat, azt kell megállapítanunk, hogy magyar nyelvünk 95% a nem a mienk! Ez a “hivatalos” álláspont. Tudjuk jól, hogy az 1848-as szabadságharcunk leverése utáni Habsburg politikai és szellemi terroruralom hivatalosította ezt a finnugor származási elméletet.
Üldözte és börtönbe zárta azokat a tudósainkat, akik szembeszálltak ezzel a hazugsággal, és hivatkoztak a magyar nyelvünket ismerő és beszélő idegen – tehát nem magyar – nyelvtudósok megállapításaira, akik közül legismertebb volt az angol SirJohn BOWRING, aki 1820-ban megjelenő – “The Poetry of Magyars” c. Könyvében így ír nyelvünkről:
,,A magyar nyelv igen messzire megy vissza, igen régi eredetű. Egész sajátos módon fejlődö·tt, és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő a hangzók hajlékonyságával és alakíthatóságával … A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke. ”
Most azt kérdezem: “van-e a világon még egy másik nyelv, mely ilyen tulajdonságokkal rendelkezik?
Ugye NINCS, hiszen sok szakember még az indiai szanszkrit nyelvet is az ősi magyarból eredezteti. De ez az ősi magyar nyelvünk nem azonos ,a mai beszédünkkel, a mai nyelvünkkel. (Mondhatjuk úgy is, hogy a mai “elrontott” magyar nyelvünkkel.) Ezért kell nagyon örülnünk annak, hogy a Tihanyi Apátság Alapítólevelében megtalált “magyar szórványok”,tehát a latin szöveg közé beékelt magyar kifejezések, melyeket az alapítólevelet író idegen papok nem tudtak latinul kifejezni – éppen Sir Bowring jellemzése következtében – képezik és őrzik ősi magyar nyelvünk írott emlékét, bizonyítékát.
Nyugodtan nevezhetjük tehát ATILLA nyelvének, melyet nem papírra, hanem rovásbotokra, rovásírással véstek hun-magyar őseink.
Géza (Gecső) fejedelem uralkodása idején csakis ezt a rovást használta az egész nemzet. A “Szent Istvánnak” nevezett 1. István királyunk idején szivárog be a latin “abc” és az “idegen” honfoglalók tűzre hányják a rovásbotokat. Megszűnik szellemi függetlenségünk és nemzeti-önállóságunk is. Pontosan úgy, amiként Sir Bowring jellemezte nyelvünk hatalmasságát, nyelvünk “rontásával”, rovásunk elpusztításával népünk irtása is megkezdődik.
De most azt kérdezem az olvasótól: tudja-e, milyen volt a mi hatalmas ősnyelvünk? Ismer talán belőle néhány szót vagy kifejezést?
Nem kell messzire menni a keresésben, mert ez a név – A-TILLA - a ma “Mah-GARnak” nevezett (sumír), sokezer éves nyelvünkegyik szava. Nézzük csak a jelentését a DEIMEL és LABAT szótárak alapján.
,,A” (D. 579.) jelentése “VÍZ”, de igében “MEGTARTANI” értelmű.
“TIL” (D. 73/6.) jelentése “ÉLET”. (Asémi-akkád nyelvben “BALATU”, tehát mondhatjuk azt, hogy a mi BALATON-unk az “ÉLET-TAVA”.
“LA” a meghatározás ragja a sumírban. Ez a mai határozott névelő.
“ATILLA” tehát “AZ ÉLET MEGTARTÓjA” – “AZÉLET VIZE” neve szerint, de Ő életében is a hun-magyar élet őrzője, megtartója volt. Nemzettestvéreinek sokaságát csak a “víz” hatalmához lehet hasonlítani, és a bőségben, jólétben való életet is biztosította, és az ehhez szükséges “mindent” valóban nevezhetjük “az élet vizének”.
De ősi nyelvünket megismerhetjük az “egyetlen”, fennmaradt olyan nyelvemlékből, amelyben megtalálhatók az ősi beszéd szórványai.
Ez a Tihanyi Apátság Alapítólevele, mely 1055-ben kelt. Tartalmazza I. ANDRÁS magyar királyunk által alapított Tihanyi, Benedek-rendi Apátság részére adományozott birtokokat és azok határait. Ősi nyelvünket a latin szöveg közé beékelt magyar nyelvű szórványok tartalmazzák. Vegyük elsőként a nevet:“TlHANY”.
“TICHON” -ként van leírva, és a későbbi -latin nyelvű – okiratokban Tikhon, Tikoniensis, Tichoniensis. Ennek a névnek az ősalakja:
TI-KU-UNU
Elemezzük ezt a kifejezést a sumír-mahgar nyelvszabályaiszerint:
“TI” (,,Til”-böl) = “élet”. “KU” = fényes, tiszta, kegyes, szent (Jules Oppert, az “EME-KU” kifejezéssel kapcsolatban utal arra, hogy a “KU” imádást is jelent és “szent” értelemmel kell
átvenni. Tehát “EME-KU” = “szent nyelv”. “UNU” = “ház” (de lehet “templom” is).
TI-KU-UNU jelentése a “Szent (kegyes) Élet Háza” (temploma).
Tihany ősi elnevezésének ismertetése után nézzünk meg néhány szórványt:
HULUOODI ZAKADAT.
Ennek eredeti alakja így van írva:
HUL-LU-HU-DD-I ZA-KAD-DA-ATU.
Elemezve:HUL (vagy HAL) = “pusztulás”. HUL-LAL = “halál” és “hulla”. UD (AD) jelentése “őrző”, de lehet “atya” is. A szóvégi ,,I”, mint ma is “övé”. Az első rész tehát a “HALÁL ŐRE” jelentésű.
A második részben: ZA = “kő”. KAD-DA = “kettő”, ATU nem más, mint UD változata, vagyis “őrző”. Tehát ZA-KADDA- ATU jelentése: “határkő” – két őrző köve, vagyis a birtokokat elválasztó “két határkő” megnevezése.
MUNARU KEREKU és MUNARU BUKU
Mindkét megjelölés egy apátsági birtokra vonatkozik, de MU = mag, NA = kő és ARA-U = őrlő. Összetéve a jelentéseket, tehát adódik a “magot őrlő kő”, vagyis a “MALOM“. “MÓ- NÁR” népiesen “malomgazdát” jelent.
PUTU WA EIEZE(et)KNEZ GISNAU
Ennek eredeti alakja így van írva:
PATA-MU-IGI-ZI(et)KI-EN-ES GI-IS-NA-GU
Elemezve: PATA-MU-IGI-ZI azonos a sumír PA-TE-SI, vagyis “papkirály” értelemmel, és így nevezte népünk a “kegyes, igaz uralkodót”. KI-EN-ES jelentése:“Isten gyermeke”. GIIS- NA-GU = “nagy úr”. Miután a “kegyes” értelem is szerepel ebben a kifejezésben, itt arra kell gondolnunk, hogy a Tihanyi Apátság főnökére, apátjára vonatkozik a fenti elnevezés.Megerősíti ezt a lehetőséget a község legrégibb neve: APÁTI, vagyis a “kegyes, nagy úr a Tihanyban székelő APÁT”. Most az a nagy kérdés, hogy ezeket a leírt szövegeket miképpen beszélték?
Lehetséges pl. az, hogy a HULUOODI ZAKADAT a HOLLÓDI SZAKADÉK volt, vagy a MUNARU KEREKU MÓNÁR KERÉK, MALOM volt? De talán még mélyebbre kell hatolnunk a múltba, és itt ATILLA származásának megtalálása hozhatja a megoldást. Nézzük, hogy mit írnak
ATILLA SZÁRMAZÁSÁRÓL
Vegyük sorban a Krónikáinkban található adatokat. Anonymus: “a nagyhíríi ésigen hatalmas Atilla királyról” beszél. A Képes Krónika (1358) szerint: “a Hunok, Médek, Gótok és Dánoknak királya”
A Budai Krónika (1473) szövege a következő: ,,ATILLA Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki ENGADI-ban született, a nagy NEMROTH unokája, a magyarok, médek és gótok királya, a födkerekség félelme és Isten ostora”.
Thúróczy Krónikája (1486) szerint: “a Hunok, Médek, Gotok és Dánoknak királya”.
Kézai Krónikája még hozzáteszi, hogy “ETHELE, a viselet módjában és alakjában (öltözködésében) mind maga, mind nemzete a médek módját tartja vala “.Birodalmának hatalmas nagyságát is Kézaimondja el így: ” őseinek első csapata Sicambriától kezdve sorjában amennyiben
egyik kiáltása a másikig elhallhatott – Németország Colonia (Köln) városig szokott vala éjjel-nappal állani, a másik LITVÁ-ig, a harmadik a Don folyó partján, a negyedik JADRA (Zára) dalmácziai városig állomásoz vala, kiknek áradó szavából s világ négy része megtudhatta, mit csinál ETHELE, vagy milyen táborozással foglalkozik.”
Tudjuk, hogy Atillánál járt a bizánczi Priscos rétor, aki így ír:
Atilla a szkíták leghatalmasabb királya, akinek udvarában a szkíta királyoknak egész hada nyüzsgött”.
A Priscos-szal egyidőben Atillánál tartózkodó római követ – Romulosz – így nyilatkozik: “Soha sem Szkítia, sem más országok uralkodói kozül soha senki nem roppantott ilyen rövid idő alatt olyant, amit Atilla művelt, hogy egész Szkítián kívül az óceánszigetén is uralkodik és a rómaiakat adófizetőjévé tette”.
A nyugati történelem szemlélet Szkítiát és Atillát is a magyarokkal azonosítja. Így a XIX. század egyik legnagyobbika – Thierry Amadé – így ír “Heldenbuch Etzels Hofhaltung” c. könyvében:
” Volt Magyarországon egy nagyon híres király, kit ATILÁNAK neveztek. Soha, sehol nem akadt hozzá hasonló. Gazdagságban és nagylelkűségben senki sem ért fel hozzá. Tizenkét koronás király szolgálta. Tizenkét herceg leste parancsait. Harminc gróf, lovagok, nemesek és számtalan fegyveres is. Ez a király annyira igazságos és emberséges volt, hogy párjára találni sem lehet. “
De megindokolja Atillának “Dán királyi” címét is, amint mondja: ,,A szászok nagy népszövetségének területe az Északi-tengerig és Jütlandig nyúlt el és magába foglalta a szintén hun fennhatóság alatt lévő Dániát is”.
De vissza kell térnünk Thuróczy János Krónikájához, mert ő így ír Álmosról. (“A magyarok krónikája” – Magyar Helikon Kiadó, Bp. 1978):
” … Álmos, aki Ügyek fia volt, ez meg Csabáé, ez meg Eteléé, vagyis Atilláé, aki Bendegúz fia volt, ez meg Tordáé, ez meg Személyé” (és tovább így sorolja fel a leszármazást): .Ete, Opos, Kadicsa, Berend, Szultán, Bulcsú, Balog, Zombor, Zámor, Lél, Levente, Kölcse, Ombóde, Miska, Mike, Beszter, Budli, Csanád, Bökény, Bondofard, Keve, Keled, Dáma, Bor, Hunor, Nimród, Kus, Khám, Noé.
Aztán Álmos nemzette Árpádot, Árpád nemzette Zoltánt, Zoltán pedig Taksonyt.” A biblikus NOÉ az “ősapa”, de Thuróczy idejében a bibliai teremtéstörténet volt az elfogadott. Valamit csak megtudunk tőle Atillára vonatkozóan, és szerinte Álmos Atilla ükunokája volt. Tehát még közelebb kerül nyelvemlékünk nyelve az Atilla idejében beszélt magyar nyelvünkhöz.
Bemutatom itt SzentGenovéva képét. A “keresztények”szentje, aki – az egyházi leírás szerint 423-ban született Párizs környékén.

