A tegnapi cikk tartalmával kapcsolatban a Finnországban élő dr. Kádár György tanár kiegészítéseit és ellentmondásait kék színnel olvashatják:(25 éve élek Finnországban. Azóta tanítok egy általános iskolában. A tamperei es a jyvaskylai Egyetemeken doktoráltam. Így el merem mondani magamról, hogy a finn oktatást az alsó szinttől a felsőig ismerem valamennyire. Követhető példa (Én azt mondom, hogy ne kövessük):Hagyjátok a végére, de élvezzétek majd az utolsó sor zamatát!Információ mindenkinek, hogy tudjuk, kihez hasonlítsuk magunkat!Megfontolandó!!! Nem csoda, hogy a finn oktatási rendszer a világon a legfejlettebb és a legjobb. Sajnos nem látjuk, hogy a szerző mire alapozza ezt az állítását? Ugyanakkor Finnország egyike a legmagasabb életszínvonallal rendelkező országoknak. A ’90-es években bekövetkezett súlyos gazdasági válság hatására a kormány úgy döntött, hogy komoly pénzalappal támogatja a jövőben az oktatást, a kutatást és a gyakorlati megvalósítási folyamatokat. Az igaz, hogy a finn oktatásba hatalmas pénzeket ölnek. De abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy célszerűen. Én inkább úgy látom, hogy – bocsánat a kifejezésért – kissé ész nélkül, meggondolatlanul. Példa: tervgazdálkodás folyik, kiadták, hogy egy évben hány doktori vizsgát kell az országban letenni. S amelyik tanszék több diplomát, végzettséget, doktorit produkál, az kapja a több pénzt. El kell-e mondanom, hogy mindez milyen hatással lesz a tanszékek, a diplomák színvonalára. Az iskolákba ész nélkül döntik a számítógépeket. Igaz, s teljesenvilágos, hogy a számítógép az élet midnen szféráját forradalmasítja, megváltoztatja. De ha már az első osztályokban számítógépekre, számítógépes programokra bízzuk az oktatást (például az összeadás és a szorzás tanítását), akkor az – aligha kell mondanom – milyen hatással lesz a gyermek tanulási kedvére, hogy mennyiben fogja ez a személyiségét is fejleszteni. Részben talán ennek az eredménye az is, hogy a finn érettségi dolgozatok színvonala évről évre radikálisan esik. (A globalizált finn gyerekek persze a globális PISA-teszteket rendre megnyerik. A magam részéről kívánom, hogy a magyar gyerekek még sokáig ne legyenek a PISA-ban élen.) A problémát a finn kollégák, felelősök úgy oldják meg, hogy évről évre lejjebb engedik az érettségi követelmények szintjét. (Hadd jelezzem: nem a véleményemet írom le, hanem tényeket!) Bizony a finn gyerekek is képesek lennének Ady verset megérteni, de nem úgy,hogy az oktatás- nevelés feladatait úgy akarjuk megoldani, hogy az iskolákat telehányjuk számítógépekkel. Azokkal nem lehet Ady verset tanulni. Az eredmény: kevesebb, mint 10 év alatt Finnország világviszonylatban az élre tört (az elsők közé került) szociális jólét és gazdagsági fejlettség tekintetében.Bocsánat, világos, hogy a tanügybe fektetett pénz egy nemzet számára a legjobb befektetés, de csak akkor, ha ésszerűen fektetjük be. Az viszont nem igaz, hogy 10 éven belül már meg is hozza a gyümölcsét. Ahhoz bizony több idő kell.A Nokia példa: Eleinte volt egy falu egyetlen kis gyárral, ahol gumicsizmákat gyártottak. Aztán lett egy televízió készülékeket gyártó gyár is. Végül, a tulajdonosok és a szindikátusok közötti