AZ ELESETTEKET

Az elesetteket láttam a téli éjszakában.
Az út szélén álltam, remegett a lábam.
Leírni alig tudom, a papír előttem világít,
a holdfény beles ablakomon, macskánk ágyunkon ásít.
Hideg van. Megmeredett kezem és a kárpit.
Mohácsig érnek a sorok. Világos sötét árnya
Aradra hull : bakóra és királyra.
Isonzó árkait a hó már befedte.
A Donnál nagybátyám fagyott ruhája és a teste.
Feleségemet szólítom : apádat ki temette ?
Aztán gyilkosok jöttek, felkent kannibálok.
A vesztőhelyek betonja vértől virágzott.
Elvettek mindent. Lesöpörték a padlást. Vártunk,
hogy egy jobb kor jön. Lesz kenyerünk és kalácsunk.
Nem jött. Nyomorgunk : éhezünk és fázunk.

Zas Lóránt
Közli:
B.Kiss-Tóth László