"Hogy hazámat ne szeressem
a bitorlót meg ne vessem,
Hatalom nem teheti velem"
Beatrix királyné és Mátyás király
1. A halálangyal
Mátyás király 2. felesége Aragóniai Beatrix, másképpen Beatrice (1457-1508), I. Ferdinánd, másképpen Ferrante, nápolyi király leánya. Szülők nélkül nevelkedik, reneszánsz szerelmi szabadosságban. Viselt dolgait, gátlástalan viszonyát apródjával, Ramire Vilarantóval, s 1475-ben e kötéllel a hálótermében megfojtott szerető megtalálását Silvio et Ascanio Coróna s Francesco Confuorto nevén két XVI. századi olasz krónika ismerteti. Beatrix e gyilkosságakor már Mátyás király menyasszonya, s érvényesülni akarásból meg hatalomvágyból már egy évvel előbb kérkedőn magát Magyarország királynéjának nevezi s nevezteti. 1476-ban ment férjhez.
Arcátlansággal lehet királyt, nemzetet, népeket félrevezetni, majd megszállni, rabszolgává, koldussá s bigottá butítva kifosztani, rablógyilkolni, végül Sekhem története meg az Eszterkönyves Purim világünnep szerint kiirtani.
2. Előkészület
Mátyás király hagyta a magát magyargyűlölő "megbízható" idegenekkel" körülvevő Beatrixtól hű orvosát, Július Aemiliust ismeretlen talján orvos javára háttérbe szorítani, s 1489 elején Bécsből Budába visszatérte után, tavasszal már állítólag "köszvényes" lett, hamarosan nem tudott állni, hordszéken vitette magát. E "köszvény"-től s a feleségétől szenvedett. Állapota a Bécsbe költözés után javult. Jobbulásnak híre Habsburg Frigyes német császárnak dührohamot okozott. Mátyás házasélete közben romlott.
3. Érdekházasság
Mátyás király sógorának, Alonso calabriai hercegnek 1489 májusában írott levele tudósít házassága tartalmáról: "Arról van ugyanis hogy őfelsége s a fensége úr is nekünk a Királyasszonyt, hitvesünket ajánlják; ámde jól tudjuk, hogy ez ajánlások nem ő Felségétől, nem is ő Fenségétől, hanem magától a királynétól erednek, ki ha nem is nyíltan, de leplezetten arra törekszik, mit mi semmiképpen meg nem tehetünk. A királyné tudniillik azt kívánja elérni, hogy a Mi halálunk után - ha az megelőzné az övét-, ő legyen a uralkodásban utódunk s vegye kezébe a kormányzás gyeplőit, mit, ha még úgy akarnók is, kieszközölni nem tudnánk, sőt még csak szóba sem hozhatunk alattvalóink előtt, ha csak örök gyűlöletüket magunk s a királyné ellen felidézni nem akarjuk. A magyar nép ugyanis inkább kész magát egy szálig levágatni, mintsem asszony uralmát eltűrni; nagyon jól emlékszik még rá, s még most is szájában az íze, hogy mikor hajdan egyszer asszonyi uralom alatt állott, ez vajmi rossz volt, s az az országnak kárára szolgált. Ehhez járul, hogy a királynét őszintén s bizalmasan szólva - alattvalóim nemigen szeretik, mit mi sajnálattal látunk, de szeretetét beléjük utóvégre nem önthetünk, a királyné pedig hajlamukra s jóindulatukra rászolgálni nem igyekszik... folyamatos sopánkodással, majd perpatvarkodással, könnyekkel zaklat bennünket éjjel-nappal... minden józan érvelés csak inkább fölizgatja, mintsem megnyugtatja. A legjobb tanács mely nézetével, akaratával ellenkezik, csak nézete s akarata mellett még makacsabb kitartásra ösztönzi, s jó tanácsainkkal csak elégedetlenségét szítjuk.
A király átlát az országhódítón, jámbor béketűrésében mégsem védekezik, csak erélytelenül ezekkel. Háromszor hármas veszély fenyeget
1. Önmagát s fiát, s fia trónutódlását;
2.Szentkoronát, a magyar birodalmat s a birodalom népeit;
3. műveltségünket, tisztességünket, vagyonunkat kockáztatja, lop-csal-hazudik világrend figyelmén kívül hagyásával.
4. A király szándéka fia trónutódlása
Mátyás király 1489-ben tárgyalni kezdett császárral s Fiával, Habsburg Miksa római királlyal "örök béke"-szerződésről, fia, Corvin János trónutódlási joga elismertetéséről, és arról, hogy Frigyes meg Miksa mondjanak le a magyar trón követeléséről, cserébe Ausztriáért. Weisz K. János (ausztriai): "Frigyes a tárgyalásokat megszakította, mert csillagászai megjövendölték Mátyás korai halálát."
