Egy érdekes könyv:
Fejes Pál:
Mit írtak az ősmagyarokról

46 000 évvel ezelőtt?

A könyv szerzője közel 60 éven át a természettudományokat (a kémiát és az alkalmazott matematikát) művelte és oktatta; tudományos fokozatokat, felsőfokú nyelvvizsgákat (angol és német nyelvből) szerzett és több száz dolgozatot, számos könyvet publikált. 1964-1965-ös amerikai (Ford-) ösztöndíja idején, az esti órákban a Baltimore-i egyetem könyvtárában megismerkedett az "írás" tudományával, az epigráfiával is. Ennek az érdekes tudománynak a művelésére már csak a nyugdíjas éveiben maradt elég ideje, de ez a 15-20 éven át (többnyire hétvégeken) végzett kitartó és "makacs" munka végül is lehetővé tette, hogy "átírja" a homo sapiens sapiens, a modern ember történelmét.
Az első és egyben a legfontosabb felismerése az volt, hogy a Biblia 4. "1". Káinnal és Ábellel foglalkozó fejezete "kissé pontatlanul" adja vissza a köztük kialakult konfliktust. Az Úrnak bemutatott áldozat kedvezőtlen fogadtatása után (a Biblia szerint) "Káin rátámadt testvérére, Ábelre és agyonütötte". Ez azonban nem biztos, hogy "így" történt, de a modern ember történelme valóban "itt" és "valahogyan így" kezdődött.
Az "itt" és a "mikor" tisztázása nem volt könnyű! Az "itt" Észak-India, ahová a homo sapiens ősei (valószínűleg) a kínai SECHUAN-ból menekültek a Würm II jégkorszak éhínsége elől, kb. Kr.e. 48 000 táján. Az útra kelt 8 törzsből (ez kb. 500 000 ember) végül is 7 érkezett meg. Közülük 6 EEM.EESSAL = EEM.HUL, vagyis ősmagyar törzs "anyajogú" (matriarchális) társadalmi keretek között a mai DELHI, egy JAU = HAR.HABA patriarchális törzs pedig a (későbbi) HARAPPA körzetében telepedett le. "Úgy tanultuk", hogy az ezt követő "arany-kor" kb. 3500 éve békében telt el. A Káin és Ábel közötti konfliktust az "irigység" váltotta ki, melynek során Káin (népe) Kr.e. 44 600 ± 100 táján felperzselte a halászó/gyűjtögető EEM.HUL nép téli időben száraz náddal borított, mocsaras életterét, amely a JAMUNA folyó bal oldalán terült el. Ebben a korai genocidiumban kb. 40 000 ember vesztette el az életét, a tűzárban és az azt követő árvízben ("eredő bűn"), kb. 320 000 pedig menekült, amerre látott.
Aki életben maradt, a legszükségesebbeken túl, vitte az ismereteit, a fogalmait és az ú.n. "észak-indiai lineáris írás" (a szerző NILW néven említi) tudományát. A Föld szinte valamennyi, a menekültek által lakott barlangjában Borneótól Patagóniáig megtalálható ennek az EESSA-exodusnak a "névjegye", a tenyér-lenyomat. A szerző azonban nem csak ezt kereste, hanem a menekültek NILW, OGAM és ékírással írt beszámolóit is, melyet nem csak el tudott olvasni, hanem ezt a nyelvet meg is értette. A könyv ezekről az eredeti írásos emlékekről ad részletes tájékoztatást.
Megrendelhető a http://hazaiporta.hu webportálon.