Menyhárt Péter: Deviza Alapú Csalás – napjaink legsúlyosabb nemzeti-jogi konfliktusa - avagy hogyan lehetett "érinthetetlen" erőfölénnyel visszaélve becsapni a világ bankárait, jogászait, társadalmi és gazdasági vezetőit?

(A kép illusztráció, nem a cikk részét képezi. Webhelye: http://magyarhaz.wordpress.com/2013/03/04/ )


ARS Boni pályázat 2014.07.02.

Az alábbi dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született.

Ha Önnek tetszik ez az írás, kérjük, hogy támogassa szavazatával, hogy a szerző megnyerhesse az 50 000 Ft értékű közönségdíjat!
Szavazáshoz:
1. Lépjen az Ars Boni pályázati felületére (itt)
2. Kattintson a Bejelentkezés Facebookon keresztül gombra a pályázati alkalmazásba bejelentkezéshez (amennyiben korábban még nem jelentkezett be)
3. A Tetszik gombra kattintva kedvelje az Ars Boni jogi folyóirat facebook oldalát
4. Válassza a menüsor Szavazás menüpontját
5. Kattintson a kiválasztott írás alatt található Szavazok! gombra


Minden deviza alapú jogügylet pontosan megfogalmazva: a deviza árfolyamához indexálandó forint eszközű pénzkölcsön a 2013. július 2. és a 2013. december 29. óta folyamatban levő büntetőeljárás alapján megsérti: a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv, a Btk 373.143.316.381.396.397.403.415.417.§ (a 1978. évi IV. 318.261.289.292.296/A.310.310/A. §); a 2001. évi XCIII. tv, a 2000. évi C tv, a 2001. évi XCIII tv, a 2009. évi CLXII. tv, az 1996. évi LVII. tv, valamint a Ptk. szabályait, ezért a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv, a Ptk 6:88. (1), és a 6:95.§ (az 1959. évi IV.tv. 200. és 234.§), alapján, a törvény erejénél fogva külön eljárás nélkül semmis és érvénytelen. A Ptk 6:108.§ (1) bekezdése (a régi LB. 1/2010. (VI. 28)PK Vélemény) alapján minden engedményezési, értékesítési és végrehajtási cselekmény semmis és érvénytelen, – az érvénytelenség általános jogkövetkezményeként – mivel a jogsértés nem alapíthat jogot.

A bankok az olcsó forrásszerzésük érdekében, az ésszerűtlenül magasan árazott forint kamatok miatt kezdtek a deviza alapú hitelezésbe. A hitelezés szerződéses szabadsága és a pénzintézet döntése alapján bármilyen forrásból lehet hitelezni. A hatályos magyar jogrendben két pénzkölcsöntípus létezik: 1. DEVIZA pénzkölcsön – azaz idegen pénzeszközben nyújtott, rendelkezésre bocsátott; vagy 2. FORINT pénzkölcsön – azaz magyar pénzeszközben nyújtott, rendelkezésre bocsátott kölcsön. A deviza alapú jogügyletek duális-hibrid jogügyletek: más jellegű a hitelszerződés (deviza), és más típusú a pénzkölcsön (forint). Ez a hibrid így deviza hitelezés (hitelkeret), és forint kölcsön keverék, melyet hatályos magyar jogszabály nem definiál, és nem szabályoz. A bank az egyedi szerződésekben a kölcsön folyósításakor mohóságból, vagy erőfölénnyel való visszaélés miatt, kereskedelmi vételi árfolyamot rögzít. Ezzel a művelettel elvonja a személy devizája feletti rendelkezési