Az elfoglalt Ausztriát elismertetésért meg lemondásért! A labanc becstelen szerződhetett volna, legfeljebb esedékességkor szokás szerint szerződést szeg. Az üzlet még így sem kellett, mert a már bizton halottnak tekintete ajánlóra kár időt is fecsérelni: Bennünk pedig (akkor is) gyanútlan szunnyadt a kötelez? történelmi gyanakvás, éberség, figyelem, veszélyérzet.
5. Mátyás király s a mérgezésdivat
Galeóttó Marzio szerint Mátyásnál valaki ajánlkozott ellenfele, Podjebrád György cseh király megmérgezésére, "De a király tüstént meghagyta, hogy semmiképpen se támadjon méreggel Györgyre. Mi itt karddal harcolunk, nem méreggel. Hiába olvastam volna a történetet Fabríciusról, ki megírta Pyrrhus királynak, a rómaiak legdühödtebb ellenségének a halálát?... Mátyás figyelmeztette Györgyöt, hogy csak előre megízlelt és csakis híveitől neki nyújtott ételt és italt vegyen magához, mivel a megmérgezés veszélye fenyegeti."
Szerémi György (1490-1548) Magyarország romlásáról c. műve: Mátyás készülődik a török ellen. Bécsben megölik. Temetése c. fejezetében
"A török császár futára gyakran kért engedélyt a királytól, hogy hazatérhessen, de a király vele akart Törökországba menni. Egy nap így szólt a császár követe: Király uram, ez a város, melyben szállást adtál a magyaroknak, hogy itt lakjanak, nem a tied, mert ez a nép idegen s különbözik a magyaroktól. Tanácslom felségednek, telepítsd ki Oket s adj nekik más földet, ahol lakhatnak, s tiszta szittyákat hozass ide, s oszd szét nekik a palotás házakat. Monda a király: Hidd el, úgy megfélemlítem őket, hogy sohasem mernek megmozdulni felségünk ellen. A követ: Higgy nekem, király; rövid az ember élete; ma nekem, holnap neked - ez volt a török jóslata. A szegény király azt hitte, hogy nem hal meg."
A török követ is értesülhetett a tervől. Jó cselekedete eredménytelen maradt. Különben más világtörténelmet tanulnánk.
6. Rémhírterjesztés
Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet II. 561. o.: Az engesztelhetetlen Mátyás és magyargyűlölő német-Habsburg Frigyes, "Az öreg császár szilárdan hitt asztrológusaiban, kik Mátyás közeli halálát jövendölték neki".
Fraknói Vilmos: A csillagjósok Mátyás halálát közeli kilátásba helyezték."
Galeotto Marzio 61.1: "Azt mondták Mátyás királynak, hogy bizonyos emberek a környezetéből mérget kevertek elpusztítására, és ennek a mesének első hallásra volt is némi valószínűsége. A király így szólt: "Ne féljen alattvalói mérge-s tőrétől, ki igazságos és törvényesen uralkodik." E szavakkal szégyenítette meg a vádaskodókat, hogy többé ne gondoljanak ily őrültséget, a bűnösök tekintete- s taglejtéseiből ugyanis rájött a vádaskodók irigysége-s csalafintaságára.
Bonfini: "Mintegy isteni sugallatra megjövendöltem, hogy Magyarországon egy év alatt megbomlik az egyetértés, s ezért, közel a király halála; a magyarok pedig négy pártra szakadnak; mert négy király küzd majd az országért. A király megrendült egészségi állapota támasztotta alá jóslatomat."
Mátyás király egyedül volt tisztességes uralkodó kortársai között. Magabiztossá, talán elbizakodottá is tette e tudat. Bonfini galád, kétszínű, beavatott történelemhamisítóként a gyilkosságról való tudomását nevezi "isteni sugallat"-nak, a következményt fölcseréli az okkal, midőn a honi egyensúlybomlást jelzi a király közeli halála valótlan okául, nem pedig fordítva. Ez arcátlan is oly biztosra vehette, tehát vette is a király közeli halálát, hogy jósolni merészelt! Elszólja magát, a király megrendült egészségére hivatkozván. Tehát értesül a király állapotának folyamatos rosszabbodásáról. Ki is számíthatná a gyásznapot...
