A Budapesten lévő Belügyminisztérium látképét – mint mementót – nem
véletlenül választottuk a történelmi krónika illusztrálására. Ha a
külföldön élő honfitársaink a nyári hónapokban a Duna-parton járnak,
jusson eszükbe, hogy ez a hely emlékeztető… Az Egyesült Államokban élő
„szabadságharcos”, prof. dr. Lipták Béla úr ezt az épületet fegyverezte
le halált megvető bátorsággal, örök példát mutatva fel az utókornak. 
Az életrajz
Prof. dr. Lipták Béla úr – önéletrajza szerint „professzionális magasugró és futó bajnok” – nem hétköznapi ember, még a kifejezés amerikai értelmezésében sem.
1936. június 7-én született Budapesten, édesapja, dr.Lipták Pál, találta fel – családi legendákra alapozottan – az előfeszített vasbetont. Önéletírása szerint középiskoláit (így többesszámban!) Pannonhalmán, a Piaristáknál, az Evangélikus, majd az Eötvös gimnáziumokban végezte, arra nincs magyarázat, hogy miért volt szükséges a középiskola négy esztendejét négy különböző oktatási intézményben végeznie…
1956-ban a Műegyetemen egyik résztvevője volt a „szabadságharcot elindító 16 pont megírásának”. A Móricz Zsigmond körtér védelmekor szovjet fogságba esett, majd onnan megszökve az Egyesült Államokba került, ahol 1957-ben a „Bard főiskolán” megválasztották az Amerikai Magyar Egyetemisták Szövetsége elnökének. – 1958-ban feleségül vette Esztelneki Szacsvay Mártát, aki napjainkban is keramikus művészként dolgozik… Fia, Ádám Béla, 1960-ban született, később egyetemista korában, Czine Mihály tanítványa volt, leánya, Ágnes, aki 1961-ben született, a Cornell és Sorbonne egyetemek elvégzése után egy belső dekorációval foglalkozó céget alapított.
A meglehetősen zűrzavaros ifjúsága kezdetén tehát három évet végzett a „Műegyetemen” (ti. a Budapesti Műszaki Egyetemen), majd tanulmányait a Stevens Institut of Technology elnevezésű főiskolán folytatta – amely intézménytől a budapesti egyetemi évek után hajómérnöki diplomát kapott. Folytatva iskoláit New York-ban thermodinamikából is diplomát szerzett, majd a Pratt Institut-ban felsőfokú számítógépes képesítést kapott…
Mindezt szükséges volt felsorolni, mert az 56-os szabadságharcos a későbbi évtizedekben csupa olyan elfoglaltságot űzött, melyekhez nem volt képesítése és talán eszmeileg sem az ötvenhatos vonalat képviselte. – Emigrációjának okait illetve disszidálásának pontos időpontját, Esztelneki kisasszonnyal kötött házasságát, a hajómérnöki munkáját és a több mint jobboldali Czine Mihállyal kialakult kapcsolatát már nem is kutatva… Ezek az események ugyanis kusza összevisszaságban, a tényekkel még köszönőviszonyban sem voltak.
Aki megmentette a Dunát…
Kezdeném tehát a Lipták-legenda legingatagabb fejezetével, a magyarországi Duna folyó megmentéséről szóló hőstettével:
„Szombat reggel Nyer Rezső fogad a Parlamentben. Mivel egyedül van az üres épületben, megjegyzem: ’Mint Bibó István…’ – de erre erre nem reagált. Úgy tűnt, hogy hálás volt a hatalomba való visszajutásért és nem akarja kockáztatni azt. Az is lehet, hogy már nincs ereje, ambiciója, hogy irányt szabjon az eseményeknek. Persze velünk ért egyet, de aztán a két órás tárgyalásról csak egy ilyen nyilatkozatot juttat el a sajtónak, amit a Népszabadság is közöl: ’A Duna mozgalom egyes vezetői: Mécs Imre, Szekeres László, Vargha János, valamint Lipták Béla, a nyugati Környezetvédelmi Alap képviselője szombaton felkeresték Nyers Rezsőt, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, akivel megvitatták a Pozsony-Budapest Duna-szakasz nemzetközi jelentőségű ökológiai és és gazdasági problémáit, köztük a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer létesítésével kapcsolatos veszélyeket is. A beszélgetés során szükségesnek tartották a társadalom tárgyilagos informálódását, beleértve a környezetvédők álláspontjának ismertetését is…
A Parlamentből az Egyesült Államok nagykövetségére mentem, ahol segítséget kérte a szorongatott Jurta Színház és a velünk szövetséges csehszlovák környezetvédők számára. Másnap meglátogattam a Kelenföldön épülő új bazilikát, amelyet az altemplomban elhelyezett temetkezési urnák díjából építenek. Örömmel hallom, hogy itt épül majd az ország első világháborús emlékfala, olyan fekete márványból, mint a Vietnamban elesetteké. Ezután felhívom dr. Paskai László bíboros érsek irodáját, kérve a püspöki kar fellépését a vízgát ellen. Mészöly Miklósnak is telefonálok, ugyanilyen kéréssel fordulva az Írószövetséghez és az Újságíró-szövetséghez…” (Tájékoztatás 1988. júliusában a Jurta Színház igazgatójának Romhányi Lászlónak és a színház titkárságvezetőjének, Szemenyei-Kiss Tamásnak. (Alternatív krónika, 1988. – OSZK, Kézirattár, fond 567)
