ÁTKOZOTTAK

Átkozottak. Ma szerda van és ismét
felrémlenek a halottak. Gyermekek,
akiknek nincsen lába, akik nem
járnak iskolába, akiknek szemére
ködöt vontak, akiknek a bele kilóg,
mert iskolájukra bombát dobtak.
Anyák, akik megőszültek egy
rettenetes percben, amikor
gépfegyvertűz pásztázott át a
kerten, ahol az a gyermek játszott,
akit fehér lepelbe tekerték, mert
eltalálták a galádok. Ma szerda
van, és nem tudok aludni. A reggel
rám kiált, hogy ezt nem kellene hagyni.
Mit csináljak ? A televiziót
nézem, igazat ad a katonáknak.
Elnököm nyilatkozik, alkoholtól
vörös a képe. Fenéken rúgnám, de
messze van, és minden lépését őrzik.
Hülye idiótának látszik a
a képernyőn keresztül a szemébe
nézve. Milyen anya szülte ? Miért
nem hozta más világra ? Országát
elitta. Most nyugdíjba megy, még
tíz évre testőröket kap, az
adófizető vigyázza. Az, aki
fizet és aki fizetett mindig.
Aki robotolt és hitt itt. Akiknek
jövőjét elorozták hazai
és nem idegen terroristák.
Akiket átbeszélnek, akiknek
emelnek faragott képet. Akiket
álomba ringattak : itt minden szebb.
Már fényesedik az ég, acélszínű
a reggel. Vihar jön, és végez majd a
felkent sereggel.

Zas Lóránt
Közli:
B.Kiss-Tóth László