kapcsolat révén elkezdték a maroktelefon gyártását. Ma világhatalom e téren, megelőzve Németországot, Japánt és az Egyesült Államokat.Innen sajnos kimaradt, hogy a Nokiát pedig éppen most (talán fél éve sincs) adták el idegeneknek, s a Nokia-részvények értéke zuhanásszerűen le is esett. Miért természetes, hogy Finnországban egy kamaszgyermek kitűnő eredménnyel végzi el az általános iskolát, perfektül beszél angolul és hetente legalább egy könyvet elolvas?Az kétségtelen nagy eredménye a finn oktatásnak, hogy mára már mindenki tud angolul, hogy az angol oktatás színvonala nagyon jó, eltekintve talán attól, hogy talán nem lenne rossz, ha az angol nyelv és kultúra mélységeiből is tanítanának valamit. A finn diákok olvasottságáról azonban talán jobb nem beszélni. Ha olvasnak is, a tömegkultúra darabjainál lehetetlenség továbbjutniuk. 07:45 – Saili (15 éves) várja a városi buszjáratot, amely busz az iskolakapuja előtt áll majd meg. Nincsenek iskolabuszok. A buszok 5 percenként járnak.Mondjuk inkább úgy, hogy a diákok iskolábajárása nagyon magas színvonalon megoldott.A finnek kiskoruktól önállóságra nevelik gyermekeiket. Lehet így is mondani, s ennek valóban vannak nagyon pozitív vonásai. A negatív az, hogy a gyermeket ezzel sok tekintetben magukra is hagyják, ami egyáltalán nem biztos, hogy jó. A másik negatív eredménye ennek, hogy a gyermekeket ezzel egyúttal arra is ránevelik, hogy ők mindent tudnak. Azt pedig tudjuk, hogy olyan emberrel, aki „már mindent tud”, nincsen mit beszélni, annak már felesleges valamit is mondani. Az ilyen beállítottságú ember fejlődésképtelen. Nagyon kevés gyermeket visznek szülei autóval az iskoláig. A buszjegy árát a városi vezetés szubvencionálja. A törvény értelmében egyetlen tanuló sem lakhat az iskolától 5 km-nél nagyobb távolságra. Ez igaz. Kívülről az iskola spártai kinézetű, tiszta. Egyetlen cigarettacsikk, eldobott papír, vagy a falakon egyetlen grafiti sem látható. Ez a grafiti kivételével teljesen igaz.09:15 – A tanórák 45 percesek. A finnek az oktatást a finn nyelv, a matematika és az angol nyelv tanítására alapozzák.Ezt így deklarálva soha nem láttam, de igaz, hogy a többi tárggyal elég keveset foglalkoznak. Annyira, hogy a finn nyelv nevű tantárgy szinte szószerint is csak a finn nyelvtant, meg valamiféle kommunikációelméletet, médiaismereteket jelent (!!! Már az alsó tagozattól kezdődően) olyannyira, hogy – ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, próbálja meg szó szerint érteni, amit most írok – irodalomtanítás az 1-9. osztályokig (s igazából azután se) nem létezik. A jobb megértés kedvéért: ezt úgy kell értenünk, mintha a magyar diák nemhogy nem olvasott volna az 1-8-ig egy Petőfi verset se, de nem is tudja, ki az a Petőfi. Egy Petőfi, hát még egy Ady-vers, egyáltalán a szimbolikus nyelv megértésére képtelen. (Elhiszem, hogy nem hiszik. Mást nem mondhatok: vegyenek a kezükbe finn anyanyelv-könyvet, vagy – ha van lehetősége rá - kérjen meg egy finn fiatalt, mondjon egy finn költőt, netán két sort egy finn költeményből. A tananyag 75 %-a az egész országban egységes. A fennmaradó 25 %-ot az iskola választja ki a tanárok, a szülők és a gyermekek egyetértésével. Ez így nagyon