Nos, Lipták Béla 1988 nyarán ténylegesen a szokott nyári európai körútján járt, július 6-án egy szerdai napon érkezett Budapestre. Abban az időben, a Grósz-kormány idején még egyéni kérelem volt szükséges ahhoz, hogy egy-egy nyugati országból valaki a szülőföldjére látogathasson. Úgy tűnik, Lipták professzor úr azon kevesek egyike volt, akit nem tartottak veszélyesnek… amit egyebek mellett az is bizonyít, hogy a Parlamentben fogadta őt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottság tagja. – Az általa kísérőként említett személyek között egyetlen olyan személy se volt, aki a környezetvédelem területén, a Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése ellen szerveződött ellenzéki csoportok tagja volt. Ez alól kivételt csupán a Szekeres László nevű úr képez, de ezt a személyt a BM III/III-as Csoportfőnöksége foglalkoztatta, aki a későbbiekben ilyen minőségben szerepelt a Mécs-bizottság ügynöklistáján. Vargha János ugyan alapítója volt a Duna Körnek, de sem a Parlamentben, sem másnap a tévében nem szerepelt együtt a Havas Henrikkel tervezett beszélgetés során. Lipták úr emlékezete szerint Vargha János alternatív Nobel-díjas volt – ám ezt csak az emeritus professzor gondolja így – ténylegesen az ellenzéki Duna Kör kapott ilyen díjazást.
Nyers Rezső nem félelmében vagy a vendég tekintélyes társadalmi szerepe okán fogadta Lipták Bélát, hanem mert az Egyesült Államokból érkezett úr a demokratikus ellenzéket és a Grósz-kormányt is gondolkodásra késztető – elképesztőnek mondható – ajánlattal érkezett Magyarországra. – 1988 nyarán nem kevesebbet állított, mint azt, hogy ha a Magyar Népköztársaság (értsd: a kommunista diktatúra) megakadályozza a vízlépcsőrendszer felépítését, akkor ő, dr. Lipták Béla professzor – akinek kiváló kapcsolatai vannak az amerikai kormánnyal és a World Wide Fund for Nature (WWF) elnevezésű szervezettel, valamivel több, mint 2 milliárd US-dollárt ajánlott fel a Magyar Népköztársaságnak.
Volt ugyan egy saját maga alapította organizáció az USA-ban, Stamford-ban, az úgynevezett Magyar Környezetvédelmi Alap (84 Old Stamford Road, Stamford, CT 06905, USA) – amely szívesen fogadott el adományokat azoktól, akik „meg kell védenünk a magyar határokat” hazafias szlogenjének bedőltek. De mert így nem jött össze elég pénz, ezért még ugyanebben az évben a „Jurta Színház Megmentéséért Társaságot” is megalapította (ugyanezen a stamfordi címen!), ahová valóban milliókat fizettek be a demokrácia kivívásáért adakozni hajlandó amerikai és kanadai állampolgárok. A népligeti Jurta Színházba összesen 2,5 millió jutott el – forintban…
2010-ben így emlékezett a régi szép időkre: „1987-ben, Szalay Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a halálos ágyáról telefonált nekem és megkért, hogy – mint az USA Környezetvédelmi Kézikönyvének szerkesztője – vegyem át tőle a Duna védelmének irányítását, mert, mint ahogy azt már csak suttogva volt képes kimondani ’egy nép végérvényesen csak azt veszítheti el, amit maga is felad, és mi a határfolyónkat nem adhatjuk fel!’
Most, 23 évvel később e szavak ugyanolyan igazak, mint akkor voltak, és én továbbra is mindent megteszek, hogy ez a szégyen ne váljon véglegessé, hogy a magyar kormány eleget tegyen Alkotmányunk követelésének és megvédje a magyar állam területi integritását, melynek része határfolyónk: a Duna. Mivel én vagyok az Environmental Engineers Handbook szerkesztője, elég jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezem a környezetvédelem területén. Ez is oka volt, hogy kapcsolatot kerestek velem a magyarországi környezetvédők, és ennek a munkának a megszervezésére létrehoztam a Magyar Környezetvédelmi Alapot… Vezetősége a következőkből állt:
Béla G. Lipták (President), Béla J. Bognár, Ignatius J. Kazella és Márton Sass (Vice Presidents) Az Igazgató Testület tagjai: László Bakonyvári (California), Ildikó Berger (Washington), Béla J. Bognár (Ohio), Márta Sz. Cs. Boróczy (England), Charles Borossa (Canada), Béla Csordás (New York), N. Frank (Israel), Zsuzsanna Keserű-Haynal (Argentína), Ignatius J. Kazella (New Yersey), Narcissa Layton (Connecticut), Márton Linka (Austria), István Mailáth (Brazil), József Marton (Magyarország), Béla Pontai (Germany), Cecilia Rékay (California), Éva Saáry (Schwitzerland), Jenő Sujánszky (France), Pál Vladár (Venezuela)…”
1956 őszén, a vérzivataros napokban
De térjünk inkább vissza a kezdetekre, 1956 őszére. – Amint az a Lipták-legendában (a professzor úr sajátkezűleg szerkesztett weboldalán) is olvasható: a Móricz Zsigmond körtér „védelme” során szovjet fogaságba esett…
A Magyarországon élő szabadságharcosok, a túlélők és a nemzeti ellenállásban részt vett, bebörtönzött személyek előtt ismeretes, hogy a budai városnegyedben lévő körtéren valóban voltak harcok. De akkor és ott nem egy objektum védelméről volt szó, hanem csupán csak arról, hogy a körtér házaiban meghúzódó polgári fegyveresek (felkelők) kézifegyverekből tüzet nyitottak a körtérre érkező szovjet harckocsikra, valamint, ha azok közel voltak a házakhoz, akkor lánggránátot használtak.
