A nagy angol író, George Orwell világhírű Állatfarm című regényét annak idején nem kevesebb, mint tizennégy kiadó utasította vissza, mert „szovjetellenes”. (Lásd: Marcel van Hammersvels-Michiel Klinkhamer: Könyörtelen messianizmus, Kairosz, 2002., 107. oldal.)
Mi tagadás: tényleg szovjetellenes.
Orwell az Állatfarmot 1944-ben fejezte be, midőn a világ és pláne a művelt vén ribanc Európa a vad gőzhengerként rázúduló sztálini hős Vörös Hadsereget dicsőítette az ájult hódolat lihegésével. A véle együttműködő, kollaboráns „társutasokat” Sztálin figyelemre méltó pontossággal, igen találóan, hasznos hülyéknek nevezte.
Április 25. óta rendre értesülök arról, hogy tízmilliókat szavaztak meg „jobboldali” kurátorok és egyéb kiválasztottak ennek vagy annak a liberálbolsevik médiumnak, vadul elfogult hetilapnak, szélsőséges (szélsőbalos) folyóiratnak, könyvkiadónak, tévécsatornának stb. Ugyanők bizalmat kérnek kompromittálódott, ellenségességét velünk szemben százszor bizonyított és most köpenyt cserélő „személyiségnek”. Ilyenkor Sztálin hasznos hülyéi jutnak eszembe. Ha Kant ma élne, megírhatná A tiszta ész elborulása című alapművét.
Mai hasznos hülyéink az Állatfarmot a 14 kiadó indokaitól némileg eltérő érvekkel utasítanák el (a szovjetellenes jelző helyébe jöhetne a szélsőséges, a rasszista vagy a gyűlöletkeltő). Ők azok, akik szerint nem szabad konfrontálódni, mindig és mindenkoron a meg- és kiegyezést kell keresni, meg kell békélni, nem is fekete az az ördög, szeressük egymást, gyerekek. Meg egyáltalán.
Bánná a fene az egészet, csak ne lennének közöttünk. Már megint. (Még mindig.) Szerintük a magyar–szlovák konfliktusról mi is tehetünk, a Nyugatot, az EU-t vagy az oroszokat – ahogy tetszik – mi ingereljük fölöslegesen, „sérelmi politikánkkal” állandó békétlenséget szítunk ártatlanul vádolt szomszédainkkal, akiktől mi sem áll távolabb, mint a tolvaj kiált rablót ősi trükkje. És mi nem hagyunk kibontakozni szuverén, nagy művészeket, akik patinás színházakat, nagy hagyományú folyóiratokat – egy európai nagyváros egész, pezsgő kulturális életét silányították el a hasonszőrűek a haveri köreik lila ködös álízlésének, helyesebben ízléstelenségének megfelelően.
Ők a mi jó hasznos hülyéinkre bizton számíthatnak. És mily ragyogóan lehet majd hivatkozniuk a nagy pénzek bezsebelése után, kajánul a képünkbe röhögve: de hiszen nem mi adtuk magunknak – ti adtátok, hehe… Sztálin ugyanígy csinálta, midőn nyugati lapok moszkvai tudósítói tagadták az ukrajnai éhínség tényét, bagatellizálták és indokoltnak nevezték a harmincas évek nagy, tömegeket likvidáló pereit – ahogy maga a nagy Hemingway is segített eltussolni az NKVD-nek a spanyol polgárháborúban sorozatban elkövetett politikai gyilkosságait…
„Majd még keményebben dolgozom!” – mondják buzgón az igába fogott, megfélemlített, idiotizált szerencsétlenek Orwell könyvében.
Le kéne számolni végre a hasznos hülyékkel. Ők is az állatfarm tagjai.
Létrehozás ideje: 2010-07-15 Szerző: Domonkos László
