Szász Gerda: A hitel, a bankok trójai falova 2.rész

A bankok trójai falovának lényege

Lássuk akkor, miben is áll a nemzetközi bankok manipulációja, melynek lényege a CSALÁS.
A szereplők sorában a tulajdonosok, a banki vezérek, a szakma, és a nemzetközi elemző cégek, valamintállami segítőik a kulcsfigurák.
GLOBALIZÁCIÓnak felróhatóan a hitelezési csalás, pontosan ugyanúgy zajlik a világon mindenütt. Ahogy egész gazdasági ágakat, országokat adósítanak el (fosztanak ki), pontosan azt az elvet követik az egyes adósokkal, hitelesekkel szemben.
Eszközeikben az „ERKÖLCSTELENSÉG MAGASISKOLÁJA” a meghatározó vezérelvKORRUPCIÓval, – amit “lobbi” tevékenységnek maszkíroztak -, és GÁTLÁSTALANSÁGgal, MOHÓSÁGgal elegyítik, de, ha szükségesnek látják, az ERŐSZAKtól sem riadnak vissza.
Az eladósítás művelete előre MEGTERVEZETTen folyik, évente hozzáigazítva az adott aktualitásokhoz. Évi rendszeres tanácskozások egész sora szolgálja ezt a célt, a különböző néven, de ugyanazon cél érdekében létrehozott számtalan nemzetközi szervezet ülésein. Ezek közül talán a legismertebb, de nem az egyetlen, a Bilderberg csoport rendszeres ülése.
Az izlandi trójai faló
A pénzügyi szektor átveszi a hatalmat, hogy gazdasági világválságokat generáljon, melynek során munkanélküliséget, otthontalanságot, pénzügyi- és gazdasági kiszolgáltatottságot teremtve tönkre tehet mindent, és eközben a káoszból óriási hasznot húzzon.
Vegyünk egy példát, Izland példáját.
2000-ben izlandi kormány olyan úgynevezett „reformintézkedéseket” vezetett be, mely a környezet, majd a gazdaság számára végzetes következményekkel járt.
A kormány kivételezett multi cégek kezébe adta Izland erőforrásait, ők pedig hatékonyan lerombolták az ország meglévő vívmányait, mint a környezetvédelem, egészségügy, gazdaság, stb., valamint privatizálta a bankokat (a három legnagyobb bankot) mellyel bebetonozta a rombolást. A mindezt lehetővé tevő legfontosabb eszköz aderegularizáció – azaz, az addig jól működő szabályzók és fékek kiiktatása. (Ezt ők szaknyelven a túlszabályozás ésszerűvé tételének nevezik.)
Az említett 3 bank, mely addig csak az országban tevékenykedett, hatalmas kölcsönöket vett fel; az ország GDP-jének tízszeresét. A bankárok pedig elárasztották magukat, egymást és barátaikat pénzzel,és úgynevezett buborékot hoztak létre, a részvények ára az egekbe szökött, akárcsak az ingatlan árak, noha ezt semmi nem indokolta. Így keletkeztek az olyan milliomosok, akik milliárdos kölcsönökből például kereskedelmi láncot, vagy más cégeket hoztak létre.
A nemzetközi pénzoligarchia már be is tette a lábát.
A bankok pedig rábeszélték az embereket, a vállalkozásokat, hogy különböző, általuk létrehozott pénzpiaci alapokba fektessék a pénzüket. És itt léptek be a képbe az úgynevezett pénzügyi elemző cégek. A bankok auditálását is ilyen amerikai könyvelő cégek (KPMG) végezték, az amerikai hitelminősítő intézetek pedig hazudtak és hazudtak, felértékelték e bankokat AAA fokozatra, a befektetési hajlandóság megsokszorozása érdekében. Eközben az izlandi kormány tagjai együtt utazgattak a bankárokkal, s ez jó marketing volt a bankok számára.
Tartott mindez 8 éven át, amikor is Izland bankjai összeomlottak. Ekkorra a munkanélküliség megháromszorozódott, az emberek elveszítették otthonukat, és pénzüket is, de a védelmükben létrehozott szabályzóhatóságok, s a pénzügyi felügyelet semmit sem tett értük. Ami nem is meglepő, hiszen a bankok (az alkalmazásukban álló), legfelkészültebb ügyvédeket sorakoztatták fel ellenük, s azon felügyeleti embereknek, aki még velük szemben is helytállt, azoknak zsíros állást ajánlottak – akárcsak New Yorkban. A séma ugyanez.
Akik a bankok trójai falovát tolják
Az első sorokban a Wall Street és a City pénzügyi szereplői állnak, erkölcstelenségük önmagában kódolja a tisztességtelen „üzletmenetet”, mely közpénzek kárára történő hatalmas privát nyereségről szól. Az üzletmenet pedig valójában nem más, mint a világ romba döntése, amit úgy neveznek, hogy a semmiből alkottak valamit. Ráadásul pontosan tisztában vannak áldatlan tevékenységük céljával, és kárával. Ezért minden kivizsgálást, felelősségre vonást megakadályoznak, eltussolnak.
A bukott bankárok pozíciót cserélnek, a helyükön maradnak, vagy minisztériumok élén, netán elnöki pénzügyi tanácsadókként folytatják tovább, de hatalmukat és az irányítást sosem eresztették ki a markukból.
A valóságos hatalom átkerült néhány meghatározó befektetési bank, pénzügyi konglomerátum, és értékpapír biztosító csúcsvezetői, tulajdonosai kezébe, mint a Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns, a Citigroup, JP Morgan, AIG, MBIA, AMBAC valamint az őket kiszolgáló vezető hitelminősítők mint a Moody’s, Standar & Poor’s, Fitch kezébe. Ezt pedig a Gramm-Leach-Bliley törvénnyel be is betonozták.
  
Néhányukat név szerint is említsük meg, mint Allen Greenspan-t (1987-2006 között FED elnök), aki 1926-ban magyar zsidó családban született, 1948 és 1953 között a The Conference Board gazdasági elemzőjeként dolgozott, majd a Townsend-Greenspan & Co. gazdasági tanácsadó cég elnökeként Gerald Ford (38. elnök 1974-77) gazdasági tanácsadójaként is működött. 1967-ben támogatta Richard Nixont, aki 1974-ben a Council of Economic Advisers (Gazdasági Tanácsadók Tanácsa) élére nevezte ki őt. Majd Ronald Reagan (40. elnök 1981-89) a FED, az Amerikai Központi bank elnökévé tette, Bill Clinton (42. elnök 1993-2001), és ifj. Bush (43. elnök 2001-09) pedig újból és újból megerősítették e pozíciójában.
A pénzügyminisztérium élén állók szintén tolják ezt a falovat.
Clinton pénzügyminisztere (1995-99) Robert Rubin, korábban 1992-ben a Nemzeti Gazdasági Tanács lett. majd aki 2009-ben elhagyta a Citigroup bankot is, ahol igazgató és vezető tanácsadó volt, és vezetése alatt a bank a jelzálogválság, majd az azt követő hitelválság során 20 milliárdos veszteséget szenvedett el, és 45 milliárd dolláros kormányzati segélyre szorult.
Rubin szerint ugyanakkor nem ő a felelős a bank problémáiért, azok inkább a pénzügyi rendszer szélesebb körű nehézségeivel vannak összefüggésben. Mindeközben Rubin 115 millió dollárt vett fel a pénzintézettől 1999 óta – és ebben nincsenek benne a részvényopciók. (A 99-es egyesülés utáni időkben, mint elnök helyettes 126 millió dollárt keresett.)
Utódja Lawrence Summers lett, aki mielőtt a pénzügyminisztérium második embere lett volna, a Harvard Egyetemen tanított, vagyis a szakmából jött.
Scott Talbot a Pénzügyi Szolgáltatások Kerekasztal (Financial Services Roundtable) „lobbi” csoportjának vezetője, mely a világ szinte összes nagy pénzügyi vállalatát képviseli, arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e az a tény, hogy számos tagjuk nagymérvű illegális tevékenységet folytatott, azt válaszolta, hogy „Lehetne egy kicsit konkrétabban feltenni a kérdést?”.