Mikor, melyik nap és milyen körülmények között esett fogságba Lipták Béla 20 éves egyetemista, az állítólagos fegyveres ellenálló? Kik voltak a társai és ki volt a Móricz Zsigmond körtéren harcoló felkelő egység parancsnoka? – Hogyan tudott megszökni az elfogott „szabadságharcos”, majd ezt követően miként, mikor és milyen körülmények között került az Egyesült Államokba?
Ismert, hogy a szovjet hadsereg által elfogott fegyvereseket (mint nem reguláris katonai egység tagjait) nem hadifogolyként kezelték, nem vonatkoztak rájuk a Genfi Egyezmény előírásai – ezért az elfogott felkelőket úgy kezelték, mint a terroristákat: helyben kivégezték vagy a Szovjetunió területére szállították őket. Akadt néhány eset, mikor ezeket a fegyvereseket átadták a november 4. után megszerveződött – Münnich Ferenc vezette – hatóságoknak, de ezek valóban ritka eseménynek számítottak.
A forradalom és szabadságharc résztvevői, a túlélők tanúsíthatják: a megtorlás során rendezett népbírósági eljárások során a harcokban részt vett személyek ellen távollétükben is indult büntetőeljárás, ítéleteket is hoztak – bár azokat nem tudták végrehajtani.
Dr. Lipták Béla amerikai állampolgár esetében bizonyíthatóan nem született semmiféle ítélet, hiszen akkor 1988-ban következmények nélkül nem léphetett volna a Magyar Néköztársaság területére… – azonban hősünk, amint arról a korabeli sajtó is beszámolt, még Nyers Rezsőt, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját is felkereste, tárgyalt vele. – Tény, hogy nem úgy és nem olyan körülmények között, ahogy azt leírta az emlékirataiban.
Az 1956.október 23.napán kitört forradalom még nem volt szabadságharc, az csak később vált azzá, mikor az előzőleg (október 28 és november 1 között) kivonult szovjet hadsereg november 4.én hajnalban támadást intézett a törvényes Nagy Imre-kormány csapatai illetve a fővárost védő magyar katonai egységek és a nemzetőrök ellen.
Nem helytálló tehát Lipták professzor azon megállapítása, miszerint a részvételével is megfogalmazott ún. „16 Pont” az 1956-os szabadságharc kezdetét jelentette volna. Valószínűsíthetőbb, hogy a sok száz diák között ott lehetett egy Lipták Béla nevű egyetemi hallgató, aki résztvevője volt a szocialista jellegű, reformokat követelő tüntetésnek – mindaz ami ezután történt vele az Egyesült Államokba érkezéséig, az nem biznyítható.
Előadása szerint 1956. november 1.-én parancsot kapott a Belügyminisztérium – lásd a címlap fotót – „lefegyverzésére”…
A parancsot Marián István ezredes írta alá – ez bizonyítható – de a dokumentumban nem lefegyverzésről volt szó, hanem a Belügyminisztérium épületében talált fegyverek elszállításáról. A különbség lényeges: lefegyverezni csak egy ellenálló polgári vagy militáris egységet, hadsereget lehet – az elszállítás pedig vontkozhat bútorokra, fegyverekre, burgonyára, bármi másra.
„1956. november 1.-én parancsot kaptam Marián Istvántól, hogy válasszak ki egy tucat nemzetőr diákot, és a Belügyminisztérium épületéből szállítsam el az ott található fegyvereket és a legfontosabb dokumentumokat a Műegyetemre… Ez volt 1956-ban a legfontosabb feladatom…”
E sorokat olvasva dr. Lipták Béla úrtól, az ellentmondások nyílvánvalóvá válnak. – Ha egy fél napos fizikai munka (fegyverek és iratok szállítása) volt a legfontosabb tevékenysége, akkor a „16 Pont” megfogalmazása, a tüntetésekben és az utcai harcokban történt részvétele, a fogságba esés és az onnan történt szökése már lényegtelen momentumoknak számítottak – vagy ez utóbbiak a valóságban meg sem történtek.
