A Siketek és Hallássérültek Világnapján ma már sok kiváló eredményről
beszámolhatunk, de sajnos hiányosságok is bőven akadnak.
Magyarországon a lakosság 10 százaléka, csaknem egymillió ember
hallássérült, több mint egyharmaduk siket vagy súlyosan nagyothalló.
Ők nap mint nap megvívják a maguk harcát, hogy befogadják és
elfogadják őket az emberek. Ebben a szüntelen harcban azonban sokan
felőrlődnek, sokukat kiveti magából a társadalom, mert türelmetlenek
velük az emberek. Rájuk magány és fokozatos elszegényedés vár,
amennyiben munkájukra sehol nem tartanak igényt. Sokan azonban egyre
közelebb kerülnek a normális, kiegyensúlyozott élethez, mert
segítséget kapnak tanulmányaikhoz, jópáran már egyetemet is
végeznek, és így jó eséllyel indulnak el azon az úton, ahol nemcsak
megértő emberekre, de munkára is találnak.
Több tanulmány és felmérés elemezte, hogy az iskoláztatás és a
siketek, hallássérültek munkához juttatása sokkal kevesebbe kerül a
társadalomnak, mint a segélyezésük. Nem beszélve arról a nem
mellékes körülményről, hogy ekképp a siketek is teljesebb, boldogabb
életet élhetnek. E téren még sok a tennivalónk – itt,
Magyarországon. Ehhez azonban újfajta szemléletre és sokkal nagyobb
empátiára van szükség mindannyiunk részéről.
Ezért is döntöttek arról 1958-ban a siketszervezetek, hogy
világnapot tartanak.
A baloldali kormány büszke arra, hogy sikerült törvénybe
foglalni és hivatalos nyelvként elismerni és elismertetni a
jelnyelvet. Ez azt is jelenti, hogy a hallássérülteknek joguk van a
teljes értékű kommunikációhoz, ami egyet jelent a jelnyelv kötelező
használatával ott, ahol erre nekik szükségük van, ahol ezt igénylik.
Ma már egyre több munkahely fogad be nagyothallót vagy siketet, mert
egyrészt a törvények szankcionálják (de nem feltétlenül emiatt),
másrészt bebizonyosodott, hogy a maguk módján, de értékes munkaerőt
jelentenek.
Újabb lépés lenne, ha a tévék minden műsort feliratoznának, ha
ingyenes telefontolmácsok segítenék a hallássérültek
kommunikációját, ha bevezetnék a jelnyelvoktatást az iskolákban,
mint választható idegennyelvet. Zsúfolt metrón vagy egy fülsiketítő
koncerten nincs is egyszerűbb dolog, mint jelnyelven kommunikálni.
A Siketek Világnapján üzenjük minden hallássérültnek, hogy
teszünk és tenni fogunk értük a továbbiakban is, hogy életük
kiteljesedhessék, hogy az önmegvalósítás ne csak egy vágyálom
maradjon a számukra.
Magyar Szocialista Párt
Kiadó: MSZP-Országos Központ
beszámolhatunk, de sajnos hiányosságok is bőven akadnak.
Magyarországon a lakosság 10 százaléka, csaknem egymillió ember
hallássérült, több mint egyharmaduk siket vagy súlyosan nagyothalló.
Ők nap mint nap megvívják a maguk harcát, hogy befogadják és
elfogadják őket az emberek. Ebben a szüntelen harcban azonban sokan
felőrlődnek, sokukat kiveti magából a társadalom, mert türelmetlenek
velük az emberek. Rájuk magány és fokozatos elszegényedés vár,
amennyiben munkájukra sehol nem tartanak igényt. Sokan azonban egyre
közelebb kerülnek a normális, kiegyensúlyozott élethez, mert
segítséget kapnak tanulmányaikhoz, jópáran már egyetemet is
végeznek, és így jó eséllyel indulnak el azon az úton, ahol nemcsak
megértő emberekre, de munkára is találnak.
Több tanulmány és felmérés elemezte, hogy az iskoláztatás és a
siketek, hallássérültek munkához juttatása sokkal kevesebbe kerül a
társadalomnak, mint a segélyezésük. Nem beszélve arról a nem
mellékes körülményről, hogy ekképp a siketek is teljesebb, boldogabb
életet élhetnek. E téren még sok a tennivalónk – itt,
Magyarországon. Ehhez azonban újfajta szemléletre és sokkal nagyobb
empátiára van szükség mindannyiunk részéről.
Ezért is döntöttek arról 1958-ban a siketszervezetek, hogy
világnapot tartanak.
A baloldali kormány büszke arra, hogy sikerült törvénybe
foglalni és hivatalos nyelvként elismerni és elismertetni a
jelnyelvet. Ez azt is jelenti, hogy a hallássérülteknek joguk van a
teljes értékű kommunikációhoz, ami egyet jelent a jelnyelv kötelező
használatával ott, ahol erre nekik szükségük van, ahol ezt igénylik.
Ma már egyre több munkahely fogad be nagyothallót vagy siketet, mert
egyrészt a törvények szankcionálják (de nem feltétlenül emiatt),
másrészt bebizonyosodott, hogy a maguk módján, de értékes munkaerőt
jelentenek.
Újabb lépés lenne, ha a tévék minden műsort feliratoznának, ha
ingyenes telefontolmácsok segítenék a hallássérültek
kommunikációját, ha bevezetnék a jelnyelvoktatást az iskolákban,
mint választható idegennyelvet. Zsúfolt metrón vagy egy fülsiketítő
koncerten nincs is egyszerűbb dolog, mint jelnyelven kommunikálni.
A Siketek Világnapján üzenjük minden hallássérültnek, hogy
teszünk és tenni fogunk értük a továbbiakban is, hogy életük
kiteljesedhessék, hogy az önmegvalósítás ne csak egy vágyálom
maradjon a számukra.
Magyar Szocialista Párt
Kiadó: MSZP-Országos Központ