Mindannyian a deregulációt támogatják.
A trójai falovat mozgatók erkölcsei
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Videó:

A bankár kaszt erkölcsei

  1. 2012 okt. 29 - Feltöltötte: Audi80SzabadRiport
---------------------------------------------------------------------------------------
A bankároknak, brókereknek, direktívákkal kereskedőknek sosem elég. A hihetetlen dőzsölésekre, költekezésekre, luxus életvitelre, drogra, szexre, italra sosem lehet elég vagyont szerezni.
Ez az erkölcstelen életmód bevett szokás ezekben a körökben, épp úgy, ahogyan a függőségek, deviancia, személyiség zavarok és a bűnözésre való hajlam.
Kiugróan magas juttatásokkal fedezik luxus igényeiket. Jellemzően egymást is túllicitálva élnek. 
„Nekem nagyobb, mint a tied” kórságban szenvednek. Helikopterek, repülőgépek, luxus villák, gyűjtemények. A Lehman Brothers-nek például 6 saját repülőgépe és egy helikoptere volt.
A „wall street típus” adja a sztriptíz bárok közönségének igen nagy százalékát, valamint a nevesebb terapeuták klienseinek nagy részét is, emellett jellemzően kokainfogyasztók, és prostituáltakat is gyakran bérelnek.
A VIP Club klienseinek 80 százalékát is a „wall street típus” adja.
Egy kimutatás szerint a brókerek saját jövedelmük 5%-át fordítják úgynevezett szórakoztatásra, mely szerényen a fenti devianciákat takarja. Egy luxus prostitúciós hálózatot irányító azt állította, hogy a luxus klienseinek 40-50% a „wall street típusból” kerül ki. Előfordul, hogy a luxus prostihoz, luxusautót is rendelnek.
Azonban a legtöbb ilyen célú kiadást nem saját zsebből, hanem céges pénzből, céges luxus hitelkártyákkal fizetik, melyet piackutatási tanácsadásként, kereskedelmi kutatásként, vagy számítógép szervizként, számolnak el.
Az pedig szintén nem a véletlen műve, hogy a globális pénzügyi csalás vezetői, végrehajtói szinte kivétel nélkül cionisták és/vagy zsidók.
Tekintsünk vissza a trójai faló építésére
A Lehman Brothers befektetési bank, az AIG biztosító „összeomlása” és a Merrill Lynch „bedőlése” magával rántotta a nemzetközi pénzügyi piacot, (például csak az ázsiai részvények több mint 300 ponttal estek) ez volt a 2008-as globális gazdasági válság, melynek következtében a kialakult globális recesszió több tíz billió dollár veszteséget okozott, újabb 50 millió ember létminimum alá nyomását hozta magával, és a nemzeti adósságok hatalmas növekedését. Ám érdekes módon a kulcsszereplők számára nagyon is jövedelmező volt.
Természetesen ez az összeomlás sem a véletlen műve volt. Egyértelmű, hogy a globális válságok és világméretű eladósodások okozója nem más, mint politikusok, kormányok által felelőtlenül a társadalomra szabadított erkölcstelen bankszektor mohó és aljas hatalomátvétele.
Miből építették a bankok trójai falovát?
Az építő elemek azok a JOGSZABÁLYOK, melyek lehetővé tették a trójai faló működését.
Az 1980-as években a BEFEKTETÉSI BANKOK NYILVÁNOS TÁRSASÁGOKKÁ ALAKULHATTAK, és részvényeikért hatalmas pénzeket zsebeltek be.

Az USA-ban a bankszektor munkabéreinek alakulása a többi szektor munkabéreihez képest 1980-2008 között.
1981-ben Ronald Reagan, a DEREGULÁCÓ bevezetésekor – mely globálisan működik – a Merrill Lynch bankügyvezető igazgatóját, Donald Reagant tette meg pénzügyminiszterré, mert mint állították a Wall Street és az elnökök mindig is jól megértik egymást. 1982-ben ez a dereguláció tette lehetővé, hogy a takarék- és hitelbankokkockázatos befektetésekre használhatják betéteseik pénzét.