A „16 Pont” részvételével történő megfogalmazása igazságtartalmával nem érdemes foglalkozni. Az 1848. március 15-én megfogalmazott 12 pontot sem írta alá senki – igaz, akkor még nem élt dr. Lipták Béla…
Pongrátz Gergely, Lipták Béla és a „Money Order” hadművelet
Dr. Lipták úr védelmében el lehet mondani, hogy nem ő volt az egyetlen ember az Egyesült Államokban, aki 1956 és 1990 között fegyveres ellenállást, szabadságharcot, hőstetteket vizionált…
Többen, a hihető mesék tehetséges előadóiból, ebből is éltek meg. Könyveket írtak, kitüntették egymást, 56-os világszervezeteket hoztak létre, pénzt gyűjtöttek hadseregre, egyenruhákra, az „otthon harcoló bajtársak” megsegítésére – még filmes ötleteik is voltak a több mint fél évszázaddal ezelőtti események felelevenítésére, melyek középpontjában természetesen e szabadságharcos szervezetek vezetői álltak (emlékezzünk csak Pongrátz Gergely „Corvin-közi főparancsnok” legendás életére vagy Szász Lóránt kaliforniai lakos kalandjaira!).
Már 1997. március 13. és 15 között a tettek mezejére léptek azok, akik leléptek – az 1956 utáni szabadságharcosok. Annak idején a new yorki lapok is írtak erről, az Orbán Viktor által támogatott New York-i Polgári Körökben is köztudott volt az esemény. Akkor már demokrácia volt, nem kellett félni, bárki, még a kommunista önkényuralom legveszedelmesebb ellenfelei is Magyarországra látogathattak, biztonságukat nem veszélyeztette semmi.
A Corvin-köziek főparancsnokának aposztrofált Pongrátz Gergely, nem kevésbé Lipták tanár úr és a Magyarok Világszövetsége rendezésében, a baloldali Horn-kormány megbuktatása céljából világtalálkozót hívtak össze, mikor is az összes külföldre menekült 56-os szabadságharcost, számszerint 140-180 ezer személyt Budapestre rendeltek. Ez volt az a bizonyos „Money Order” hadművelet (a támogatók pénzadományokkal segíthették a tevékenységet), melyet igen nagy érdeklődéssel kísért a nyilvánosság a kilencvenes években.
A félig titkos dokumentumok, információk szerint (lásd az UI/56. MVSZ 1. És 2. számú jelentéseit) az Amerikai Egyesült Államokban US H-Force bejegyzéssel 98 haseregcsoportban 150. 000 ötvenhatos szabadságharcos volt. Erdélyben, egy bizonyos Gyergyószárhegy nevű község közelében 4000 harcos készülődött, magában a gyergyói havasokban mindezeken túl 100. 000 harcosra számíthattak a főparancsnok és az ismert amerikai szabadságharcos vezetők.
Tallózva a korabeli dokumentumokban megtudhattuk, hogy az amerikai MAOSZ elnevezésű észak-amerikai különítmény 140. 000 ötvehatost jegyzett és a néhai, azóta végső nyugovóra tért Bartis Ferenc vezérlete alatt (az Összmagyar Testület elnevezésű szervezetben) 175. 733 személy volt mozgósítható állapotban. A kilencvenes években valószínűleg csak a Kanadában és az USA-ban élő „kommunistáknak”, baloldali érzelműeknek tűnt fel, hogy összesen csak 200. 000 ember hagyta el Magyarországot, de ezeknek az emigránsoknak is talán 0,05 %-a volt fegyveres ellenálló.
A fentiekhez képest 1997-ben a budapesti székhellyel működő 56-os Szövetség még életben lévő veteránjainak száma Németh Bálint szabadságharcos úr kimutatásában összesen 523 fő volt… akik egytől egyig a fő ellenségként számontartott ellenségtől Horn Gyula miniszterelnök illetékes hivatalaitól kapták meg a nyugdíjukat (és olykor minden év őszén a ktüntetéseiket).
A tervezett expediciós hadsereggel kapcsolatban csak az érdekesség kedvéért számolok be az egzotikusnak is nevezhető – de néhány idős úr által kivitelezhetőnek tartott! – esemény egyéb adatairól.
Pongrátz Gergely és Lipták Béla egykori frontharcosok zászlai alá a Frontharcosok Bajtársi Szövetségétől 18. 350 személy, a Tazmániai Magyar Egyesülettől 60 fő, a Vulkáni (?) Összmagyar Testület 1.550 katonát, Bradford 382, Chicago 30, a Dél-Afrikai Magyar Szövetség 1.200 szabadságharcost, Detroit 142, Los Angeles 224, Salomas és Gyergyóhódos romániai községek együttesen 871 fegyverest jelzett. – E helyen szükséges megismételnem, hogy e környezetben Lipták professzor úr 1988-as ígérete arról a bizonyos 2,5 milliárd US-dollárról szinte hétköznapinak számított.
Azt, hogy az 1997-re tervezett szabadságharcból nem lett semmi, talán hangsúlyoznom sem kell. – A következő esztendőben, amint az köztudott, Orbán Viktor lett a miniszterelnök és elkezdte megvalósítani önmagát, az álmait – a továbbiakban nem volt szüksége az expediciós hadseregekre.
