BIZZ ABBAN
(Induló jobbra)

Bízz abban, hogy az Édesanyáknak
száján a szó himnusszá válhat,
és felrázhatja a csendet imaszóval,
akkor is, ha a leláncolt föld felett még
hó van ! Holnap már mindenki talpra állhat,
bilincset törünk, egymás mellett a vállak.
Nehéz volt, mégsem adtuk fel, hiába
hullott ránk az önkény véres vad-virága.
Gyomlálni megyünk, fát ültetünk a kertbe,
fokosaink kicsorbult éle meg lesz fenve.
Ijaink feszesek, puzdráink a vállon,
vallon és kazár útunkba ne álljon !
Megyünk és masírozunk. Ez itt a mi
országunk. Felforrt a vér. Megtalálunk !
Lámpavas lesz a vég, nem kell ismét idézet.
Kegyelmet nem kap az, aki fentről nézett.
Dühünk a düh. Őseink imája szálljon,
Botond, vezess, üss rést kapun és rácson !
Árpád, vezérelj ! Emese álma védjen !
Hun és Magor : nemzetem és a vérem.
Szikla legyünk, ami ha hegyről indul,
sorjázik vadont, megszabadít a kíntul !
Eljön a szép kor, teremtünk végre rendet.
A Föld forog, felettünk sólymok kerengnek.

Zas Lóránt
Közli:
B.Kiss-Tóth László