/Forrás: Nemzeti Hírháló 2010.02.09./
Tóth Imre: Génjeink
Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles ellentétben állnak "hivatalos" történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.
Tóth Imre: Génjeink
Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles ellentétben állnak "hivatalos" történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.
A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)
További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!
Szabó István Mihály a következőképpen kommentálta mindezt:
"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."
Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."
Seminoék eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak, de a későbbi vizsgálatok csak megerősítették őket.
"Luigi Luca Cavalli-Sforza volt az első genetikus, aki a magyarság összetételéhez szólt hozzá. Fontos az a megfigyelése, hogy a magyar nyelv finnugor eredete és a mai nép európai jellegű genetikai összetétele eltér egymástól..." - írja a Magyar Tudomány 2008. októberi száma.
"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."
"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."
Itt most célszerű megállni, és a tényeket elválasztani a szövegkörnyezettől. Az ugyanis - feltehetően szándékosan - vakvágányra tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. Ezzel szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a mai magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is az, de erről majd később.)
"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.
"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.
A Magyar Tudomány szerkesztői ezúttal is élnek a régi finnugrista módszerrel: a más véleményen lévők szájába adnak egy állítást, amit aztán ők maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdőjelezik a kényszerűen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt nem is állította senki. Ami viszont a közös génekből feltétlenül következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös ősöktől származnak.
Nézzük ezek után a hazai vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén" megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, ők pedig mindenáron azt keresték. Persze, ők sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai magyarok valóban a saját őseinket keressük, akkor mindenekelőtt a saját jellemzőinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni, szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", stb., csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi őseink hagyatékai. Leegyszerűsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk, hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lennie az őseinknek is. (Ezért is nem lehettek alacsony termetű, görbe lábú mongolidok.)
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!
"Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."
Hogy is van ez?
"...a Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát..."
Igen, erről van szó. A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük máig is csak hipotézis, lehet hogy tévedés, és így könnyen előfordulhat, hogy csak ezért nem találják genetikai nyomaikat! Talán ők is csak hazatértek őseik földjére...
Igen, erről van szó. A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük máig is csak hipotézis, lehet hogy tévedés, és így könnyen előfordulhat, hogy csak ezért nem találják genetikai nyomaikat! Talán ők is csak hazatértek őseik földjére...
http://magyarsag.synthasite.
Továbbá:
A paleolitikumi homo sapiens sapiens genetikai öröksége a ma élő európaiakban az apai öröklődésű Y kromoszóma vizsgálatok alapján
A NYELV, MINT A VALLÁSKUTATÁS FORRÁSA
Mario Alinei - Ősi kapocs - A magyar etruszk nyelvrokonság
Aradi Éva: MEGJEGYZÉSEK MARIO ALINEI: ŐSI KAPOCS CÍMŰ KÖNYVÉHEZ
Magyar-Hun Bizonyságok
Nincsen uráli finn-ugor nyelvcsalád!
Magyar őstörténettudomány: Kritikai ambíciók szaktudományi alapismeretek nélkül
A magyar ostörténet-kutatás új távlatai?
Ágyő, finnugorrá-butítás! Lám-lám: Európa legősibb népe a magyar...
Ágyő, finnugorrá-butítás!
Lám-lám: Európa legősibb népe a magyar...
SZABÓ István Mihály:
Őskőkori európai eredetű-e a magyar nép?
(Válasz Róna-Tas András kritikájára)
A História 2003/5-6. számában Farkas Ildikó ismertette a magyar őstörténetnek egy általam - a legújabb nemzetközi természettudományos kutatások alapján - előterjesztett és az eddig e viszonylatban kevéssé figyelemre méltatott őskőkorra is kiterjedő vázlatát. A 2003/10. számban Róna-Tas András turkológus előterjesztésemet szokatlanul keményen bírálta. Bár a modern őstörténetkutatás természettudományos módszereit
(pl. az összehasonlító genetika biokémiai metodikáit) nem ismeri, kritizálja Európa egyik legnagyobb genetikai munkaközösségének vizsgálati eljárásait. Glatz professzor hívta fel nemrég a figyelmet az emberi és a természettörténeti kutatások nélkülözhetetlen (és finom részletekre is kiterjedő) szinkronjára. Ez bizony a jövő őstörténészeinek óriási kihívást jelent: egyeztetni a humán társadalmak egykori történéseit a természeti környezet fiziko-kémiai-biológiai változásaival. De milyen alapon? Az egykori vagy őskörnyezet természeti viszonyainak rekonstrukciója a fosszilis talajok geokémiai analíziseivel és a szerves maradványok szénülési indexeinek meghatározásával, a korabeli légtér összetételének felderítése a levegő-, illetve gázzárványok gázkromatográfiás elemzéseivel, az egykor élt állatállomány egészségi állapotának felmérése a csontmaradványok bakteriológiai-virológiai és szövettani vizsgálatával, a vegetáció faji struktúrájának nyomon követése pollenanalízisekkel, az ősklíma bonyolult számítógépes rekonstrukciója, a jelentős űrtörténések (napkitörések, napszéltevékenység, ozonoszféra-károsodások, meteorbecsapódások stb.) nyilvántartása stb.