Dr. Lipták – a prof. Szabadságharcos – életéből idő és hely hiányában természetesen csak rövid összefoglalót tárhatunk az olvasók elé, mindösszesen csak azért, hogy megértsék: mi volt a jelenlegi, 2012-ben megtapasztalt káosz előzménye és mi vezetett a mai állapotokhoz, melyben nem kis szerepet játszott Lipták Béla, az egykori egyetemi hallgató.
Szemenyei-Kiss Tamás
Az életrajz
Prof. dr. Lipták Béla úr – önéletrajza szerint „professzionális magasugró és futó bajnok” – nem hétköznapi ember, még a kifejezés amerikai értelmezésében sem.
1936. június 7-én született Budapesten, édesapja, dr.Lipták Pál, találta fel – családi legendákra alapozottan – az előfeszített vasbetont. Önéletírása szerint középiskoláit (így többesszámban!) Pannonhalmán, a Piaristáknál, az Evangélikus, majd az Eötvös gimnáziumokban végezte, arra nincs magyarázat, hogy miért volt szükséges a középiskola négy esztendejét négy különböző oktatási intézményben végeznie…
1956-ban a Műegyetemen egyik résztvevője volt a „szabadságharcot elindító 16 pont megírásának”. A Móricz Zsigmond körtér védelmekor szovjet fogságba esett, majd onnan megszökve az Egyesült Államokba került, ahol 1957-ben a „Bard főiskolán” megválasztották az Amerikai Magyar Egyetemisták Szövetsége elnökének. – 1958-ban feleségül vette Esztelneki Szacsvay Mártát, aki napjainkban is keramikus művészként dolgozik… Fia, Ádám Béla, 1960-ban született, később egyetemista korában, Czine Mihály tanítványa volt, leánya, Ágnes, aki 1961-ben született, a Cornell és Sorbonne egyetemek elvégzése után egy belső dekorációval foglalkozó céget alapított.
A meglehetősen zűrzavaros ifjúsága kezdetén tehát három évet végzett a „Műegyetemen” (ti. a Budapesti Műszaki Egyetemen), majd tanulmányait a Stevens Institut of Technology elnevezésű főiskolán folytatta – amely intézménytől a budapesti egyetemi évek után hajómérnöki diplomát kapott. Folytatva iskoláit New York-ban thermodinamikából is diplomát szerzett, majd a Pratt Institut-ban felsőfokú számítógépes képesítést kapott…
Mindezt szükséges volt felsorolni, mert az 56-os szabadságharcos a későbbi évtizedekben csupa olyan elfoglaltságot űzött, melyekhez nem volt képesítése és talán eszmeileg sem az ötvenhatos vonalat képviselte. – Emigrációjának okait illetve disszidálásának pontos időpontját, Esztelneki kisasszonnyal kötött házasságát, a hajómérnöki munkáját és a több mint jobboldali Czine Mihállyal kialakult kapcsolatát már nem is kutatva… Ezek az események ugyanis kusza összevisszaságban, a tényekkel még köszönőviszonyban sem voltak.
Aki megmentette a Dunát…
Kezdeném tehát a Lipták-legenda legingatagabb fejezetével, a magyarországi Duna folyó megmentéséről szóló hőstettével:„Szombat reggel Nyer Rezső fogad a Parlamentben. Mivel egyedül van az üres épületben, megjegyzem: ’Mint Bibó István…’ – de erre erre nem reagált. Úgy tűnt, hogy hálás volt a hatalomba való visszajutásért és nem akarja kockáztatni azt. Az is lehet, hogy már nincs ereje, ambiciója, hogy irányt szabjon az eseményeknek. Persze velünk ért egyet, de aztán a két órás tárgyalásról csak egy ilyen nyilatkozatot juttat el a sajtónak, amit a Népszabadság is közöl: ’A Duna mozgalom egyes vezetői: Mécs Imre, Szekeres László, Vargha János, valamint Lipták Béla, a nyugati Környezetvédelmi Alap képviselője szombaton felkeresték Nyers Rezsőt, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, akivel megvitatták a Pozsony-Budapest Duna-szakasz nemzetközi jelentőségű ökológiai és és gazdasági problémáit, köztük a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer létesítésével kapcsolatos veszélyeket is. A beszélgetés során szükségesnek tartották a társadalom tárgyilagos informálódását, beleértve a környezetvédők álláspontjának ismertetését is…
A Parlamentből az Egyesült Államok nagykövetségére mentem, ahol segítséget kérte a szorongatott Jurta Színház és a velünk szövetséges csehszlovák környezetvédők számára. Másnap meglátogattam a Kelenföldön épülő új bazilikát, amelyet az altemplomban elhelyezett temetkezési urnák díjából építenek. Örömmel hallom, hogy itt épül majd az ország első világháborús emlékfala, olyan fekete márványból, mint a Vietnamban elesetteké. Ezután felhívom dr. Paskai László bíboros érsek irodáját, kérve a püspöki kar fellépését a vízgát ellen. Mészöly Miklósnak is telefonálok, ugyanilyen kéréssel fordulva az Írószövetséghez és az Újságíró-szövetséghez…” (Tájékoztatás 1988. júliusában a Jurta Színház igazgatójának Romhányi Lászlónak és a színház titkárságvezetőjének, Szemenyei-Kiss Tamásnak. (Alternatív krónika, 1988. – OSZK, Kézirattár, fond 567)
Nos, Lipták Béla 1988 nyarán ténylegesen a szokott nyári európai körútján járt, július 6-án egy szerdai napon érkezett Budapestre. Abban az időben, a Grósz-kormány idején még egyéni kérelem volt szükséges ahhoz, hogy egy-egy nyugati országból valaki a szülőföldjére látogathasson. Úgy tűnik, Lipták professzor úr azon kevesek egyike volt, akit nem tartottak veszélyesnek… amit egyebek mellett az is bizonyít, hogy a Parlamentben fogadta őt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottság tagja. – Az általa kísérőként említett személyek között egyetlen olyan személy se volt, aki a környezetvédelem területén, a Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése ellen szerveződött ellenzéki csoportok tagja volt. Ez alól kivételt csupán a Szekeres László nevű úr képez, de ezt a személyt a BM III/III-as Csoportfőnöksége foglalkoztatta, aki a későbbiekben ilyen minőségben szerepelt a Mécs-bizottság ügynöklistáján. Vargha János ugyan alapítója volt a Duna Körnek, de sem a Parlamentben, sem másnap a tévében nem szerepelt együtt a Havas Henrikkel tervezett beszélgetés során. Lipták úr emlékezete szerint Vargha János alternatív Nobel-díjas volt – ám ezt csak az emeritus professzor gondolja így – ténylegesen az ellenzéki Duna Kör kapott ilyen díjazást.
