BEVEZETÉS (ELŐKÉSZÜLET)
1950. május 23-án, az országos honvédségi pártaktíva ülésén, Farkas Mihály honvédelmi miniszter nyilvánosságra hozta Sólyom László altábornagynak (vezérkari főnöknek ) és társainak a népi demokratikus rend ellen elkövetett mérhetetlen és sokrétű bűneit.
A pártaktíván résztvevők egységesen elítélték az érintett tábornokokat, többen hangot adtak érzelmeiknek, így például Maléter Pál ezredes szóvá tette, hogy Sólyom altábornagy a „fegyvernemek közti ellentétet szította és a munkáskádereket morzsolta” (Sic!), hogy öntudatukat fokozza(Sic!). Maléter szerint: „a katonai és politikai tudás fokozásával az éberség kardját rá kell nyomni a sárkány nyakára és akkor elpusztul” (Sic!).
Király Béla vezérőrnagy konstatálta, hogy : „a néphadsereg erősödött ennek a fasiszta csirkefogó bandának a leleplezésével”. Figyelmeztetett arra, hogy az éberség ne legyen kampányszerű, hanem olyan, mint ami megnyilvánult ezekkel a banditákkal szemben (Sic!). Megemlítette, hogy Sólyom még a tanfolyam vizsga szüneteit is felhasználta arra, hogy romboljon, mert nem megalapozott tudást akart, hanem felületességet és tudatlanságot.
Janza Károly vezérőrnagy azon sopánkodott, hogy ilyen „címeres gengszter mellé kapott beosztást”, mert már az első pillanatban felismerte, hogy nem egy egyszerű csirkefogóval van dolga, hanem egy gazemberrel, akit mélységesen megvet.
Bata István ezredes megemlítette, hogy Sólyom altábornagy egy időben sokszor megdicsérte, ezért gyanakodott rá, mert–, ha ez a „szemét dicséri, akkor bizonyára hibát követett el”.
És így folyt a pártaktíva, miközben senkinek sem tűnt fel (miért is tűnt volna?), hogy a „tábornok banda” tagjai ellen, egyetlenegy konkrét vádpont sem hangzott el...
A PÁRT JÓVÁHAGYÁSA 1950. május 25-én, a Politikai Bizottság ülésén, a 6. napirendi pontban foglalkoztak a hadsereg „magasrangú” (Sic!) tisztjeinek letartóztatásával. Az ülésen jelen volt: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Marosán György Donáth Ferenc, Vas Zoltán, Rónai Sándor, Vajda Imre és Friss István. Megbízták az ÁVH-t további teendők irányításával, a minisztertanácsot pedig Sólyom László lemondásának kérdésével.
Kádár János mint belügyminiszter (alárendeltségébe tartozott az ÁVH) hallgatott arról, hogy Sólyom László altábornagy már közel egy hete az ÁVH „vendége” az Andrássy út 60 egyik pincéjében, felesége pedig Kistarcsára kapott „beutalót” magánzárkába, két kiskorú gyermeküket pedig vidékre toloncolták, mert ők is mérhetetlen nagy veszélyt jelentettek a néphatalomra.
KIVÉGZÉSEK 1950. augusztus 19-én a halálraítélt Sólyom Lászlót, Beleznay Istvánt, Révay Kálmánt, Pórffy Györgyöt, Illy Gusztávot, Lőrincz Sándort és Merényi Gusztávot kivégezték.
A kivégzetteket a váci öreg-temető domboldalában, a temetőtől mintegy 20 méterre, a libalegelő árok szélénél, egymásra dobálva, koporsó és ruhanemű nélkül földelték el, a hozzátartozókat sem az ítéletről, sem annak végrehajtásáról nem értesítették.
Sólyom Lászlóné például, csak 1954 januárjában (!) kapott értesítést arról, hogy a férjét halálraítélték és az ítéletet végrehajtották, de a féje sírhelyét sem közölték vele. Kiss Károly, az elnöki tanács elnöke 1956 májusában személyesen tájékoztatta Sólyomnét, hogy: "Az altábornagy bajtársék földi maradványai után már kutatnak,....keresik a helyet,... de a helyzet rendkívül bonyolult, mert akik végrehajtották... már szintén... nincsnek, de mi a leghatározottabban folytatjuk a kiderítést (Sic!)..
A HULLARABLÓK 1950-ben Király Béla vezérőrnagy vezényelte le a katonai díszszemlét, mert Sólyom László altábornagy ellent mondott Farkas Mihálynak és nem volt hajlandó jelentést beadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak.
Ezért a vállalkozásáért Király Béla ezredest Farkas Mihály kinevezte tábornokká, majd - nemsokkal később – az irodájába invitálta, mandulával kínálta meg, és arra kérte, hogy ítélje el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.
Király teljesítette Farkas kérését, és erről a „mandularopogtatós” munkamegbeszélésről 2000-ben azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy: "nem is volt lelkiismeret furdalása az esemény miatt..."(!)
Akkor sem lehetett lelkiismeret furdalása, amikor beült a kivégzett Sólyom László megüresedett akadémia parancsnoki székébe, és amikor befeküdt a kivégzett Beleznay István Orbánhegyi út 18. sz. alatti lakásának az ágyába.