jogát, és egy FIKTÍV gazdasági eseménysort valósít meg, ami jogsértő. Ha a teljes deviza-hitel összeget hivatalos vételi árfolyamon megvette, akkor a kölcsönben nem maradt deviza! Ha elismerjük, hogy a forintkölcsönt valójában megkaptuk, akkor itt jogtalan minden deviza kamat, költség és kockázat számítása, mivel a kölcsönben már nincs deviza. Forintkölcsönnél abszurd bármiféle forintra váltás. Jogszerűen kétféle módot választhat a bank ahhoz, hogy deviza kamat és költség alkalmazással tarthassa nyilván a kölcsönt:
1) Ha azt szeretné, hogy valóban maradjon deviza a kölcsön mögött, akkor a folyósításkor a teljes deviza-hitel összeget úgy kell átadnia, hogy azt hivatalos eladási árfolyamon „veszi” meg. A deviza kihelyezése már valóságos esemény. Így jogszerűen számolhat deviza kamat-költség-kockázatot érte. A folyósításkor a bank a deviza indexáláshoz az eredeti deviza forrás kamatát (% érték) használja, amelyre ráteszi a saját kamat marzsát. Ez az EGYSZERI befektetés ára, mely tartalmazza a bank ügyfél kockázat számításaitól kezdve az országkockázati tényezőkig minden elemet. Az országkockázatot az árfolyamkockázatban is megfizetjük. Mivel a forrásszerzés EGYSZERI (a pénz teljes egésze nálam van!), ezért a bank marzs % értéke nem változhat a visszafizetés idején. Ebben a rendszerben a bank a forrásdevizáját úgy nyerheti vissza, ha a törlesztést, annak a deviza beszerzési értékén, vételi árfolyamon veszi meg. Ezek a deviza átváltást eredményező ügyletek ebben az esetben már nem FIKTÍV eseményt jelenítenek meg, mert nincs mögöttük többlet bevétel/díj, tehát nem minősíthetők gazdasági eseménynek.
2) A bank azt is választhatná, hogy folyósításkor, és törlesztéskor azonos árfolyamot alkalmaz:MNB középárfolyamot. Itt már jogilag vitatható, hogy mitől is deviza ez a forint kölcsön. Felmerül az erőfölénnyel való visszaélés, a tisztességtelen szerződés, a bűncselekmény lehetősége.
Minden duális-hibrid jogügyletben az értékelések minden elemét a hatályos jogszabályoknak megfelelő, egységes rendszerszemléletben kell végezni. Egy értékelési ciklusban minden elemet azonosan, a valóságos pénzeszközből kiindulva kell számítani. Az árfolyamkockázat csak valós pénzeszközt, azaz a havi törlesztést érinti. Az egyenleghamisítás oka: az értékelési ciklusi nyitóegyenlegét nem értékeli az aktuális árfolyamnak megfelelően, ezzel az adósnak – és mivel ezen összeget nem vallotta be jövedelemként – az állami költségvetésnek is kárt okoz. A maffia bűntény egy komplex rendszert alkot, mely minden területen felkészült. Nem kerülhető ki a bűncselekményi tényállás megvalósulásának megállapítása. A cél nem közvetlenül a banki extraprofit volt, hanem a Kádár rendszerben szocializálódott, magasan képzett, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező bank vezetők személyes gazdagodása és a nemzetközi bankvilág felé a kiemelkedő szakmai teljesítményük mutatása volt.