szépen hangzik. A gyakorlat azonban az, hogy minden egyes finn tanárnak kisebb csoportokban tantervet kell írniuk, úgy, hogy miként a magyarnak se, ehhez nincsen meg a megfelelő iskolázottságuk. Addig jó, amíg nem látjuk, hogy néznek ki ezek a tantervek, meg hogy hogyan néz ki egy finn énektanterv, meg énekóra. Az órák rövidek, intenzívek és nagyon interaktívak, a gyermekek folyamatos és intenzív bevonásával.Az órák – tisztelet a néhány kivételnek, még szép számmal vannak ilyenek - nem intenzívek, mert a finn tanár el van szokva attól, hogy az óráira fölkészüljön. Kész számítógépes programok és tananyagok várják őt, amikor az osztályba lép. A finn általános iskolában nincsen rendszeres számonkérés. Egy félévben két írásbeli dolgozat van. (Mintha ő már – mint egy gimnazista vagy főiskolás - abban a korban lenne, hogy hetekre előre tud tanulni, gondolkodni, a záródolgozatra készülni, közben fölösleges a kikérdezés.)Az iskola belső területén a tisztaság még szembeötlőbb, mint kívül. Minden újszerű, mintha éppen akkor adták volna át használatra. A padokon és asztalokon nem látható ráírás, karcolás. Az iskola közhasznú, természetesen ingyenes, de olyan felszereltséggel, mint például egy drága, fizetős kollégium Spanyolországban. Ez igaz.A tantermekben óriás plazmakivetítők találhatók, belső rendszerű tv-vel, Sajnos, jobb lenne, ha nem lenne. Ha létezne tanár-diák viszony. (A fölsőben például már kurzusszerű az oktatás = senki nem felel az egyes diákokért, tkp. az iskolai nevelést megvonták tőlük. Ott csak oktatás van.)200 literes trópusi halakkal benépesített akváriumokkal, teljes konyhával, különböző audiovizuális felszerelésekkel, légkondicionálással, sok-sok növénnyel vannak ellátva. Minden két tanulónak van egy számológépe. Minden iskolában van tucatnyi varrógéppel felszerelt varróműhely, felszerelt hegesztőműhely és asztalosműhely, az iskolák fel vannak szerelve sílécekkel. Van fedett, zárt sportterem, van aula a tantervbe vett színházi órák oktatására, van önkiszolgáló étterem.A tankönyvek ingyenesek, az iskolai felszerelés is ingyenes, az étkezés is ingyenes.Ez igaz, s követendő példaként tarthatjuk számon. 12:00 – Meleg, tápláló és ingyenes ebéd. Sailinak fél órája van arra, hogy megebédeljen az iskola vendéglőjében. Finnországban törvény kötelezi az iskolát, hogy a menü ingyenes, tápláló és sok saláta- és zöldségfélét tartalmazó legyen. Ebédhez vizet vagy tejet lehet inni. Az élelmezés költségeit minden városban a városvezetés biztosítja. Ha az órák kiterjednekdélutánra is, akkor az iskola köteles uzsonnát biztosítani a gyermekek részére.Ez is igaz, követendő volna. 16:05 – Saili hazamegy, otthon a kisebb testvérével jégkorongoznak. Az utcán nyugodtan járhatnak, játszhatnak, azok még biztonságosak. Este akár vacsorát is főzhetnek, ha a szülők a munkahelyükön sokáig dolgoznak és később érnek haza, hiszen az iskolában főzni is tanulnak. (Kissé romantikus.)18:30 – Következik a vacsora, majd a szauna (hetente három alkalommal). Ilyenkor van együtt a család. Sokat beszélgetnek, főleg a gyermekek terveiről, kívánságairól, előmenetelükről és szükségleteikről. Ekkor beszélik meg a családi nyaralás terveit. Ez még romantikusabb. Sőt