Lord Bothwell, Stuart Mária skót kiránynő következő férjének Edinburgh, 1567. február 10.-i merénylet irányításával, a férj áldozatként vesztette életét, mely a lét és a valóság alapvető formáját a listás-merényletek sorában, a hires merénylet nevet viselő kategóriában találta meg helyét.
Úgy, ahogy van szerve a tudatos rombolásnak, úgy a merénylet személyes, politikai vagy vallási indíttatású gyilkossági kisérlet vagy gyilkosság, amelynek mozgatórugója a fanatizmus, és célja a gyűlölt személy vagy embercsoport fizikai likvidálása, mint az eredendő bűn, úgy az ármány a gonosz fondorlat és cselszövés rejtőzik a dolgok mögött. Elmésen áskálódik, ravaszul fondorkodik és ügyességgel szervezi a feszültséget, melyért meg nem érdemelt jutalmat, tudományos címeket és diszdoktori címeket vár el. Vakbuzgóság a politikai megnyilvánulásban , egyben elvakultség a számonkérésben. Erőszakol társadalmi csoportolulásokat, feloszlatna és megszüntetne müködő politikai tömörüléseket. Rendezetlen anyagi ügyeit azzal próbálja álcázni, hogy sajtó nyilvánosságával pellengére állít közismert közéleti személyiségeket, esetleg kiszemelt népcsoportok ellen irányuló nemtetszésének ad
kifejezést. A merénylet fogalmához tartozik még a váratlan, szelíden erőszakos felszólítás, megbízatás. A jó ízlés és béke elleni, erőszakos jogsértés és felhábirító magatartás. Nem tartozik a merénylet kategóriájába az állami igazságszolgáltatás által elrendelt kivégzés, még akkor sem, ha azt szabályos ítélet nélkül vagy koncepciós per nyomán hajtották végre: ide tartoznak viszont az állambiztonsági szolgálatok által politikai okokból elkövetett gyilkosságok. “A merénylet éltalában a megfélemlítés, az erőszak, a terror eszköze, függetlenül indítékainak gazdasági, ideológiai, vallási vagy más jellegétől.”
Csupán a merényletek fajtáiról kell tudnunk, hogy előre kitervelt szándék alapján hajtják végre. A résztvevők számától és a merényletterv kidolgozottságától függően beszélhetünk magányos akcióról, illetve a merénylet része lehet egy összeesküvésnek is. Az összeesküvés egyik esete, amikor a merénylet indítékát az elkövető(k) jól kidolgozott forradalmi vagy ellenforradalmi eszmékkel véli(k) alátámasztani. Az elkövetés módja szerint lehet késsel, lőfegyverrel, pokolgéppel, újabban repülőgéppel, vegyi(1) (http://www,rádio.hu/read/218622) vagy biológiai(2) (http://www.nbh.hu/bmenu6b.htm)anyaggal, tömegpusztító fegyverrel stb.elkövetett merénylet. “Ha a merénylő tudatában van annak, hogy a merénylet során ő is elpusztul, öngyilkos merényletről beszélünk.”
Ismerős előttünk a Felsütött a hold sugara dalszövegből “Irigyeim irigyelték, az ösvényt elkerítették, ihaja, de tyuhaja, nem deszkával, nem karóval, hanem rágalmazó szóval, ihaja, de tyuhaja.”- mely szövegből az ihaja, de tyuhaja helyett a rágalmazó szóra figyelnénk. (Ámbár a kettő nem zárja ki egymást!)
Immanuel Kant Érzületetikája oldja fel azt az iszonyú fájdalmat, amelyet a gyűlölet, az irigység okozott az emberiségnek. Tanítása szerint egyedül a jó akarat számít igazán jónak. Nem tulajdonít erkölcsi értéket sem a szellem kiválóságának, sem a jellemes karakternek. Így a cselekedet sem nevezhető erkölcsösnek annak alapján, amit benne megvalósít az ember, azaz nem minősíthető erkölcsösnek tartalma szerint. Erkölcsisége nem tartalmi, hanem formai meghatározás. Értéke nem abban áll, hogy mit tesz valaki, hanem abban, amint teszi, helyesebben, hogy milyen indítékból teszi azt, amit tesz.
Annak eldöntésében tehát, hogy valamelyik cselekedet erkölcsileg helyes-e nem az számít, hogy mit akart az ember, hanem az, hogy miért akarta. Immanuel Kant csak egy egészen sajátos természetű akaratot fogad el jónak. A cselekvés erkölcsi értéke az akarat indítékában, vagy amint ő mondja: az érzületben renlik.
A cselekvésnek sokféle mozgatója lehet – ideértve a merényletet is! – végül is a boldogságra törekszik mindegyik, bármiként is vélekedjünk arról. Van aki az érzéki örömben véli meglelni a boldogságot, van aki a jellem tökéletesítésében vagy másvilági üdvösségben. Következésképpen csak abban az esetben jó az akarat, ha magát határozza meg: ha nem érzéki szükségletei és a gonosz motiválják, indítják, hanem az ész.
A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre
