MEGMÉRNI
(A III. Világháború után)
Megmérni az ember himnuszát,
kiáramlani vele a végtelenbe :
a Föld már tűzgolyó,  az este
krizantén-esőt hullat a fejekre.
Nincs semmi elfelejtve.
A vérfolyam keletről jött nyugatra,
fekete álarc a halottak arca.
Az ember himnuszát megírni,
amikor a Föld már eltemette
gyermekeit : nincs naplemente,
és nincs, aki hangot ad.
Megtalálni a szétbombázott
falvakat, a tó vizét,
ami a hőtől kiszáradt,
a hegytetőn a szénné égett
fákat: a kövek között
patkány matat. Megírni az ember
himnuszát, amikor semmi sem
maradt : ének és vers nélkül
nézni a falat, az elmúlás
vörös tekéjét gurítani
a félhomályba. Emlékszem a
nyárra, a szobára, ahol kisfiam
és kisleányom  játszott.
Rátok is emlékezem vidám
barátok : kártyáztunk az árnyas
fák alatt. Halat fogtam a
tengerből, amely a vad
kaktuszcserjéktől sivatag lett.
Rákok kergetnek bicegő
vadat, és mannát immár sehol
sem találok.
 Zas Lóránt
Közli:
B.Kiss-Tóth László