Birkapásztor volt. Azért “szent”, mert (így írja az egyházi tanítás) “amikor Atilla Párist körül zárta ő szökött be a városba, sok élelmiszert vitt, és ezzel mentettemeg a lakosságot az éhhaláltól”. A római egyház “Atilla – ellenes propagandája” ez. Ugyanis Párizs ebben az időben még nem létezett. Bizonyítékként fogadjuk el dr. Rudnay Egyed írását – “A nyugati kultúráról”.’ Atillánkhoz kapcsolódó történelmünket nem lehet “európai ízűvé” változtatni. Meg kell maradnunk a kaukázusi térségben, hiszen a Budai Krónika határozottan állítja, hogy “Atilla ENGADI-ban született”. A biblikusok mindenáron a Holt-tenger mellett szeretnék megtalálni Engadit, de ez lehetetlen, mert a sumírnak nevezett”mah-gar” nyelven EN-GA-DI jelentése: a “TÖRVÉNYHÁZÁNAK- URA” (birtokosa) ésEDESSA-nak volt a megkülönböztető jelzője. (Talán hasonlóan ahhoz, ha így mondjukma: BUDAPEST székesfőváros.) A “törvény-ház” kifejezés alattvalami olyasmit kell érteni, mint az “országház” vagy “királyipalota”, “királyi vár”. Hát ilyen helyen született a mi Atillánk. De talán az édesanyja, a “királynő” és “királyné” származhatott az Edessa-i ADIABANI királyi házból, éppen úgy, mint] Jézus Urunk Édesanyja. Ez a származástudat azonban kétirányú volt. Legjobban Atillában élt, és ez ad magyarázatot cselekedeteire, szerénységére, egyszerűségére, igazságosságára és Istenes voltára.
Atilla tehát tudta azt, hogy ő Jézus-házi király, vagyis Jézus Urunk Édesanyja családjának, az ADIABANI királyi háznak a leszármazottja.
A “szocialista” felfogást valló történészek azért akarják mindenáron Ázsiából, a kínai fal mellől származtatni a Kárpát-medence hunjait, mert Atillának Engadiban való születésével és nagykirályi voltával politikailag és vallásilag is folytatódik a ,Jézusikirályeszme”. Azt is figyelembe kell venni, hogy Jézus Urunk születésekor Engadi-Edessa város és állam római fennhatóság alá tartozott, és így az ottani királyi család uralkodását a rómaiak nem háborgatták, nem ellenezték, hiszen a hunok segítsége nélkül nem győzhették volna le a gótokat. ULDIN (383-410) támogatja nagy sereggel a rómaiakat a gótok ellen.
Az ő uralkodása alatt szakad le Rómától és önállósítja magát a Bizánci császárság 395-ben és keresi a kárpát-medencei hunok szövetségét. Így haENGADI-EDESSA Bizánc “felügyeletébe” tartozott, az ottani ADIABANI királyság még nagyobb függetlenséget élvezett, és Atilla ebben az időben született 390-400 körül. Atilla az évezredes, hatalmas HUN BIRODALOM létezésének “félidejében” született, felfokozta a legmagasabbra a hun hagyomány erejét, és visszaállította a Hun Birodalomnak a régi határait – a Sárga tengertől az Atlanti óceánig.Itt az ideje, hogy emlékezzünk HUNORSZÁG “keleti”részére is. Ezért közlök “két térképet”, melyet köszönettel átvettem SZÁSZ Béla munkájából’. Egyiken Hunország “keleti” fele

és a másikon az “Ázsiai Hun Országok” láthatók még Kr. u. 150 körüli években.

De van bizonyítékunk arra is, hogy a Sárga folyó mellett- ORDOS-on – is hunok éltek már a Kr. e.-i 2000 évben. Ezt részletesen leírtam egyik könyvemben,
Jó 30 évvel ezelöttarról irtak az újságok, hogy egy magyarul beszélô francia szerzetes Kínában, a sárga folyó melletti ORDOS területénmagyrul beszélô népet talált. Engem hatalmába keritett ez a hír, és elhatároztam, hogy elmegyek ORDOS-ba.
Buenos Airesben a Jezsuita Egyetemen a KELETI INTÉZET igazgatója voltam, és így kapcsolatom volt az ottani “Kínai Nagykövetséghez” és ezen belül a “kultúrtitkárhoz”, aki kiválóan beszélt spanyolul.
Ez a titkár jól ismerte “magyar” származásomat, és egy bizalmas “barátságféleség” alakult ki közöttünk. Elmondtam neki szándékomat Ordos meglátogatására vonatkozóan és azt is, hogy azért akarok oda menni, mert az ottani nép magyarul beszél. Négyszemközt voltunk és így válaszolt: Ordoson már nem fog találni magyarul beszélőket, mert ezek Mao-Ce-tung-ellenesek voltak és Mao kiirtotta őket. Peking környékéről telepített oda jó kínaiakat.
De időrendben hozzánk közelebb is megtaláljuk ezt – ahogyan én mindig nevezem – “Szent Sólymot”, mert a Pártus Birodalom királyai szentelték meg azzal, hogy királyi koronájukra tették.
Bemutatom itt a Pártus Birodalomhoz tartozó Adiahani királyság uralkodóját.