Nyers Rezső nem félelmében vagy a vendég tekintélyes társadalmi szerepe okán fogadta Lipták Bélát, hanem mert az Egyesült Államokból érkezett úr a demokratikus ellenzéket és a Grósz-kormányt is gondolkodásra késztető – elképesztőnek mondható – ajánlattal érkezett Magyarországra. – 1988 nyarán nem kevesebbet állított, mint azt, hogy ha a Magyar Népköztársaság (értsd: a kommunista diktatúra) megakadályozza a vízlépcsőrendszer felépítését, akkor ő, dr. Lipták Béla professzor – akinek kiváló kapcsolatai vannak az amerikai kormánnyal és a World Wide Fund for Nature (WWF) elnevezésű szervezettel, valamivel több, mint 2 milliárd US-dollárt ajánlott fel a Magyar Népköztársaságnak.
Volt ugyan egy saját maga alapította organizáció az USA-ban, Stamford-ban, az úgynevezett Magyar Környezetvédelmi Alap (84 Old Stamford Road, Stamford, CT 06905, USA) – amely szívesen fogadott el adományokat azoktól, akik „meg kell védenünk a magyar határokat” hazafias szlogenjének bedőltek. De mert így nem jött össze elég pénz, ezért még ugyanebben az évben a „Jurta Színház Megmentéséért Társaságot” is megalapította (ugyanezen a stamfordi címen!), ahová valóban milliókat fizettek be a demokrácia kivívásáért adakozni hajlandó amerikai és kanadai állampolgárok. A népligeti Jurta Színházba összesen 2,5 millió jutott el – forintban…
2010-ben így emlékezett a régi szép időkre: „1987-ben, Szalay Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a halálos ágyáról telefonált nekem és megkért, hogy – mint az USA Környezetvédelmi Kézikönyvének szerkesztője – vegyem át tőle a Duna védelmének irányítását, mert, mint ahogy azt már csak suttogva volt képes kimondani ’egy nép végérvényesen csak azt veszítheti el, amit maga is felad, és mi a határfolyónkat nem adhatjuk fel!’
Most, 23 évvel később e szavak ugyanolyan igazak, mint akkor voltak, és én továbbra is mindent megteszek, hogy ez a szégyen ne váljon véglegessé, hogy a magyar kormány eleget tegyen Alkotmányunk követelésének és megvédje a magyar állam területi integritását, melynek része határfolyónk: a Duna. Mivel én vagyok az Environmental Engineers Handbook szerkesztője, elég jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezem a környezetvédelem területén. Ez is oka volt, hogy kapcsolatot kerestek velem a magyarországi környezetvédők, és ennek a munkának a megszervezésére létrehoztam a Magyar Környezetvédelmi Alapot… Vezetősége a következőkből állt:
Béla G. Lipták (President), Béla J. Bognár, Ignatius J. Kazella és Márton Sass (Vice Presidents) Az Igazgató Testület tagjai: László Bakonyvári (California), Ildikó Berger (Washington), Béla J. Bognár (Ohio), Márta Sz. Cs. Boróczy (England), Charles Borossa (Canada), Béla Csordás (New York), N. Frank (Israel), Zsuzsanna Keserű-Haynal (Argentína), Ignatius J. Kazella (New Yersey), Narcissa Layton (Connecticut), Márton Linka (Austria), István Mailáth (Brazil), József Marton (Magyarország), Béla Pontai (Germany), Cecilia Rékay (California), Éva Saáry (Schwitzerland), Jenő Sujánszky (France), Pál Vladár (Venezuela)…”
1956 őszén, a vérzivataros napokban
De térjünk inkább vissza a kezdetekre, 1956 őszére. – Amint az a Lipták-legendában (a professzor úr sajátkezűleg szerkesztett weboldalán) is olvasható: a Móricz Zsigmond körtér „védelme” során szovjet fogaságba esett…
A Magyarországon élő szabadságharcosok, a túlélők és a nemzeti ellenállásban részt vett, bebörtönzött személyek előtt ismeretes, hogy a budai városnegyedben lévő körtéren valóban voltak harcok. De akkor és ott nem egy objektum védelméről volt szó, hanem csupán csak arról, hogy a körtér házaiban meghúzódó polgári fegyveresek (felkelők) kézifegyverekből tüzet nyitottak a körtérre érkező szovjet harckocsikra, valamint, ha azok közel voltak a házakhoz, akkor lánggránátot használtak.
