Az alábbi cikk az okokat és okozatokat a történelemkönyvekből tanultaktól és az eddigi ismereteinktől eltérően, egy kicsit másképpen mutatja be. Hozzákapcsoltam egy bakafilmet és 49 katonadalt... *B.Kiss-Tóth László
Irénke:
Köllött nekünk Bosznia!
Ide vitték harcolni a kiképzetlen alföldi gyerekeket! (Fotó: wikipedia)
A szegedi tanyavilágban éltek a nagyszüleim, ahol öröm volt gyereknek lenni. Nagyanyámnak is megvoltak a beszólásai, amikor elrontott valamit. Nagyon vallásos asszony volt, Isten nyugosztalja. Legtöbbször talán azt hallottam tőle, hogy KÖLLÖTT NEKÜNK BOSZNIA! Nyilván akkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, de most, hogy közeledik az első világháború kitörésének századik évfordulója, elhatároztam, utánajárok, hogy mi volt ez a Boszniával kapcsolatos problémája?
Az internet világában utána lehet szerencsére járni a dolgoknak, hát akkor rajta! Bizony a baj Boszniával kezdődött: 1908-ban a szerbek tiltakozása ellenére az Osztrák–Magyar Monarchia annektálta Boszniát. Németország a Monarchia mellé állt, de Oroszország nem. Nekik más problémájuk volt, 1905-ben történt egy sikertelen bolsevik forradalom, és a belső bajokkal voltak elfoglalva. A huszadik század elején a Balkán már tűzfészek volt, különböző helyi háborúk zajlottak.
1908-ban tehát annektálták eleink a Monarchiába Boszniát, amit bizony nem lett volna szabad megtenni főként a szerb és a török tiltakozás miatt. Ekkoriban még Ferenc József volt az uralkodó. Amivel hatalmas mennyiségű olajat öntöttek a tűzre, az az volt, hogy hatalmas hadgyakorlatba kezdett a Monarchia Boszniában, amit a szerbek igen rosszalltak. A pöffeszkedők azonban bizonyítani akarták, hogy ők ezt is megtehetik, nem félnek semmitől! A kémek jelentései mind azt javasolták, hogy ne menjen oda se a császár, se a trónörökös, mert könnyen baj lehet belőle, a hadgyakorlat lezajlott, legyen ennyi elég.
A hadgyakorlatot lezárandó azonban mégis Szarajevóba utazott a trónörökös pár és kísérete. Ezt már a szerbek nem nézhették tétlenül. Több merénylet-kísérlet nem sikerült, azonban az utolsó, Gavrilo Princip bosnyák származású szerb soviniszta lövése igen. Ezt később úgy jegyezték fel, hogy ez volt „az első világháborút formálisan kirobbantó” merénylet. Jövőre a századik évfordulóra a szerbek Belgrádban szobrot szándékoznak állítani Principnek. Ez is egy kis olaj lesz a tűzre…
1914-ben a szarajevói merénylet után kitört az első világégés, amely 1916 késő őszén (valamikor ilyen tájban) német győzelemmel véget ért. A háttérben a tüzet tovább piszkálók elérték, hogy Amerika bekapcsolódjon a háborúba, amely aztán francia győzelemmel, a németek leigázásával, Magyarország feldarabolásával ért véget. A győztesek tort ültek, a világ többi része, de kiváltképp Németország és Magyarország gyászba borult.
Amikor a fegyverek újra feldörögtek, akkorra már Ferenc József halott volt, és IV. Károly, a nagyon gyenge király ült a trónon, aki „természetesen” hadba vitte a szerencsétlen magyar alattvalóit is.
1916-ban a szegedi tanyavilágba is megérkeztek a SAS behívók (azonnal bevonulni, mert ha nem a fronton halsz meg, akkor itthon). Nagyanyám testvérbátyja, aki akkor talán még a huszadik életévét sem töltötte be, megkapta a SAS behívót. Ez azt jelentette, hogy a lehető legrövidebb időn belül irány az ágyútűz! A két testvér nagyon szerette egymást, keserves volt a búcsú, nagy volt a sírás! Pintér Mátyásnak hívták a katona-jelöltet. Nagyanyám vigasztalta Matyit, hogy majd vége lesz ennek is, és hazajössz. Mire Matyi azt válaszolta, hogy ő bizony onnan soha nem tér vissza.
Ami egészen elképesztő: fiatal kiképzetlen férfijelölteket vittek ki a vágóhídra. Alföldi gyerekeket rossz felszereléssel, papírtalpú bakancsokba és lyukas gázálarccal fel a hegyek közé! Ezért az embertelenségért se felelt soha senki, még a beszállítók sem.