Neve: SANATURK és Kr. u. 91-109 években uralkodott. Királyságának fővárosa: “ENGADI-EDESSA”.
Ez az adat már Atillához visz minket. Ő láthatta a pártusok “Hatra” városának a templomában azt az ősi “Szentháromság” szobrot, amit egyik könyvem közöl”. Atilla tehát ennek a Szentháromságnak a hitében született, ebben élt, és azért küzdött, hogy ez a Szentháromság megmaradjon a lelkekben a Szentlélek erejeként.
Mint az ADIABANI királyi család tagja hitt a küldetésében – és származástudata erőt adott neki a máig is csodált Hun Birodalom vezetésére – politikai síkon – és a Jézus-hit erősítésére, az IGAZSÁG szolgálatában, Jézus Egyházának megmaradási reménységével.
A származástudat másik ereje pedig a hun nép lelkében élt. Abban a néplélekben, amelyik Atillában valóban a jézusi utódot látta. A “gyógyító” utódot – a “korbácsos” ISTEN OSTORÁT. Ezért nevezhetjük Atillát az ,,ATYA-ANYA-FIÚ” Szentháromság védelmezőjének is.
A “Szent Sólyom” hiedelme alakul át EMESE ősanyánkkal a TURUL monda lelkiségévé. De Atilla nagyságát, egyéniségét, hitvilágát és szándékait csak akkor ismerhetjük meg, ha teljesen felderítjük a római, bizánci és a kárpát-medencei – Atilla korabeli – történelmi eseményeket. Ez az időszak ugyanis azonos akereszténységünk kialakulásának idejével. Nagy Konstantin a IV. Század első felében lesz a konstantinápolyi (bizánci) “istencsászár” és a “züllött- Róma” küzd a hatalomért. Száz esztendő sem telik el és Atillának már vazallusa, adófizetője mind a kettő, az Isten- Anya nélküli “hiányos kereszténységben”.
Atilla hitvilágában pedig a “teljes Szentháromság” eszméje uralkodik. Tehát nem kíméli a “hitetleneket”. Tisztán látja, hogy a jézusi szeretettörvényt felváltotta Saul rabbi ideológiáján felépült önsanyargatást, aszkézist követelő és tanító, politikai hatalomra törő “egyház”. Ezért törli el a föld színéről a kolostorokat, ezért segíti az “egyház” megtisztításáért küzdő AETIUS római herceget hatalmas hun sereggel. Békeadót pedig azért követelt, mert bölcs volt. Tudta jól, hogy pénz nélkül Róma és Bizánc nem lesz képes a saját egyházát politikai hatalomra emelni. Korának leghatalmasabb uralkodója volt, de a pompa és gazdagság teljében is jézusi egyszerűséggel élt. A hozzá folyamodókat kegyesen segítette. A görög Priszkhoz Rhetor így írt róla:
“Atilla nem volt »barbár«. Nem hivalkodott pompájával. Bármelyik alattvalója díszesebben volt öltözve, mint a nagykirály. Atilla egészen egyszerű ruhát viselt, és ez a ruha csak a tisztaságával tűnt ki. Vendégei elé arany tálakat, arany és ezüst serlegeket adatott, gazdag, változatos ételekkel és italokkal. Ő maga viszont csak fatányérból evett és fakupából ivott. “
Atilla hagyományismeretét és hagyománytiszteletét bizonyítják a róla szóló régi írások. Tehát a “Szent Sólyom” – mint hitvilági tartalom – nála is megtalálható, hiszen címere a “TURUL” volt, amit zászlóin is viselt. De most azt is kérdezhetjük, hogy látta-e Atilla Ordosban a hun királyi koronát? Ha látta, akkor miért nem vette birtokba? Valószínűnek tartom, hogy Atilla korában Ordoson is uralkodott egy hun kiskirály, akit Atilla is tiszteletben tartott, mert ott is lehetett egy nagyon régi hun királyi dinasztia, mely elismerte Atilla “nagykirályt” .
Így kellett ennek lenni, hiszen a kínai zarándok SUNG- YUN – így ír a hunokról (Kr. u. 519-ben):
“A világ négy égttijáig, egészen Khotan-ig terjeszkedik el a világ leghatalmasabb népe, a hunok“.5
De CALANUS is hasonlóan ír a hunokról. Itt tudni kell azt,hogy CALANUS egy hatalmas munkában foglalkozik a hunokkal ,,ATILLA” c. könyvében. Calanus Pécs püspöke volt Kr. u. 1188-1218 években. Könyvét “hét” kéziratban őrzik. A sárospataki ev.-ref. főiskola könyvtárában is őriznek egy “Atilla-Kódexet”, melynek címe: .Leonardus Aretinus in vitam et mortem Attilaeregis Ungarie”.
Én a British Museum egyik kézirat-gyűjteményében találtam egy 1469-ben másolt Atilla-kéziratra, és ennek az első lapjára írt “bevezető fejezetet” mutatom be a következő oldalon eredeti nagyságában:”
A latin szöveg magyar fordítása a hun-magyar azonosság bizonyítéka:
“Kezdődik Juvencus Celius Calanus Dalmatának torténete Athiláról, a Hunoknak királyáról. A Hunok, akik Avarok is, most pedig Ungárok, a mint a történészek többnyire mondják, Meotisznak, a Schyták tavának legvégin, a jeges Tanaisz meg a Masszagéták kegyetlen népei között laktak. Ezek a macedoni Fülöp (fiának), Sándornak, aki őket a legmeredekebb hegyek közé zárta, halála után igen gyors lovaikra ráülve s a Kaukáz hegy mogül elôrtörve, az Etiópokat meg Arabokat s az egész Keletet leigázták. Aztán belépve a helyekre, ahol ma laknak, eleinte Hunnoknak, azután egyik királyukról Avaroknak hivattak. Végre mindkét elnevezésből vett néven Ungároknak neveztettek, s az így adott nevük megmaradt egészen a mai napig. “

A “PÁRTUS BIRODALOM” (Kr. e. 250-Kr. u. 326) Jézus Urunk születésének az idejében volt a leghatalmasabb. Egyetlen ellensége a Római Birodalomnak éskétszer verte meg a római légiókat. (Harán és Jaffa.) Samária és Galilea is hozzátartozott Jézus születésének idejében, és ezt a hatalmas Pártus Birodalmat aHUN nép alapítja. A régi írók a Kárpát-medence-Káspi-Aral térség és Mezopotámiának nevezett (mai Irak) és a Pártus Birodalom területén élő népet szkíta néven ismerik és említik, és hitvilágukat “szkítizmusnak” nevezik.
Így Jézus Urunkat is “arámi szkíta” származásúnak vélik. A “szkítizmus” tehát faji származást és hitvilági tartalmat (vallást) jelöl. Mondhatjuk úgy, hogy Jézus Urunktól kezdve az utána következő és évszázados vitákig is. Jó példa erre az alexandriai zsinat, ahol HIERONIMUS, a júdeai Bethlehem püspöke és EPHIPHANIUS ciprusi püspök (Kr. u. 399) “eretnekségnek” bélyegzik és kiátkozzák a szkítizmust – mint a minden zsidógyökértől mentes Jézusban való hitet – a “szkíta néppel” együtt.
Ezt a zsinatot azért szervezték, mert a Római Birodalom Kr. u. 395-ben ketté szakadt. Anyugati rész – Róma központtal- már elfogadja a Saul-Páli, zsidógyökerű kereszténységet, de a keleti – Bizánc – még nem. Itt Nestor patriárka küzd a zsidósítás ellen haláláig (Kr. u. 440.). Hatalmasak a viták! De ezek a vitatkozások valójában a hunok által jutnak eredményre, ATILLA hatalmával. Ugyanis Atilla hun birodalmának politikai, katonai és gazdasági felsőbbrendűsége következtében Róma szinte vazallusi helyzetbe került.
Ugyanis éppen a legnagyobb viták idején mutatta meg ATILLÁNK a jézusi szkíta lelkület és hitvilág igazi valóságát. A római hagyomány így emlékezik róla – amikor Rómát meglátogatta
- egy érdekes történeti leírásban:
“Mikor a római pápa Atilla előtt állt kíséretével, egy római költő ugrott Atilla elé és szavalatában Atillát Istennek nevezte. Atilla bilincsbe verette a költőt, máglyát rakatott és az összekötözoött költőt arra dobatta, mondva:
»máglyát érdemel az, aki Istennek nevez egy embert«, Mielőtt a máglya tüze elérte volna a költőt, levetette a máglyáról őt és csak a leírt költeményét égette el.”
Ilyen volt Atilla!