A volt kádári bankrendszer vezetői, a rendelkezésükre álló összes szakmai társadalmi és politikai eszközrendszerrel a személyes – családi gazdagodásukra törekedtek, miközben az anyabankok mit sem sejtő részvényesei előtt a teljesítményeik alapján, szakmai kiválóságukkal kérkedtek. Ezek az emberek ma is a nemzetközi bankvilág köztiszteletben álló szakemberei, akikhez „elvileg” kétség sem férhet. Megtehették. A csaló bankárok az általuk működtetett maffiaszervezet segítségével találták ki és szervezték meg ezt a briliáns bűncselekményt. Minden a kezükben összpontosult: a jogalkotás; a szerződéses szabadság; a banki nyilvántartás és üzemtan különleges rendszere; a bankfelügyelet jogi alaptalansága és a benne dolgozó személyek oktatásának és az igazságügyi szakértés rendszerének privilégiuma. A bankár bűnözők ismerték a sok kis fillér-nagy forint elvet. Tudták, hogy tartós és alacsony árfolyam emelkedés a várható trend a deviza árfolyamok ügyében, ezért számíthattak a folyamatosan csordogáló, láthatatlan haszonra. ŐK 2010-s euró átállásra terveztek, és nem volt előre látható, a 2008.-as banki anomália miatti ugrásszerű növekedés, a deviza árfolyamok elszabadulása. A 2008.-as pénzügyminisztériumi egyezségnél még találhattak volna menekülési utat, de a mohóságuk, és büntethetetlenségük érzete ekkor már elhomályosította az ítélőképességüket. A „devizahitel” kommunikáció meghatározó eleme a nemzetközi bankszféra félrevezetésének; – az anyabankok – felé történő elszámolás és az itthoni beosztott és külsős bankszakemberek felé is. A sok ezer magyar banktisztviselő ugyanis nem végezte volna a munkáját, ha tudatában van a csalásnak. Ők mindannyian devizahitelként, annak törvényes módján könyvelnek – nem láthatják át a komplex rendszert. A „devizahitel” kommunikáció a könyvelés -nyilvántartás módszere miatt alakult, mert az teljesen elfedi – álcázza a jogtalanságot. A devizahitel homogén, nincs benne átváltás. Vélelmezhető, hogy az átváltásokat devizára más tisztviselő végzi, mint aki a kapott deviza értékeket idősorosan elkönyveli. A forint és a devizakönyvelés ugyanis teljesen elválik egymástól a banki eljárásban: tervezetten más tételekkel dolgozik a két részterület, így a nyilvánvaló csalás nem vehető észre a bankon belül sem. Alapvetően nem a tájékoztatás hiányáról kell beszélnünk, hanem az ügyfél tudatos megtévesztéséről és folyamatos tévedésben tartásáról. Mit jelent ügyfél nyelven az „alapú” kifejezés?
Egyszerűen megfogalmazva az „olyan, MINTHA” lenne a helyes kifejezés. Az adósok tudomásul vették azt a szóbeli-reklámbeli banki tájékoztatást, miszerint a bank olcsón tud az ő DEVIZA HITELÉHEZ forrást szerezni, ezért az ő FORINT KÖLCSÖNÉT alacsonyabb kamattal adja, feltéve, hogy az árfolyamkockázatot az adós teljes egészében (a bank részét is, de ezt nem mondták ki soha) elvállalja. Az ügyfelek az olcsó banki forrásszerzésre vonatkozó, tudatosan megtévesztő információk tudatában fogadták el azt, hogy a bank devizában tartja nyilván a kölcsönüket, és nem forintban. Az ügyfelek sohasem kértek és kaptak deviza kölcsönt; ilyet nem is vettek volna fel, hisz többségük soha életében nem is látott svájci frankot. nem tudja pontosan, hogy mit jelent a deviza, nem érti a valuta és a deviza közötti különbséget sem. Az ügyfelek többsége egyáltalán nem érti a részére kiküldött deviza egyenlegeket, így arra sincs esélye, hogy ellenőrizze azok valóságtartalmát. A bak ezzel élt vissza, így soha, senkinek nem küldött a hatályos magyar számvitel szerinti