Mikor, melyik nap és milyen körülmények között esett fogságba Lipták Béla 20 éves egyetemista, az állítólagos fegyveres ellenálló? Kik voltak a társai és ki volt a Móricz Zsigmond körtéren harcoló felkelő egység parancsnoka? – Hogyan tudott megszökni az elfogott „szabadságharcos”, majd ezt követően miként, mikor és milyen körülmények között került az Egyesült Államokba?
Ismert, hogy a szovjet hadsereg által elfogott fegyvereseket (mint nem reguláris katonai egység tagjait) nem hadifogolyként kezelték, nem vonatkoztak rájuk a Genfi Egyezmény előírásai – ezért az elfogott felkelőket úgy kezelték, mint a terroristákat: helyben kivégezték vagy a Szovjetunió területére szállították őket. Akadt néhány eset, mikor ezeket a fegyvereseket átadták a november 4. után megszerveződött – Münnich Ferenc vezette – hatóságoknak, de ezek valóban ritka eseménynek számítottak.
A forradalom és szabadságharc résztvevői, a túlélők tanúsíthatják: a megtorlás során rendezett népbírósági eljárások során a harcokban részt vett személyek ellen távollétükben is indult büntetőeljárás, ítéleteket is hoztak – bár azokat nem tudták végrehajtani.
Dr. Lipták Béla amerikai állampolgár esetében bizonyíthatóan nem született semmiféle ítélet, hiszen akkor 1988-ban következmények nélkül nem léphetett volna a Magyar Néköztársaság területére… – azonban hősünk, amint arról a korabeli sajtó is beszámolt, még Nyers Rezsőt, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját is felkereste, tárgyalt vele. – Tény, hogy nem úgy és nem olyan körülmények között, ahogy azt leírta az emlékirataiban.
Az 1956.október 23.napán kitört forradalom még nem volt szabadságharc, az csak később vált azzá, mikor az előzőleg (október 28 és november 1 között) kivonult szovjet hadsereg november 4.én hajnalban támadást intézett a törvényes Nagy Imre-kormány csapatai illetve a fővárost védő magyar katonai egységek és a nemzetőrök ellen.
Nem helytálló tehát Lipták professzor azon megállapítása, miszerint a részvételével is megfogalmazott ún. „16 Pont” az 1956-os szabadságharc kezdetét jelentette volna. Valószínűsíthetőbb, hogy a sok száz diák között ott lehetett egy Lipták Béla nevű egyetemi hallgató, aki résztvevője volt a szocialista jellegű, reformokat követelő tüntetésnek – mindaz ami ezután történt vele az Egyesült Államokba érkezéséig, az nem biznyítható.
Előadása szerint 1956. november 1.-én parancsot kapott a Belügyminisztérium – lásd a címlap fotót – „lefegyverzésére”…
A parancsot Marián István ezredes írta alá – ez bizonyítható – de a dokumentumban nem lefegyverzésről volt szó, hanem a Belügyminisztérium épületében talált fegyverek elszállításáról. A különbség lényeges: lefegyverezni csak egy ellenálló polgári vagy militáris egységet, hadsereget lehet – az elszállítás pedig vontkozhat bútorokra, fegyverekre, burgonyára, bármi másra.
„1956. november 1.-én parancsot kaptam Marián Istvántól, hogy válasszak ki egy tucat nemzetőr diákot, és a Belügyminisztérium épületéből szállítsam el az ott található fegyvereket és a legfontosabb dokumentumokat a Műegyetemre… Ez volt 1956-ban a legfontosabb feladatom…”
E sorokat olvasva dr. Lipták Béla úrtól, az ellentmondások nyílvánvalóvá válnak. – Ha egy fél napos fizikai munka (fegyverek és iratok szállítása) volt a legfontosabb tevékenysége, akkor a „16 Pont” megfogalmazása, a tüntetésekben és az utcai harcokban történt részvétele, a fogságba esés és az onnan történt szökése már lényegtelen momentumoknak számítottak – vagy ez utóbbiak a valóságban meg sem történtek.