7. Tőrbe csalás
Bonfini tudósítása szerint 1490 IV. 4-én a király "Virágvasárnap az összes követ, a páduai legátus és valamennyi főrend kíséretében gyaloghintón vitette magát a várerkélye alatti emelvényre, melyet ez alkalomra előző nap emeltetett. Ott akart méltóképpen ünnepelni. Haja rendezett és fésült, arca derűs. Pompás felszereléssel állíttatott itt oltárt a virágvasárnapi szokásos szertartáshoz. Hihetetlen türelemmel, mintegy hat óra hosszat tartózkodott ott. Az istentisztelet végeztével a trón elé hívatta a velencei követet, lovaggá ütötte, aranyos ruhával és felkantározott lóval ajándékozta meg, nagy tisztességgel elbocsátotta. Minthogy addig még semmit sem evett, gyengeség vett erőt rajta; belső szobáiba vonult vissza. Még három őre hosszat nem reggelizett, mert rossz volt a gyomra. A királynét is várta, ki azonban a város templomait látogatta!"
Fraknói Vilmos:. "A királyné az ebéd. idejét későre tűzte ki "
A megroggyantott királyt 9 órái éhezteti a "hitbuzgón" templomlátogató királyné, tüntetőn távol maradván az ünnepségtől. Az udvaroncok persze felszolgálhattak volna ételt-italt. Elmulasztották, mert nyilván megtiltotta a királyné. Mátyás királyt a második menetben" tervszerűen leterítették.
8. Új királygyilkosság
Szalay László: a király "anconai fügéket adatott magának, s mohón kapott utánuk, de rothadtak voltak."
Bonfini: A füge állott, romlott volt. Mikor a király megízlelte, úgy fölháborította az ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant. Eközben érkezett meg a királyné, tőle telhetően csillapítja, csendesíti, nyugtatja férjét. A királyné az ebédre terelte a szót, s mindenféle ízes ételekkel szolgált neki, de Mátyás nem nyúlt semmihez. Azt mondja, feje szédül, szeme homályosodik. Hálószobájába viteti magát, ekkor hirtelen szélütés éri. Hivatva nyomban megjelent Corvinus herceg, unokatestvérei, Geréb Péter s Mátyás, továbbá Dóczy Orbári egri püspök s Bakócz Tamás kancellár, Zápolya István gróf várkapitány s Báthóri István vajda meg a többi főúr. A főurak s főpapok összefutására mindenki, ki csak jelen volt, rémületében csaknem eszét vesztette. Látták ugyanis mindnyájan, hogy a királyt nagy testi fájdalmak gyötrik, s a súlyos betegség megfosztotta beszélő képességétől. Csak azt kiáltozta: "Jaj, jaj!" és "Jézus!". Más szót nem tudott kimondani. A felség iráni nagy tiszteletből senki sem merte megérinteni, hozzá szólni vagy étekkel segítségére lenni.
Egy szem rothadt fügébe harapástól nem lehet ilyen szörnyen rosszul lenni! Nagyon erős méreg kellett legyen benne, hogy esetleg kiköpés ellenére se szólhasson, írhasson többé a király. A jó feleség színlelésben a királyt most már etetné is a királyné, tudván tudva, hogy áldozata mar nem nyúl semmihez. A betódulhatott tanúkat megfélemlíti a bűn hatalma. Beatrix bérencei figyelték az emiatt rémült, tehetetlen tanúkat.
9. Különösen kegyetlen nyilvános kivégzés Bonfini: "A királyné Mátyás összeszorított száját erővel kinyitja, és valami éltető orvosságot önt bele. Tanácsot kér a orvosoktól, kik a súlyos betegség láttán megrettennek. Most fülét, ujját, haját húzogatja, hogy magához térjen. Majd elkötözi karját, kezét, lábát, ahogy szokták ily veszedelemben. Majd fülébe kiáltoz, fölnyitja kifordult szemét. Iszonyú kínok között töltötte az éjszakát, ordított, mint az oroszlán."
Berzeviczy Albert (Beatrix királyné, 455. o.): "Mátyás, mint életében, úgy halálában is oroszlánhoz volt hasonló: a puszták királyának vérfagyasztó üvöltéséhez hasonlítja történetírója a kiáltásokat, melyeket haláltusájában hallatott." Harmadnapon, 1490 IV. 6-án a kor legnagyobb királya kínhalált szenvedett.
Csak a gyilkos cselekedhet: az elvetemült Bonfini által "valami éltető orvosságnak nevezett" igen erős folyadékot önt áldozata utolsó. erejével kétségbeesett védekezésképpen összeszorított, de erővel kinyitott szájába, majd: csak utána kér tanácsot a megrettent orvosoktól; kik nyilván megállapítják a király halálos meg-. mérgezését, menthetetlen állapotát, Beatrix tanácskérésének álnokságát. A gyilkos érzékelési próbákkal győződik meg áldozata már félholt állapotáról. Újra a jó feleség szerepben kérleli áldozatát, szóljon, kívánjon, parancsoljon. Bonfinitól ismert továbbá, hogy a gyilkos senkit sem ereszt áldozatához, másnap a biztos halál kedve és az életerő utolsó szikrájának az elfojtásáért még újra tölt bele folyadékából. Néhány órával halála előtt a király magához tér, de képtelen közölni valamit is. A gyilkos buzdítja, de papírt, tollat nem ad, hogy áldozata végakaratát leírhassa. A királyra már reá lehetett számolni.