Forrás: http://www.magyarmegmaradasert.hu/szerzok/badiny-jos-ferenc/item/1704-j%C3%A9zushit%C5%B1-atilla
Forrás: http://szkitahun.wordpress.com/2012/04/24/jezushitu-atilla-badiny-jos-ferenc/ 
*B.Kiss-Tóth László 2013.05.12.

B.Kiss-Tóth László a(z) postafiok.hu domainen keresztül	1:34 (10 órája)
címzett: Gulyás

Ausztráliában élő Csapó Endre barátunk két nemzetközi (megjelent) és egy

magyar vonatkozású (ezután megjelenő) politikai elemző írása: 

Csapó Endre:

Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus

(Megjelent a Magyar Élet 2013. május 2-i számában)

A múlt század két világháborújának eredményeként Európa elfogadta (ez így szépen hangzik) az Amerikai Egyesült Államok gazdasági és politikai irányítását. Ez azt jelenti, hogy Amerika folytatta addigi élete rendjét, Európa államai viszont azóta is csak alkalmazkodva kénytelenek élni új gazdasági keretek között, és megvalósítani az Európai Uniót annak Amerika által kijelölt útján, egyszóval járni a neoliberális utat. Mint ismeretes, ezt az Amerikából eredô utat hazájában más néven tisztelik, odaát a neve neokonzervatívizmus, csak azért, mert ez a korlátozatlan – tehát liberális – kapitalizmus Amerikában a konzervatívként ismert Republikánus Párt átirányításával valósult meg.

El kell tehát fogadni a szabadpiaci kapitalizmus kétnevûségét, amit az is indokol, hogy annak európai partnerei számos vonatkozásban eltérnek az éppen uralkodó amerikai politikai rend természetétôl. Nyugat-Európa egykor marxista politikai pártjai a leghívebb kiszolgálói az amerikai szabadpiaci kapitalizmusnak, de konzervatív pártjai is elfogadják, mint a globális kereskedelem kialakult rendjét. De nemcsak politikai ellentétek találnak egymásra ebben a transatlanti ölelkezésben, hanem európai szekularisták, ateisták is megértik egymást az amerikai felekezeti fundamentalistákkal. Közelebbrôl: az európai politika vallásközömbössége, vallásellenessége ellentéteként az amerikai politikai életben számottevô jelentôsége van a vallásfelekezetek által hirdetett elveknek. Ennek a logokai összeférhetetlenségnek különös terméke e két ellentét összefonódása. Magyarország nemzeti érdekeinek érvényesítése során nehezen viseli ennek a dilemmának olyan termékeit, amelyek politikai támadásokban nyilvánulnak meg mind Amerikából, mind Nyugat-Európából. Ezért fontos tájékozódni ebben a témában is.

Míg Európában a vallások keresték meg a népeket, országokat, Amerikába a bevándorlók vitték magukkal a vallást. Nem egyszerre, nem tervszerûen, minden csoport vitte a magáét, és mindenütt és nem egységesen ezek a felekezeti gyülekezetek alkották meg a helyi tarsadalmat. Az alkotmányosság, államiság sokkal késôbb tudott csak kialakulni. Spanyolok, franciák katolikus közösségeket hoztak létre, de távol lévén Rómától, nem alkottak államalkotó erôt. Az angol protestánsok jobb helyzetben voltak, hívôi közösségre alapítottan, magukkal hozott önállóságukkal többre vitték. Közülük kerültek ki a puritánok, akik megôrízték függetlenségüket a késôbb kialakuló állami hatóságoktól, tôlük eredeztetik az amerikai demokráciát.

Amerikában soha nem volt államvallás, egyházi domináció, nem volt szükség elválasztani az egyházat az államtól. Nem is látja el az állam az egyházakat, de nem is kell, mert a gyülekezet eltartja az intézményt, amit a hívek magukénak tekintenek, a nehéz pionír idôkben élet-, vagyon- és létközösség voltak, ez a szellemiség ma is él.

A nagy, gazdag területre évszázadokon keresztül odavetôdött népelemek Istentôl kiválasztott nemzetnek tekintették magukat, a földi javakat, gazdagságot ennek alapján értékelték, a szolgálatukra rendelt rabszolga is égi járandóság. Hosszú út vezetett a rabszolgaság megszüntetéséig, aminek során egyházak is szétszakadtak, például a babtisták, metodisták. A rabszolgaságpárti Southern Baptist Convention ma Amerika legnépesebb felekezete. Észak és Dél harcában többszázezer harcos lelte halálát, akik fanatikus hittel Istennek tetszô ügyért küzdöttek és áldozták föl magukat saját igazságukért mindkét oldalon. Az amerikai szellemiséget még ma is eltölti a jó ügyért kiálló harc vallási igazolása.

Amerika népe tehát vallásos, mert az élet rendje a vallások köré épült, a késôbb jöttek ebbe illeszkedtek be, mert ez volt az általános. Nem különös, ha egy városkában húszféle vallás mûködik.

A múlt század hatvanas éveiben hódított a szekularizáció elmélete, ami szerint a hívôk kell hogy alkalmazkodjanak a nem hívôk viselkedéséhez, hogy az egyház visszahúzódjon a magánéletbe, mert ezt követeli a modernizáció. 1972-ben je-lent meg az elsô fontos áttekintés arról, hogy szemben a szekularizációs elmélettel, a vallás nem csökken az Egyesült Államokban, sôt, a fenti várakozásokkal szemben, a konzervatív, a modernitást sok ponton elutasító irányzatok erôsödnek.

A témában legnagyobb jártasságú Békés Márton így összegezi a felekezetek szerepét az amerikai jelleg kialakulására:

„Az új földterületet meghódító pioneerek elsôsorban protestáns felekezetekhez tartozók voltak. Európa területérôl az 1600-as évektôl kivándorló angol nonkonformisták hozták létre a keleti part államait, és ôk voltak azok, akik beljebb és beljebb terjeszkedve a kontinenst meghódították, feltörve a földeket és harcolva az ôslakosokkal. Ez az életforma, az Európából magukkal hozott elôzmények – az üldöztetés és a kirekesztés tudata –, az új életforma nehézségei mind azt mutatták, hogy egy összetartó közösség, amely bízik Istenben és szorgalmasan, szívósan dolgozik, megmaradhat az ismeretlenben. Ez persze generációkon áthagyományozódott tudatot alakított ki, amely a mai Amerika kulturális tudatát és identitását is meghatározza. Ez pedig egyrészt a protestáns puritánságból és a vallásos meggyôzôdésbôl származó normatívmorális megközelítés; másodrészt egyfajta erkölcsi felsôbbrendûség-tudat, amely párosul az amerikai intézmények tökéletességébe vetett hittel, s mindez kialakít egy tökéletességtudatot, egy morális felsôbbség-tudatot; harmadrészt jellemzô az amerikai politikai kultúrára egyfajta, Európából nacionalizmusnak nézett érzés, amelyet tökéletesen lefed a patriotizmus fogalom, amely valójában nem a származásra és a nyelvre, hanem a szülôföldhöz, vagy még tovább: egy közösséghez, egy kollektív kultúrához és az amerikai tudathoz, néha életérzéshez (!) való tartozást jelenti.”

Visszaemlékezünk az 1945-ben Európában megjelent amerikai katonák rátarti, felsôbbrendûséget sugárzó magartásukra, amit fokozott az is, hogy az általuk szétbombázott országok népétôl mindent magkapott illatos cigarettáért, csokoládéért. Csak a háború elsô éveiben még büszkeséggel dagadó keblû német katonákra emlékeztettek, akikrôl úgy véltük, hogy a sajátos német nacionalimus tette ôket olyanná. Minthogy az amerikaiak esetében semmiféle faji felsôbbrendûségi tudatot nem tulajdoníthatunk, már csak a köztük élő nem kevés feketék miatt sem, kell lennie valami másféle elôidézô tulajdonságnak.

Ilyenek lehettek a Római Birodalom légionáriusai is. A sikeres, nagy birodalom katonája, polgára részességet érez az erôbôl, ráragad az erôsek kiváltságérzete. A jenki hangos, szertelen idegenben is, érezteti, hogy a fény és erô országából való. Némely Amerikába vetôdött honfitársunk is elkábul az amerikai demokráciától, és becsmérli volt hazáját attól való elmaradottsága okán, pedig az igazi ok számára a tájékozatlanság. Ez a fajta felsôbbrendûség mutatkozott meg az elmúlt húsz évben Budapesten állomásozó amerikai nagykövetek arrogáns viselkedésében is.