Janza Károly vezérőrnagy Sólyom László altábornagy lakását kapta meg (a Sólyom család minden ottmaradt értékével együtt), bár az igazsághoz tartozik, hogy Bata István költözött oda először, de találván egy még jobbat, Janzának adta át a lakást, bár a „hagyatékból” lecsípett egyet s mást... Janza viszont kiegészíthette azt a nem reklamált, és mert kiegészült a Politikai Bizottságon elhangzott állítását, hogy megveti Sólyom altábornagyot, mert a lakás birtokbavétele után, megvethette Sólyom altábornagy ágyát is!
AZ EMLÉKEZŐK A farkasréti temetőben emlékeztek meg a kivégzett tábornokokról a HM szervezésében a meghívást elfogadott személyek. Szekeres Imre honvédelmi miniszter mondta el ünnepi beszédét, amelynek csipetnyi szépséghibája volt, hogy nem Sólyom Lászlót és társait említette meg (név szerint), hanem az ugyancsak mártíroknak számító Pálffy Györgyöt, Maléter Pált és Kiss Jánost. Ez legyen a legnagyobb tévedése.
A megemlékezés fénypontját képezte, hogy tolókocsiban megjelent a tábornokok sírjánál Király Béla vezérezredes, tábornoki egyenruhában, brezsnyevi mennyiségű kitüntetéssel dekorálva, barnás-sárga cipőben és bordó zokniban!
Ott mutogatta magát a mártírok sírjánál a szélhámosok, a köpönyegforgatók és a hazugok királya, aki nem kis mértékben járult hozzá, hogy tábornoktársait a bitóra juttatták! Aki cserben hagyta katonáit Kőszegnél 1945-ben, Budapesten 1956-ban (mint Budapest kinevezett katonai parancsnoka) és nemzetőreit Nagykovácsinál, telekürtölve a világot, hogy ő volt a Nemzetőrség főparancsnoka, holott kinevezést sem kapott erre a posztra.
Mindhárom háborús helyzetben olyan vétséget követett el, amelyért főbelövést érdemelt volna! A történészek (egy részének) és a médiáknak köszönhető, hogy hazánkban és külföldön is sokan hisznek Király meséjének (hazugságainak), ezért van tengernyi kitüntetése, nehezen összeszámolható díszpolgári, díszdoktori, akadémiai oklevele és permanens meghívása minden nevezetes rendezvényre.
Király most (augusztus 19-én) azt is megmutatta, hogy nem csak hazug, áruló és szélhámos, hanem azt is, hogy a képmutatás, sőt a kegyeletgyalázás sem áll messze tőle.
GROTESZK SLUSSZ POÉN
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1956. május 14-én, perújítási eljárás során, a tábornoki perben érintetteket valamennyi vádpont alól jogerősen felmentette. Ennek ellenére, Kádár János elvtárs nem tartotta időszerűnek a rehabilitációs eljárás végrehajtását. A rehabilitáció végrehajtásában illetékesek Kádár állásfoglalását követve szintén húzták-halsztották a megoldást.
A számos illetékesre jellemző hozzáállást jól tükrözi egyetlenegy példa, amelyet az igazság legfőbb őre, Molnár Erik igazságügyi miniszter produkálta Sólyom Lászlóné meghallgatásakor, aki kérte a lakása visszaadását, és a lakásában maradt ingóságok visszaszolgáltatását.
-Elvtársnő, sajnos, abban a lakásban is azóta más elvtársak élnek;
-Elvtársnő, akik most benne laknak, azok az elvtársak már megszokták és nem szívesen válnának meg tőle;
-Elvtársnő, a dédnagyanjától örökölt bútorok, a 12 ezres könyvtáruk, a nagybátyjától örökölt érem, bélyeg és grafikai gyüjtemények már nincsnek meg;
-Elvtársnő, megszavaztunk önnek százezer forintot, amelyből berendezheti a lakását. (Sic!).
Özvegy Sólyom Lászlóné természetesen visszautasította az igazságügyi miniszter (megalázó, megszégyenítő, minden erkölcsi és anyagi alapot nélkülöző) ajánlatát, és kijelentette, hogy ezt nem rehabilitációnak, hanem -extra dominium - birtokon kivül helyezésnek nevezi.
A rendszerváltozást követően pedig tovább él: a kádári "nem időszerű" állásfoglalás! A hazug rendszer, hazug miniszterelnöke és holdudvara (Gyurcsány, Kóka, Hiller, Kovács, Lendvai, Lamperth, Demszky, stb., stb.,) mellett csak a Király-féle hazugok érvényesülhetnek. Eljutottunk oda, hogy a hazugság nem szégyen, minél nagyobbat hazudik valaki, annál nagyobb az elismertsége egy adott réteg részéről (lásd.: Gyurcsányt vagy Királyt).
A munkanélküliek, a létminimum alatt és környékén élők, a bérből tengődők és a megnyirbált nyugdíjasok rovására kapják az uralmon lévő főguruk a maguk által megállapított extra járandóságokat. A kispénzűek tartják el azokat a rendőröket, akik képesek kilőni a szemüket, megrugdosni a földön fekvő embereket, megtaposni a nemzeti színű zászlót.
Vagyis: mindaddig várni kell mind a kivégzett tábornokok, mind pedig az '56-osok, a sortüzek és a megtorlás áldozatai, valamint a hozzátartozók valós rehabilitációjára, ameddig ez a kádári post garnitura nem lesz kiseperve a hatalomból!
(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Justitia Bizottság elnöke
Közli:
B.Kiss-Tóth László