A „16 Pont” részvételével történő megfogalmazása igazságtartalmával nem érdemes foglalkozni. Az 1848. március 15-én megfogalmazott 12 pontot sem írta alá senki – igaz, akkor még nem élt dr. Lipták Béla…
Pongrátz Gergely, Lipták Béla és a „Money Order” hadművelet
Dr. Lipták úr védelmében el lehet mondani, hogy nem ő volt az egyetlen ember az Egyesült Államokban, aki 1956 és 1990 között fegyveres ellenállást, szabadságharcot, hőstetteket vizionált…
Többen, a hihető mesék tehetséges előadóiból, ebből is éltek meg. Könyveket írtak, kitüntették egymást, 56-os világszervezeteket hoztak létre, pénzt gyűjtöttek hadseregre, egyenruhákra, az „otthon harcoló bajtársak” megsegítésére – még filmes ötleteik is voltak a több mint fél évszázaddal ezelőtti események felelevenítésére, melyek középpontjában természetesen e szabadságharcos szervezetek vezetői álltak (emlékezzünk csak Pongrátz Gergely „Corvin-közi főparancsnok” legendás életére vagy Szász Lóránt kaliforniai lakos kalandjaira!).
Már 1997. március 13. és 15 között a tettek mezejére léptek azok, akik leléptek – az 1956 utáni szabadságharcosok. Annak idején a new yorki lapok is írtak erről, az Orbán Viktor által támogatott New York-i Polgári Körökben is köztudott volt az esemény. Akkor már demokrácia volt, nem kellett félni, bárki, még a kommunista önkényuralom legveszedelmesebb ellenfelei is Magyarországra látogathattak, biztonságukat nem veszélyeztette semmi.
A Corvin-köziek főparancsnokának aposztrofált Pongrátz Gergely, nem kevésbé Lipták tanár úr és a Magyarok Világszövetsége rendezésében, a baloldali Horn-kormány megbuktatása céljából világtalálkozót hívtak össze, mikor is az összes külföldre menekült 56-os szabadságharcost, számszerint 140-180 ezer személyt Budapestre rendeltek. Ez volt az a bizonyos „Money Order” hadművelet (a támogatók pénzadományokkal segíthették a tevékenységet), melyet igen nagy érdeklődéssel kísért a nyilvánosság a kilencvenes években.
A félig titkos dokumentumok, információk szerint (lásd az UI/56. MVSZ 1. És 2. számú jelentéseit) az Amerikai Egyesült Államokban US H-Force bejegyzéssel 98 haseregcsoportban 150. 000 ötvenhatos szabadságharcos volt. Erdélyben, egy bizonyos Gyergyószárhegy nevű község közelében 4000 harcos készülődött, magában a gyergyói havasokban mindezeken túl 100. 000 harcosra számíthattak a főparancsnok és az ismert amerikai szabadságharcos vezetők.
Tallózva a korabeli dokumentumokban megtudhattuk, hogy az amerikai MAOSZ elnevezésű észak-amerikai különítmény 140. 000 ötvehatost jegyzett és a néhai, azóta végső nyugovóra tért Bartis Ferenc vezérlete alatt (az Összmagyar Testület elnevezésű szervezetben) 175. 733 személy volt mozgósítható állapotban. A kilencvenes években valószínűleg csak a Kanadában és az USA-ban élő „kommunistáknak”, baloldali érzelműeknek tűnt fel, hogy összesen csak 200. 000 ember hagyta el Magyarországot, de ezeknek az emigránsoknak is talán 0,05 %-a volt fegyveres ellenálló.
A fentiekhez képest 1997-ben a budapesti székhellyel működő 56-os Szövetség még életben lévő veteránjainak száma Németh Bálint szabadságharcos úr kimutatásában összesen 523 fő volt… akik egytől egyig a fő ellenségként számontartott ellenségtől Horn Gyula miniszterelnök illetékes hivatalaitól kapták meg a nyugdíjukat (és olykor minden év őszén a ktüntetéseiket).
A tervezett expediciós hadsereggel kapcsolatban csak az érdekesség kedvéért számolok be az egzotikusnak is nevezhető – de néhány idős úr által kivitelezhetőnek tartott! – esemény egyéb adatairól.
Pongrátz Gergely és Lipták Béla egykori frontharcosok zászlai alá a Frontharcosok Bajtársi Szövetségétől 18. 350 személy, a Tazmániai Magyar Egyesülettől 60 fő, a Vulkáni (?) Összmagyar Testület 1.550 katonát, Bradford 382, Chicago 30, a Dél-Afrikai Magyar Szövetség 1.200 szabadságharcost, Detroit 142, Los Angeles 224, Salomas és Gyergyóhódos romániai községek együttesen 871 fegyverest jelzett. – E helyen szükséges megismételnem, hogy e környezetben Lipták professzor úr 1988-as ígérete arról a bizonyos 2,5 milliárd US-dollárról szinte hétköznapinak számított.
Azt, hogy az 1997-re tervezett szabadságharcból nem lett semmi, talán hangsúlyoznom sem kell. – A következő esztendőben, amint az köztudott, Orbán Viktor lett a miniszterelnök és elkezdte megvalósítani önmagát, az álmait – a továbbiakban nem volt szüksége az expediciós hadseregekre.
Dr. Lipták – a prof. Szabadságharcos – életéből idő és hely hiányában természetesen csak rövid összefoglalót tárhatunk az olvasók elé, mindösszesen csak azért, hogy megértsék: mi volt a jelenlegi, 2012-ben megtapasztalt káosz előzménye és mi vezetett a mai állapotokhoz, melyben nem kis szerepet játszott Lipták Béla, az egykori egyetemi hallgató.
Szemenyei-Kiss Tamás