forintban és devizában egyenlően kimutatott elszámolást. A szocializmus évtizedeiben az embereknek SOHASEM LEHETETT a tulajdonában IDEGEN VALUTA, DEVIZA. Ezt a magyar diktatúra önkényesen és megfellebbezhetetlenül átváltotta forintra. Nem közölték az ügyféllel, hogy 2001. óta az ő rendelkezési joga megválasztani, hogy hol és mikor kívánja a devizáját átváltani. Az árfolyamkockázat lényegét és számítási módját SOHA, SEHOL nem írták le, nem is magyarázták el az ügyfélnek. Arról sem tájékoztatták, hogy a bank a saját forrásszerzésének az árfolyamkockázatát is az ügyfélre terheli. Nem magyarázták el, hogy az árfolyamkockázat mindig abban az időpillanatban keletkezik, amikor a két pénznem közti átváltásra van szükség – tehát kizárólag a törlesztéskor. Sohasem közölték az ügyféllel az árfolyamkockázat számításának módját és aktuális értékét. A kamatszámításra egy olyan, az átlagos ügyfél számára érthetetlen képletet biggyesztettek a szerződésekbe vagy a szabályzatokba, amelyet sohasem konkretizáltak, és amelynek ellenőrzéséhez nem is adtak át megfelelő adatokat. Az ügyfél a havi elszámolásnál egy folyószámla elszámoláshoz hasonló, érthető és áttekinthető tájékoztatást várt volna, de ilyet soha nem kapott. A változásokról semmilyen érthető és ellenőrizhető tájékoztatást nem adott sem előzetesen, sem utólag a bank. A bank a mai napig az ügyfelek kérésére sem hajlandó érthető és ellenőrizhető tájékoztatást adni a saját hitelszámlája történetekről: felmerül az a gyanú, hogy a bank nem vezeti naprakészen ezeket, hanem évente egyszer kreatív módon konstruál valamit. A mai napig az országban egyetlen ügyfél sem kapott átlátható és érthető elszámolást a banktól. A végelszámolás hiányában senki nem lehetett képes ellentmondani tartozása összegszerűségének a végrehajtási eljárások során, ezzel az ügyfél jogai súlyosan sérültek.
A csalók terveiben – ahogyan a hétköznapi emberében is – 2010 az euró bevezetésének a céldátuma volt. Az ügyfelek tehát szándékaik szerint nem 20-25 évre vállaltak árfolyamkockázatot, hanem csupán 5-6 évre. Ma, a hatályos jogszabályok szerint egyetlen olyan deviza alapú jogügylet sem érvényes, amelynek „devizaszámla” típusú vezetése, nyilvántartása történt, a jogszerű értékelés helyett. Jogsértések: csalás, számviteli törvény megsértse; költségvetési csalás; emberiesség elleni bűntett; a Btk tényállások: 2012. évi C. törvény, a Btk 373. § 143. § 316. § 381. § 396. § 397. § 403. § 415. § 417. § (a régi 1978. évi IV. 318. § 261. § 289. § 292. § 296/A. § 310. § 310/A. §) 2001. évi XCIII törvény a devizakorlátozások megszüntetéséről, Alaptörvény XV. cikk (törvény előtti egyenlőség) és a XXIV. cikk (joghatóság időben, részrehajlás nélkül, tisztességes módon) EU Alapjogi Charta 47.cikk (tisztességes eljáráshoz jog, nyilvánosság, ésszerű időn belüli eljárás) EU Emberjogi egyezmény 6. cikk (tisztességes tárgyalás); 13. cikk (hatékony jogorvoslat); 14. cikk (megkülönböztetés tilalma) jogok megsértése. A csaló bankárok a szocialista rendszer legképzettebb banki szakembereiből kerültek ki. A Magyar Bankszövetség felhasználásával ők „diktálják” a magyar pénzügyi jogszabályok alkotását a rendszerváltás óta. Ők szervezik és bonyolítják le a közjegyzők, az ügyészek, a bírók, és minden érintett személy képzését és szakmai továbbképzését. Ők adják az igazságügyi szakértőket közvetlenül, s ezek képzését tájékoztatását is. Ők befolyásolják személyi és szakmai szinten egyaránt a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét.