Emberi tulajdonság, amit hitünk nevében vélünk igazságnak, azt kivetítjük másokra is úgy, hogy akik azt nem vallják, azok hitetlenek, akik mást vallanak, azok eretnekek. A vallások világában ez az alapja a fundamentalizmusnak. Visszamennek a fundamentumhoz, az alapozás idejéhez, amikor a „jó” oldalon csak igazak voltak, a „rossz” oldalon csak a gonoszok. A világ azonban nem ennyire csak fekete-fehér. Elgondolkozásra késztetô ez a másik idézet Békés Mártontól:

„A neokonzervativizmus normatív alapját – amint az amerikai alaphagyományokból adódik – a protestantizmus sajátosan amerikai változata adja, de ez a kereszténység meg van fosztva szociális tartalmától. S innentôl már könnyen megérthetô, hogy az állam szociális gondoskodását és a piac korlátlanságának megszorítását miért nem akarja a neokonzervativizmus. Ha röviden akarjuk összefoglalni, hogy mi a neokonzervativizmus, akkor azt mondhatnánk: gazdasági értelemben sajátosan amerikai, tehát európai szemmel liberális, míg kulturális tekintetben maximálisan konzervatív–tradicionalista iskola, amely emellett az amerikai értékeket – demokrácia, kapitalizmus, liberális társadalom – terjeszteni akarja, abból a megfontolásból kiindulva, hogy az morálisan és gyakorlati értelemben is felsôbbrendû.”

Wilson elnök közismerten vallási tébolyban szenvedett. Hofstadter politikatörténész megállapításai szerint Wilson, aki meggyôzôdéses hívô volt, hitt az amerikaiak isteni gondviselés-adta küldetésében, keresztény és amerikai civilizációs kötelességében illetve az angolszász kultúra felsôbbrendûségében és az amerikai demokratikus államrendszer tökéletességében és univerzális elterjesztésében. Tudományos körökben ez ismert dolog, a politika területén azonban kockázatos ezt hangoztatni.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar egy kiadványában (Megadja Gábor A baloldali gondolkodás bírálata – Erki von Kuehnelt-Leddihn politikai filozófiájáról) olvassuk az alábbiakat:

„Kuehnelt-Leddihn külön figyelmet szentelt a külpolitika kérdésének, pontosabban annak, hogy a baloldal milyen végzetes kimenetelû politikát folytatott. A program végrehajtója az I. világháború alatti amerikai adminisztráció volt. Ugyan a whig hagyományban is volt némi monarchiaellenesség és antikatolicizmus, ám a progresszív wilsoni adminisztráció esetében mindez betegessé vált, a demokrácia eszméje pedig ideologikussá (azaz demokratizmussá). Az amerikai és a brit baloldal mindent, ami nem modern, haladó, demokratikus, azt retrográdnak, »reakciósnak« tekintett, mely maradványokat el kellett tüntetni. Így Kuehnelt-Leddihn nézete szerint a legfontosabb (és végzetszerû) év 1917 a XX. században, amikor Amerika eldöntötte, hogy

elpusztítja a »régi világot«. ... Az amerikai beavatkozás nyíltan az Osztrák–Magyar Monarchia elpusztítására tört, ami sikerrel is járt – ezzel hatalmas geopolitikai jelentôséget és hatalmat adva Németországnak, és hatalmi vákuumot kreálva tôle keletre. Ez Wilson ideológiai dzsihádjának jegyében folyt, mely szerint »biztonságossá« kellett tenni a »világot a demokrácia számára«. Ám ennél is erôsebb volt Wilson antikatolikus és »reakcióellenes« meggyôzôdése, amely néha saját doktrínáit, így az »önmeghatározásét« is felülírták. Épp ezért hiába tartotta Ausztriát és Németországot »egy fajnak«, ez egy központi római katolikus nemzetet eredményezett volna a »pápaság uralma alatt«, ami megengedhetetlen volt. Ez az ideológiai hadviselés megakadályozott minden lehetôséget a békére, és totalizálta a háborút: a reakciónak eszerint vesznie kellett, azzal megállapodás nem volt köthetô. Wilsonra George Davis Herron volt nagy hatással, akinek részben »köszönhetô« az is, hogy 1917-ben nem történhetett békekötés. Herron nemzeti messianizmusa valódi modern »keresztes hadjáratnak« láttatta a világháborút a haladás, felvilágosodás, valamint a reakció, a Habsburgok, a Vatikán, a Junkerek erôi között. A végsô gyôzelem érdekében a nyugati propaganda igyekezett elterjeszteni a német és az osztrák hadseregrôl, hogy kegyetlen, vérszomjas, civilizálatlan barbárok.”

Ne áltassuk magunkat a mûvelt Nyugattal, a hozzáhasonulásunk általi megmaradásunk lehetôségével. Isten szent nevében és a felvilágosodás fényében szétverték Szent István országát. A fundamentalizmus gyôzött 1917-ben is, 1945-ben is, 1956-ban is, és most tenyerel bele a rendszerváltoztatást helyreigazító magyar törekvésekbe.

„Az amerikai biblikus küldetéstudat és a gondviselés általi kiválasztottság profanizált, modernizált megnyilvánulásának tekinthetô a wilsoni idealizmus és az újhegeliánus, újkantiánus liberális eszmeiségbôl kinôtt elmélet, amely a Hideg háborút lezáró rivális kommunista tömb szétesésével jelent meg és Fukuyama filozófus és Geoffrey Sachs közgazdász nevével fémjelzik. Matthew Arnold angol tudós 1888-ban talán erre a lelki, intellektuális magatartásra mondta Amerikáról, hogy »a ‘bolondok’ nagy civilizációja... az amerikaiak nem úgy látják a dolgokat ahogy azok vannak, hanem ahogy ôk látni szeretnék azokat; teljességel becsapják önmagukat«, amely józanító erejû drámai következményeket is produkálhat.” (Belvedere, 2001. aug. 5–8.)

Amiként a wilsoni fundamentalizmus tönkretette Közép-Európát, rá majd egy évszázaddal megjelent a színen egy másik fundamentalista amerikai elnök, akinek Közel-Kelettel kapcsolatban voltak látomásai. „Egy ember sincs a republikánus oldalon, akinek Bushhoz hasonló vonzereje és kiállása lenne” – mondta Peter Wehner, aki Reagannek és Bushnak is dolgozott. A politika és a vallás kapcsolatát kutató John Green szerint Bush személyisége volt a kulcstényezô abban, hogy felekezetektôl függetlenül elnyerte a fehér protestánsok támogatását. Véleménye szerint Bush nagy pillanata az volt, amikor egy vita alkalmával Jézust nevezte meg kedvenc politikai filozófusának.

„Az Izrael-lobbi mellett más mozgatórugói is vannak az Egyesült Államok közelkeleti politikájának, amelyek közül jelenleg az egyik legfontosabb az Evangéliumi Keresztények hatása. Ennek a mintegy 40 millió tagot számláló (fôleg a déli államokban elterjedt) vallásnak a követôi a Bibliára támaszkodva, vallási alapon támogatják Izraelt. A Biblia szerint ugyanis az utolsó küzdelem a »Jó« és a »Rossz« között a Szentföldön fog lezajlani, és ehhez a küzdelemhez szükség lesz a zsidókra. Egyrészt errôl a nagyon komoly szavazói bázisról nem mondhat le a Republikánus Párt, másrészt nem szabad elfelejteni, hogy George W. Bush maga is ennek a vallásnak a követôje.

Még egy fontos szempont az USA külpolitikájának vizsgálatánál, amirôl az európaiak hajlamosak megfeledkezni: az amerikaiak világnézete. Az emberek nagy részének az a meggyôzôdése, hogy országuknak küldetése van, ami nem más, mint az amerikai modell és a demokrácia terjesztése. Egész egyszerûen a közvélemény nagy része úgy gondolja, hogy nem szabad cserbenhagyni a térség egyetlen mûködô demokráciáját, Izraelt.”  (KisTáska, 2007. április 24. Surányi Gábor, Az Egyesült Államok Izrael politikája.)

„Egy sürgôsségi költség törvényesítése vitájában George W. Bush elmagyarázta, hogy a hatalmas pénzek szent célt szolgálnak: »Új demokráciák eresztenek gyökeret Irakban és Afganisztánban és Amerika büszke rá, hogy mellettük állhat. Ez a törvényhozás segíteni fogja Amerikát, hogy folytassa a szabadság és demokrácia elômozdítását.« Az egysége-sen Yes-szel szavazó szenátor és képviselô uraknak ugyancsak nehezére eshetett a meghatottság könnyeit visszafojtani. Az összeg, közel 76 milliárd dollár egyenesen Irak és Afganisztán további megszállására és nehézfegyveres »demokratizálására« lett elôirányozva, míg 4,2 milliárd külföldi segélyekre (beleértve ellenzéki csoportok és mozgalmak támogatását, diverzáns tevékenységet, katonai tanácsadást, az amerikai demokráciát hirdetô médiapropagandát) és más nemzetközi kapcsolatokat építô programokra kellett.” (EMPIRIA Magazin IV. évfolyam – Kuliffay Hanna írásai.)