Ennek előre megjósolható módon egyenes következménye lett, hogy 1990 végére több száz ilyen bank ment csődbe, s ez, az amerikai adófizetők 124 milliárd dollárjába, sokaknak egész életük megtakarításába került. Ezt nevezték a történelem eddigi legnagyobb rablásának.
Ugyan pár ezer vezető beosztású bankárt sikkasztásért fogtak perbe és ítéltek el. Ezek közül az egyik legszélsőségesebb eset Charles Keating ügye volt, aki lefizette a fent említett Allan Greenspan-t a new york-i közgazdászt, aki készséggel dicsérte Keating szakértelmét, valamint állította, hogy befektetései semmilyen kockázattal nem járnak a befektetői számára.
Paul Volcker a pénzügyminisztérium tisztviselője, (1979-87 között a FED elnök), a Chase Manhattan bank (mostani nevén, J.P.Morgan Chase ) közgazdásza Obama tavalyi drasztikus bankreformjainak ötletgazdája, a saját számlás kereskedést korábban többször is így definiálta: „Ez olyan, mint a pornográfia, ha látod, tudod, hogy arról van szó”. Nevéhez fűződik a hírhedt Volcker-szabály, mely eredetileg megtiltotta volna a bankoknak a saját számlára történő kereskedését, illetve a kockázatosabb alapokba való befektetést, valamint meghatározott volna egy minimális (az eddiginél magasabb) biztonsági tőkét, csupán PR fogásnak szánta.
A néhány név felsorolása után, említést kell tenni a „LOBBI” TEVÉKENYSÉGről is (nevén nevezve: korrupció, fenyegetés, pénzügyi-terror), hiszen az állami szabályzók vagy bármilyen egyéb kontroll kiiktatására nem kerülhetett volna sor, ha azt a törvényhozó politikusok nem támogatják. méghozzá mindegyik pártból!
Visszatérve a Citigroup-ra, – amely ez év október 28-án, rúgta ki sztár elemzőjét, Mark Mahaney-t, szivárogtatás (valóságközlés) miatt -, már a cég 1998-as létrejötte sem volt épp törvényes (a fúzió során a Citibank és a Travelers egyesült Citigroup néven a világ legnagyobb pénzügyi szolgáltatójává.
Azért volt illegális az egyesülés, mert az 1933-ban, a nagy gazdasági világválság idején, hozott Glass-Steagall törvénybe ütközött, mely az ügyfél betétekkel rendelkező bankok kockázatos tevékenységeit volt hivatva megakadályozni, azaz szétválasztotta a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységet.
Ezt a törvényt rúgták fel. Hogyan lehetséges ez?
Nos, úgy, hogy a FED egy évre mentességet adott nekik, s 1999-re tető alá hozták, a GRAMM-LEACH-BLILEY TÖRVÉNYt – melyet Citigroup segélycsomag néven is emlegettek – aminek elfogadásával lehetővé tették, hogy a kereskedelmi bankok, brókercégek, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, intézményi befektetők és hedge-foundok befektethessenek egymás termékeibe. Vagyis ez teremtette meg a JOGI ALAPOT A SPEKULÁCIÓRA, sőt arra is, hogy bárki, akár a saját papírjai ellen fogadjon.
Ráadásul a bankár lobbi tisztában volt azzal is, hogy minél nagyobb egy bank, annál inkább monopolhelyzetben van, annál erősebb „lobbi” tevékenységre képes, s nem utolsó sorban, annál inkább fog mentő csomagot kapni az adófizetők pénzéből.
A bankok HELYETTESÍTŐ PIACOKat hoztak létre, amelyek lehetővé tették maguk és az ügyfeleik számára, hogy – egyébként értékelhetetlen – eszközöket beárazzanak
SPEKULÁCIÓ egy fajtája a SHORTOLÁS, mely olyan tranzakció, amely nyereséget teremt, ha egy adott részvény a tőzsdei értéke csökken. Például a hét elején kölcsönvesz valaki 1000 db részvényt fejenként 100 forintért, eladja őket, majd pénteken visszavásárolja az 1000 részvényt fejenként 80 forintért, és visszaadja őket a kölcsönadónak. A spekuláción nyert 20000 forintot.