már nem is igaz.Sajnos nagyon nagy probléma, hogy most nő föl egy olyan nemzedék, amelyik már nemigen tud mit kezdeni a gyermekekkel. Bizony egyre több az iskolapszichológus, a kisegítő osztály, a kisegítő pedagógus, ami korábban teljesen ismeretlen volt. 20:15 – Házi feladatok megoldása, majd lefekvés! A finn gyermekek nagyon sok házi feladatot kapnak. Nem tudom, hol tanul ez a Saili, de ez nem minden iskolára jellemző.Saili gyorsan végez velük, 1-2 óra alatt, siet, hogy ágyban fekve még olvasson egy kicsit Harry Potterből angol nyelven. Saili számára az iskola olyan, mint egy munkahely.Sajnos Pottert valóban nagyon sok finn gyerek olvasott, s az alighanem meg is teszi a maga hatását. - „Ha egy gyermek tanul, lehet belőle orvos, bíró vagy mérnök, akkor is, ha szegény családból származik”.Ebben van igazság. Én inkább úgy mondanám, ha a szülei még kívül tudtak maradni a finn életet gyarmatosító tömegkultúrától.- Minden gyermek oktatása-nevelése 200.000 euróba kerül a finn államnak, az óvodától az egyetem elvégzéséig. „ Az adóinkból befolyt pénzek legjobb célú felhasználása!”- Az egyetemi és gimnáziumi hallgatók csak a könyvekért fizetnek, és 2,5 eurót az egyetemi vendéglőben az ebédért. Ha végeznek, az állam segíti a munkakezdésüket, fizetve az első fizetésüket és a szükséges albérletet.Ez igaz. - A tanulók fenntartások nélkül tisztelik tanáraikat, minden pillanatban érvényesül a kölcsönös udvariasság a kapcsolatukban. Nem hordanak egyenruhát, de öltözetük mindig egyszerű, tiszta és mindig „jólfésültek”. Hát ennek viszont kénytelen vagyok teljes mértékben ellentmondani: a finn fölsős tanárok nem mernek 10-15 fős osztályok elé lépni, félnek az udvari szünetekre kimenni a diákokra vigyázni, tanáraikat a folyosón akár föl is lökhetik, nagyon kevesen tudnak köszönni tanáraiknak, s mivel ők már óvodás koruk óta szinte mindent tudnak, semmi okuk fölnézni a tanáraikra.(Ez utóbbinak sok egyéb közt van még egy oka: a fölsős diák a heti 30 órájából maga választ meg 8-10 tantárgyat. Ha ő választja meg, mit tanul /golfot, sminket vagy kisállattenyésztést/, akkor ennek velejárója az is, hogy az ne beszéljen neki, nehogy már az adjon neki házi feladatot, akit ő választott.)- Mindegy, hogy Helsinki elit iskolájáról, vagy egy sarkkörön túli iskolárólvan szó, az oktatás színvonala ugyanolyan jó. Az oktatás rendszere nem „elitista”, nem zsenik nevelése a cél, hanem egy minél magasabb általános színvonal elérése.Kodály szellemén nevelkedtem: „Legyen a zene mindenkié!”, de amikor ilyen iskolákat látok, akkor nagyon gyakran megfordul a fejemben, hogy bizony a finn nemzet érdeke volna, ha lenne egy-két elitista iskola. Hozzátenném még mindehhez azt is, hogy Finnországban az egységes színvonal mindenki számára politika(történelmi) (mondjuk ki, balos) eredetű: mindenki legyen egyforma. (S nem úgy, hogy az általános színvonal legyen magasabb, hanem az általános színvonalt vigyük le az alsó réteg szinvonalára.) - A házi feladatok elvégzése szent! Nagyon rossz szemmel nézik még a többi tanulók is, ha egy gyermek másol. Elképzelhetetlen a puskázás a vizsgákon. Aki ezt megtenné, azt a többi diák kiközösítené. „Miért kockáztatni, ha lehet tanulni