Emlékkép
Hóban láttalak, talán álmaimban,
A nagy találkozás, egy tekintet képében,
Szemed kékjének tüzében köszönt rám,
S ahogy felgyújtottad bennem a szikrát,
Az, hónapokon át égetőn gyötört tovább.
Elmúlt a hallgatag, néma tél is,
Forrásból köszöntött a tájra új tavasz,
Emlékszálakból táplálkozó lélek köd,
Reménykedőn simítja orcámat az illat,
S ahogy utolsón néztél vissza rám; szédít.
Emlékek azok melyekből táplálkozom,
Ha fáj a hiány, elég csak Rád gondolnom,
Visszarepít a gondolat, egy március közepi,
Téli hó forgatag, tekintetünk egymásra talált,
S végig kísérte a hónapok havát.
Emlékkép
Hóban láttalak, talán álmaimban,
A nagy találkozás, egy tekintet képében,
Szemed kékjének tüzében köszönt rám,
S ahogy felgyújtottad bennem a szikrát,
Az, hónapokon át égetőn gyötört tovább.
Elmúlt a hallgatag, néma tél is,
Forrásból köszöntött a tájra új tavasz,
Emlékszálakból táplálkozó lélek köd,
Reménykedőn simítja orcámat az illat,
S ahogy utolsón néztél vissza rám; szédít.
Emlékek azok melyekből táplálkozom,
Ha fáj a hiány, elég csak Rád gondolnom,
Visszarepít a gondolat, egy március közepi,
Téli hó forgatag, tekintetünk egymásra talált,
S végig kísérte a hónapok havát.