A spekuláció más fajtája az úgynevezett DERIVATÍVA. A derivatívák komplex pénzügyi termékek, származtatott eszközök, ahol a termékek értéke, valamely más eszköz értékétől függ. Jellemzője, hogy az ügyletben nem is kell rendelkezni az ügylet tárgyát képező értékpapírokkal, árukkal, az adott ügylet a jövőben jön létre, és az ügylet értéke nem köthető a tőzsdén jegyzett, adható/vehető pénzügyi eszközök, pl. devizapárok (EUR/USD), nyersanyagok, nemesfémek, részvények értékéhez. De legfőbb jellemzője az, hogy az úgynevezett piacot instabillá teszi. Hiszen a bankárok az olaj árától, az időjáráson keresztül egy vállalat csődjéig bármire fogadhattak. Emiatt a 90-es évek végére a derivatívák egy 50 billió dolláros szabályozatlan piacot generáltak. Azonban az e piac szabályzására tett 1998-as REGULÁCIÓS KÍSÉRLET (szabályok közé szorítás) apénzügyminisztérium agresszív LEÁLLÍTÁSÁval végződött. A szabályozatlanság fenntartásának érdekében, beerősített a bankár „lobbi csoport”. Nem meglepő, hogy a lobbi tevékenység képviselői a szabályozatlanság érdekeltjei voltak. Jutalmul például szenátori mandátuma lejártával Phil Gramm az UBS alelnöke lett, felesége Wendy, pedig 1993 óta az Enron igazgatósági tagja volt. Akik látszólag megoldást sürgetnek, közben jól megszedik magukat ezen a piacon, mint például Larry Summers, aki 20 millió dollárt zsebelt be.
Bár már név szerint is megneveztük e piacok, azaz a bankok trójai falovának legaktívabb irányítóit, de talán nem baj, ha megismételjük. Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns, befektetési bankok, valamint a Citigroup és JP Morgan, mint pénzügyi konglomerátum. AIG, MBIA, AMBAC, mint értékpapír biztosító, és a Moody’s .a Standard & Poor, no meg a Fitch, mint hitelminősítők. Nos, ezek bármit mondanak is biztos, hogy csak a maguk érdekében teszik. S aki megbízik bennük, az nem csodálkozhat, hogy becsapják.
Szintén spekuláció a HITELEK ADÁS/VÉTELE. A kölcsönnyújtók eladják a jelzáloghiteleket a befektetési bankoknak, akik több ezer kölcsönszerződést és hitelt csomagolnak egybe, úgynevezett biztosítékkal védett tartozásokká (Collateralized debt obligations – CDO) gyúrják. Ezután a befektetési bank fogja ezeket a tartozásokat és nagy haszonnal eladja a (nemzetközi) befektetőknek, a hitelminősítők, pedig AAA-s besorolást, adnák rá. Ezeket a papírokat sózták rá többnyire a nyugdíj- és betegbiztosítókra is.
A szabályozatlan piac spekulációs lehetősége a TŐKEÁTTÉTEL és a HEGDE FOUND is.
Ezt utóbbi csak egy zárt és szűk, vagyonos kör által elérhető befektetési alap, melyben az alap működtetőit is anyagilag érdekeltté teszik a számukra fizetett úgynevezett sikerdíjjal. Alkalmas egyedi és igen kockázatos befektetési stratégiák megvalósítására, például az árfolyamcsökkenésre spekuláló shortolást, a derivatívák és tőkeáttétel felhasználásával valósítják meg. Előbbi, a tőkeáttétel arra szolgál, hogy biztosítsa, a befektetési bank saját tőkéjén felül hatalmas hiteleket vegyen fel, és abból spekuláljon (a felhasznált saját tőke, akár mindössze 3% is lehet, a többi pedig a felvett hitel)
Szász Gerda – Ricardo deep Force – Szabad Riport Tudósító Iroda
/Forrás: http://szrterra.wordpress.com/2012/10/30/ /*B.Kiss-Tóth László 2014.02.18.