is?” – vallják. Ez olyan, mint a felnőtteknél, akik nem a bármi áron való meggazdagodást tekintik életcéljuknak. Nem csoda, hogy statisztikailag Finnország a pénzügyei tekintetében legátláthatóbb és legkevésbé korrupt országok közé tartozik a világon.Ez igaz. De nem az oktatás az oka. A finnek szinte vak törvénytiszteletének,a becsületességnek elsősorban történelmi okai vannak. Függetlenségüket köszönhették a törvényekre való hivatkozással. (Ls. Pirinen-Jutikkala Finnország történelme. Kairosz, magam fordítottam.) Finnország elnöke, Tarja Halonen, jogi egyetemi végzettséggel (egyébként pedig fiatal korában szélsőbalos, a Seta /a Sexuális Egyenlőség Társaságának elnöke/ és professzor férje mondta:„Amikor megszidom a hallgatóimat, azt mondom nekik, hogy pazarlom a pénzügyi támogatóink pénzét.”(Most nem tényt mondok, hanem a véleményemet: szerintem nem túl jó mondás.)Nem léteznek bukott diákok, csak egy lehetőség van egy vizsgán átmenni, „egyszerűen azért, mert az életet is csak egyszer lehet élni.” Annyit kell tanulni, hogy átmenjen a vizsgán, a következő évre való átmenet automatikus. Egyedi eset: Éppen az elmúlt tanév utolsó előtti hetében, az osztályzás idején mondta kolléeganőmnek egy diákja, nem csinálom meg a házi feladatot, mert úgyse lehet megbuktatni.Saili „munkanapja” intenzív 8 és du. 3 óra között. A tanórák viszont rövidek. Az egyik szünetet kötelező kint tölteni a szabadban. A finn diákok, ha esik, ha fúj, minden egyes szüentüket kinn töltik. A tanítás során a kritikus értelem stimulálása a cél a mechanikus memorizálás helyett. Nem szólok hozzá.Vannak könnyítő órák, mint például a szalontáncok, színház (színészi tudományok), digitális művészetek, fodrászat, jégkorong, harcművészetek (?), sífutás, szakácstudományok, elsősegély, asztalosság, lakatosság, zene. A tanulók tanulnak hegedülni, gitározni vagy bármi más hangszeren játszani óhajuk szerint. (Ez romantikus és nem igaz. A finn énekórák 80-90 %-a disco-óra.) És ismét: a kritikus gondolkodást és a beszélgetést, a problémák megbeszélését helyezik előtérbe. Ebben talán van valami, de legfeljebb azzal a megszorítással, hogy mindezt úgy, hogy hiányzik hozzá a tudás.- Saili még nem döntötte el, hogy mi akar lenni. Kémikus, állatorvos vagy számítógépes játékokat tervező programozó. Megkérdeztem, hogy boldog-e? Szempillantás nélkül válaszolta: „Igen.”Bizony én velem megesett, hogy amikor egy finn pásztornótát tanítottam (alighanem az országban egyetlenként), s szóltam néhány keresetlen szót a bojtárok nehéz életéről, akkor az egyik finn diák visszakérdezett: S ha nekik akkor mégis jobb volt (uis. Mint nekünk mai gyerekeknek)? Sajnos azt kell mondjam, hogy igen, van sok Saili, de könnyedén fel tudnék sorolni saját iskolámból 10-20 gyermeket, akiknek igen keserves lehet a magányosságuk, elhagyatottságuk odahaza. Igen, de más itt a titok! Már az 1600-as években törvényt hoztak: aki nem tud olvasni és írni, az nem csinálhat gyereket!Azt mondanám, „lassan a testtel”. A magyar iskolát napjainkban verik szét. Tudom, de ez a munka nem ért még véget. S ha meg tudjuk állítani, akkor ne vágyjunk a finn tanügyi viszonyokra.
/Forrás: Hegedűs Endre 2011.08.02-i levele/*B.Kiss-Tóth László