„Az ifjabb Bush azt állítja magáról, hogy bûneit megbánt újjászületett keresztény, akit isteni megbízatás vezetett magas hivatalához. Beszédei tele vannak bibliai idézetekkel és olyan célzásokkal, amelyek arra utalnak, hogy neki kell elhoznia a Mindenható adományaként a szabadságot olyan világtérségekbe, mint a feszültségekkel teli Közel-Kelet. Az amerikai elnöknek ezt az ájtatosságát nemcsak a vallásos jobboldal, de a fôáramlatú tömegtájékoztatás is egyértelmûen támogatja és széleskörben népszerûsíti. ...

Amikor George W. Bush maga is elindult az elnökválasztáson 2000-ben, ôszinte meggyôzôdéssel közölte James Robinsonnal, hogy meg van gyôzôdve arról: Isten maga bízta meg azzal, hogy az Egyesült Államok vezetôje legyen: »Úgy érzem Isten akarja azt, hogy megpályázzam az elnökséget. Nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy a hazámnak szüksége van rám... Tudom nem lesz könnyû mindez számomra és családom számára, de Isten azt akarja, hogy ezt tegyem.«” (Dr. Drábik János: Világdemokratúra, 2006.)

*

Az újvilágba kivándorolt európaiak magukkal vitték hitük iránti igényüket, amelynek ôket korlátozó törvényeit a tengeri úton elvesztették, a hiányt önös érdekeik megfogalmazásával pótolták. Sok prókátor és hitmagyarázó nyomán sok új felekezet versengett a hívek kívánságait kielégíteni, az így közakaratnak megfelelô vallásos életet nem tudták kikezdeni az Európában oly sikeres vallásellenes mozgalmak. Amíg Európában a politikai hatalom megszerzéséhez demokrácia-ellenes az egyházak bevonása, Amerikában demokratikus is, meg természetes is.

Nehéz helyzetben van az európai kis ország, ha élni is akar a nagyhatalmi keretben. Kell hogy ismerje a baráti és szövetséges nagyhatalom természetét, érdekeit és akaratát, és azt is, hogy a benne uralkodó, karakterét képezô, hiterejû ideológia nem engedi, de érdekei sem engedik számára a kis ország szemléletének megértését. Ugyanakkor a kis ország a nagyhatalom háborús gyôzelmébôl fakadó, íratlan, de fennálló ellenôrzési és beavatkozási jogainak kényszerû tudomásulvétele mellett meg kell találnia – ha élni akar – alapvetô érdekeinek lehetséges módozatait. A demokrácia nem kôbe vésett akárhány parancsolat, hanem egy történelmi nézetrendszer, amelynek a természetet követôen eltérô értelmezése és megfogalmazása lehet a világhatalmi dominanciára törekvô nagyhatalom, illetve a nemzete pusztulását megállítani akaró, sorozatosan a nagyhatalmi törekvések áldozatává tett kis ország számára.

 -------------------------------------------------------------------------------------

Csapó Endre:

Az Európai Unió politrukrendszere

(Megjelent a Magyar Élet 2013. május 9-i számában)

Kezdetben vala az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK), másik nevén Montánunió, az 1951-ben alapított nemzetközi szervezet, amit hat állam: Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia hozott létre az acél- és szénkészletek kezelésére a tagállamok területén. Az Egyesült Államok is támogatta a kezdeményezést. Kimondottan gazdasági célzattal jött létre, mivel az 1940-es és 50-es években a megnövekedett igények miatt mindkét fontos ipari alapanyagból hiány keletkezett, és az együttműködés keretein belül lehetőség nyílt a készletek koordinált felhasználására. Az ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és végül az Európai Unió alapja.

„Történelmileg Európa hosszú idő alatt kialakult kultúrák közössége, amely ha olykor felbomlott is, mindig megőrizte magában azt az érzést, hogy egy igazi közösség része. Ez a kulturális közösség a maga etnikai és nyelvi sokszínűségével, és olyan »föderatív« intézményeknek köszönhetően alakult ki, amilyen elsősorban az egyház volt. Az európai intézményi mintát a latin kereszténység nyújtotta... Európában ma, legalábbis az első időkben éppen a kereszténységnek ez az évezredes egysége áll helyre, amely olykor mármár felbomlani látszott, de amely mégiscsak átvészelte az államok megalakulását és azok testvérháborúit is. A kereszténységben kiforrott identitáson alapuló európai egység újrateremtésének terve ma az Európai Közösség tagállamainak elég széles körben elfogadott célja.” (Wilfried Martens Belgium volt miniszterelnöke, az Európai Néppárt elnöke.)

Az Európai Unió hivatalosan a Maastrichti Szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre. 1995-ben Ausztria, Svédország ésFinnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket leváltotta az euró; azóta az eurózóna 17 országra bővült, legutóbb Észtország 2011. január 1-jei csatlakozásával. 2004-ben került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Málta, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott az unióhoz. 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió legújabb tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót. Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok életbe lépése elől.

Európa egységesítése elsősorban gazdasági követelmény, mint ahogy azzal is kezdődött, és sokáig azon volt a hangsúly, főleg a háborús károk rendbetétele és a gazdasági élet működőképessé tétele miatt. 1945 és 1990 között a politikai helyzet egyértelmű volt a katonai megszállás nyomán, az USA–USSR befolyási övezeteinek világnézeti követelményei szerint. Nagy különbség volt az elfelezett Európa nyugati illetve keleti része közt gazdasági és politikai téren. A Szovjetunió összeomlásával a változás a keleti részt érintette erősebben, a nyugati politika „átömlött”, amiről közel negyedszázados rálátással és a téma alapos ismeretében megállapítható, hogy az egypártdiktatúrából felszabadult népek nem azt a parlamenti demokráciát kapták vissza, amit a szovjet megszállással elvesztettek. Nem oda tért vissza az élet, amivé fejlődhetett volna az európai parlamentáris politika, ha nem szakadt volna meg annak sora, rendje.

Amíg a vasfüggöny mögötti népek a szabadulásra vágyakoztak, nyugaton alapvető változások mentek végbe a politikai és a gazdasági élet terén. Lassan, fokozatosan közelített egymáshoz a két világhatalom rendje. A mammutvállalatok terjedelme a kollektív jellegű adminisztráció felé szorította az amerikai államigazgatást, a „szocialista” államokban ugyanakkor az állami vállalatok a nyugati önállóság felé fejlődtek. A politikai szóhasználatban konvergencia néven emlegették ezt a fejleményt amitől egységes világszisztémát vártak. Az átmenetet ez megkönnyítette, a nyugatiak kótyavetyén kaptak ipari vállalatokat, amiket vagy felfejlesztettek maguknak, vagy lebontottak, ahogy számukra hasznos volt.

Tudjuk, hogy a rendszerváltoztatást az Egyesült Államok vezényelte le. Pöffeszkedett is, mint a szovjet veszély elhárítója, közben éreztette, hogy ennek fejében vezényli a felszabadultak politikai és gazdasági életét. Jelenlétét kibővítette Európa keleti felére is, vitte magával a kizsákmányoló kapitalista módszereit.

Nagy csalódás volt a magyarok részére az amerikai és a nyugat-európai politikai pártok, kormányok rokonszenve a magyarországi kommunisták iránt, ami lehetetlenné tette a szükséges és valóságos rendszerváltást.

*

„A modern, liberális kozmopolitizmus Immanuel Kant által kelt szárnyra. Az élet fintora, hogy egy ízig-vérig lokálpatrióta életvitelű filozófus szellemi szabadságából született. Egy világpolgár gondolatai… és Az örök béke című írásaiban fogalmazza meg azt a tévedést, amely később a liberálisok hazug paradigmájává válik. A kozmopolitizmus és a nemzeti államok nélküli »népszövetség« az ő hite szerint az örök békéhez vezet. Kant beszél egy lényeges erkölcsi kötelességről is, amit a maiak tudatosan elfelejtenek. Parancs, miszerint mindig úgy cselekedjünk, ahogy azt másoktól is elvárjuk, legfőképp amikor velünk szemben tesznek valamit. A feltétlen erkölcsi imperativus minden emberrel vele születik; akár betartja, akár nem. Azaz a világállam utópiáját, amelyben a nemzetek feloldódnak, nagyfokú humanizmus lengi körül. Érthető, hogy habár Babits is ezt veszi észre legelőször az írásban, az utókor hazug liberálisai már csak a határok nélküliségről beszélnek, persze értéksemlegesen, erkölcs nélkül. A háborúk okaként pedig nem a valódi bűnösre, a pénzre mutatnak, hanem az egészet a nemzeti értékekre kenik. Azaz összemossák a patriótát és a háborús bűnös sovinisztát.” (Nagy Ervin, A liberalizmus hazugságai.)