(pl. az összehasonlító genetika biokémiai metodikáit) nem ismeri, kritizálja Európa egyik legnagyobb genetikai munkaközösségének vizsgálati eljárásait. Glatz professzor hívta fel nemrég a figyelmet az emberi és a természettörténeti kutatások nélkülözhetetlen (és finom részletekre is kiterjedő) szinkronjára. Ez bizony a jövő őstörténészeinek óriási kihívást jelent: egyeztetni a humán társadalmak egykori történéseit a természeti környezet fiziko-kémiai-biológiai változásaival. De milyen alapon? Az egykori vagy őskörnyezet természeti viszonyainak rekonstrukciója a fosszilis talajok geokémiai analíziseivel és a szerves maradványok szénülési indexeinek meghatározásával, a korabeli légtér összetételének felderítése a levegő-, illetve gázzárványok gázkromatográfiás elemzéseivel, az egykor élt állatállomány egészségi állapotának felmérése a csontmaradványok bakteriológiai-virológiai és szövettani vizsgálatával, a vegetáció faji struktúrájának nyomon követése pollenanalízisekkel, az ősklíma bonyolult számítógépes rekonstrukciója, a jelentős űrtörténések (napkitörések, napszéltevékenység, ozonoszféra-károsodások, meteorbecsapódások stb.) nyilvántartása stb.
Róna-Tas András igencsak egyszerű környezetszemlélete alapján igazán könnyedén jelenthette ki, hogy a fentebb körvonalazott összefüggések szinkronizálása iránti igény nem új: "a történelemtudomány amióta tudomány, mindig a társadalom és a természet kölcsönhatásában vizsgálta a történelmet". Ő a környezet és a környezet vizsgálata alatt egészen biztosan mást ért (fúj a szél, hull a hó), mint amit a környezettudomány tanít.
Róna-Tas András rám vonatkozó bírálatának lényeg mondanivalója - mint elfogadásra ajánlott "akadémiai állásfoglalás" - a magyar történelemkutatás egy az egységesülő Európához csatlakozás időszakában különösen fontos - alapvető kérdésében, mégpedig a magyar nép európai eredete és az európai népekhez fűződő tényleges genetikai-rokonsági kapcsolataira vonatkozik. Ezzel itt én, első pillanatra úgy tűnik, túl is nyúlok Róna-Tas András támadásának bírálatán, és a magyar történelemkutatás egyik aktuális kérdéséhez is hozzászólni szándékozom.
Miről is van szó?Róna-Tas András rám vonatkozó bírálatának lényeg mondanivalója - mint elfogadásra ajánlott "akadémiai állásfoglalás" - a magyar történelemkutatás egy az egységesülő Európához csatlakozás időszakában különösen fontos - alapvető kérdésében, mégpedig a magyar nép európai eredete és az európai népekhez fűződő tényleges genetikai-rokonsági kapcsolataira vonatkozik. Ezzel itt én, első pillanatra úgy tűnik, túl is nyúlok Róna-Tas András támadásának bírálatán, és a magyar történelemkutatás egyik aktuális kérdéséhez is hozzászólni szándékozom.
2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól. E népek populációiban kimutatható meghatározott, becsült korú genetikai markerek előfordulási gyakorisága alapján, a felső őskőkor 40 ezer évvel ezelőtt (a Homo sapiens európai megjelenésével) kezdődött időszakára vonatkozóan, európai betelepedésük valószínűsített kronológiai sorrendjét is felvázolták. E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alanti megállapításokat tették.
1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el. Ezek után feltehető a kérdés, miként fogadta ezt a magyar szakemberek egy része?
Egy ismert magyar orvos genetikus az elmúlt évben megjelent könyvében ellenteóriát dolgozott ki. Szerinte a magyar nép az utolsó ezer év alatt teljesen kicserélődött. Akik ma itt élnek, nagyrészt a későbbi bevándorlók utódnépessége. Ezek a nyugat-európaiak őskőkori genetikai markereit hozták magukkal, és ezáltal a Kárpát-medencében letelepedett magyarság őskőkori európai eredetének csalóka látszatát keltik! Ez az ellenteória kizárólag a szerző sorozatos és súlyos szakmai tévedésein alapul, mivel: a) A nyugat-európaiak (és a tőlük származó bevándorlók) őskőkori eredetét teljesen más genetikai markerek jelzik, mint az uráli népekét, így a magyarokét. A "csalóka látszat" állításának tehát az égvilágon semmiféle alapja nincs. b) Az utolsó ezer év alatt hazánkba főleg törökös népek telepedtek. Ezek viszont őskőkori európai genetikai markereket egyáltalán nem hoztak magukkal! Orvos genetikusunk azonban ellenteóriájából vont le következtetést: a magyar nép ma már annyira vegyes keverék nép, hogy a magyar nemzet csak "kulturális kategóriának" (egyfajta civil szervezetnek) tekinthető! Róna-Tas András is mereven elzárkózik Semino és társai eredményeinek elismerésétől: "A mai lakosság genetikai vizsgálatából" (ilyen alapon dolgoztak Semino és társai) "ezekkel a módszerekkel egyelőre nem lehet történeti következtetéseket levonni...". Azt pedig, hogy a magyarok őseinek betelepülése Európába mintegy 40 ezer éve mehetett végbe, amint azt Semino és társai igazolták, Róna-Tas "üres állítás"-nak tartja. Hadd ne mondjam el, magam, mit tartok a "magyar történelemkutatásnak" erről az "új irányzatáról".
Közli:
B.Kiss-Tóth László
(...)http://www.e-ido.com/Europai_