10. Tudományos, álnok szemforgatás, nemzetbutítás, népámítás
Szerémi György ugyanott leleplezi a mágnás összeesküvést: "A mágnások azt költötték, hogy az udvarnokok és kamarások összevesztek és botrányt csaptak. Az egyikre irigykedtek a többiek, mert ez kedveltebb volt a királynál, mint emezek. És ezek, mondják, egy aszalt fügébe melyet a király nagyon szeretett enni, mérget tettek. De figyelembe veendő, ahogyan történt. Ekkor ugyanis sokan bemehettek volna a királyhoz, s látták volna a király betegségét. Azért itt fennáll a gyanú. A világkrónikába úgy írták be halálát, hogy mellhártyagyulladása volt." Beatrix következő kiszemeltje Ulászló király volt, reményei azonban meghiúsulván, 1507-ben Nápolyba tért vissza, s 7 év múlva ott halt meg.
11. Kinek érdeke?
A bűntett több ezer éves szakkérdése: Latinul: cui prodest? A bűntett oka is utána merül föl, de a bűntett folytatása éppen titkolás, álcázás, bizonyítékhamisítás, bűnjel s tanú eltüntetése, hamis tanú meg szakértő, hivatalos bűnpártolás, visszaélés, bírói bűnözés stb. miatt a válasz késik, el is marad, vagy várhatunk reá... Félezer évig is... Számomra most derült ki.
"Kevés szó esett róla; de Mátyás király idején már volt szerepük Magyarországon a zsidóknak: Igaz, hogy a király környezetében találhatók megkeresztelkedtek, de ez még a középkorban alapvető követelmény volt.
Megkeresztelkedett zsidó volt Mátyás király keresztapja, Thuz János, Horvátország bánja, aki ebben a minőségében az ország leggazdagabb és leghatalmasabb főnemesei közé tartozott; testvére, Oszwald pedig zágrábi püspök volt. Zsidó származású volt Túróc főispánja, Hampo-Ernuszt.János, s a király bizalmasa, akit egyik levelében "komájának" nevezett, és akinek idősebbik fia pécsi. érsek, legfiatalabbik gyermeke pedig az ország egyik legfontosabb végvárának, Csáktornyának lett az ura.
Mátyás király családi környezete is közvetlenül érintkezésben állott a zsidósággal. Ha nem is adunk hitelt annak az állításnak, hogy Mátyás király hitvesének, Beatricének apja, Ferrante nápolyi király spanyol zsidó volt - noha Beatrice nagy tekintélyű életrajzírója, Berzeviczy Albert is megemlíti-, az kétségtelen, hogy az volt az, aki a Spanyolországból száműzött szerencsétlen zsidóságot, olyan humanizmussal és megértéssel fogadta be országába, amelyet hasonló esetekben a történelem alig mutat.
Beatrice apja volt az, aki a spanyol száműzetés idején olyan emberséges törvényt hozott, hogy mindazokat a zsidókat, akik külföldről jöttek, vagy jönni fognak, úgy kell tekinteni, mintha az országban születtek volna. Az is történelmi tény, hogy Beatrice hozományának jelentékeny részét a nápolyi zsidók adták össze és ez az összeg nagyban elősegítette Mátyás győzelmes hadjáratait.
Az igazságos király nevéhez fűződik az országos zsidóbírói tisztség, a prefektusi méltóság létesítése, amellyel gyakorlatilag önkormányzatot adott a zsidóságnak. Hálásak is voltak érte, korabeli leírások szerint ünnepi alkalmakkor, mint pl. mennyegzőjekor, fényes díszmenetet adtak előtte.
A zsidók élén agg elöljárójuk ment, lóháton, kivont karddal... Midőn a király közeledett, a tóratekercset énekszóval vitték a királyné elé és nagy örömzajra fakadtak. Mintha a király ott sem lenne! Nyilvánvaló, hogy kinek voltak hálásak.
A tekintélyes budai zsidó, Mendel, akinek családjában az említett prefektusi tisztség háromnegyed évszázadon át öröklődött, bejáratos volt a palotába is. Vö.: Új Élet LI. évf., 2.szám, 6. old.
dr. Bene Ferenc
HUNNIA
/Forrás: http://freepress-