*

Az erkölcsi felelősséget nem érzékelő kozmopolita liberalizmus az uralkodó filozófiai szemlélet az angolszász vezetés alatt élő Nyugat-Európában. Ennek természetes következménye, hogy az Európai Unió ennek a szemléletnek alapján jött létre, és rendezkedett be működése során. A liberalizmus értelmében a demokrácia nem közvetlen a választói által parlamentbe küldött képviselők által valósul meg, hanem politikai pártokra kell szavazni. Ennek értelmében helytelen demokráciát említeni, a helyes elnevezés: pártokrácia. A parlamentben szavazati többség dönt, így a hatalom a nagy pártok kezében van.

Az Európai Parlamentben nincsen kormányoldal és ellenzék. A vita a parlament véleményének kialakításáért folyik, és fontos, hogy erős, széles támogatottságú üzeneteket küldjenek a másik két nagy intézménynek, a Bizottságnak és a Tanácsnak. A parlament három nagy képviselőcsoportja (a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok) a fontos szavazások előtt ezért általában megegyezésre törekednek, és együtt szavazzák meg a kompromisszumos javaslatot.

Az Európai Parlamentben a képviselők nem nemzetiség, hanem politikai hovatartozás szerint nemzetközi pártfrakciókban, ún. politikai csoportokban tevékenykednek. Alapfeltétel, hogy a politikai csoportoknak tükrözniük kell nemzetek feletti jellegüket, ezért a 2004-es ciklusban a parlamenti frakciók tagjainak már legalább a tagállamok egyötödéből kell érkezniük, a frakciók létszámának pedig minimum 19 fősnek kell lenniük. A politikai csoportok központi szerepet töltenek be a Parlament döntéshozatali munkájában és szervezeti működésében egyaránt. A politikai csoportok állásfoglalásai alapján dől el, hogy egy adott kérdésben hogyan dönt, milyen álláspontot foglal el az EP.

Az Európai Parlament munkáját gyakorlatilag a kezdetek óta hagyományosan két nagy létszámú frakció, a kereszténydemokrata, konzervatív, jobbközép irányzatú pártok többségét magába foglaló csoport, valamint a baloldali, szocialista, szociáldemokrata pártokat tömörítő frakció határozza meg. A két nagy politikai csoport domináns szerepét mutatja, hogy külön-külön általában a mandátumok egynegyedével, egyharmadával rendelkeznek, együtt pedig általában több mint 60%-át birtokolják a képviselői helyeknek.

Az Európai Unió tükrözi a nyugat-európai politikai képletet, és ez változatlanul mindig így lesz, összetétele alapján: Franciaország, Britannia, Németország állampolgári tömegerejével biztosítja a liberalista erő jelenlétét, illetve a nemzeti, konzervatív, keresztény tradíciók elnyomását. Nagy országokat súlyuknál fogva nem fenyegeti a nemzethalál a nemzeti szuverenitásokat feloldó unióban, hiszen az országoktól elvett, begyűjtött szuverenitásokkal a vezető hatalmak élnek. Ilyen alapon támadják Magyarországot, a magyar kormányt, Orbán Viktort az Európai Unió szocialistái, liberális demokratái, a szélsőbal, a zöldek, de a néppártiak közül is a nemzetellenesek, csak azért, mert nemzeti érdekből védelmezi országa szuverenitását, ellenáll népe nemzetközi tőkés társaságok és bankok általi kifosztásának.

„Az Európai Parlamentben azért támadnak bennünket, hogy nyomás alatt tartsanak, és eltérítsenek attól a politikai és gazdasági irányvonaltól, amelyet most képviselünk. Azért tartják nyomás alatt Magyarországot, mert rálépett a nagy cégeik lábára, most például a rezsicsökkentéssel, vagyis az egész ügy egyszerű pénzharc.” – mondta Orbán Viktor a Magyar Rádióban április 19-én. Az El Mundo spanyol lapnak pedig így nyilatkozott:

„Nem Magyarországon komplikált a helyzet, hanem Európában. Magyarországon meglehetősen egyszerű a helyzet: szuverén ország vagyunk, tiszteletben tartjuk az összes európai jogszabályt, de azoknak saját útunkon haladva teszünk eleget. Brüsszelben csupán igazságos bánásmódot szeretnénk elérni. Elutasítjuk, hogy bármiféle kettős mércét alkalmazzanak velünk szemben. Az eurózónán belül is különbségek vannak az országok között, különösen abban, hogyan szerezzenek befektetéseket, ezek a különbségek pedig megnehezítik az egység fenntartását. Magyarország mint eurózónán kívüli ország ugyanakkor megköveteli, hogy tartsák tiszteletben a válsághelyzetre való reagálásának módját, még abban az esetben is, ha ez a reakció eltér az eurózóna országaiban alkalmazottól. Európában két nagy tévedés van a kereszténységet illetően. Az egyik az a nézet, amely szerint a kereszténységnek nem volt döntő szerepe a földrész történelmében. Márpedig tisztelnünk kell múltunkat. A másik tévedés pedig az, hogy az európai értékek és intézmények képesek fennmaradni keresztény alapok nélkül. Hisszük, hogy mind az EU, mind annak lakossága számára hasznos lenne megszilárdítani a keresztény gyökereket. Kereszténység nélkül a magyar nemzetnek nem lett volna esélye túlélni az utóbbi ezer évet. Az alkotmányunk egyik részről a keresztény, másik részről pedig az európai értékeken alapul. Ez az alkotmány olyan értékekre épül, amelyeket a magyarok szükségesnek tartanak, hiszen ez az alkotmány a közjót szolgálja. A magyar alkotmány konstruktív, nem liberális, de nem is konzervatív, olyan értékekre épül, amelyeket a magyarok fontosnak tartanak, ez az alkotmány a közjót szolgálja.”

Vladimir Bukovsky, ismert és elismert orosz származású, a gulágot is megjárt költő, író és emberi jogi aktivista a bolsevizmus újjáéledésének veszélyét látja az Európai Unióban:

„Nem igazán érthető a számomra, hogy miután végre eltemettük ezt a Szovjetuniónak nevezett monstrumot, egy másik, hozzá nagyon hasonló monstrumot, az Európai Uniót éppen most építsenek fel. De mégis mi ez az Európai Unió pontosan? Talán ha összevetjük kicsit a szovjet verzióval, abból megkaphatjuk a választ. Nos, a Szovjetuniót 15, soha meg nem választott ember irányította, akik egymást nevezték ki a pozíciókra, és akik nem tartoztak elszámolással senkinek. Az Európai Uniót két tucat, soha meg nem választott ember irányítja, akik egymást nevezik ki a pozíciókra, titokban találkozgatnak, és nem tartoznak elszámolással senkinek, és akiket nincs lehetőségünk leváltani.”

Wilfried Martens is, Orbán Viktor is lehet naív idealista. Ulrich Beck professzor, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Szociológiai Intézetének igazgatója túltesz mindenkin nemzetellenes nézeteivel. Azt állítja, hogy aki Európát nemzeti alapon gondolja el, nemcsak Európa valóságát és jövőjét nem ismeri fel, de reprodukálja azokat az öngerjesztő gátakat is, amelyek Európában a politikai cselekvés lényegi jegyévé váltak. Erről árulkodik már a kanonizált politika- és állam-fogalmak arzenálja is: a „kozmopolita“ Európa valóságához csak tagadás útján, azaz a bevett politika- és államfogalmak radikális önkritikája által juthatunk el:

„Az egynemzeti Nagy-Európa – egy szövetségi szuperállam – az európai nemzetek trónfosztását, múzeumba helyezésüket feltételezi, míg az államszövetségben tömörült nemzetállamok féltékenyen védik nemzetállami szuverenitásukat az európai hatalom kiszélesítésével szemben. Nemzeti nézőpontból az európai integrációt végsősoron magunkévá tett kolonializmusként kell látnunk. Vagy mi, vagy ők. Amit mi beadunk, azon ők gazdagodnak. Vagy van egy Európa nevű állam (föderalizmus), akkor nincsenek nemzeti tagállamok; vagy a nemzeti tagállamok Európa urai maradnak, akkor nincs Európa.”