Amikor az első világégés 1918 késő őszén valóban véget ért, nem Matyi jött meg, hanem egy katonatársa, aki könnyek között elmondta nagyanyámnak, hogy őt bízta meg Matyi, vigye el a tanyavilágba Etelnek (a húgának, vagyis az én nagyanyámnak) az ő halálhírét.
Nemrégiben a nagybátyámékkal elmentünk a csodás mórahalmi fürdőbe. Az út a szépen gondozott ligeten keresztül vezet. Megálltam az első világháborús emlékműnél, és végigolvastam az elesettek névsorát: a nagymamám testvérének neve ott áll: Pintér Mátyás Szeged Alsótanya. Aki esetleg arra jár, vessen rá egy pillantást. Sírás nélkül nehéz ezt elviselni még ennyi év után is. A két szerető testvér vajon találkozik valahol az égi vadászmezőkön? Add meg nekik Istenem, mert megérdemlik…
Visszaemlékezve erre a szomorú történetre, most már nem azt mondom, hogy Nekünk mindig Mohács kell, hanem azt, hogy KÖLLÖTT NEKÜNK BOSZNIA!
Vajon hány Mohács és hány Bosznia kell még ahhoz, hogy az emberiség megbékéljen egymással. De amíg lesznek békétlenkedők, addig sajnos mindig lesz folytatás, immár egyre modernebb fegyverekkel.
2004. októberi a hír, miszerint „A pápa boldoggá avatta az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. A Habsburg uralkodó megítélése nem egységes. A szertartás támogatói szerint „bizonyított csodák” kötődnek a király nevéhez. Ellenzői azonban inkább az első világháborúban nyújtott szerepét emelik ki.” (Forrás: wikipedia). A boldoggá avatáson úgy tudom, hogy Ausztria nem képviseltette állami szinten magát, Magyarország viszont valószínűleg igen… Mindszenty bíboros és Márton Áron püspök boldoggá avatása sajnos még mindig nem történt meg!
Az első világháború szegedi vonatkozásai között fontos helyet foglal el a doberdói fa . A róla szóló történet, és a végén Móra Ferenc verse elolvasható ITT !
Nagyanyám sokszor énekelt, pótolta a rádiót, a televíziót, sőt még az internetet is dalaival és meséivel. A Boldogasszony anyánkat de sokszor hallottam tőle. Mindig úgy énekelte, hogy Magyarországról, romlott hazánkról… Aztán egy énekesnőtől hallottam, hogy az eredeti szöveg valóban romlott hazánkról volt, és nem édes hazánkról. Sokan nem tudják, hogy ez volt a régi magyar himnusz, ma katolikus szentének. Amit talán még ennél is többször énekelt, az ez a dal volt:
Doberdó
Népies katonadal
2010.02.18. - Feltöltötte: Dio314159
Kimegyek a doberdói harctérre. Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám ...
*
Kimegyek a doberdói harctérre...
Kimegyek a doberdói harctérre.
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
merre sírat engem az Édesanyám?
Én Istenem hol fogok meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Itália közepében lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Feladom a levelem a postára,
rátalál az Édesanyám házára.
Olvasd Anyám vérrel írott levelemet,
Dobardónál hagyom az életemet.
Édesanyám nem írok több levelet.
Puskagolyó lőtte át a szívemet.
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
megsíratnak a falumbeli leányok.
Az 1918-as francia győzelem már megfelelt a világháború kirobbantóinak. Németországot megszállták a franciák, és lerabolták nemzeti kincseit. Magyarországot úgy darabolták fel, hogy ne legyen életképes! Aztán mégis az lett, amit Horthynak soha nem bocsátanak meg! A gyalázatos trianoni döntéssel a szabadkőművesek megágyaztak a második világháborúnak. Ami a két világháborúval nem sikerült, azt meg napjainkban „békés úton” végrehajtják.
Boszniát a szerbek a polgárháború során a kilencvenes évek elején jócskán letarolták, óriási népirtást végrehajtva. Szarajevó ismét tűzfészek volt. Még az is lehet, hogy az Európai Unió annektálja őket is…
Egy két évvel ezelőtti írás az egykori tűzfészekről ITT !
Amint ezeket a sorokat pötyögöm a billentyűzeten, úgy tűnik, mintha Nagyanyám diktálná a történetet. Köszönöm, hogy meglátogattál Mama!
Békéscsaba, 2013. november 25.
Irénke
Kapcsolódó:
Kapcsolódó:
*B.Kiss-Tóth László 2013.11.25.