A Bakszövetség szerepét és tudatos részvételét jelzik azok a tények, hogy szakmai érdekvédő szervezetként folyamatosan kijátssza, félrevezeti a magyar hatóságokat. Furcsamód az igen sokrétű szakmai szervezet semmit nem tett sohasem a nyilvánvalóan ezernyi hibától-törvénysértéstől terhes egyedi szerződések szakmai javításáért. A bankszakmai alkalmazotti körök feladat-specializált képzést kapnak; munkájuk résztevékenységekre és eljárásokra ad csupán lehetőséget. Nem lehet kellő átlátásuk a teljes rendszerre nézve, miközben a banküzemben minden eljárás, magas szakmai tudású szakemberek részvételével biztosított.. A dokumentációt a régóta létező devizahitel dokumentációkra szerkesztették, kiszervezve mögüle a forint elszámolásokat. A banki adminisztráció szándékosan NEM VEZET átlátható és érthető dokumentációt a deviza alapú forintügyletek szabályos értékelése alapján, ahogyan soha nem számolt el ügyfeleivel tisztességesen – átlátható és érthető módon. A banki alkalmazottak oktatása devizahitelezésre irányul, nem a gyakorlatban megvalósult deviza alapú HIBRID forintkölcsönre. A pénzintézetek eltérő adattartalommal bűnös KETTŐS KÖNYVVEZETÉSI gyakorlatot folytatnak a lebukás elkerülése érdekében. A forint ebben a rendszerben sohasem találkozhat a belőle származtatott deviza értékekkel. Feltűnő, hogy milyen azonosságok: elkövetett, beépített törvénysértés tömeg jellemzi a deviza alapú jogügyleteket. Azért is különös ez, hiszen ezek a pénzintézetek nagy számban foglalkoztatnak igen magas jövedelemmel, magas szakmai kvalitású pénzügyi és jogi szakembereket. Nyilvánvaló a szándék: minden jogorvoslati eljárást olyan mederben kell tartani, ahol a bank az adóssal szemben fölénybe kerül. Ez pedig a polgári jogi útra terelés. Meg kellett akadályozniuk az egységes bűnügy felmerülését is, hiszen mindaddig csupán egy-egy jelentéktelen szerződéses magán jogvita van a bíróság előtt: adós kontra hitelező. Minden módon megakadályozandó a büntető eljárás lehetősége, hiszen ott az ÁLDOZAT adós, az ÁLDOZAT állammal egyenrangú fél, szemben a BŰNELKÖVETŐ csalókkal. Csak feltételezni lehet a VIP hitelek, az illegális pártpénzek létét. Az ügyészségi bűnpártolásra – korrupcióra azonban tényszerű a megállapítás, hiszen a feljelentések VIZSGÁLATÁT ELUTASÍTÓ ügyészek pl. a szerződésekben foglaltakra hivatkoznak a SZERZŐDÉSEN KÍVÜLI megkárosítások esetén; és rendre meg sem említik az állami költségvetés kárát. Nem tudni, mi is ez: megfélemlítés, vagy konkrét anyagi megvesztegetés.
A hétezer milliárdos deviza alapú hitelezés forrása biztonsággal állíthatóan NEM valóságos pénz, hanem jogi úton teremtett hitelpénz. A magyar jogszabályok a kereskedelmi bankok hitelpénz teremtésére lehetőséget adnak. Nagyságrendjében LEGKEVESEBB 5 EZER MILLIÁRD az adósoktól közvetlenül, és LEGKEVESEBB EZER MILLIÁRD a közpénzből – a csecsemőktől az aggastyánokig -a kár. SZERZŐDÉSEKEN KÍVÜLI LOPÁS az egyenleghamisítás – HUNGARIKUM – tartozás a fizetés ellenére NÖVEKSZIK Megoldást egyszerűen, csak és kizárólag a hatályos jogszabályokon alapuló, egyetlen és országos maffia bűnügy bírósági megítélése adhat.
Források, felhasznált irodalom:
Internet devizakonfliktus oldalai; hivatkozott joganyag; Kúria 6/2013-as PJE és a 2/2014-es PJE