A teoretikusokkal, csodaprofesszorokkal az a baj, hogy megfogalmaznak egy nézetet, ami vagy–vagy alapon úgy működik – állításuk szerint –, hogy amit ajánlanak, csak az jó. Olvassuk tovább Ulrich Beck fejtegetését:

„Hogy hasonlattal éljek: ugyanúgy, ahogyan a vesztfáliai béke állam és vallás szétválasztásával véget vetett a XVII. század felekezeti színezetű polgárháborúinak, a XX. és a kezdődő XXI. század nemzeti világháborúira is – ez Európa kozmopolita államszövetségének a tézise – állam és nemzet szétválasztásával adhatunk választ. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a vallás-semleges állam lehetővé teszi a különböző vallások gyakorlását, a kozmopolita Európának is szavatolnia kellene, mégpedig az alkotmányos tolerancia elvének alapján, az etnikai, nemzeti, vallási és politikai identitások határokon átívelő együttélését. Európa arra tanít, hogy az államvilág és az államfogalmak, államelméletek politikai evolúciója nem fejeződött be. Hogyan is fejeződött volna be? A modernizálódás azt jelenti: minden történelem, és minden azzá válik. Az Európai Unió sikerének ez a titka, amely valahogy azonban nem jut el az agyakig. Fejére állítja a nemzetileg felfogott politika logikáját: nem a nemzeti szuverenitás teszi lehetővé az együttműködést, hanem a transznacionális, európai kooperáció teszi lehetővé a nemzeti szuverenitást.”

Nos sem Bukovszkyt sem Orbánt nem lehet behúzni ilyen trükkel, hogy pont a „kozmopolita államszövetségben” fog megvalósulni „az etnikai, nemzeti, vallási és politikai identitások határokon átívelő együttélése.” Azért nem lehet, mert ismerik a történteket és a történelmet. Ugye, milyen szépen leírták, elmondták a kommunizmus egyedül üdvözítő tulajdonságát. És mi lett belőle?

Ennek a hazug világnak sajnos vannak ügynökei, fizetett fullajtárjai Magyarországon, akik fő tevékenységükként árulják a hazát és rágalmazzák a kormányt telhetelen dühhel, mert a nép azt választotta.

*

Az európai liberálisok vezetője szerint eljött az ideje, hogy helyreálljon Magyarországon a liberális erő. Graham Watson azt reméli, az új párt ad valami értékeset, nem csak Magyarországnak, hanem az Európai Unió egészének. Graham Watson, az Európai Liberálisok és Demokraták Szövetségének vezetője videóüzenetben kívánt szerencsét Fodor Gábor új pártjának. Az üzenet szövege így szól:

„Helló, én Graham Watson vagyok és szeretnék sok sikert kívánni az új liberális párt megalapításához Magyarországon. Örömömre szolgál, hogy Fodor Gábor elindította ezt a kezdeményezést, mert úgy gondolom, eljött az ideje, hogy helyreálljon a liberális erő az Önök országában. Brüsszelből mélyülő aggodalommal és alkalmanként kétségbeeséssel nézünk néhány eseményre, amik egy olyan kormány alatt történnek, aminek parlamenti többsége elég nagy ahhoz, hogy megváltoztassa az alkotmányt. Magyarországnak szüksége van egy olyan liberális erőre, amely elkötelezett a sikeres piacgazdasághoz, elkötelezett a jogállamisághoz és nyitott az új ötletekre. Ez az erő kizárólag egy liberális erő lehet. Remélem, hogy az új párt ad nekünk valami értékeset, nem csak Magyarországnak, hanem az Európai Unió egészének. Egy liberális erő Budapesten és azon túl.”

A demokraták szövetségének vezetője nem fogadja el a magyar választási eredményt, mert azon megbuktak a liberáliasok. Csak a liberálisok, baloldaliak, kommunisták kormányra jutása lehet demokratikus ott Brüsszelben. Valójában a baloldaliak és liberálisok egy esetleg bekövetkező európai léptékű konzervatív fordulattól félnek, ezért szeretnék a magyarországi változás eredményeit megsemmisíteni, ezért indítottak az ország ellen lejárató hadjáratot.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének szakbizottsága április 24-én azt javasolta strasbourgi ülésén, hogy indítsák el a Magyarországgal kapcsolatos monitoringeljárást. A megfigyelési eljárást olyan ET-tagország ellen indíthatják, ahol kétely merült fel a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi jogok maradéktalan érvényesülését illetően. Magyarország vonatkozásában tavaly, az alkotmányozási folyamat során merült fel ez az elképzelés. Most ismét magyar napot tartottak az Európai Parlamentben többek között az alaptörvény negyedik módosításának apropóján. Viviane Reding uniós biztos Magyarországgal kapcsolatban úgy fogalmazott: a helyzet megoldására ott van a 7-es cikkely a kezünkben, „igaz, ez egy atombom-ba”.

Az El Mundo című spanyol lapnak adott interjúban Orbán Viktor azt hangsúlyozta: a magyar alkotmány konstruktív, nem liberális, de nem is konzervatív, olyan értékekre épül, amelyeket a magyarok fontosnak tartanak, ez az alkotmány a közjót szolgálja.

A magyar alkotmányosság történelmi gyakorlata a magyar kultúra alapvető kincse, amit minden erővel meg kell védeni minden támadással szemben. Lehet az európai egységesülés a kor parancsa, a fejlődés rendjének útja, a kontinens védekező lépése, de semmilyen érdek nem jöhet elő olyan igénnyel, hogy annak javára lemondjon a nemzet alapvető kulturális értékeiről.

----------------------------------------------------------------------------------Csapó Endre:

Zsidó Világkongresszus volt Budapesten

(Megjelenik a Magyar Élet 2013. május 16-i számában)

Május 5-i kezdéssel háromnapos nevezetes kongresszus volt a magyar fővárosban.

A Zsidó Világkongresszus (angolul World Jewish Congress, WJC) egy zsidó közösségeket és szervezeteket tömörítő nemzetközi szervezet, melyet 1936-ban Genfben alapítottak, amelynek központja New Yorkban (Egyesült Államok) található. Az első előkészítő Zsidó Világkongresszust 1932 augusztusában rendezték meg Genfben. Az előkészítő bizottságot Nahum Goldmann vezette, ő fogalmazta meg, hogy az új szervezet „a zsidó nép, mint nemzeti entitás koncepciójára épül és a zsidók életét érintő problémák segítésére felruházott szervezetként működik majd”.

Alapító okirata szerint a Zsidó Világkongresszus fő célja, hogy „a zsidó nép diplomáciai karjaként lépjen fel”. A WJC jelenlegi politikai célkitűzései közt szerepel Izrael támogatása, küzdelem az antiszemitizmus és az „Irán jelentette fenyegetéssel” szemben, a holokauszt örökségének ápolása, különös tekintettel az ingatlanok visszaszolgáltatására, jóvátételre és kártérítésre a holokauszt-túlélőknek. Ezek mellett a holokauszt emlékének megőrzése. A WJC egyik kiemelt programja az arab területről érkező zsidó menekültek helyzetének segítése. A WJC a fentiek mellett a vallások közti dialógust is támogatja keresztény és a muszlim csoportok valamint zsidó vallási közösségek közt. Tehát nem vallási közösség, hanem nemzetvédelmi politikai szervezet.

A budapesti világkongresszuson Németország, Oroszország és Izrael kormánya is képviseltette magát, ami jelzi a szervezet nemzetközi státuszát, ami a teljes zsidó nemzet képviselete alapján talán éppen Izrael kormánya felett is áll. A szervezet 100 ország közösségeit képviseli, a világon az egyik legbefolyásosabb zsidó szervezetként tartják számon. Ily módon széles társadalmi alapú nemzeti jellegű intézmény. Kormányszintű tárgyalópartner tehát, a kis közép-európai országgal (és az antiszemitizmus vádjával folyamatosan illetett, vádolt kormányával) bizonyára csak közölte, hogy kongresszusát Budapesten tartja. Emiatt mindenféle találgatás kapott lábra, egyike ezek közt az, hogy azért jöttek Magyarországra, mert ott a legnagyobb az antiszemitizmus.

Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke üdvözölte a kongresszusi vendégeket, többek között ezeket mondta:

„Önök olyan országba érkeztek,

...

[A levél megkurtítva]  Egész levél megtekintése